Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-02 / 204. szám
12 Kelet-Magyarors/ág ’ KULTÚRA 1993. szeptember 2., csütörtök Játékoktatók tanfolyama Nyíregyháza (KM - K. J.) — A nyíregyházi városi művelődési központ — a Megyei Pedagógiai Intézettel közösen — az idén is meghirdeti az óvodai és az általános iskolai pedagógusok részére a gyermekjátékoktatói tanfolyamot. Az immár negyedik alkalommal elindítandó képzés életre hívóit kezdeményezésükben annak a felismerése ösztönözte, hogy egyszerű népdalok, játékok (illetve: a velük járó mozgásformák) megtanításával jelentős mértékben lehet javítani a gyerekek mozgáskoordinációját. Ehhez viszont szakmailag felkészített pedagógusokra van szükség. A tanfolyam kezdetét megelőzően a művelődési központban amolyan tobor- zó alkalmat kívánnak teremteni szeptember 8-án. A szervezők az előreláthatóan 10 órakor kezdődő bemutatóra az intézményvezetőket (iskolaigazgatókat, óvodavezetőket) várják. Méghozzá azzal a nem titkolt céllal, hogy hivatott szakemberek közreműködésével, élőben mutathassák be nekik: milyen továbbképzést kínálnak az óvónőknek, tanítóknak, tanároknak. A Cigándról és Debrecenből meghívott gyermektánc-pe- dagógusok vélhetően meggyőzik majd a igazgatókat arról, hogy nem fölöslegesen kidobott pénz a delegálandó pedagógusok tanulására fordított összeg, a részvételre lehetőséget adó szabadnap. A tervek szerint ugyanis a havonként egy alkalommal tartandó foglalkozásokra — az eddig szombatok helyett — péntekenként kerülne sor. A korábbi kurzusok eredményességét mutatja, hogy a három végzett csoportban közel kilencvenen kaptak tanúsítványt a játékoktatói tanfolyam elvégzéséről. De- de Zoltán, az előkészítés és a szervezés felelőse elmondta: a pedagógusokat jelentkeztetni a szeptember 8-i bemutatót követően kell, amit — bár ez sajnálatos lenne — elegendő számú érdeklődő hiányában nem tartanak meg. Emlékeztetőül még hozzátette: a tanfolyam meghirdetését és előkészítését illetően az intézményvezetőket az MPI Hírmondóján keresztül már tájékoztatták, illetve levélben keresték meg. Telefax Pekingből Peking - Nyíregyháza (KM-K. J.) — Idestova hazaérkezik egy hónapos, kínai expedíciójáról az a maroknyi csoport, mely a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium hat, vállalkozó kedvű diákjából és két, nem kevésbé elszánt tanárából szer- vezdődött. (Elkísérte őket a Magyar Televízió kéttagú stábja is.) ígéretükhöz híven, lapunkat Pekingből tájékoztatták a megérkezésük, fogadtatásuk körülményeiről, az első napok élményeiről. Híradásukból közlünk most részleteket, hozzátéve: hazatértük után majd részletesen beszámolunk sokezer kilométeres tanulmány- útjukról. „Szerencsésen megérkeztünk Pekingbe, a tervezett időpontban. Az egyetemen vagyunk elszállásolva. Van egy kínai kísérőnk — Gabi —, aki a legtöbbet segít a csoportnak, és az itteni utazási iroda is készségesen áll a rendelkezésünkre. Holnap utazunk tovább Datongba. A televízió stábja maximálisan együtt él a csoporttal, sokat forgatunk (a Tiltott Városban, a köznapi élet mozzanatai stb.), már készítettünk riportokat is, pl. tibeti szerzetesekkel. Londoni luxuséletünk (itt szálltunk fel a pekingi járatra) után csöppentünk a kínai fővárosba (tizenhat órás repülőutat követően). Ami a fogadtatást illeti: hát, nem otthon vagyunk! De már a második nap után megszoktuk, hogy: nem kell minden légyen fennakadni, hogy az utcán nézzünk a lábunk elé, nehogy leköpjenek, hogy bármikor átnyargalhat a nyakunkon egy kerékpár, hiába áll minden sarkon egy rendőr. Továbbá: hogy hiába próbálunk pálcikával enni, a bab mindig szembevágja a szomszéd asztalnál ülőt, hogy megbámulnak bennünket az utcán. A buszokba alig fémek be a mi fiaink, a négyszemélyes taxiban hárman már túlsúlyosak vagyunk... Szóval, sok minden furcsa nekünk, de a kínaiak nagyon kedvesek, Ázsia szépségét pedig nem lehet leírni, csak átélni. Az otthoniakat üdvözöljük: a tíz kicsi indián! A világhírű, kínai terrakotta hadsereg egyik harcosa (China Travel & Tourism Press) Kézműves kismesterek külföldről Nyíregyháza (KM - B. E.) — A nyíregyházi városi művelődési központ népművészeti stúdiója és a Népművészeti Egyesület Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei Szervezete eddigi külföldi szerepléseinek viszonzására látja vendégül Nyíregyházán a Nemzetközi Kézműves Találkozó résztvevőit. A Nyírségi Ősz programjában a nyíregyházi VMK-ban szeptember 4-én és 5-én megrendezendő mesterbemutató és vásár alkalmat ad megismerni más nemzetek tárgyi kultúráját. Bemutatkozik Romániából a Szatmár Megyei Múzeum, Ukrajnából a Kárpá- tontúli Néprajzi Múzeum, továbbá a vendéglátó megyei alkotók, Csizmadia Attila fametsző és a szlovákiai Eperjes kézműves mesterei és művészei, akiknek tevékenységéről itt adunk ízelítőt. Dr. Frajkorová Jana lakhelye Solivar, ahol a csipkeverésnek nagy hagyományai vannak. Ennek a technikának az alapjait édesanyjától — Barbara Simkovától — sajátította el. A klasszikus alakzatok megtanulása után megpróbálkozott saját ötletek megvalósításával. Tizenhat éves kora óta rendszeresen állít ki Szlovákia városaiban. 1992-ben részt vett a belgiumi Bohnheidemben, a nemzetközi csipkeverő-fesztiválon. Ellátogatott több belga és holland városba, ahol bemutatta a klasszikus csipkeverést és a saját munkáit is. Számos alkotását helyezték el múzeumokban, közgyűjteményekben, egyebek között Angliában, Kanadában, Belgiumban is. Technikájának jellemzői a használhatóság és a díszítőfunkciók együttes érvényesülése. Ezek különböző ékszerekben, térítőkben, képekben öltenek testet. Édesanyjával Korongozó együtt megpróbálja összegyűjteni és rendszerezni az eredeti, sóbányai csipkemotívumokat és így megőrizni a bennük rejlő szépséget a későbbi generációk számára. Jozef Antal a rendszeres Csipkerózsa alkotást csak a nyugdíjas korban kezdte el. 1981-ben meglátogatta az eperjesi vásárt, ahol megragadták őt az amatőr famunkák, plasztikák, reliefek és a népművészeti termékek. Egy évre rá már a saját alkotásait mutatta be ezen az amatőr kiállításon, ahol ezt követően Parasztok rendszeresen megjelent, és minden évben különböző díjakat nyert. Kezdetben inkább praktikus használati tárgyakat, villákat, kanalakat készített. 1990-ben a Poprádi Művészet kiállításon első helyezést nyert a plasztika kategóriában, valamint arany plakettet. Sikeres volt az 1992-es Kassai Nemzetközi Folklórfesztiválon, ahol a tengerentúli látogatókat is ámulatba ejtette művészetével. Kiapadhatatlan energiája, munkaszeretete és alkotó tehetség jellemzi. Műveiben a szerző az emlékekbe merítke- zik,;és anyagba önti az elmúlt idők faluját a dolgozó ember alakjában. Konstantin Lukác-Jacko több mint húsz éve foglalkozik fafaragással. Alkotóművészete az őt körülvevő környezetből indul ki, ahol felnőtt, él: pásztor használati tárgyak faragásával kezdte: fakanál, bögre, háztartásban használható népművészeti tárgyak, sótartók, fűszertartók, de készít virágtartókat és bútordarabokat is. Ezek a tárgyak figyelemre méltóan csiszoltak, keFa ékszerek get tükröző, magas színvonalú művészetével gazdagította napjaink szlovák népi fafaragó művészetét. Zahatnansky Mikulás figyelmét többszöri szakmaváltás után keltette fel a fa megmunkálása, és az ez iránti vonzalma akkor erősödött meg, amikor megismerkedett a gépekkel és a hozzáférhető technikai és művészeti irodalommal. Fejlődő gyakorlottsággal, tapasztalatokkal és az igényes művészet szándékával kezdett dolgozni nagyobb teljesítcsesek és egyszerűek, ugyanakkor mind teljes értékűek akár használati, akár dekorációs jellegűek. Tehetsége legteljesebben a figurális plasztikában domborodik ki. A fá különböző megjelenési formája, eredeti alakja ad számára kezdeti ihletet. Alkotóművészetében nemcsak a magas szintű ügyesség tükröződik, hanem mindenekelőtt érzékenysége az alak, a praktikusság és a fa lágy szépsége iránt. Pavol Sarissky az egyik legjelentősebb népi fafaragó művész Szlovákia keleti részén. Fafaragással 1967-ben kezdett foglalkozni. A kezdeti masz- szív, zömök, vallásos témájú alkotásai után témaválasztását a kelet-szlovákiai falu motívumai befolyásolták. Legtermészetesebb alkotói témái: asz- szony gereblyével, köpülővel, favágó, drótos és egyebek. A valóságosnak érzett alakok a kifejezés közvetlenségével hatnak, nem kis mértékben sugallva az alkotó örömét munkájában. Faalakjait az egyszerűség, nyugalom és csend nem ismételhető po- ézise hatja át. A művész specialitása: gyakran egyetlen fadarabból dolgozza ki a formát, miközben faragó tudását dokumentálja az a tény, hogy ezzel a módszerrel többalakos kompozíciókat is el tud készíteni. Engedi érvényesülni a fa eredeti színárnyalatait, az élénk színezésű tárgyak és a részletek kiemelése emelik munkáinak költői hatását. Alkotómunkájával, eredetiséStúdió felvételek és az elmúlt évben a Dubnici országos kiállításon. Több díjat nyert használati tárgyak és képzőművészeti kategóriában. Anyaság ményű gépeken, amelyek lehetővé tették a variabilitást és az új alkotó lépések megvalósítását. Alkotóművészete a fából készült alkotásokra irányul — kővel, bőrrel és textillel kombinálva — használati tárgyak készítésére a népművészet talaján is: bögrék, gyertyatartók, fűszertartók, gombok, karkötők, függelékek, brossok, kulcstartók. A hetvenes évek közepétől részt vesz az Eperjesi regionális művészeti kiállításokon, a megyei bemutatókon Didergés falubuli Oroson Nyíregyháza-Oros (KM K. J.) — A magát kissé túl korán bejelentő ősz didergető szelei sem tudták kedvét szegni az orosi falubuli szervezőinek és házigazdáinak, nevezetesen: a helybeli általános iskola pedagógusainak, így aztán augusztus 28-án délután, a tervezetteknek megfelelően elkezdődött a színes, szórakoztató program. A bulit, ahogyan az orosiak nevezik az immár negyedik alkalommal összetrombitált eseményt, az iskola tomapályáján bonyolították le a hűvöskés indítást követően lényegesen fokozódó érdeklődés és lakossági részvétel mellett. A suli apróbb-nagyobb diákjai, mintegy megérezve a végsőket rúgó nyári szünidő talán utolsó lehetőségét, már végigdrukkolták a nyitószámot, az állatszépségversenyt is, megtapsolván a kis és nagy kutyákat, valamint az egyetlen cicát, a kényes szépségű sziámit. Lényegesen melegebbé (sőt: csaknem forróvá) vált a hangulat, amikor a Slip Tánc- és Sportklub káprázatosán lenge öltözékű leányai és daliás legényei elkezdték formációs bemutatójukat. Igaz, hogy az őket követő kézenálló (járó?) vetélkedőre nem nevezett senki, a szkanderezésben viszont sokan tették próbára az erejüket. Közben szépen gyarapodott a bulizok száma, mintegy megerősítve az összejövetel kezdeményezőit abban a hitükben, hogy a település lakóit ilyen „lazára” vett programokkal is közelíteni lehet egymáshoz. Mert az említetteken kívül volt itt minden, mi szemszájnak ingere. Divat- és karatebemutató, sörivó és torz arc (grimasz) verseny, szépség- verseny tizennégy éven felülieknek, és mindezzel „párhuzamosan” aszfaltrajz-vetélke- dő, csoportos gyermekjátékok, jósda, tombola. Legvégül pedig az elmaradhatatlan disco. A meghívóra a rendezők a következő rigmust „szerkesztették rá”: Itt mulat a vidék apraja-nagyja/ Ki otthon marad nagyon megbánhatja. Hogy azóta ki bánkódik, ki nem, erről nincs tudomásunk. De aki ott volt az idei falubulin, gondolom, jövőre is elmegy majd.
