Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-21 / 220. szám
1993. szeptember 21., kedd HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Titkosan és szabálytalanul Részrehajló döntés Nyíregyházán a lakáseladások lebonyolítójának kijelölésénél A lakók és a lakások egyelőre türelemmel várnak. De meddig? Balázs Attila felvétele Balogh József Nyíregyháza (KM) — Kedélyeket borzoló téma Nyíregyházán a volt tanácsi lakások eladásának ügye. Vannak, akik érthetetlennek tartják: miért ez az időhúzás az értékesítés elkezdése előtt, hiszen a város egy-két pontján már az előző rendszerben tulajdonosokká lehettek a bérlők, mások még mindig nem látják elérkezettnek az időt, meg aztán a tulajdonosi lét azt mondatja: vigyázni kell a vagyonra, nem igazságos fillérekért milliomossá tenni valakit, míg mások alaposan megdolgoztak azért, hogy saját otthonuk legyen. Ha csak ez a két vélemény ütközne, valószínű lehetett volna találni valamilyen megoldást, ami feloldotta volna az ellentéteket. Ám most úgy látszik van egy harmadik variáció is: az önkormányzat teljesíti kötelességét, megszabar dúl a lakosok nyűgétől, a lakók is tulajdonosok lesznek és annak körvonalai is bontakoznak, hogy a lakások ára, a pénz is eljut valahová. Csak még az nem látszik, pontosan, hogy hová? Pályázati kiírás A története nagyjából a következő. A megyei jogú város va- gyonirodája pályázatot hirdetett a közelmúltban eladásra kijelölt önkormányzati bérlakások értékesítésének lebonyolítására. A lebonyolítás tartalmazza az egyes épületek műszaki dokumentációjának elkészítését, a lakások forgalmi értékének megállapítását, a vételajánlat megtételét, a szerződések megkötését, a társasházi alapító okirat elkészítését és az ingatlannyilvántartási bejegyzések bonyolítását. A jelentkezőktől a pályázati kiírásban több olyan információt kértek, amely a jelentkező megbízhatóságát garantálta, így többek között preferenciák megjelölését, információt a cég tevékenységéről, alakulásáról, a számláját kezelő pénzintézet nevét, a cég számlaszámát, árajánlatokat és bonyolítási határidőket. A pályázatra 14 ajánlat érkezett, melyből a bíráló bizottság ötöt tartott a munka végzésére alkalmasnak. Ennek ellenére a végleges döntés meghozatalakor az ötből csak négy pályázat benyújtóját értesítették ki. A négy nyertes pályázóból az egyik az önkormányzattal perben álló Nyír- inköz Kft. (Állítólag a döntés előtt közös megegyezéssel a pert megszüntették.) A másik „cég” az idő közben a polgármesteri hivatal egyes vezető beosztású dolgozóiból alakított szerevezet, a harmadik a vagyonkezelő rt. vagy az annak felügyelete alá tartozó szervezetek dolgozói által alapított társaság, míg a negyedik egy felszámolásra szakosodott cég, melynek állítólag közeli kapcsolata van egy, a döntésben résztvevő önkormányzati képviselővel. Egyértelműen kitűnik A kimaradt cég — amellyel nem közölték, hogy milyen okok miatt nem kapott megbízást —, érdekes módon az a társaság, melynek jelenlegi ügyvezetője az IKSZV megbízott igazgatója volt, akit nemrégiben menesztettek. Természetesen ez a tény ismert volt a döntést hozók előtt, hiszen az IKSZV-igazgató korában is vitte a cég ügyeit a városi közgyűlés engedélyével. Az előzőekből egyértelműen kitűnik, hogy a pályázatot kiírók teljesen szubjektív alapon, a pályázati feltételektől eltérve, szinte titkosan hozták meg döntésüket. Ugyanis a borítékbontásra sem közjegyzőt, sem a pályázatot benyújtó szervezetek képviselőt nem hívták meg, az arról készült jegyzőkönyvet sem küldték meg a pályázóknak. Ennek alapján a vesztesek nem tudnak másra gondolni, mint arra, hogy a pályázat kiírásának célja csak a közvélemény megtévesztése volt. A nyertesek egy részéről csak annyit: nem lehet feltételezni teljes objektivitásukat az ingatlanok értékelésénél, hiszen az önkormányzat és a vagyonkezelő rt. érdeke a lakások értékesítésénél ellentétes a leendő vevők éredekei- vel, hiszen az önkormányzati bevételek alakulását a lakások eladásából származó bevétel jelentősen befolyásolja. Folyik a boxolás Nagyjából ennyi. Vagyis szabálytalanság szabálytalanság hátán. A lakó idegeskedik, az önkormányzat variál, s míg elméletben folyik a bokszolás a koncért, a lakások állapota romlik. A felelősség pedig a sok civakodás közben szertefoszlik. Nyíregyháza-Borbánya Pitypang utcájának új házai Elek Emil felvétele-------------Tárcáig elehallgattam három Lj színészünk beszélgetésébe, ahol a boldogságról, a boldogság kereséséről folyt a szó. Természetesen ebbe a beszélgetésbe mások is belekotyogtak, hiszen Magyarország a mindenhez értés hona. Itt óriási hozzáértés van a focihoz éppen úgy, mint az oktatáshoz, vagy a boldogsághoz. Egyes európai . közvéleménykutatók szerint a magyarok reményét vesztett, boldogtalan nép benyomását keltik. A többi hozzáértési szintünket, remélhetőleg nem a magyar foci békaperspektívájából kell mérnünk. Talán boldogáskeresésünket sem. Minden esetre, a kibontott véleményekből azt lehetett megállapítani, hogy a boldogság azért olyan bonyolult, mert egyszerű. És ennek a fordítottja is igaz. A boldogság mint filozófiai kategória, a léleknek magával és a világgal való megelégedettségének állandó, derült érzése. (Ugye, milyen bonyolult?) Ezt csak eszményi állapotnak képzelhetjük el, amelyet csupán megközelíthetünk. Természetesen ebben a témában is élesen elválnak egymástól az idealista és materialista nézetek. Az átlagpolgár, akit nem érdekel ez a filozófiai pengeváltás, a két szemlélet közötti úton haladva keresi a saját boldogságát, hallgatva a józan paraszti észre. Szinte mindenki a boldog gyermekkorát szokta elsőként felemlegetni. Ma is emlékszik annak a pillanatnak a boldogságára, amikor a szomszédék kertjében lévő hintán repülve először fedezte fel az őt körülvevő világ csodáját. Azután sajnos mindig kiderül, hogy szülei eltiltották a szomszédék hintájától, de ekkor sikerült őket kijátszani. Mert ebben a boldog gyerekkorban pontosan a gyerek van mindentől eltiltva. O az, aki ha szabadra engedi még tiszta fantáziáját, angyalokkal, tündérekkel, manókkal játszik és társalog. És ő az, aki, ha ezt az őt körülvevő felnőtteknek elmondja, akkor hazudósának nevezik és rohannak vele a pszichiáterhez. Annak azután legtöbbször, ha eleget akar tenni a szülők elvárásának, előbb- utóbb sikerül is egy tudatosan hazudó felnőttet fabrikálni a tisztalelkű álmodozóból. — Hol a boldogság mostanában? — kérdezi Petőfi, majd meg is válaszolja: —Jól fűtött, meleg szobában. — Ez egyszerűnek hangzik, de a boldogság máris bonyolult lesz, ha az energiaszámlát ki kell fizetni. És ezzel a gonddal nem csupán a költők küszködnek. Egy angol költő szerint három dolog egybeesése szükséges a boldogsághoz: a hely, az idő és az akit szeretünk. Éz viszont ott válik esetlegessé, ha az egyik szeretőnek hirtelen megfájdul a foga, és akkor máris megette a fene az egészet. L egegyszerűbb annak, akit a mások boldogtalansága tesz boldoggá. Az ő igéje az, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is. Kerül, amibe kerül. Cserbakőy Levente Boldogságkeresők Nézőpont) Sikertelen blokád Cselényi György n ár Párizs tőlünk meglelj he tő sen messze van, mégis örültem annak, hogy a francia főváros életében nem okozott lényeges fennakadást a Falusi koordináció nevű parasztszervezet által meghirdetett blokád. Arra a vártnál jóval kevesebben érkeztek vidékről is. Ez talán szerény jelzés arra, hogy lassan ők is belátják, hosszú távon tarthatatlan a mezőgazdasági termékek behozatala elleni meglehetősen merev álláspontjuk. Lehet, túl optimista vagyok, de én ebből a magyar mező- gazdasági termékek nagyobb mértékű EK-piacra jutása reménysugárát is kiér zem. Úgy vélem, a nyugat-európai országok is tudják, a mezőgazdaság jelenlegi szintű szubvencionálása náluk is tarhatatlan. Tavaly az EK-országok és az Egyesült Államok között nem véletlenül született az agrártámogatás mérséklését célzó megállapodás, ami természetesen Párizsnak, mint az egyik legnagyobb mezőgazdasági termelőnek s exportőrnek koránt sem tetszik. De előbb-utóbb valamilyen módon ő is kénytelen a többiekhez igazodni. Itthon viszont az töltene el örömmel, ha a mezőgazdaságunkban a kedélyek megnyugodnának, amihez természetesen megfelelő tulajdon-, termelési és jövedelmezőségi viszonyok szükségesek, s a jelenlegi bizonytalanságérzet megszűnése. Bízunk benne, a honatyák megtalálják a módját az agrárágazat jövő évi fokozottabb kötségvetési támogatásának. Egy biztos, a mezőgazdaság és a falvak fejlődése az agrárértelmiség aktív bekapcsolódása nélkül nem képzelhető el. Jó lenne, ha felismeréseket és a nagy elhatározásokat követő konkrét intézkedéseket a létkérdéshez illő össztársadalmi megegyezés kísérné. Déli pihenő Harasztosi Pál felvétele Kommentár ____________________ Profit hosszú távra Kállai János A napokban rendezték meg a fővárosban a Törvény és közoktatás elnevezésű konferenciát, melyen megyénkből is szép számmal vettek részt oktatásirányítási szakemberek, munkaközösség-vezetők, az iskolaszövetségek képviselői. A kétnapos tanácskozást a szervezők — az Oktatási, Szervezési és Kereskedelmi Iroda, valamint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium — azzal a nem titkolt szándékkal hívták egybe, hogy az oktatási törvény szakaszos hatályba léptetésének kezdeti időszakában tájékoztassák, segítsék a tanügyben legérintet- tebbeket. A szaktárca politikai államtitkárának bevezető előadása a legtöbb jelenlévő számára nem tartogatott meglepetéseket, hiszen az 1993/94-es tanév előkészítésének napjaiban több fórumon is hallhatták már az általa most ismételten megfogalmazott gondolatokat. A szónok két, töprengésre serkentő megállapítása azonban ez alkalommal érezhetően nagyobb hangsúlyt kapott. Az egyik az oktatási- nevelési intézmények autonómiájának a kérdésköre. Hallhattuk: az iskola önállóságát, szakmai függetlenségét akkor értelmezzük helyesen, ha a minél teljesebb megvalósulását a tanuló autonómiájának a kibontakoztatása érdekében követeljük. Ez korántsem azonos a mindentől és mindenkitől függetlenedés kontrollmentes- ségével. Mert akik áldoznak az iskolára (egyre nagyobb arányban a helyi társadalom), azok tudni szeretnék, hogy mit, hogyan és miért tanítanak benne. Valójában ide kapcsolható a másik kitétel, ami a jövőt illetően messze túlmutat önmagán. Az iskolák jelenleg zömükben minőségi kontroll nélkül működnek — mondotta a minisztérium tisztségviselője. Nem kell okvetlenül gyakorló pedagógusnak lenni ahhoz, hogy a mondatban megbúvó kritikát érzékeljük. Aligha hiszem, hogy bárki kétségbe vonná: igenis, az oktatómunka eredményességét bizony időnként ellenőrizni, értékelni, mérni kell. Csak az nem mindegy, hogy miként, kik által végeztetik el ezt a sokszor nemszeretemnek tűnő munkát. Mert egy elbürokratizált szisztéma legalább olyan veszélyes lehet, mint az „én magamat önmagommal mérem" nagyon vitatható és tévutakra csábító szemlélete. Márpedig a magyar oktatásügy hosszabb távon egyikből sem profitálhat.
