Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-20 / 219. szám
HÁTTÉR . 1993. szeptember 20., hétfő Kelet-Magyarország 3 Biztonságos és kényelmes a gáz Vallják a szakemberek, de nem árt rendszeresen ellenőriztetni a készülékeket sem A nagy érzékenységű hordozható műszerrel a szivárgások helye jól behatárolható Szekeres Tibor felvétele Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Több tízezer család várja a megyében, hogy végre megszabaduljon a téli tüzelő beszerzése körüli hercehurcától, a mindennapos salakolástól, tűzrakástói, bekössék végre a gázt. Aki már mindkettőt próbálta, nagyon jól tudja, mennyi előnnyel jár az utóbbi. Hiszen egy gombnyomás, és máris „duruzsol” a tűz a konvektorban. Nyíregyházán 1966. december 20-án indult a városi gázszolgáltatás, az első ház, ahová bekapcsolták, a Stadion utca 6. szám alatti (ezek távfűtéses lakások vezetékes gázról üzemelő tűzhelyekkel). Csakhogy a gázzal vigyázni is kell. Hozzá kell szokni, meg kell tanulni a használatát, hogy ne legyen baleset. Toldi Miklóssal, a Tigáz nyíregyházi kirendeltségének műszaki vezetőjével arról beszélgettünk, hogyan készült fel a Tigáz, s hogyan kell felkészülniük a fűtési szezonra a gázos lakásokban élőknek. Az első és legfontosabb jó tanács: érdemes még a nyár végén „próbafűtést” tartani. Egy hűvösebb augusztusi napon rövid időre kapcsoljuk be a konvektorokat, hogy meggyőződjünk róla, működnek-e. Előfordulhat ugyanis, hogy a fúvókát nyáron beszőtte a pók, fészket rakott a szellőzőbe valamilyen madár. Ilyenkor legjobb szerelőt hívni. A Tigáz- nál éjjel-nappal folyamatos szolgálatot tartanak, hibát a 310-233-as, vagy a 310-585- ös telefonszámon lehet bejelenteni. A bejelentéstől számítva a műszakilag legrövidebb időn belül megjelennek a helyszínen. — Törvény írja elő, hogy ötévenként ellenőriznünk kell a fogyasztói helyeket — mondta Toldi Miklós. — Ezt ütemezzük, a gázmérőt felszerelésének napján nyilvántartásba vesszük. Tízévenként javítani, újra hitelesíteni kell a gázmérőket, ilyenkor ezt összekötjük a kötelező ellenőrzéssel. □ Mennyire biztosak abban, hogy a gyakorlatban ez valóban így működik? Tudnék példát mondani olyan épületre, ahol tíz éve nem jártak gázosok, illetve arra is, hogy a gázóracsere után elmaradt az ellenőrzés. — Próbáljuk a dolgozóinkat morálisan is abba az irányba terelni, hogy körültekintő munkát végezzenek, tanfolyamokon felkészítjük azokat, akik nap mint nap találkoznak a fogyasztóval, hogyan viselkedjenek. Úgy érzem, jó szakembereink vannak, de kizárni az emberi felelőtlenséget — mint bármely más szakmánál — nem lehet. □ Ön szerint elég-e az ötévenkénti vizsgálat? — Úgy érzem, igen. Már ez is túl nagy teher, hiszen nem rentábilis az ellenőrzés, a lakó csak egy részét fizeti a költségeknek. Úgy gondolom, odáig kellene eljutnunk, hogy a gázkészülékeket a használó maga tudja ellenőrizni. Aki gázszagot érez, azonnal hívjon szerelőt, majd zárja el a lakás főcsapját, szellőztessen és ne nyúljon elektromos berendezéshez. Kérjük azt is, aki közterületen gázelosztó vezetéknél meghibásodást észlel, jelezze. □ Elképzelhető, hogy sokan nyugodtabbak lennének, ha gyakrabban ellenőriznék készülékeiket. Kérhetik-e erre a Tigáz-t? — Természetesen, a díj ugyanannyi, mint az ötévenkénti vizsgálatnál. □ Megtudhatja-e előre a fogyasztó, várhatóan mikor végeznek ellenőrzést nála? — Igen, de azt nem tudjuk ígérni, hogy azonnal válaszolni is tudunk. □ Mennyire biztonságos a gáz? — Semmivel sem veszélyesebb, mint egy tévékészülék! Nagyon fontos biztonsági lépés, hogy az egyébként szagtalan gázt szagosítják. Gázszerelést csak engedélyezett terv alapján, engedéllyel rendelkező vállalkozó végezhet. A kivitelezést pedig műszakilag ellenőrizzük. Folyamatos az elavult vezetékek cseréje, pótlása ez is a biztonságot növeli, folyik a munka Nyíregyházán, a Báthory utcán és a Hősök terén, s még az idén sorra kerül a Mező és a Bethlen Gábor utca. □ Gondolom, a készülékek sem örök élettartamúak... — Az a tapasztalatunk, ahol a lakás általában rendben van, ott a készülékekkel sincs gond. Az élettartamuk általában 15-20 év. De ha rendszeresen karban tartják az öreg készülékeket, akkor sem jelentenek veszélyforrást. Idén eddig ötezer helyszíni javítást végeztünk el. Ha ezt összevetjük azzal, hogy 43 254 fogyasztónk van, fogyasztónként pedig 3-4 készülék, akkor nem nagy ez a szám. Szebik Imre evangélikus püspök szentelte fel szombaton Nyíregyházán az Emmaus Evangélikus szeretetotthont. Az intézményben felekezeti hovatartozástól függetlenül hetven idős ember teljes ellátására van lehetőség. A103 millió Ft-os beruházás állami támogatás nélkül valósult meg Az eredeti állapotához visszatérve végeztek teljes rekonstrukciót Újfehértó 1754-ben épült műemlék jellegű református templomán. Az újfehértói református gyülekezet a templomot szeptember 19-én hálaadó istentiszteleten vette birtokba, melyen Kocsis Elemér püspök hirdetett igét Balazs Attila felvételei----------------Tárca A színházi előadás késő éjszaka ért véget, egyedül kellett a kollégiumba visszamennem. A budapesti főutcákon még zajlott az élet, de a végállomáson, a téren megtorpantam. A szűk, sötét utcán nem mertem elindulni. Tétován álldogáltam, ismerősre várva. De senki! A sarkon három fiú jókedvűen társalgóit, hangosan belenevettek az éjszakai csendbe. Bőrkabát, westerncsizma, hátrakötött kendő az egyikőjük fején... — Figyeljetek! Kísérjetek már haza, itt lakom 500 méterre, de egyedül én nagyon félek. — Jó! — válaszolták, aztán elindultunk felfelé, a Gellért hegy oldalán a sötét lépcsőkön. Ostoba történeteket mesélve, ők továbbra is majd szétpukkadtak a nevetéstől. — Na és tőlünk nem félsz? — szólalt meg az egyik. — Ja, tényleg ez eszembe se jutott! (Nekik sem.) * * * Az utasellátóban, velem szembe leült egy középkorú nő. — Legyenszí- ves már, — szólítottam meg — öt percre vigyázna a csomagjaimra és az üdítőmre, amíg elmegyek a mosdóba? — Szívesen! Visszaülve a helyemre megszólalt. — Hogy meri a pogy- gyászát egy idegenre rábízni? — Bocsánat a bizalmaskodásért, de azt hittem nem probléma, ha megkérem. — Nem, nem! Nincs semmi gond, csak ez ma nem szokás! A helyiségből együtt távoztunk, a szemetes ládát felemelte, hogy beledobjam a műanyagpoharat. Az ajtónál maga előtt kiengedett s ott jött egy méterre mellettem. Oh, tán csak nem valami hittérítő, ügynök, vagy homoszexuális... — További jó utat kívánok! —köszönt el a pesti forgatagban. — Oké, kösz! Minden jót! — búcsúztam el az idegentől. 0. Bojté Gizella Idegen pillanatok Nézőpont j Balatonnyi parlag Hajnal Béla tji léggé közismert, hogy Hj Magyarország nemzetközi összehasonlításban az élenjárók között van nemcsak az egy főre jutó mező- gazdasági területben, hanem a szántóterületben is. Az utóbbiból mindössze fél hektár jut az ország egy-egy lakosára, mégis egyre több gond van megművelésükkel. A legnagyobb problémát a mezőgazdasági tulajdon- viszonyok átalakulása, az érdekeltségi viszonyok hiánya (pl. az agrárolló egyre tágabbra nyílása) és a piacvesztés okozza. Sok szakértő szerint a 15-16 millió ember élelmiszerét előállítani képes magyar mezőgazdaság a múlté. A mezőgazdasági termékek exportja mellett jelentősen szűkült a belső piac felvevőképessége is. Az ország súlyos gondjai miatt a költségvetés mezőgazdaságra fordítható támogatásai nem versenyezhetnek a fejlett országok szubvencióival, így a magyar élelmiszerek sem lehetnek versenyképesek a világpiacon. A piacszükülés azonban nem lehet ok arra, hogy az ország legnagyobb értékét, jó mezőgazdasági adottságát veszni hagyjuk. A termőföldekkel való gazdálkodás elmúlt évekbeli gyakorlata csaknem példa nélküli. Különösen igaz- ez Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére, ahol a szántóföldi vetetten területek aránya már 1992-ben is 17 százalékot ért el, 1993-ra pedig megközelítette a 23 százalékot, ami két és félszerese az országos átlagnak. Szeretnék az olvasó segítségére lenne az összehasonlításban, ezért ideírom: ez pontosan annyi, mint a Balaton, a Velencei-tó és a Fertő-tó magyarországi együttes területe. Egy megyében ekkora nagy területen nem termett semmi, csak a gyom, közöttük is az egyre gyakrabban emlegetett vadkender, ami az allergiás megbetegedésben szenvedők számát exponenciálisan növeli. Itt tehát nemcsak az elmaradt haszon összeszámlálá- sáról van szó, hanem egy olyan betegség rohamos terjedéséről, aminek súlyosságát a megbetegedetteken kívül mások ma még alig érzékelik. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a parlagon maradt terület nagysága országosan megegyezik Fejér megye teljes területével és több, mint Bács-Kiskun megye összes szántóterülete. A belső ellátást szerencsére az ilyen nagymértékű termelésvisszaesés sem veszélyezteti (sőt felvásárlási, értékesítési gondokkal kell szembenézni a termelőknek!), az elmaradt agrárexport viszont nagyon megbillenti hét )i a külkereskedelmi egyensúlyt és a fizetési mérleg egyensúlyát. A következő évek mezőgazdaságának sikeresebbé tételéhez szükség van jó döntésekre, a mezőgazdasági termelők bizalmának erősítésére. Kommentár _________ Agymosás Balogh Géza M i jut 1994 májusáról az emberek eszébe? A többségnek valószínűlég az, hogy mennyit ér majd a fizetés, megmarad-e a munkahely, milyen bizonyítványnyal tér haza a gyermek..., szóval teljesen normális, hétköznapi dolgok foglalkoztatják őket. Nem mindenki gondolkozik azonban így; vannak csoportosulások, melyek már most javában a májusi választásokra készülődnek. Többnyire persze még a háttérben mozognak, erőfeszítéseik azonban már jól láthatóan kezdenek kirajzolódni. E politikai csoportosulások szövetségeseket keresnek természetesen, a legkívánatosabb falat talán az újságíró-társadalom. Az első udvarló levelet megkaptuk már mi is. Többek között ez áll benne: Ezúton szeretném tájékoztatni, hogy Alapítványunk és az A...-Í Újságíró Központ 94. januárjában háromnapos tréninget szervez az újságírók, szerkesztők részére, melynek témája a kampányújságírás. Igyekszünk elérni, hogy a tréning ingyenes legyen, és a vidéki résztvevők szállásköltségeit is fedeznénk. Ez idáig rendben is lenne, hiszen hol tanulhatta volna meg a magyar tollforgató korábban a kampányújságírást. A szög akkor bújik ki a zsákból, amikor az ember szemügyre veszi az Alapítvány kuratóriumának, s tanácsadó testületének névsorát. Csupa olyan ismert személy, akik réges régen elkötelezték magukat egy bizonyos irányzat mellett, s minden jellemző rájuk, csak a tolerancia nem. Most az újságolvasó minden bizonnyal várná a neveket, de engedje meg, hogy hallgassunk róluk. Nem az a fontos ugyanis, hogy melyik párt tagjai, irányzat hívei csalogatnak bennünket, hanem maga a jelenség. Hiszen két-három hét múlva valószínűleg egy másik irányzat képviselői keresnek majd meg bennünket hasonló levéllel, s egészen biztos, hogy nem a túlsó tábor érdekeiben akarják az újságírók agyát átmosni. A zt már nem is nagyon meri megkérdezni az ember: ha valamilyen külföldi társaság pénzéből szervez egy hazai csoportosulás ilyen kufzust, az vajon nem sérti-e a hőn óhajtott választási etikát?
