Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-18 / 218. szám
Aktuális kérdések______________________________________________ Ha összefognak az almatermelők Galambos Béla Újfehértó (KM) — Lassan két éve működik a kelet-magyarországi termőtáj almatermelőit tömöríteni, az itteni almáskertekből élők sajátos érdekeit érvényesíteni hivatott Almatermesztők Szövetsége, amelynek magától értetődő centruma lett az Újfehértói Kutató Állomás. A szövetség elnökével, dr. Pethő Ferenccel, a Debreceni Agrártudományi Egyetem most nyugdíjba vonult kertészeti tanszékvezetőjével a termelői önszerveződés helyzetéről, fontosságáról, céljairól beszélgettünk. □ Mikor, s milyen felismerésből indult el az Álmatermesztők Szövetségének szervezése? — Már négy évvel ezelőtt felvetődött. A kertészkedő embereket korábban megyénként összefogó Magyar Agrár- tudományi Egyesület helyett szükségesnek láttuk a régi újfehértói kollégákkal, kertészekkel együtt egy olyan új szervezet létrehozását, amelyik képes a megváltozott társadalmi-gazdasági körülmények között a termőtáj almatermesztőit tömöríteni. A régit egy aktívabb, a termelőket sokkal jobban érdeklő szervezettel, a szövetségi tevékenységgel kellett felváltani, más szakmák hasonló törekvéséhez hasonlóan. Össze is jött úgy 350 ember az első találkozóra, de csupán ötvenhatan írták alá a belépési nyilatkozatot. Még éltek a beidegződések, hogy ha valamilyen probléma merül fel, azt majd a kormány megoldja, és minden rendbe jön. Ma már látjuk, ez nem így történt. Mi segíteni szerettük volna azoknak az embereknek, akiknek kezükbe Pethő Ferenc A SZERZŐ FELVÉTELE kell venni saját sorsuk irányítását az almatermesztés területén. Az elmúlt két év alatt nagyon sokat jártuk a megyét, igyekezve meggyőzni a termelőket. Sajnos kevés eredménynyel. □ Miért? Hány tagja lehetne a szövetségnek? — Azért annyi eredménye csak volt a felvilágosító munkánknak, hogy a taglétszám megemelkedett 350-re. Ám ez még mindig elenyésző a lehetségeshez képest. Úgy kalkuláljuk, hogy ebben a megyében olyan húszezer ember érdekelt az almatermesztésben. Azt szeretnénk, ha ezeknek legalább fele belátná, érdemes ebbe a szövetségbe tömörülni, még akkor is, ha mi nem tudunk most látványosan segíteni az alma értékesítésében. □ Végül is miben tud jelenleg segítséget nyújtani a szervezet tagjainak? — A legfontossabb területen: a jövő megalapozásában. Abban például, hogy a kiöregedett almaültetvényeket hogyan kell felújítani, milyen fajtákat kell ültetni, milyen alanyokkal kell dolgozni, milyen sor- és tőtávolságra ültessék a fáikat. Mert az almatermesztésünk jövője nem a most 20-30 éves, hanem az ezután létesített almaültetvényekben rejlik. A holnap alakítása érdekében, úgy érzem nagyon jó volna, ha minél többen belépnének ebbe az Almatermesztők Szövetségébe. □ Talán az a baj, hogy pénz híján kevesen szándékoznak új almást telepíteni a régi helyett és többnyire a jelenlegi értékesítési gondjaik megoldásában számítanának a szövetségre? — Végső soron ezt a célt is szolgálja az információs rendszerünk életre hívása. A megalakulás után nem sokkal, a kanadai kormány segítségével sikerült létrehozni az Almatermesztők Szövetségének gyümölcspiaci információkat tartalmazó szakmai újságját, a Fruitinfo-t. Az azóta országos hírnevet szerzett, ingyenes újság elég sűrűn, szinte kéthetes időközökkel tájékoztatja a szövetségünk tagságát a gyümölcstermesztés aktuális dolgairól, a hazai és világpiaci értékesítési helyzetről, a körülöttünk lévő kis világ gyümölcseseményeiről. Azután arról, hogy milyen rendeletek születnek, általuk milyen lehetőségek kínálkoznak. Most nekünk kell megteremtenünk a további szerkesztésnek, a kiadvány változó igényeknek is megfelelő bővítésének, korszerűsítésének anyagi alapjait. Ehhez kellene a minél nagyobb létszámú tagság által befizetett évi 500 forintos tagsági díj. Ettől nagyobb összeget adnak az emberek zsebpénzként a gyermeküknek egy iskolai kirándulásra. □ Játsszunk el a gondolattal: ha tízezres lenne a tagság, az ötszáz forintjával számolva évi 5 millió forint tagdíjat jelentene. Mire fordítaná a szövetség ezt az összeget? Miből működik jelenleg? — A tavaly kiadott Integrált almatermesztés című, színvonalához képest rendkívül olcsó kézikönyvhöz hasonló, hasznos kiadványokra, vagy például fontos témákban tanulmányok készíttetésére volna szükség. A környező országokban lévő szövetségekkel jó lenne kapcsolatot tartani, tőlük információt begyűjteni. Velük együtt fellépve a termesztők érdekében, eredményesebbé válna a tevékenységünk. A külföldi példáknak megfelelően jól képzett alkalmazott felvételére nyílna lehetőség, aki még többet tudna tenni a tagságért. Jelenleg a körülményeinket ismerve nem lehet elvárni, hogy az állam támogassa a szervezetet. A kormányzatnak inkább határozott álláspont kialakítása volna a feladata abban, hogy azokat, akik megélhetési forrásnak tekintik a gyümölcs-, vagy az almatermesztést, szinte köteleznie kellene, hogy egy ilyen szövetséghez tartozzanak. Ez bevett gyakorlat a világ minden nagy gyümölcstermelő országában. □ Mind több szó esik mostanában a hazai termékek, így a magyar alma és termelőinek védelméről. Ebben tud-e lépni az Almatermesztők Szövetsége? — Bízom benne, hogy ha megerősödünk és tényleg sok ember nevében tudunk fellépni, akkor azt is meg tudjuk akadályozni, hogy alma kerüljön be külföldről Magyarországra. Akár még a tavaszi fél évben is, amikor a déli féltekéről származó friss gyümölcsöt árulják nálunk is a kereskedők. Természetesen ehhez tárolni kell tudnunk a—jelenleginél változatosabb fajta- összetételben és főként jobb minőségben megtermelt — alma egy bizonyos részét, hogy március-áprilisban is, a külföldihez hasonló kiváló hazai alma kerüljön az asztalra. KM galéria íÁ@pi használati tárgyaik Kézzel működtetett mosógép Balázs Attila felvétele ^ / j időszakos kiállítás várja a látogatókat a Sóstói í / M “Múzeumfaluban, ahol a barabási iskolában ren- deztek be két családi enteriőrt. A mai kor em- berénekmár olykor ismeretlen és szokatlan tárgyak eszközök segítségével egy tipikus szegényparaszti, valamint egy paraszti-polgári családéleténekhétköznapjaiba pillanthatunk be. A kiállítás különlegessége, hogy itt nincs a közönséget a tárgyaktól elválasztó kordon, a nézőkmegfoghatják a gyakorlatban kipróbálhatják miként használta az egykori háziasszony a mángorlót, aqzenes vasalót, a vendégekmegtapinthatjáka textileket, bútorokat. Síz Asszony, asszony, az akaró kienni című kiállítás október végéiig látogatható. . A TARTALOMBÓL: ____________ O Különös kávéház • Hangol a zenekar 6 A kárpáti ház nagyasszonya © Dávida, a sokoldalú Botrányok menetrendszerűen Réti János j t a megpróbálnánk vissza- JL1 menőleg átlagolni, valószínűleg az jönne ki a számításból, hogy közéletünkben a rendszerváltás óta körülbelül hathetenként bukkan fel egy- egy botrány. A mára hol volt, hol nem volt messzeségébe veszett Ka- lasnyikov-exporttól egészen a legutóbb robbant III. Magyar Bankbotrányig —- mert volt ugyebár a Gávavencsellői Vész, aztán az Ybl és a Többiek ügye — úgy másfél havonta érték detonációk a légkört, amiben a Kárpát-medence lakossága éli mindennapjait. Robbant és rombolt már szenzáció külpolitikában, bel- ügyekben, pénzügyekben, iparban, mezőgazdaságban, kereskedelemben, de a vendéglátást és az idegenforgalmat sem kerülték el a figyelemfelkeltő esetek. És nemcsak tények, hanem kimondott vagy leírt mondatok is szántották már elégszer állampolgáraink kedélyállapotát. Ilyen alkalmakkor szeretett szakmánk jeles képviselői is élenjártak bizony a borzolásban, hiszen annyi és olyan megvilágításban, akkora nagyításban tálalták az éppen soros megbotránkozást a nagyérdemű közvélemény elé, amitől — mit, az utca embere — a vadló is megtorpant volna. Sejtetésék, ijesztgetések, leleplezések és megbotránkozások szerepeltek a támadó és védekező oldalon hadakozók kelléktárában. A hatás többnyire nem is maradt el: az ügy nagyságától és a felhajtás erejétől függően három napig, de legfeljebb három hétig le is lehetett kötni az emberek elég jelentős rétegének figyelmét a jól címezhető események újabb és újabb részleteivel. Aztán következett egy-két hét szünet, és már pukkant is a következő frenetikus hír. Erről amúgy Kio, a nagy illuzionista fellépése jut eszembe, akit még gyermekfejjel láttam szüleim társaságában a Fővárosi Nagycirkuszban. A mágus minden egyes műsorszámban hatalmas felhajtás közepette —fények ki, fények be, lángcsóva, füstoszlop, dobpergés, harsonaszó — elővarázsolt vagy eltüntetett valakit, valapút a legnagyobb ámulatunkra, hálás tapsviharunktól kísérten. Hazafelé menet mindvégig azt találgattuk, hogyan csinálhatta, hogyan csinálhatták? Végül arra a megállapításra jutottunk, hogy mivel csodák nincsenek és a trükkök természetesen eleve preparáltak, ezért a titok nyitja csak egy lehet: nagyon ügyesen—ezért illuzionista az illuzionista — eltereli, elterelik a figyelmünket a lényeges vagy alig feltűnő, ám eredményre vezető manipulációk talán egész soráról, amelyekkel már a következő mutatvány, mutatványok sikerét készítik ejő. A színfalak mögött, a porond alatt, a manézsban vagy a kupola tartóoszlopain. Hogy miért pont ez a gyermekkori élmény jut eszembe a felbukkanó lebukásokról, fogalmam sincs. Mert arra gondolni sem merek, hogy valahol a hátterek hátterében matató láthatatlan kezek barkácsolnák a maradék biztonságérzetünk rombolását célzó pokolgépeket. Nem, ez lehetetlen! Az már inkább elképzelhető, hogy bizonyos köröknek direkt jól jönnek ezek a szenzációrobbanások, hiszen elterelik a figyelmet talán kisebb, ám lehet, csöppet sem jelentéktelen üzelmeikről. Akik ezalatt joggal reménykedhetnek abban, hogy az éppen soros botrány fejleményei után vágtató, lebuktathatót lebuktató, leleplezhetőt leleplező tudósítói hadsereg köny- nyen elcsörtet csendben elkövetett csínytevéseik mellett. Hasonlattal élve: amíg a tűzijátékot vagy a légiparádét figyeljük, észre sem vesszük, ki taposott a cipőnkre. Sőt lehet, hogy azt sem, ha ügyes kezek épp zsebünk kiforgatásán munkálkodnak. Ha van még belőle mit kiforgatni. Sokat gondolok arra, hogy használ-e nekünk, a földönjáró kisembereknek, minden igazságok (igazságok?!) örökös és válogatás nélküli kiharsogása mindennapjaink amúgy is zaklatott, egymást alig értő, a másikra nem figyelő hangzavarába. Lehet, jobban járnánk a vétkesek, a bűnösök következetes felelősségre vonásával, leváltásával, megbüntetésével, mint azzal, hogy tőlük hangosak a frekvenciák, róluk rikítónak a szalagcímek. Mert ettől még nem feltétlenül mennek előbbre a dolgaink, viszont növekedhet a társadalmi feszültség, ahogy csökkenhet az irántunk megnyilvánuló bizalom. Bár az sem kizárt — hes- segetem el gyanakvásban fogant gondolataimat —, hogy mindez így van rendjén. A széles nyilvánosság mély felháborodása hozzátartozik a demokrácia gyógymódjaihoz, aminek lényege: egyetlen Korrupt, egyetlen Önkényes, egyetlen Sumák se érezze magát biztonságban. Tartson attól, hogy kisded játékai bármelyik pillanatban címlapsztorikká, szalagcímekké válhatnak. J J a bizonyos szinten felül L~1 tart itt még valaki valamitől egyáltalán. A félelem, sajnos, mindig a kisemberek privilégiuma volt. És maradt. fh€agáwüéíemény
