Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-16 / 216. szám

KULTÚRA 12 Kelet-Magyarország Döntőseink Budapest (KM) — Sok­sok versenyzői izgalom és közönségszurkolás után im­már a fináléjához érkezik a tévé népszerű vetélkedője a Ki mit tud? Szívet melen­gető érzés, mennyi itt a te­hetséges fiatal a legkülönbö­zőbb műfajokban, a közép­döntőkben már szinte profi produkciókat láthattunk az énekes, vagy táncos elő­adóktól, a gitárzenésztől, vagy a galambokkal zsong­lőrködő bűvésztől, és még folytathatnánk a sort. Ezúttal is jó érzéssel ül­hetünk majd a képernyők elé a szombat esti döntő közve­títésekor, hiszen a hozzánk legközelebb álló szabolcs- szatmár-beregi versenyzők ismét szép számmal lesznek ott a magas színtű megmé­rettetésnél. Megyénk színeit a következő előadók és együttesek képviselik: Ba­lázs Richárd néptáncos, Ba­logh Ist\’án versmondó, Banchieri énekegyüttes. Ga­lagonya együttes, Nyírség táncegyüttes. A két egyéni előadót, va­lamint a fiúk madrigál­kórusát és a néptáncos együttest már bemutattuk la­punkban, a Galagonya együttest azonban még nem, mivel — főiskolai hallgatók lévén — nyári vakációjukat töltötték. Most sikerült róluk többet megtudni a nyíregyházi ta­nárképző főiskola ének-zene tanszékének segítségével: a hat lány direkt erre az alka­lomra, a Ki mit tud? miatt alakította meg a kamarakó­rust, s próba szerencse, neki­vágtak. íme a Galagonya együttes^ Bárdost Ildikó, Bugán Agnes, Kóta Judit, Kovács Mónika, Somlai Gabriella és Szabó Ildikó népzenész szakos hallgatók, felkészítő tanáruk Juhász Erika. A döntővel nem ér még véget a közönség sze­repe, hiszen — lényeges különbség az eddigiekhez képest — most a „Közön­séggyőztes” címért a döntő valamennyi résztvevője pá­lyázik. Erről a nézők szavaz­hatnak levelezőlapon, melynek szeptember 23-án este 8 óráig kell megérkez­nie a Ki mit tud? Budapest 62. sz. Postahivatal, 1391 Pf. 212. címre. Anya és leánya, Barbora Slmková és Jana Frajkoro- vá eperjesi csipkeverőmesterek munkáit is bemu­tatják a nyíregyházi művelődési központban október 4-éig látható népművészeti kiállításon 'Stüoiófelvétel Európai örökség Budapest (MTI) — A magyar építészeti örökség részeként nyilvántartott, és napjainkban közintézmé­nyeknek otthont adó műem­léki épületek szeptember 18- 19-én, szombaton és vasár­nap nyitott kapukkal fogad­ják a látogatókat. A Bej- ügy-, illetve a Pénzügymi­nisztérium, a BM Duna pa­lota, a Fővárosi Bíróság, a Fővárosi Közgyűlés, a Par­lament, a Magyar Földtani Intézet és a kőbányai Szent László plébániatemplom épületébe is bebocsátást nyernek az érdeklődők e hét végén. A Lechner Ödön Alapítvány immár második alkalommal szervezi meg az Európai Örökség Napokat, amelynek keretében az épí­tészeti értékek tanulmá­nyozására a nagyközönség számára lehetőség nyílik. Az alapítvány kuratóriu­mának elnöke elmondta: a nyílt napok célja, hogy elő­segítse a műemlékek és a kulturális örökség széles kö­rű megismertetését, és ezzel együtt tudatosítsa azok meg­őrzésének fontosságát. Az Európai Örökség Napok rendezvénysorozata Fran­ciaország kezdeményezésé­re jött létre 1984-ben. A kö- zép-kelet-európai országok — így Magyarország is — a vasfüggöny felszámolása után csatlakoztak az időköz­ben már az Európa Tanács által is támogatott műemléki és építészettörténeti ese­ménysorozathoz. A ritkán látogatható épületek mellett természetesen ingyenesen kereshetők fel a budapesti székhelyű országos köz- gyűjtemények is a két na­pon, A Budapesti Történeti, az Iparművészeti, a Szép- művészeti Múzeum, az Or­szágos Levéltár, az óbudai „Selyemgombolyító”, a Ma­gyar Képzőművészeti Főis­kola 10-18 óra között áll a nagyközönség rendelkezé­sére. A tavalyi első budapesti rendezvény nem várt siker­rel zárult, és ebben az esz­tendőben más vidéki telepü­lések — többek között Esz­tergom, Debrecen, Gödöllő, Pápa — is csatlakoztak a kezdeményezéshez. 1993, szeptember. 16„csütörtüí< Építészeti értékeink fametszeteken A szűcs céh leveleként bukkant elő 1808-ból a levéltári ritkaság: Nyíregyháza korabeli látképe Nyíregyháza (KM - BE) — A nyíregyházi művelődési központban látható a népmű­vészeti stúdió tagjainak kiál­lítása. A fogadószinten találja a közönség Csizmadia Attila kiállítását, amely a nemzet­közi kézműves találkozó al­kalmából nyílt meg, és ok­tóber 4-éig látható. A fametsző és grafikus a marosvásárhelyi Népi Művé­szeti Iskolán előbb a szobrá- szatot tanulmányozta, majd fa­faragással foglalkozott. Nyír­egyházára 1976-ban települt át a családjával, itt a HAFE vál­lalatnál dolgozott szerszámter­vezőként. A Nyíregyházi Nép- művészeti Stúdió faműves szekciójának munkájába az el­sők között kapcsolódott be 1980-ban, azóta a rendszeres kiállítók közé tartozik, 1985- ben elvégezte a faműves mű­vészeti oktató szakot. Kedvenc témái közé tartozik az erdélyi és a hazai tájak megjelenítése. Felkérésre egy fametszet-sorozattal örökítette meg a Sóstói Múzeumfalu né­pi építészeti értékeit.; Szívesen készít címereket, kopjafákat, egyházi témájú reliefeket. A kiállításon linó- és fametszete­ket mutat be. Érdekessége a kiállításnak egy metszet, me­lyet egy levéltári lelet alapján másolt le. A szűcs céh levele­ként bukkant elő egy ritkaság 1808-ból: Nyíregyháza kora­beli látképe, a felirata ékezet­len betűkkel: NYÍREGYHÁZ, az N fordítva áll. Alatta német szöveg volt. Erről a képről ké­szült a pontos másolat 83x25 centimétereses méretben húsz számozott példányban. A tudományszervező és kulturpolitikus \ Száz éve, 1893 szeptember 16-án született Szent-Györgyi Albert, a Nobel-díjas tud.ós N. Szabó József Nyíregyháza Magyarorszá­gon majdnem mindenki tudja, hogy Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudós volt, és arról is értesülése van, hogy a leg­nagyobb tudományos elisme­résben itthoni kutatómunkája idején részesült. Nemcsak az átlagember, de a tudományos elit többsége sem tájékozott arról, hogy Szent-Györgyi fontos szerepet játszott a füg­getlen demokratikus Magyar- országért folytatott küzdelem­ben és arról sem informáltak, hogy a nemzet egyik legkivá­lóbb tudománypolitikusa volt. Kállai Miklós célkitűzéseit támogatva Szent-Györgyi Al­bert részt vállalt a háborúból való „kiugrás” előkészítésé­ben. Az ország német meg­szállása után pedig az általa irányított csoport szerepet ját­szott a fasizmus elleni harc­ban. Antifasiszta múltjából következett, hogy a demokra­tikus Magyarország megte­remtéséért kultúrpolitikai sze­repet vállalt és mint művelő­déspolitikus sokat tett a ma­gyar tudományos élet moder­nizálásáért. Szent-Györgyi Albert az új Magyarországon a politikai demokrácia megteremtését el­képzelhetetlennek tartotta egy nemzetközi szintű tudomá­nyos élet nélkül. 1945-ben a rendszerváltozás idején hisz a demokratikus erők tudomány­pártolásában, bízik abban, hogy az új és szabad Magyar- ország szakítani tud nemcsak a Horthy-korszak politikai kon­zervativizmusával, hanem an­nak elavult tudományos rend­szerével is. Abban reményke­dik, hogy az eddig elnyomott politikai erők a tudományt is korszíntre emelik és annak szabad kibontakozását bizto­sítják. Szent-Györgyi nemzeti felemelkedésünk és kibon­takozásunk zálogát a világ­szinten művelt tudományban látja. A modernizált tudomá­nyos életbe ezért minden ér­téket integrálni kívánt. Számá­ra egyaránt beépítendő volt a szovjet tudomány igazi értéke és a szomszéd országok valódi eredményei. Modellértékűnek az amerikai és angol tudo­mányos életet tartotta. Termé­szetes volt, hogy a világtu­dománnyal való kapcsolatban a nyugati, elsősorban az an­golszász tudományt kívánta preferálni. A nemzetközi kulturális kapcsolatok kiépítésétől azt remélte, hogy azok kedvező feltételeket teremtenek az egyetemes kultúra értékeinek a befogadásához, illetve a ma­gyar kultúra nemzetközi meg­ismertetéséhez. A magyar kul­túra és a tudomány felvirágoz­tatásáért érzett felelősség ve­zérelte akkor, amikor tudo­mányos és kutatómunkája mellett szerepet vállalt a kü­lönböző művelődési társasá­gokban. A magyar kultúra ki­bontakoztatása érdekében fo­gadja el az OKT elnöki tisztjét is. Szent-Györgyi Albert 1945-1946-os művelődéspoli­tikai ténykedése azon a re­ményen alapult, hogy Magyar- országon a kultúra kibontako­zásának soha nem látott távla­tai nyílnak. Mivel nemcsak a reakciós és konzervatív rendszereket el­lenezte, hanem a totalitárius megoldásokat is, ezért a tu­domány és a politika együtt­működésének számára csak addig volt értelme, amíg az a demokrácia talaján állt, amíg a politika a tudomány és a ku­tatás szabadságát nem sértette. Mihelyt a politika szakított a demokráciával és a tudomány szabad fejlődése veszélybe ke­rül, Szent-Györgyi a legne­hezebbet, az emigrációt is vál­lalja. Az USA-ba történő tá­vozása nemcsak a jobb ku­tatási lehetőségek biztosításá­val, hanem politikai szempon­tokkal is összefügg. Tudta, hogy a totalitárius rendszer nemcsak az állampolgárt, ha­nem a tudóst is a legitimáció eszközévé, a taktika szolgáló- leányává teszi. O ezt nem vál­lalhatta fel, ezért inkább el­hagyta az országot. A monopolisztikus hatalom létrejötte után a modernizáció útjára lépett, európai normák szerint kiépülő magyar tu­dományos élet fejlődése meg­szakadt. Nemcsak a tudo­mány, hanem a kultúra egésze olyan pályára került, amely — bizonyos eredményei ellenére — hibás elemeket épített be struktúrájába.- Rendszerválto­zás és modernizáció idején napjaink Magyarországán so­kat okulhatunk a yi|<jghírű tu­dós elgondolásaiból..'. ... Az ország tudományos kapcsolatainak az alákításában és a nemzetközi‘‘'kulturális együttműködés kiépítésénél . Szent-Györgyi Albertet az az elv vezérelte, hogy Magyaror­szág csak akkor képes igazán megújhodni, ha kelet és nyu­gat értékei számára nyitott. Nemzetközi tevékenységével fontos szerepet játeott nem­csak a magyar kultúra fellen­dítésében, hanem,;; részesévé válhatott a háború miatt gyű­lölettel telített, megaláztatást és barbárságot is megélt Euró­pa humanizálódásában. Egye­temes értékek vezérlik akkor is, amikor elvállalja az Orszá­gos Köznevelési Tanács elnö­ki tisztjét. Embereszménye: egészséges, jó ítélétű, értel­mes, tettrekész ember. E cél­kitűzés realizálására Szent- Györgyi az elemitől az egye­temig sürgős és mélyreható tartalmi és intézményi vál­tozásokat sürgetett. (Részlet a szerzőnek a Tisza- táj című folyóiratban megje­lenő tanulmányának bevezető és záró részéből.) Minden idők legnagyobb magyar filmsikere Hamar Péter Ha a kedves nézőnek lehet kedvenc színésznője, miért ne lehetne a filmrendezőnek is. Ha erről Szabó Istvánt faggat­nák, minden bizonnyal Ornel- la Mutit nevezné meg. Nem azért, mintha játszott volna valamelyik filmjében, hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy az olasz színésznő nyi­totta fel 1982-ben az Oscar- díjosztó ceremónián azt a borí­tékot, amelyben az állt, hogy a legjobb, nem angol nyelvű fűmnek járó szobrocskát az amerikai filmakadémia tagjai abban az évben a Mephistonak ítélték oda. Magyar játékfilmrendező ezt megelőzően s azóta sem ért el ehhez hasonló sikert. És ha akad' rosszmájú néző, aki azt mondja, hogy nagy valami?, a szovjet életviszonyokat leg- hazugabbul tükröző Menysov- film, a Moszkva nem hisz a könnyeknek is ugyanabban a díjban részesült, annak nem­csak azt lehet ellenérvként fel­hozni, hogy természetesen a tisztelt testület is tévedhet néha, hanem azt is, hogy azért Szabó István előző filmje, a Bizalom is eljutott a nomi- nálásig, azaz az utolsó szűrőn átjutó hat film közé 1981-ben. Azoknak, akik a sikert csak forintban vagy valutában kife­jezve tudják mérni, álljon itt néhány számadat annak bi­zonyítására, hogy a Mephisto egyszersmind a magyar film­gyártás legnagyobb kassza­sikere is volt. A forgalmazás első évében a film 112 550 rubelt (ami akkoriban még számított valaminek) és 620 000 dollárt hozott. S ez csak a vetítési jogdíj volt, a mozijegyek eladása utáni ré­szesedés nélkül. Mindez mai viszonyokra lefordítva azt je­lenti, hogy a film teljes bevé­tele meghaladta a százmillió forintot. A száraz számadatok mö­gött egyébként az áll, hogy a film még 1982-ben eljutott a világ 55 országába Argentíná­tól Uj-Zélandig, Portugáliától Venezueláig, példázván a ma­gyarmozgóképi kultúra szín­vonalát. Ma azt tapasztaljuk, hogy a kormányzat intézmé­nyesített formáját szorgalmaz­za a magyar kultúra külföldi terjesztésének, megismerteté­sének. Pedig a példa azt igazolja, hogy a kultúra eredményei, ha igazi értékek, külön e célra fönntartott intézményi hálózat nélkül is világgá repítik hírün­ket. Mert kell-e jobb propagan­dista egy filmhez, mint Ing­mar Bergman, aki kéretlenül is hozzájárult nyilatkozatával Szabó filmjének világsikeré­hez, amikor nemcsak tartalmi értékeit méltatta, hanem az alapul szolgáló Klaus Mann regénnyel összevetette: Azt hiszem, még sosem fordult elő velem, hogy egy film jobban tetszett volna, mint az alapjául szolgáló könyv, most mégis ez történt. Szabó Mephistoja igazi műalkotás, amit a regényről aligha lehet elmondani. Nyil­ván megkérdezhetik, nem azért tett-e rám ilyen elemi ha­tást a film, mert magam is művész vagyok? Erre azt vá­laszolom: nem. Hiszen a kér­dést, hogy volna-e bennem kellő bátorság hasonló eset­ben, már én is feltettem ma­gamnak. Sz^bó filmje azonban olyan erővel szól erről a témáról, hogy —- véleményem szerint — senkit sem hagyhat közöm­bösen. Nyíregyháza egy 1808-as ábrán Csizmadia Attila metszete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents