Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-01 / 203. szám

f 1993. szeptember L, szerda HATTER Szabolcsi építők dollárért Moszkva a túlélést jelentheti • Aki a jövőre gondol • Munka Tengizben Nábrádi Lajos Nyíregyháza (KM) — Ez a felirat manapság olyan rit­ka, mint a fehér holló: Mun­kások felvétele külföldre. A felirat papírja nyílban vég­ződik, útba igazít, mutatja, hogy melyik folyosón történ­het a felvétel. A szembetűnő felirat a nyíregyházi Tünde utcán látható, a KEMÉV Részvénytársaság irodájá­nak a falán. Nemrég járt itt egy mun­kanélküli kőműves, mert elter­jedt a híre a felvételnek. S an­nak is, hogy németek vásárol­ják meg az egyik Tünde utcai üzemet. A foglalkoztatással, a műszaki fejlesztéssel kapcso­latos jó hírekért jöttünk az rt.- hez. Van pénz, csak meg kell keresni Zsúfolt program részeként, két külföldi üzleti út között fo­gad dr. Pethő András igazga­tó. Látszik rajta, hogy szívesen tájékoztat, temérdek gondja mellett sikerélményekről is beszámolhat. Azzal kezdi, hogy a KEMÉV a rendszer- váltás után is igyekezett meg­maradni a volt Szovjetúnió pi­acán. Az igyekezetét így ma­gyarázza: — Nem igaz, hogy az utód­államokban nincs pénz. Van, csak meg kell keresni. Mi ke­restünk és találtunk. Moszk­vában 12 lakást építünk, eze­ket év végén át is adjuk ren­deltetésüknek. Szeptemberben egy hatalmas sportcsarnok építését kezdjük el az orosz fővárosban. Ez a munkánk több műit egymillió dollár ér­tékű. Az sem igaz, hogy a ke­leti megrendelők igénytele­nek, nem törődnek a minő­séggel. Kikötötték, hogy ha jó minőségben adjuk át a 12 la­kást, és jól kezdünk neki a csarnok építésének, akkor újabb százötven lakás építését bízzák ránk. Itt tehát több évig dolgozhatunk, Moszkva ne­künk a túlélést jelentheti. De Kazahsztánban is dolgozunk egy repülőtér felújításán. Beszélgetés közben az igaz­gató asztalán megesörren a telefon. E sorok írója önkénte­lenül is hallja, hogy a hosszú vonal másik vé­gén a tengizi építkezés kö­zépvezetője be­szél. Helyére kerül a telefon kagy­lója, s az igaz­gató kérés nél­kül is mondja, hogy a tengizi kollégája azt kéri, hogy ve­gyenek fel, és küldjenek ki újabb szakmunkásokat és egy­két művezetőt, középvezetőt is. Ugyanis sok a megrendelés, csak létszámfelvétellel lehet teljesíteni. Apropó létszámfelvétel! Hogy is alakulnak a felvéte­lek? íme a válasz: Munkaerő kerestetik — Az utóbbi hetekben fel­vetünk százharminc dolgozót. M)st akarunk felvenni a mwzkvai munkálatokra 40, Kazahsztánba szintén 40 dol- gccót. A régi, tengizi építke- zéhez is kell legalább tíz em- be. Ha elkezdjük a 150 lakás éptését, újabb dolgozókat tu­dlak felvenni. Pályáztunk is aiyagi támogatást a Foglal- ketatási Alapból. Csak a sakmájukat jól értő, jól dol­gozó, megbízható embereket vsszük fel. A dolgozók a kin­ti munkájukért dollárban ve- htik fel a fizetésüket. Mim­iink által hazánk is dollárhoz jt. □ Úgy hírlik, hogy a külföl­Mixerkocsi szállítja a nyers betont az eladás előtt álló betongyárból A SZERZŐ FELVÉTELE di, pontosabban a német tőkét is ide akarják csalogatni. — Valóban. A privatizáció jegyében a betongyárunkat egy német cégnek ajánlottuk. A potenciális német vevővel most az árakról tárgyalunk. Remény van arra, hogy ezt az üzletünket hamarosan nyélbe ütjük. Szakmai befektetőnek számíthat a német cég, hiszen Magyarországon már több be­tonüzemet megvásárolt és jól működtet. A működtetésre, a szakma tovább folytatására fektetjük a hangsúlyt. A fa­ipari üzemünket is felajánlot­tuk megvételre öt német cég­nél. A betongyárban most sincs nagyüzem, csendesnek számít e környék. A betongyártók kft.-jének ügyvezető igazgató­ja, Szilágyi Pál ezt mondja: Huszonkét tanuló szeptembertől — A lakásépítkezésekhez mintegy 50 kilométeres kör­zetben szállítjuk a nyers be­tont. Nagyobb távolságra azt hiszem, a német tulajdonos sem szállíthat majd. A messze is szállítható, úgynevezett fe­szített elemeket csak akkor tudjuk majd gyártani, ha a német tulajdonos beruház, megteremti a műszaki felté­teleket. S ha piacot is szerez, akkor mindnyájan elégedettek lehetünk. Talán nem mellékes az ajánlásnál, hogy iparvágá­nyunk is van. A faipari kft. ügyvezető igazgatójától, Hajdú Károlyiéi ezeket halljuk: — Jó alapanyagot kapunk Szibériából. Ha a szakmai be­fektető korszerű gépeket, be­rendezéseket hoz ide, akkor nyugati színvonalú ajtókat, ablakokat tudunk gyártani pél­dául német, vagy osztrák épít­kezésekhez is. Nem volna jó, ha valamilyen vevő másra használná üzemcsarnokainkat. Jó szakmai befektetőnek örül­nénk. Szeptembertől huszon­két első osztályos asztalos ta­nuló gyakorlati oktatását kezdjük el. Aki tanulókat foglalkoztat, az a jövőre gondol.-Tárca A közelmúltban elhunyt kortárs humoristák egyik jelentős egyénisége volt Mikes György. Az ötvenes évek elején a Ludas Matyi hasábjain mu­tatkozott be a közönségnek, s haláláig e népszerű szatirikus hetilap alkotógárdájának ma­radt a tagja. Humorának erőssége, hogy nem kitalálja a vicces, komikus helyzeteket, hanem az élet furcsa, fonák je­lenségeit örökíti meg. Sok­oldalú egyéniség volt, ebből következik, hogy témái is igen változatosak. Mikes a közön­ség előtt is sokat szerepelt. A hatvanas évektől a Rádiókaba­réban, a televízió szórakoztak műsoraiban hallhattuk-láthat tűk. Nem tartozott, a harsán nevettetök közé, inkább elgon dolkodtató, szolid, fanyar hu morával tűnt ki pályatársé közül. *** Nemrégiben tanulmán kiránduláson voltam a jól században. Turista csopo tunk főleg tudományos-fa- tasztikus írókból állt, de vt köztük néhány maszek is H- mór ista csak én voltam ege­dül. Mindjárt az első nap j- hívták a figyelmemet az - dekes újdonságra: eg's könyvekhez speciális nag- tókészülékeket, mikroszkót- kat adnak. Mire jó ez a í- szülék? Mindjárt elmondn. 4 z írók gyakran használják írás közben a három pontot, különösen erotikus jelenetek­nél: „Mariska bal kezével átkarolta a férfi nyakát, majd jobbjával leoltotta az éjjeli- szekrényen levő kislámpát..." Itt az írók teljesen az olvasók fantáziájára bízzák, hogy mi történik a sötétben, a három pont alatt. Nos, a jövő szá­zadban egy nagyszerű újítást tűk egymáshoz tapadt, aztán a következő pillanatban bele­zuhantak az ágyba... — Ez az! — kiáltottam izga­tottan. — Megvan a három pont! Most jövök én! A mik­roszkópot ráirányítottam az első pontra, aztán csavargatni kezdtem a készülék oldalán levő szabályozó gombot. Elő­ször csak valami furcsa, recés anyagot láttam a lencse alatt... vezettek be. Minden egyes pontba lekicsinyítve belefény­képeznek néhány sor szöve­get, és aki kíváncsi arra, hogy bizonyos helyzetekben mi tör­ténik a pont, pont, pont alatt, az előveszi mikroszkópját, megcélozza a pontot, és maris olvashatja a hiányzó monda­tokat. Ez a nyomdatechnikai újdonság fellelkesített, és azonnal vettem egy könyvet cugehőrrel vagyis mikrosz­kóppal együtt. Este, a szállo­dában, belekezdtem az ol­vasásba, és már-már elalud­tam, amikor a hetvenhetedik oldalon rábukkantam a kö­vetkező sorokra: „Géza magához vonta a reszkető asszonyt, ajkuk, tes­Mi lehet ez? Kisvártatva rájöt­tem, hogy a mutatóujjamat nézegetem, elfelejtettem, elven­ni a pont mellől... Nemsokára azonban olvasható lett a pont­ba fotografált szöveg: „Hirtelen csengettek: — Ki lehet az ilyenkor? — morogta idegesen a férfi, és felkelt Hédiké mellől. — Lehet, hogy a férjem — suttogta rémülten a nő. Géza lábujjhegyen kiosont az előszobába, és kikukucskált az ablakon. A házfelügyelő állt az ajtó előtt: a szemétért jött. Géza kiadta a szemetet, aztán visszament Hédikéhez, és gyengéden magához vonta. Csók. A következő pillanatban belezuhantak az ágyba.” Itt megszakadt a szöveg. Sebaj, gondoltam magamban, alakul a dolog, alakulgat. Lássuk a második pontot, az biztos izgalmasabb, mint az első. A szemem már fájt egy kicsit a nagy koncentrálástól, és recsegett a szemhéjam, de nem törődtem vele. Ráirányí­tottam mikroszkópomat a má­sodik pontra, és lázasan ol­vasni kezdtem: „Ekkor Hédiké felkiáltott: — Hagyj békén! Mit akarsz? Azt hiszed, én is olyan vagyok? ■— Egy ha­tározott, könnyed mozdulat­tal letaszította az ágyról a férfit, aztán öltözködni kez­dett. Géza kissé elkedvetle­nedett, de nem adta fel a har­cot. A nő után rohant, né­hány percig kergétőztek, az­tán csakhamar újra belezu­hantak az ágyba.” M ég mindig semmi! — dühöngtem — valószí­nűleg a harmadik pont lesz a legizgalmasabb. Voltak ugyan némi elképzeléseim, hogy mi fog történni, de azért kíván­csian fogtam bele az olvasás­ba. A harmadik pontban nagy, olvasható betűkkel ez állt: „Ha elromlik a mikrosz­kópja, forduljon a javítószol­gálathoz. Hathavi garancia. Szaküzleteink a város minden pontján!” Néz< Szárszói zárszó Balogh József 5 okán még hetek, hóna­pok múlva is emlegetni fogják a múlt heti szárszói találkozót, sokan pedig már azt is túlzásnak tartják, aho­gyan — nyilván a különböző hírközlő szervek jóvoltából -— ez a sátoros rendezvény ekkora eseménnyé vált. Vajon mi itt, távol a hely­színtől és távol az esemény tartalmától, kinek higgyünk? Pozsgaynak, aki sikeresnek ítélte a találkozót, mert en­nek során a politikai erővo­nalak világosabbá váltak, a szerveződő politkai mozgal­mak pedig segítséget kapnak Szárszótól arra, milyen kap­csolatot keressenek egymás­sal? Csoórinak, aki a pozitív szellemi erők egységbe tö­mörülését reméli, amely ed­dig azért nem tudott megva­lósulni, mert a kezdeménye­zések mindig átcsúsztak a politika mezejére? Csurkának, aki — noha a pártok nem alakultak ki — lehetségesnek tartja az együttműködést a tisztessé­ges baloldallal? Vagy Le- zsáknak, aki a lakiteleki sá­torból üzent, mert szerinte Szárszón sokan önös válasz­tói és hatalmi érdekeiket akarták érvényesíteni? A döntés, a választás nem könnyű. Az embernek az az érzése: akiket meghívtak, azoknak fontos és hasznos volt. akik pedig kimaradtak a névsorból, fölöslegesnek tartották. Akik valamiféle új koalí­ció kialakulását, valamiféle új pártképződmény formá­lódását remélték, azok kicsit csalódva távoztak, akik nem tápláltak olyan illúziókat, hogy itt megteremtődik a nemzeti egység, hanem meg­elégedtek azzal — amint Csoóri fogalmaz —, hogy minden fontos politikai gon­dolat először a szellemi élet­ben fogalmazódik meg, azok sikerekről szólnak. A kiadott nyilatkozat arról árulkodik, hogy pontokba foglalhatták a nemzeti egyetértés alapjait, ám azt naívság volna hinni, hogy a közelgő választások előtt majd ennek szellemében összeborulnak a pártok, el­tűnik a másság, a sokszí­nűség, s ellényegtelenülnek az ellentétek. Ettől az Isten mentsen meg, mert az nem lenne más, mint az egypártrend- szer. Am ha annyi haszna lenne, hogy a választási küz­delem nem egymás lejára­tása, hanem a különböző pártprogramok vetélekedője lenne, akkor érdemes volna nemcsak ötven évenként, hanem gyakrabban Szárszó­ra menni. Tábor a Balatonnál Néhány nap a szün­időből nagyon jól’ telt el 15 leveleid, diáknak és egy tanár néninek Balatonlellén a Vadrózsa Gyermeküdülőben. A kínálko­zó programok nagyon sok szép helyre . kalauzoltak el min­ket: Badacsonyba, Tihanyba, Keszthelyre, stb. A különböző versenyeken igyekeztünk Kommentár Bizonytalan biztonság Galambos Béla M int megannyi dolog az életben, a biztonság és az ezzel járó nyugalom is meglehetősen viszonylagos. E „magvas” gondolatra an­nak a történetnek a kapcsán jutottam, amelynek fősze­replői: egy olasz gyártmá­nyú „heveder" biztonsági ajtózár, az áldott tűzoltók, no és az előbbiek révén a poklok kínjától a könnyes örömig eljutott családom. Éppen nyaraim indultunk azon a vasárnapon. Minden és mindenki már a kocsiban, amikor még valamiért visz- sza kell rohanni a lakásba. Az ám, de a néhány hónapja szép kis summáért fölszerelt hevederzár nem nyílik. így elutazni nem lehet. Meg kell keresni a zárat ajánló és fel­szerelő mestert. Igen ám, de a névjegye a zárt ajtó mö­gött lapul. Irány a hétvégi ügyeletes kisiparos. Eluta­zott. A pánik első jelei sze­retteimen. Nyugi, szerzek másik lakatost. A garázs­szomszéd segítőkész, ráadá­sul szakember. Néhány la­kótárs együttérzésétől kí­sért, sikertelen próbálkozá­sok után megállapítást nyer: a cilinder jó, kifúrni nem érdemes. Nincs más meg­oldás, szét kell verni az aj­tót. Szétverni?! Hisz akkor mi két hét múlva sem uta­zunk el innen! Szólni kell a tűzoltóknak—mondatja ne­jemmel a gyakorlatias asz- szonyi ész. Némiképp kétel­kedve a sikerben, telefon a szomszédból. Néhány kap­csolás után az ügyeletes tiszt a címet kéri, s közli jönnek. Igen, de mikor? Azonnal — hangzik a hihetetlennek tű­nő válasz. Am ettől kezdve minden olyan, mint a mesé­ben: tíz perc múlva a tűzol­tóautó magasba nyúló ko­sárból az erkélyre mászik két „aranyos tűzoltó bácsi”, s nem telik bele újabb tíz perc, ablaküveg nem csö­römpölt, mégis hirtelen szé­lesre tárják előttünk laká­sunk ajtaját. Alig ocsúdunk, hálálkodni sincs szinte idő, már el is köszönnek, jó nya­ralást kívánva. Mi pedig csak nézünk egymásra hitetlenkedve a nyitott ajtó előtt hirtelen tá­madt csöndben. Gyanúsan csillogó szemmel először a feleségem szólal meg: „olyan jó, biztonságot adó, hogy vannak rendes em­berek." Kelet-Magvarorszag 3- ' v helytállni. A tisztasági vet- • senyben és a futballban elsők lettünk, A nyaraláshoz anyagi- - lag hozzásegített a levelek! • önkormányzat és a Platón Gyermekszervezet. Reméljük, jövőre is lesz ilyen táborozást { lehetőségünk, és így még töb­bet láthatunk országunkból.- Varga Rita ; Levelek-----------------ék Mikes György Pont, pont, pont...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents