Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-15 / 215. szám

1993. szeptember 15., szerda HÁTTÉR Az alma jelene és jövője Az almatermelők szövetségének elnöke a termésről, értékesítésről és a távlatokról Újfehértó (KM - GB) — Miközben több alma termett a megyében, mint amennyi­vel előzetesen számoltunk, a termelőknek beígért küszöb- áras értékesítési lehetőségek is váratnak magukra. Nem csak az étkezési export lehe­tőségek szűkösek, de a bajba került megyei feldolgozó ka­pacitások beharangozott, életre injekciózása is elma­radt ezidáig. Az árak pedig egyre mélyebbre süllyednek. Mi az oka a sok bizonytalan­ságnak? Mit tegyenek a ter­melők? Egyáltalán milyen le­hetőségeink vannak az értéke­sítésre? Mi az az almameny- nyiség, amelyet hosszú távon bizton eladhatnak a szabolcsi termelők? Megannyi sorsdön­tő kérdés, amelyről az Alma­termelők Szövetségének el­nökét, dr.Pethő Ferencet kér­deztük. — A megye idei almatermé­sével kapcsolatban beszélnek 400,450 ezer, mások 500 ezer tonnáról. Ez azért van így, mert egyszerűen nincs szerve­zett információs hálózat. Nem folyik semmilyen hivatalos termésbecslési munka. A szö­vetségünk megkezdte 10-12 körzetnek a kialakítását a ter­mőtájon. Minden körzetben lesz egy, a térségéről — éppen a termesztők érdekében — vi­szonylag pontos adatokkal rendelkező ember, aki infor­mációt ad. Ugyanis ez adja az alapját az egészséges terme­lésnek és az egészséges keres­kedelemnek. Pontos termés­mennyiség ismeretében, a je­lenleginél határozottabban tudnának a termelők árakat ki­alakítani. Nagy szükség van a már idén is célzatosan felröp­pentett minimál-, vagy kü­szöb- árakra azért, hogy a ter­melő tudjon valamibe ka­paszkodni. A kereslet-kínálat viszont, mint ahogy szemtanúi lehetünk, ezeket módosíthatja. □ Mit kezdjen az érdekeiért fellépők által kihirdetett 8 és 17 forintos lé-, illetve export- alma-küszöbárral a termelő? Milyen szempontok szerint döntsön? — A termelőknek csak azt lehetne mondani, hogy a jo­natán almafajtát a legrövidebb időn belül szedjék le és min­dent kövessenek el, hogy le­gyen ládájuk, amibe belete­szik. Tegyék a leszedett ter­mést a forró napról valamilyen hűvös helyre. Lényeges, hogy az alma ne érjen tovább a fán. Mert ugyan gyarapodik még valamit súlyban, de a meleg idő és különösen az alma me­leg „előélete” azt eredménye­zi, hogy megindul a jonatánon a hélyfoltosodás, a húsbarnu- lás. Többet veszítünk a minő­ségromlással, mint amennyit nyernénk esetleg a súllyal. A leszedett almát kell .azután a kereskedők igényének megfe­lelően,: az általuk biztosított göngyölegben, a kívánt formá­ban kicsomagolni és értékesí­teni. Akik a fán tartják sokáig a jonatánt, azoknak az alma je­lentős része le fog hullni, a fennmaradó része pedig foltos lesz. így is úgy is csak lének lehet majd értékesíteni. A töb­bi fajta jobban bírja a fán. Saj­nos azt látni, hogy már szedik a starkrimsont, az idaredet. Ez minden ésszerű szakmai szempontnak ellent mond. Balázs Attila felvétele □ Nézzünk egy kicsit távo­labbra. Milyen jövő vár a ha­zai almatermesztésre? — Minden jó minőségű al­mának van jövője. Egy tény, hogy mi korábban mindig évi fél millió tonna termésben gondolkodtunk. Azt mondtuk, hogy ezt a korábbi szovjet pia­con és a nyugati almasűrít- mény-piacon értékesíteni tud­juk. Ez a helyzet, mint ismert, jelentősen változott, de még mindig azt kell mondjuk, hogy a megyében megtermelt alma rendkívül jó minőségű és nem volna szabad feladni a kiala­kult állásainkat. Inkább arra kellene törekedni, hogy új faj­tákkal és ültetvényekkel meg­újítsuk a termesztést és így a piacot visszaszerezzük. — Szerintem a megyében a jövőben is meg lehet termelni a 400 ezer tonna almát, csak nem biztos, hogy az arányok az asztali é$ ipari minőség között olyanok lesznek, mint korábban. Lehet, hogy ennek a mennyiségnek nagyobb há­nyada ipari almaként kerül fel­dolgozásra. A sűrítményre szükség van, ha ingadozó áron is. Ezért úgy gondolom, hogy érdemes lesz e cél érdekében a termelést minőségileg fejlesz­teni- El kell érnünk, hogy a je­lenlegi 20 tonna alma helyett 40 teremjen hektáronként. Csak így lesz igazán gazdasá­gos a termesztés. Ehhez le kell jönni az ültetvényekkel a ho­mokdombokról. Jó minőségű területeken, lehetőleg öntöz­hető körülmények között kell majd ezt a mennyiséget meg­termelni, akár ipari, akár asz­tali almáról legyen szó. Világ- tendencia, hogy csökkenő te­rületen termelik meg a korábbi almamennyiséget. Magyar- ország is meg tudja termelni azt a közel 1 millió tonna almát, amit eddig, csak ezt más fajtákkal, más módon és kisebb területen kell a jövőben megtennie. □ Asztali almával meg tu­dunk mi nyugati piacokat hó­dítani? — Nem valószínű. A fran­cia, olasz, spanyol és holland, belga almatermesztés olyan volumenű, hogy a belső fo­gyasztásuk mellett jelentős mennyiséget állítanak elő ex­portra. Ők, akik még hozzánk is szívesen szállítanának al­mát, nem fogják engedni, hogy mi, számottevő mennyi­ségekkel belépjünk a pia­caikra. □ Szükség lesz a jövőben valamilyen önkorlátozására a magyar almatermelőknek? — Természetesen. Csak ne­künk olyan önkorlátozást nem szabad elfogadni, amivel a nyugat-európai almatermesz­tőknek adunk nagyobb lehető­séget. Nekünk látni kell. hogy mennyi almát tudunk egészsé­gesen megtermelni, mennyit tudunk a korábbi piacainkon értékesíteni. Ezt meg kell tartani. Önkor­látozásról akkor lehet szó, hogy ha a belföldi fogyasztás, feldolgozás, vagy az export lehetőségeink fölé mennénk az almatermesztéssel. Ez ugyanis már az almából élő emberek megélhetési lehető­ségét csökkentené. Egyelőre azonban rengeteg szervező, átalakító munka vár mind­annyiunkra. Új befektetési alap Nyíregyháza — Budapest (KM) — Szeptember 14-től, keddtől váltható a Magyaror­szág 2000-ig elnevezésű in­gatlan befektetési jegy, ame­lyet a Nürnberg Budapest Be­fektetési Részvénytársaság hozott létre. A 10 ezer forintos jegyek fu­tamideje tíz év. Az alap évente egyszer hozamot fizet A befektetők között havonta egy Opel gépkocsit sorsolnak ki. Megtudtuk: a pénzalap húsz százalékát ingatlanokba, főleg egészségügyi intézmények, irodák és lakások építésébe, il­letve fenntartásába fektetik. A vállalkozás a megrende­léssel küzdő magyar építőipar­nak is munkát ad. A befektetés viszatérítése garantált. A be­fektetési jegy az OTP Bank Rt. megyei igazgatóságán, Nyíregyházán is váltható, vár­hatóan december közepéig. Túljelentkezés esetén előny­ben lesznek a magán- és kisbe­fektetők. Családi nap Sóstón Nyíregyháza (KM) — Kétezer gyermeket és ezer fel­nőttet várnak a rendezők — a Nagycsaládosok Egyesületé­nek megyei szervezete ■— szombaton Sóstóra, az orszá­gos családi nap rendezvényso­rozatának színhelyére. Az or­szág minden részéből érkező vendégeket délelőtt 10 órától a majorett csoport bemutatója köszönti. A megnyitót követő­en fórumon vesznek részt a nagycsaládosok, ahol az or­szággyűlés családcsoportjá- nak két képviselője — Fekete Gyula és Farkas Gábor — lesznek a beszélgető partne­rek. Délután a Mandala Szín­ház bemutatója (József és a bűvös kabát, a Padlás rész­letei) szórakoztatják a részt­vevőket, majd Viktor István 17 gyermekes és Mészáros Fe­renc 8 gyermekes szülők val­lanak a nagycsalád örömeiről. Lesz mód beszélgetésre Vere­bes István színművésszel, a Móricz Zsigmond Színház igazgatójával, hallhatnak elő­adást dr. Fügedi Agáta termé­szetgyógyásztól és lesz tánc­ház is. A gyermekeknek a kéz­műves játszóház, ügyességi já­tékok, a Vadaspark és a Múze­umfalu kínál gazdag progra­mot, fél 12-től fél egyig a Lókötők country zenekar mu­zsikája szórakoztatja őket.--------------Tárca — VT a, csak megértük ezt is! 1V Pedig már azt hittem, úgy kell meghalnom, hogy az életben nem tapinthatok egyetlen szál műfüvet sem. Be kár lett volna kihagyni! Nesze neked, angol pázsit, ezennel befellegzett. Mert a műfüvet még locsolni sem kell. Havonta egyszer egy kis szalmiákkal átkeféli a cseléd, s attól pont olyan lesz, mintha épp akkor nyírták volna. En rögtön padlószőnyeg­nek néztem. Mondtam is ma­gamban: hülye egy ízlése le­het, ha valaki ilyen randa zöldet vesz a gyerekszobába! Pedig egy kis árengedmény keli csak, és viszik, mint a cukrot. Mert van, végre van! S akkor jön rá az ember, ami­kor megvette, hazavitte, az úszómedence elé szabatta, s mar az első bátortalan lépé­seket is megtette rajta: — Úristen, hogy is tudtunk enélkül eddig meglenni?! De jó ez a kis leértékelés! Éppen ezért nem értem az asz- szonykát, aki hosszasan válo­Cservenyák Katalin Műfű gat. Örülne, hogy viheti. Még a végén valaki elhalássza az orra elől... Pedig már a főnök is előjött. Tekergeti, csavar­gatja a hatalmas gurigát, de az asszonyka csak kötözködik: — Biztos, hogy nem szín­hibás? Nézze csak, ott, mint- ha foszlana a széle. Legszívesebben közbeszól-' nék, attól még erdetibbnek hat az egész, de ha zavarja, hát ültet a foltra egy műpál­mát. Aztán rádöbbentem: nem is ez lehet a baj, csak az időt húzza. Egyszerűen képtelen visszaemlékezni, gyermekko­rában a lakótelepi játszótér pázsitját milyen hosszúra nyírták. Mert épp olyat sze­retne. Nosztalgiából. Itt pe­dig csak három közül választ­hat. Nem győztem kivárni a döntést, meg képtelen voltam tovább nézni az asszonyka töprengő arcát. Eszembe jut­tatta ugyanis azt az esetet, amelyet egy könyvesboltostól hallottam: valaki kérve kö- nyörgött, mihamarabb sze­rezzenek néki egy teljes soro­zat lexikont. Nem volt egysze­rű, de sikerült. Azonnal érte­sítették, jöhet érte. A megren­delő, ahelyett, hogy plafonig ugrott volna örömében, majdnem elsírta magát. A kötés ugyanis komor fekete volt, ő viszont pirosat sze­retett volna... Kelet-Magyarország 3 Ebéd közbeni az őri öregek napközijében Harasztosi Pál felvétele Kommentár Tíz fenyőcsemete Balogh Géza r úristvándi nem a világ közepe. Legalábbis ab­ban az értelemben, hogy nem itt dőlnek el a világ nagy dolgai. Itt csupán né­hány száz ember él, sajnos mindinkább fogyatkozó számban. A gondok ugyana­zok voltak, mint az ország legtöbb, peremvidéki apró- falvában. Elvitték a taná­csot, a téeszt, nem volt mun­ka..., az iskolából kikerültek közül csak nagyon kevesen tértek haza, alapítottak csa­ládot. Most szeptemberben már csupán tíz gyermek kezdte el az első osztályt, s ki tudja, közülük mennyinek kell majd vándorbotot kézbe fogni- Az elmúlt évtizedek azt mutatják, az elköltözők jó része végleg elszakad a falujától. Nem csak fizikai­lag, de lelkileg is.. Tizenöt- húsz évig még fel-felhórgád bennük a vágyakozás a fel­hőtlen gyermekkor színhelye iránt, aztán mind ritkábbak lesznek a otthoni látogatá­sok. Az évek lassan elsor­vasztják a gyökereket, s leg­feljebb álmukban bukkan fel egy-egy igazán szép, boldog emlék. Majd jönnek megint a szürke, monoton hétköz­napok..., s lassan elszakad az utolsó szál is, ami még a hazai földhöz kötötte őket. Nem tudni, tíz-tizenöt év múlva mit hoz a jövő, mi vár majd akkor a község mai el­sőseire, az iskolájukban mindenesetre már az első napon gondoskodtak arról, hogy később se feledkezze­nek meg a szülőfaluról. Tíz apró fenyőfát ültettek el a gyermekek szülői segítség­gel az iskolaudvaron, s attól kezdve ki-ki a saját fájának viseli majd a gondját. Ma persze még aligha fogják fel ennek a jelentősé­gét, de később majd megér­tik. Majd amikor elolvassák Tamási Áron híres Ábeljé­nek a halhatatlan szavait: azért vagyunk a világban, hogy válahol otthon legyünk benne. Pénzmenekítés Máthé Csaba A z MNB elnöke is kény­telen volt elismerni, amióta a pénzügyminiszter bejelentette a 22 milliárd fo­rintos bankbotrányt, elkezd­tek apadni a lakossági beté­tek. Az ugye más lapra tar­tozik, hogy jobb lett volna konkrét adatokkal, nevekkel szolgálni egy ilyen óriási horderejű bejelentés kap­csán.és azt is érdemes meg­jegyezni, hogy ilyen helyze­tekben nem ritka a pénz­ügyminiszter lemondása sem. A bankbotrány hírére mindenki azt kérdezi: most hova helyezze el a pénzét, melyik kereskedelmi bank a megbízható, mert ugye pletyka szinten azért csak hallottak bankok összevoná­sáról, bankcsődről és hatal­mas bukfencekről is. A „ rek­lám'’ tehát mind a kereske­delmi bankoknak, mind a pénzüket bankokban elhe­lyezni akaróknak igazán jól jött.’Ehhez számítsuk hozzá, hogy még banki körökben sem tudnak megnyugtató választ, úgymond teljes ga­ranciát vállalni arra, hogy a betéteket kamatostul mond­juk egy félév múlva a betét- elhelyezők viszontlátják. A vállvonogatások mellett egy tippet azért a többség ad: az államkötvényt, amelynek visszafizetését az állam ga­rantálja. Alig egy hónapja az MNB alelnöke kijelentette, nem csodálkozik, hogy az embe­rek a forintjukat átváltják valutára, mert annak kama­ta sokkal biztosabb, mint az egyre süllyedő forintkamat. Erre a hírre az átkonvertá- lási folyamat szerintem még jobban felgyorsul. Persze a lakossági deviza- számlák esetleges megadóz­tatásakor már nekem sincs tippem, hova lehetne elhe­lyezni a megtakarított forin­tokat. Félő, hogy a pénzme­nekítés nem forintból valu­tára, hanem külföldre fog történni.

Next

/
Thumbnails
Contents