Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-02 / 204. szám

1993. szeptember 2., csütörtök HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Kemény kenyérharc várható Gulácson még nem volt földárverés • Növekszik a munkanélküliség # Beruházás nincs A SZERZŐ FELVÉTELE Györke László Gulács (KM) — Gulácson még nem volt földlicit — tu­dom meg a polgármesteri hi­vatalban dr. Szűcs László jegyzőtől. Miért olyan fontos ezt mindjárt az elején leszö­gezni? Azért, mert ez alap­jában meghatározza a tele­pülésen a közhangulatot. Mi van a „csúszás” hátte­rében? — kérdeztük File Lász­lótól, a földkiadó bizottság el­nökétől. Fellebbezés elutasítva Mikor a témát kezdtük fe­szegetni, mármint hogy miért késik a „földosztás” Gulácson, még nem is tudtuk, hogy a friss postával fontos értesítés érkezett. — Az első licit — kezdi dr. Szűcs László — azért nem jöhetett létre, mert a határoza­tot a földrendező bizottság nem fogadta el: fellebbeztek. így aztán az októberben esedékes második licitre már több jelentkező várható, hi­szen azon részt vesznek majd azok is, akik mint egyéb káro­sultak — például volt hadifog­lyok — jutottak kárpótlási jegyhez. Ezáltal az eredeti el­képzelés kissé felborul. — Épp most bontottam ki a postát — csatlakozik a beszél­getéshez File László —, amelyben az áll, hogy a föld­rendező bizottság fellebbe­zését a Kárrendezési Hivatal elutasítja. Tehát érvényes az első határozat. — Fél-háromnegyed évet Gulács, falukép megtakaríthattunk volna... — teszi hozzá a jegyző. Persze ideiglenes földki­mérés Gulácson is volt, de hát ez nem ugyanaz, mint ha vala­ki a sajátját műveli. A vártnál nagyobb az igény File László elismeri, hogy a várakozással ellentétben nagy­obb a földéhség a községben. A részarány-tulajdonosok kö­zül (582-en jogosultak össze­sen) mindössze 60-an nem nyújtották be igényüket. A földhöz jutóknak legalább . negyven százaléka maga szándékozik gazdálkodni „bir­tokán”. Persze, ez még sok mindentől függ, többek között attól is, hogy az új típusú szövetkezet például mennyi bérleti díjat tud majd fizetni. Egyébként valószínűleg ősszel rendeződik a föltulajdonlással kapcsolatos kérdések jelentős része. — Az összevonások „ál­dásának” mi isszuk meg a le­vét — mondja a földkiadó bi­zottság elnöke. — Úgy tűnik ugyanis, hogy a földek tolo­gatásából Gulács kerül ki vesztesként. Míg például más falvakban 20-30 aranykorona­értékben kap a volt téesztag földet, itt csak 18,3-ban, sőt még ebből is le kell vonni 12 százalékot. Ám nem csak a kárpótlás csúszik. A felbomlásig Tarpá­vai volt közös a téesz. Ám a vagyonmegosztás — mint annyi más hasonló helyzetben lévő településen — még itt sem történt meg. Ez pedig több kérdés tisztázását késlel­teti. Kié lesz a libatelep? Ilyen kérdés például a Gu- lács-Tivadar határában lévő csibenevelő és tojóház sorsa. (Később libatelep lett.) Több embernek adna munkát a te­lep, ám ameddig a tulajdoni viszonyok nem tisztázottak, nem telepíthetik be a libákat. Pedig a munkahely nagyon elkelne Gulácson, hiszen má­jus óta (akkor 137 volt) csak nőtt a munkanélküliek száma. Ami végsősoron az önkor­mányzatnak jelent pluszterhet, hiszen a munkanélküliek jö­vedelempótló támogatásának összege — melynek a felét áll­ja csak az állam — egyre nö­vekszik. Míg az év elejétől 53- an kerültek ki a munkanélküli­ellátásból, decemberig szá­muk 24-gyel fog gyarapod­ni. A közel 1200 lelkes község­ben inkább a kereskedelemben tapasztalható vállalkozókedv, amit jelez, hogy hat kis üzlet nyílt viszonylag rövid idő alatt. Szerződéses alapon üzemel a presszó és az italbolt. Van még egy fröccsöntő üzem, amely tíz-tizenkét em­bert foglalkoztat. A szövet­kezetnek 130 tagja van, de ál­landó munkát jó, ha felének tud biztosítani. — Valószínűleg az emberek anyagi helyzetével is ma­gyarázható, hogy nehezen vál­lalkoznak — mondja dr. Szűcs László. — Meghirdettük például a tejcsamokot és a gázcseretelepet, amely az áfészról maradt ránk. Jelent­kező vállalkozó hiányában kénytelen az önkormányzat üzemeltetni. De ha jobban körülnézünk, Beregnek eme csücskében ne­héz is bármiféle nagyobb be­ruházást — sajnos — elkép­zelni. Marad tehát a föld. És egyáltalán nem mindegy az it­teni földműveseknek, mikor tisztázódnak végre a földtulaj­donlással kapcsolatos kérdé­sek. Közhaszon közkiadással Nyíregyháza (KM — B. J.) — Igaz, az utóbbi időben is­mét lehangoló statisztikák je­lentek meg a munkanélküliség helyzetéről, mert az év első fe­lében tapasztalt javulás után újból emelkedni kezdett a munkanélküliek száma, a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ statisz­tikai mérlegében még kedve­zőek az adatok. Köszönhető ez annak, hogy a foglalkoztatáspolitikai esz­közrendszer aktív elemei fel­erősödtek az első fél év fo­lyamán, így több önkormány­zat alkalmazott közhasz­nú munkára munkanélkülie­ket. Többen vettek részt tanfo­lyamokon, és többen kértek és kaptak támogatást a foglal­koztatás bővítése címén. Hogy csak a nagyobbakat említsük, a Rétközi Farm Kft. negyven, a Lamovel Kft. öt­ven, a Start Rehabilitációs Vállalat nyolcvan, az Ungarot- re Kft. huszonegy, a Mikef Kft. negyven, dr. Varga Ist­vánná tizennyolc, a Bio-Coop Kft. tizenegy, a Tájfum Bt. harmincöt, az Adóaktuál Kft. tizenöt, az Anorák Trade Bt. tizenöt, a Hajdú-BÉT Rt. hu­szonnégy munkahelyteremtő beruházásra kért és kapott tá­mogatást. Ami a közhasznú vagy köz­érdekű foglalkoztatást illeti, ebben az évben újabb 550 munkanélküli vállalkozott ilyen feladatok végzésére, és az is jó hímek számít, hogy a foglalkoztatásból kilépő nem volt. Egyéni indíttatású képzés­ben 671-en vettek részt. Ä be­fejezett képzések száma 334, a résztvevők 77 százaléka szak- képesítést kapott.--------------Tárca— rz öszöntelek, szeptember. XV Végre felvirradt borús reggeled. Mostantól nyugod­tan kereshető telefonon, de akár személyesen is az összes testület, alapítvány, részvény- társaság, vegyes vállalat, kft., bt. és egyéb formáció törzsfő­nöke, nagymestere, elnök-ve­zérigazgatója, elnöke, ügyve­zető elnöke, ügyvezetője, mert mostantól, aki keres, az talál is. Ezen gondoktól deresedő, felelős személyiségek már egytől egyig ott szürcsölik reggeli kávéikat irodáik elő­szobáiban, ahol oly előszere­tettel várakoztatják a jöve­vényt. Szóval, már jelen van­nak teljes valójukban földi halandók számára is elérhető állapotban, mert megjöttek a Tiszáról, a Balcsiról, Thai­földről, a Fidzsi-szigetekről, a Bahamákról, ahol termé­szetesen üzleti tárgyalásokat folytattak, méghozzá olyano­kat, amilyeneket az ellensé­güknek, a konkurenciának sem kívánnak. Hogyisne! Még csak az kéne! Köszöntelek, szeptember. Most már nem halovány és törékeny titkárnők közlik ve­lünk unott egykedvűen — felemelve kecses fejecskéjüket valamelyik szerelmi regény­újság lapjaiból —, hogy főnökük (rang a fent említet­tekből kiválasztandó és behe­lyettesítendő) nincs június óta, és nem is lesz szeptem­berig, legfeljebb hetente egy­szer szokott benézni, de azt ő nem tudja, hogy mikor. Szó­val, ez már a múlté. Miként az is, hogy csaló­dottan pattanjunk vissza, üzletek, boltok, fontos szol­gáltatásra létesült cégecskék bezárt ajtajairól, megtudván a kockás papírra rótt üzenet­ből, amit a küszöbre rajz­szögeztek, hogy az egység ál­talános, univerzális, egyetem- leges, mindenre és minden­kire kiterjedő szabadságolás miatt csak szeptemberben fog szíveskedni. A legközelebbi hasonló, amilyenek ők, innen hét mér- földnyire található, hacsak csődeljárás nem indult el­lenük. / Köszöntelek, szeptember. Újra a megszokott módon mehetünk munkahelyeinkre, mivel eddig a nyári menet­rend miatt a következő útvo­nalat használtuk: a strand­járattal kiugrottunk az üdülő­telepre, ott egy bérelt vízibi­cikli szállított a tó túlpartján várakozó sárkányrepülőhöz. Ennek farkába kapaszkodva könnyedén juthattunk el a görkorcsolya-kölcsönzőhöz, mely eszköz segítségünkre volt abban, hogy az utcán halomra döntsük a forgolódó idegeneket, és elsöprő elán­nal vegyük fel a munkát. Amíg ugyebár más nyaral. Köszöntelek, szeptember. Végre nem holmi kényelmes klubozásra használjuk a tö­megközlekedés járműveit. Jönnek a diákok! Fel- és leszállás közben ha­nyagul, sportos lezserséggel taszajtanak majd félre ben­nünket az ajtóból, miután már előzőleg oldalbavágtak háti­zsákjukkal, amit addig a mel­letünk utazó bordái között tartottak. így, így kedveskéim, ez mindjárt más, rögtön megvan az utazás bukéja. At nem adott, meg előre lefoglalt he­lyekkel, jól kihallható fölhall­gatókkal, imitt-amott trágár­sággal vegyes harsány han­goskodással. Es mindenütt mindent be­borít a maghéj, a szovjet kul­túra máig is érvényes üzene­te. rz öszöntelek, szeptember. XV Végre készülhetünk a fűtésre, és a többezerforintos számlák kifizetésére. A bal­lonkabátokat meg a dzsekiket is ki kell váltani a patyolat­ból, hacsak azóta el nem ár­verezték őket. Hamarosan be- ragasztgathatjuk a nyílászáró szerkezetek nem záródó ré­seit, de előbb megkell javít­tatnunk az asszony esernyő­jét. És észrevesszük, hogy romlik az első befőtt. Sebaj: alig egy év és már mehetünk szabadságra. Réti János Hurrá szeptember (Rossz)hírünk a világban Kovács Éva T j a van egy magyar ba- XX rá tód, már nincs szük­séged ellenségre — szól a mondás állítólag Amerika- szerte, főképpen azokon a helyeken, ahol kisebb-na- gyobb tömörülésekben ha­zánkfiai is élnek. Talán nem kell magyarázni, hogy a mondat tartalma nem keve­sebbet takar, mint azt, hogy ahol a magyarok megtalál­hatók, ott az ellenségeske­désre, a viszályra, az ár­mánykodásra sem kell sokat várni. Szép kis vélemény rólunk, mondhatom. Amikor először hallottam vagy olvastam, határozottan sértve éreztem magam. Úgy gondoltam, csakis a rosszakaróink ter­jeszthetnek rólunk ilyesmi­ket. Aztán elkezdtem igazo­lásokat, adatokat, magyará­zatokat keresni a rosszindu­latra, s épp az ellenkezőjé­vel találtam szembe magam. Pedig nem mentem vissza sokat az időben, csakis a rendszerváltás óta eltelt évek példáit tanulmányoz­tam. Elsőként rögtön a híres gyáros és vállalkozó, Zwack Péter jutott az eszembe, akit annak idején nagykövetnek küldött Amerikába Antall József kormánya, nyilván azért, niert e nem kis fel­adatra alkalmasnak találta. A gyáros, aki született vi­lágfi, sikeresen indult, ba­rátságokat kötött, illetve elevenített fel, sürgött-for- gott, tette, amit tennie kel­lett, növelve hazánk jó hírét. Aztán kiderült, első számú segítőjével nem érti meg magát, s kezdődött a dolgok „magyaros” ügyintézése. Persze, nem maradtak falon belül a bajok, egykettőre or­szág-világ tudhatta, hogyan élnek, miképpen viselkednek a nagykövetségen a magya­rok. Minden elhangzott, talán csak „a te anyád” maradt a falak között. Aztán tudomásul kellett vennem az újabb, mondhat­ni legújabb példákat is. El­lenzéki, kormánypárti kép­viselők járják rendre a vilá­got, s mint egyre-másra ki­derül, némelyek mindeköz­ben sajnálatos módon nem a jó, sokkal inkább a rossz hírünket növelik. Kibeszélik bajainkat, ócsárolnak, pletykálnak, személyeskednek és támad­nak. Ahelyett, hogy meg­próbálnák a lényeget az el­sődleges szempontnak tekin­teni: a magyarok, a mind­nyájunk érdekeit képviselő problémákról beszélni, s a családi bajokat, a hálószo­batitkokat jólnevelten el­hallgatni, de minimum nem felnagyítani. Ha másért nem, hát azért, hogy legalább mi magunk­nak ne szerezzünk újabbnál újabb bajokat, ellenségeket. Elég körülnéznünk a világ­ban és közvetlen magunk körül, hogy világosan lát­hassuk: jönnek azok csőstül maguktól is... Kommentár ______________________ Alkotni és alkalmazni Balogh József M ég üresek voltak az utak, még nem kellett araszolva haladni a munka­helyre, amikor feltűnt, hogy egyik közigazgatásban dol­gozó ismerősöm már hét előtt átlépi munkahelye ka­puját. Mitől ez a korai kez­dés? A szabadságon lévők munkáját is el kell végezni? — kérdeztem, mire azt a vá­laszt kaptam: tanulni jár be ilyen korán, mert ilyenkor még nem zavarja senki. A számítógépek világával ismerkedik. Eddig húzódo­zott tőle, de már nem halo­gathatja tovább. Rengeteg olyan feladat van, amit szá­mítógép nélkül nem lehet elvégezni már. Központi programok alapján például az iktatás számítógéppel történik, de egyre több mun­ka, feladat nem látható el számítógép nélkül. És amit sokáig nem hitt volna: az a tapasztalat, hogy ez nemcsak neki, mint alkalmazónak megnyugtató, hanem az állampolgárnak is, mert pontos és megbízha­tó. Évente százszámra jelen­nek meg a jogszabályok — Magyarországon az elmúlt három évben 300 törtvény, jogszabály, országgyűlési döntés jelent meg —, ezek elsajátítását nem lehet el­várni senkitől. Ezért működik a közigaz­gatásban kartoték-, vagy olyan jogszabály-nyilván­tartó rendszer, amely lehe­tőséget ad akár a jogszabá­lyok száma, akár a szövege alapján ezek képi megjele­nítésére, és így Budapesttől való távolságtól függetlenül ugyanazt a joganyagot ta­lálhatja meg mindenki pilla­natok alatt. Ma már nem lehet arra berendezkedni, hogy valaki a hivatalos la­pokból naprakészen felké­szüljön, már csak azért sem, mert olyan mennyiségű hi­vatalos lap jelenik meg, hogy erre képtelenek lenné­nek a közigazgatási dolgo­zók. Tulajdonképpen ez a célja a továbbképzéseknek. Meg­tanítani a közigazgatásban dolgozókat, arra, hogy el­igazodjanak, megismerhes­sék a munkájukhoz szüksé­ges joganyagot, megismer­jék azokat az összefüggése­ket, amelyek az államigaz­gatást, a közigazgatást jel­lemzik. És emellett a saját szervezetükre vonatkozó fontosabb alkotmányos sza­bályok magasabb szintű tudásának a birtokában ké­pesek legyenek olyan fel­adatok ellátására is, amely azt követeli meg, hogy a jogszabályok helyi végre­hajtásának a szabályait megalkossák és a törvény szerint alkalmazzák. Nézőpont

Next

/
Thumbnails
Contents