Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-09 / 210. szám
12 Kelet-Magyarország flHHBHHHHHHBHHBHB KULTÚRA WSKKk 1993. szeptember 9., csütörtök Életveszély miatt Németh Péter Nyíregyháza — A napokban több helyről kaptam jelzést arról, hogy többen felvetették: vajon nem pénz- pazarlás a nyíregyházi Jósa András Múzeum épületének most megkezdődött tatarozása? Szeretném megnyugtatni a város polgárait, hogy nem az amúgyis szűkösen dotált kulturális terület pénzeinek elherdálásáról van szó, hanem egy életveszélyt elhárító munkáról. Ugyanis aki nemcsak szemlesütve sétálta körbe a múzeum épületét, hanem fel is tekintett, az észrevehette a minden járókelőre leselkedő veszélyt: a kiugró tetőszerkezeten tátongó lyukakat. Az ereszt alkotó deszkák elkorhadtak a rászegezett nádfedéssel együtt, s előbb csak a ráhordott vakolat hullott darabokban, majd a gipsz stukkódíszek is. Emlékezzünk csak vissza: amikor egy jó évtizede a szomszédos óvoda téglakerítését benyomta a szél, a bekövetkezett gyermektragédia híre megrázta a város közvéleményét. Akkor felülvizsgálat következett be minden gyermekintézményben, elkerülendő a hasonló eseteket. Nos, immár több éve élek én is félelemben: az első vakolathulláskor (a leszakadt négyzetméternyi darab bárkit agyonüthetett volna) a megyei tűzoltóparancsnokság sietett a segítségünkre, ők verték le a még veszélyes szakaszon a meglazult matériát. Azóta újabb és újabb helyen korhadt el az eresz, s a megyei önkormányzat csak ebben az évben tudta előteremteni a felújítás költségeit. Azonban a józan ész azt diktálta, hogy ha már a múzeum (és a levéltár) épületét a fenti munka elvégzésére amúgy is be kell állványozni, egyúttal végezzük el a több mint egy évtizede újravakolt épületen a vakolat javítását is. Hiszen a kivitelezési költség jelentős részét az állványzat építése teszi ki! Az viszont már a további lépést jelentette, hogy nem maradhat a város egyik jelentős középülete foltos külsővel, tehát meg kell történnie az újrafestésének is. Úgy gondolom, hogy a kivitelezővel kötött szerződés szerint legkésőbb október 15-ével befejeződő munka után a megújított köntösű múzeumépülettel is méltón ünnepelhetjük a Jósa András Múzeum fennállásának 125. évfordulóját. Ami pedig az aggódókat illeti, e lap hasábjairól is üzenem, örülni fog a múzeumigazgatói székben majdani utódom, akinek nem kell munkaidejét majd felújítási ügyekkel tölteni. Ezután marad még az a teendő, hogy megszüntessük az épületen díszelgő antennát, mely az épület egykori rendeltetésére utal (az 1972- ben eltávolított vörös csillag jelezte még az egykori funkcióját). Bárki rádióamatőrnek szívesen és ingyen odaadjuk, ha a leszerelését vállalja. Latinovits emlékezete Vincze Péter Balatonszemes — Latinovits Zoltán ha élne, szeptember 9-én lenne még csak 62 éves. S már tizenhét éve, hogy nincs közöttünk. 1976. VI. 4-én halt meg. A Balaton déli partján a 7- es út mentén egymástól nem messze van Szárszó és Szemes. Balatonszárszón, ahol a poéta befejezte életét a József Attila-emlékházat találjuk. Balatonszemesen áll a Latinovits-ház — melyben ma emlékkiállítás látható a színészfejedelemként is emlegetett művész életútjáról — s a temetőben állandóan friss virágok az egyszerű sírhanton. A sírhant egy nagy fa árnyékában, a kereszten nemzetiszín szalagokat lenget a szél, a síron soha nem hervadnak el a virágok. Vándor ha arra jársz, látogasd meg egy nagy művész ma már emlékező otthonát, tekintsd meg a színész alakításait felidéző kiállítást, s állj meg egy pillanatra a szemesi temetőben a sírjánál. Mit alkothatott volna még, ha élne, hisz csak most szeptember 9-én lenne 62 A sír a balatonszemesi temetőben éves. Balatonszemes, Latinovits-emlékház A SZERZŐ FELVÉTELEI Sikeres koncertkörút Belgiumban Már a jövő nyárra szerződtetik a nyugati menedzserek a fúvószenekart és a majoretteket Nyíregyháza (KM)— Belgiumban vett részt koncertkör- úton a nyíregyházi művelődési központ Szabolcsi Koncert- Fúvószenekara a majorettekkel. Augusztus végén az együttes tíznapos utat tett meg, a belga tengerpart üdülőhelyein nyolc koncertet adtak. Amint az együttes karnagya Nagy Gyula elmondta, fárasztó, de szakmailag igen sikeres volt a programjuk, különösen próbára tette a fizikai erejüket egy négy órán át tartó karneváli masírozás. Felfedezték a tehetséges magyar zenészeket a nyugati koncertmenedzserek, akik az együttes fegyelmét és a koncertek színvonalát dicsérték. Két koncertszervezőtől kaptak konkrét ajánlatokat a jövő nyárra német, illetve francia szereplésekre. Fesztiválon a koncert-fúvószenekar Amatőr felvétel A mi jelszónk: Van időnk Rád! Olcsó szálláshelyek címei • Ha kedd, akkor fizika • Közbülső állomás feladatát tölti be Baraksó Erzsébet Nyíregyháza (KM) — Nincs egy hely, nincs egy hely ahová mehetnék...— énekelte nemrégiben a popsztár, világgá kiáltva az ifjúság közösségi, szórakozási, művelődési vágyát, hogy a nap egy részét jó társaságban és kellemesen töltse el. Ma Nyíregyházán elmondhatjuk, lehet egy ilyen hely, ha a fiatalok is úgy akarják. Kívülről talán nem is sejthető, mit talál a látogató Nyíregyháza városi művelődési központja egyik oldalbejárata mögött. Pedig amint Mártonná Tóth Katalin művelődésszervezőtől halljuk, igencsak zajlik itt az élet. Az Ifjúsági Centrumnak közművelődési szempontból pontosan kijelölte a helyét a szakma: egy közbülső állomás feladatát tölti be a Kölyökvár és a „nagy” művelődési központ között. — A Kölyökvár a gyerekeké — fejti ki elképzelését a népművelő —, mi pedig azt szeretnénk, ha a 14 éven felüli korosztálynak tudnánk olyat nyújtani, ami érdekli őket, amire szívesen bejönnek. Mi a fiatalokat szeretnénk megszólítani és elérni, s olyan művelődési szokásokat rögzíteni bennük, hogy természetes igényük legyen egy-egy kulturális program, amit majd felnőtt korukban a nagy művelődési házban találnak meg. A fiatalokkal a kapcsolatot a Nyíregyházi Középiskolások Köre, illetve a diákönkormányzatok vezetői segítségével tartják. Jönnek-mennek az információk, az Ificentrum alkalmazkodik a fiatalok igényeihez. Jól jellemzi alapvető céljaikat az Ificentrum jelmondata: „Van időnk Rád!” Azok a fiatalok, akiknek tanácsra van szükségük, itt megkaphatják, legyen a kérdésük jogi, vagy magántermészetű. A hét meghatározott napjain a tanácsadó szolgálat szakemberei ingyenes felvilágosítással szolgálnak. Olykor vadidegen előtt jobban megnyílnak azok a fiatalok, akiknek önmagukkal van problémájuk. Például, ha valaki kövér, magát csúnyának tartja, vagy éppenséggel hullik a haja, itt vigaszt találhat, s nem kell a másik előtt szégyenkeznie, mert annak meg megvan a maga másmilyen problémája. A sort folytathatnánk a kulturális szféráig, hiszen a fiatal itt tájékozódhat, mit olvasson, milyen koncertre válthat jegyet. Ma már egyre ismertebb lesz az a lehetőség, ami az Ificentrum részére azáltal adódik, hogy egy országos hálózat részeként az Ifjúsági Információs és Tanácsadó Hálózat egyik állomásaként működik. Ennek a kapcsolatnak a révén tudnak segíteni például azoknak, akik egyéni, vagy társas kirándulásra készülnek, és nincs szállásuk a célállomáson. Az Ificentrum megadja az olcsó, diákzsebhez mért szálláshelyek címét kollégiumokban, kempingekben, vagy magánházaknál. A fiataloktól érkezett jelzések nyomán keresték meg a Budapesten megtalálható külföldi követségeket. Általában igen segítőkész és készséges munkatársakkal találkoztak, akik az Ificentrumnak rengeteg prospektust és információt juttattak el. Segíteni tudják azokat a diákokat, akik például baby-sitter munkára vállalkoznának külföldön. Nyelvtanulástól kezdve a számítógépes ismeretek oktatásáig széles a tudás bővítésének lehetősége, sőt, korrepetálás megszervezésével is foglalkoznak. Bizonyos napokra bizonyos tantárgyakat ütemeznek be, hétfőn matekot, kedden fizikát, és így tovább. Tervezik még egy csere-bere klub megalakítását is, hiszen sok fiatalnak van gyűjteménye, amit gazdagítani, kiegészíteni szeretne. — Egy összeszokott diákközösséget szeretnék itt kialakítani — folytatja Mártonné Tóth Katalin —, olyan helyet kínálni a fiataloknak, ahol barátságok születhetnek. Nem vágyálom ez az elképzelés, van alapja, hiszen nem egy esetben előfordult, hogy korábban idetartozó diák visszatért, miután felvették az egyetemre, és társainak örömmel újságolta el a jó hírt. Itt jó esélyt látok baráti kapcsolatok keletkezésére, és az említett közösség létrehozására. Nincs egy hely... — idéztük a néhány évvel ezelőtti slágert. Ma sincs túl nagy választék Nyíregyháza belvárosában az úgynevezett jó helyekből, ahol értelmes és tartalmas program várja a fiatalokat. Az Ificentrum azzá válhat, ha a fiatalok is úgy akarják, ez a vezetőségen nem fog múlni.--------------Tárca — rj ozsály az én szülőfalum 1\ is benne volt a képzőművészeti életben, benne ám! A görög katolikus templomba egy Golgota című oltárképet akart festetni özv. Papp Ferenc né, Trézsi néni a férje emlékére. Erre egy Veres Géza nevű debreceni festőművészt sikerült megnyernie. A művész először is Rozsály- ba utazott helyszíni szemlére, mivel egy kis nyaralásnak szánta az ottani tartózkodást. Trézsi néni egyedül élt a nagy házban, mert akkor még nem volt postahivatal Rozsályban, amely később kibérelte a ház első részét. Szóval a tájékozódó helyszíni szemle után, talán egy hét elteltével megérkezett a festő. Nagy tekintélyt kölcsönzött ez Trézsi néninek, mert nem semmi az, hogy valaki csak úgy, saját maga egy festőmestert hozat, aki itt is lakik, amíg a megrendelt oltárkép el nem készül. A festőművész hozott temérdek ecsetet, festéket; kis- cserpák, nagycserpák, olajos- kence és lenolaj, mastix, benzin és hígító. Aztán mindent bepakolt a templomba. Esős időszak volt akkor nyáron, az alapozást a templomban végezte a mester. Csakhogy amikor felmérte a helyzetet, azt is kikötötte Trézsi néninél, hogy koszt, kvártély, meg „gyömőcs le gyík”. Ezen kívül minden reggelre egy liter tejet is kért, mert az a „festőbe kell” ■ Trézsi néni hűségesen szállította minden reggel a kútba kötélen leeresztett, pincehidegre hűtött tejet. Azt hitte, hogy az a festékbe szükséges, pedig valóban a festőbe kellett. Azzal hütötte magát, ugyanis ha megszomjazott, csak tejet ivott. Az alapozás után szembe ült a nagyméretű vászonnal, három napig csak nézte. Amikor a képet felvázolta faszénnel, akkor csettintett a nyelvével, jelezvén, hogy tetszik. De ekkorra megjavult az idő, s akkor mindennap kivitte a vásznat az iskolaudvarra, s ott festegetett a nagy diófa árnyékában. Lassan alakult a kép. Kibontakozott a főalak, Krisztus töviskoronás feje, a két lator, a kereszt tövében Szűz Mária, Mária- Magdolna, a bámészkodó nép, a poroszlók és a keresztre feszítés kellékei. Jól emlékszem, az egész képnek olyan szomorú hangulata lett, hogy Trézsi néni, amikor meglátta a majdnem elkészült képet, melyet minden estére gondosan letakart a mester, egy óvatlan pillanatban felhajtva a leplet, megcsókolta Krisztus lábát, de a friss festék ott maradt a száján. Le sem tagadhatta volna, mert saját arcán szétmaszatolta, s utána úgy nézett a festőre, mint Bűnbánó Magdolna. Gyakran megfordultam az iskolaudvaron, mert kíváncsi voltam, hogyan formálódik a festmény. Az alkotóval később igazgatóként találkoztam a debreceni Déri Múzeumban. Egyszer megkérdezte tőlem; hová való vagyok? Mondtam, Rozsályban születtem. — Hát ott én is megfordultam. 1939-ben fejeztem be a Golgota oltárképet, amelyik a baloldali oltárképet díszíti. — Emlékszem én arra — mondom —, sokszor megnéztem, de akkor tizenegy éves voltam. Még arra is emlékszem, hogy nyávogott Géza bácsi mint egy kandúr macska, és Trézsi néni ott kúrkász- ta a macskát a sötétben, hogy a mestert ne zavarja álmában. Közben nem is gondolta, hogy éppen a mester utánozza mesteri ügyességgel a macskanyávogást. Ezt aztán minden alkalommal elmondta, valahányszor a múzeumba jött: —Szóval tésis rozsályi gyerek vagy? Én is ott vótam hallod 39-be, amikor Galamb főtisztelendő úr felszentelte a képet, amit én festettem Hát oda is eljutottam, hallod. 7 f gy igaz! A rozsályi Golgotát valóban egy szerény. Hajdúböszörményből származó, debreceni festőművész. Veres Géza festette! (Részlet a szerző Az a Ro- zsály... Gyermekkorom faluja című, kiadásra előkészített könyvéből.) Béres András Tej a festőbe
