Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-09 / 210. szám

1993. szeptember 9., csütörtök HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Felújítják a besztercei református templom tornyát Balázs Attila felvétele Per biztosan lesz, pénz nemigen Rossz a szája íze a tiszadobi tésztagyári dolgozóknak • Semmibe veszik a törvényt Szőke Judit Nyíregyháza, Tiszadob (KM) — Botladozó kézírá­sok, tétova szavak, jegyző­könyvek, jelenléti ívek, be­adványok — tiszadobi szá­raztészta-üzem. Asszonyi sorsok, becsapottság, vállal­kozás, erkölcs 1993-ban Ma­gyarországon. Tiszadobra oívasói jelzések, panaszok alapján jutottunk el június 14-én. Ebből riport született, abból meg némi kalamajka. Egyfelől a lapra nézve. A cikk leadását követően te­lefonon felajánlottam a vállal­kozónak, hogy mint a másik oldal képviselőjének, érintett­nek természetesen felkínáljuk a reagálás jogát. Többször folytattunk telefonbeszélge­tést, váltottunk faxot. Még személyes találkozót is meg­beszéltünk, de hiába vártuk. Sértő szavak Ellencikket írt — bírósággal fenyegetőzött —, melyet sértő kifejezései miatt nem hoztunk nyilvánosságra. Mivel tudo­mást szereztünk arról, hogy egy többoldalú helyszíni egyeztetés alkalmával várat­lanul épp ott járt egy felszá­moló cég képviselője — aki az illető egy másik kft.-je felszá­molása kapcsán néhány gépet lefoglalt —, a vállalkozó elállt eredeti írásának közlésétől. Röviden pörgessük csak visz- sza az eseményeket! Tehát ez a budapesti vállalkozó a köz­ségben száraztészta-gyártó üzemet működtetett, melynek dolgozói főként szakképzetlen asszonyok — mondanom sem kell, hogy munkára váróknak a falu bőviben van. Nem tör­tént addig semmi baj, a nők még az enyhén szólva kifogá­solható higiéniai feltételek fö­lött is szemet hunytak volna, amíg a betegállományba ke­rültek, illetve a gyermekgon­dozási ellátásra jogosultak el­ső csoportja meg nem jelent, s csak hónapok múlva kapták meg az ellátást. Hibás gyártásra hivatkozva a tulajdonos helyi megbízottja több alkalommal jogerős kár­térítési határozat nélkül bérük felét jogtalanul visszatartotta. Nem volt ritka az sem, hogy a bért rendszertelenül kapták, gyakran túlóráztak. Munkaszerződés és munka­ruha, persze nem volt. Lehetne még sorolni számos szabályta­lanságot, melynek orvoslása érdekében a helyi jegyző min­den tőle telhetőt megtett, de hiába. Munkaügyi jogvita Még egy utolsó lehetőség­ként a szakszervezethez for­dult. Ettől kezdve az MSZOSZ megyei képviseletvezetője és a jogsegélyszolgálat szak­embere vette kezébe az asszo­nyok érdekeinek védelmét. Er­re törvényesen csak azután kerülhetett sor, miután meg­alakult az üzemi alapszerve­zet. A megbízás óta eltelt ese­ményeket — kérésünkre — Gégény István foglalta össze. A dolgozók meghatalma­zásának birtokában munka­ügyi jogvitát kezdeményeztek elmaradt munkabér kifizetése iránt. Az egyezségi tárgyalá­son a vállalkozó is részt vett. A munkavállalók külön-külön írásba foglalták a munkáltató­val szembeni követeléseiket. A tulajdonos vállalta, hogy minden dolgozóval augusztus 1-ig munkaszerződést köt. Kö­telezettséget vállalt a felsorolt igények teljesítésére. Azt is el­ismerte, hogy a bérjegyzéke­ket utólag íratták alá a dolgo­zókkal. A jegyzőkönyv tanú­sága szerint az egyezségi tár­gyalás eredményre vezetett. A munkáltató kérte, ne nyújtsanak be keresetet a munkaügyi bírósághoz. Ren­deződni látszott tehát az asszo­nyokkal történt igazságtalan­ság-sorozat, de a bizakodók­nak csalódniuk kellett. (Pedig az MSZOSZ-esek még a mun­kaszerződések elkészítéséhez is segítséget nyújtottak). Az üzem június óta nem termel, a dolgozók az állásidőt otthon töltik. A szakszervezet több­ször megbeszélte a randevút, amelyek azonban rendre elma­radtak. Hogy ki bírja tovább cérnával? Nyilván a vállalko­zó, az idő ugyanis neki dolgo­zik. S az ő malmára hajtja a vi­zet az is, hogy a munkaválla­lók nem bírván tovább türe­lemmel, egymás után monda­nak fel, azaz mentesítik a tu­lajdonost minden felelősség alól. De az MSZOSZ nem adja fel. Most fogalmazzák a kere­setlevelet a nyíregyházi mun­kaügyi bírósághoz. Azért ide és nem a fővárosba, hogy megkíméljék az asszonyokat az utazgatás költségeitől. Előre tudják, mi következik: tárgyalás elhalasztások, éve­kig tartó pereskedés, melyből egy dolog nem lesz: pénz. Az illetőnek — megbízható infor­mációk szerint — kemény tar­tozásai vannak. Gégény István hasonló jellegű, egyre szapo­rodó problémákat, bejelenté­seket említ. Szívesen segítené­nek bárkinek, ám a törvény úgy szól, hogy a szakszerveze­tek csak a tagjaik érdekeinek képviseletében, védelmében járhatnak el megbízás alapján. Akik elbújnak Törvények, szabályok, me­lyek mindenkinek jogokat és kötelezettségeket határoznak meg. De úgy látszik, vannak, akik az előírások elől el tud­nak bújni, miközben milliók­tól szabadítják meg az állam­kasszát is, semmibe veszik a törvényt. S teszik ezt büntet­lenül. Ezt egy valaki nem te­heti — mert rögtön rákoppin­tanák az orrára — a Kisember. Magyarország jogállam. De vajon kié? Mentségül szolgáljon a rendezőknek ___Tárca________ M iskának neve van, Mis­kának híre van. Na­gyon jó híre. Tevékenységével elégedettek. Ha eljön az idő hívják, várják, számítanak rá. Eddig még nem okozott csa­lódást. Ereiben angol vér folyik. Nevezhetnék Mick-nek is, de errefelé ez nem szokás. Megjelenése méltóságteljes, de nem hival­kodó. Felada­tát pontosan is­meri, minden gondolatát a szagszerűség járja át. Szima­ta csalhatatlan. Igazából már kísérőre sem lenne szüksége, de nem zavarja, ha ketten mennek. Megszokta a közö­sen töltött évek alatt. A dol­got úgyis neki kell elvégezni, az adminisztrációhoz meg amúgy sem ért. Azt sem bánja, ha figyelik munka közben. Sőt, mintha feldobnák a kíváncsi tekinte­tek. Néhány elkerülhetetlen fordulat után úgyis rátér a lényegre. Nem hatódik meg a dicséretektől. Nem vár bízta­tást és nem kér segítséget. Miska maga a céltudatosság. Hűvös és elegáns, mint ősei. Hamarabb is végezhetne, de tudja, hogy kísérőjének jól esik egy kis vendégeskedés. Miska megértő. Egyedül otthon nem szeret lenni. Szűk a hely, legszíveseb­ben kitörne, ha tudna. Már meg se pró­bálja, pedig erős, izmos. A bőséges házi­koszt ellen nincs is kifo­gása. Mos ta­nában már autóval is jönnek érte. Újabb és újabb helyeket hódít meg. Azért a hazai ut­cák a legkedvesebbek. Itt van otthon. Vetélytársa már egy sem akad. Mellette, helyette nem boldogulna más. Elké­pesztő, hogy milyen termé­keny élete volt már eddig is. Még messze a vég, hiszen alig múlt hároméves. Egy­idős a rendszerváltozással. Az ő malackodásaival azon­ban nem foglalkoztak az új­ságok. Ennyi jószolgálat után talán megérdemli ezt is. Hi­szen Miska nem más, mint Ti- szaszederkény egyetlen, aktí­van ügyködő kandisznója. Tisztelt Főszerkesztő Úr! A magam és a Nyírségi Ősz Szervező Bizottsága nevében ezúton is köszönetemet feje­zem ki Önnek és munkatár­sainak, hogy lapjukban az ez évi rendezvényeinkről is rend­szeresen tájékoztatják a me­gye lakóit. Kérem, hogy lapjukon ke­resztül tolmácsolja bocsánat kérésemet azoknak az olva­sóknak, akiket valamilyen kel­lemetlenség ért az elmúlt szombaton a karnevál helyszí­nének megváltoztatása miatt, esetleg lemaradtak a várvavárt tűzijátékról vagy más prog­ramról. Mentségemül szolgáljon, hogy minden propaganda­anyagon két helyszínt, a városi stadiont és a Bujtosi Szabad­idő Csarnokot jelöltük meg, számítva az esetleges rossz időre. Szombaton az eredeti 8 óra helyett bízva az időjárás ki­javulásában 9 órakor (miután megkérdeztem a meteoroló­giai szolgálatot és a felvonuló csoportok vezetőit) döntöttem úgy, hogy a karneváli rendez­vények a Szabadidő Csar­nokban legyenek. Döntésemről azonnal tájé­koztattam a helyi és miskolci rádiót és tv-t, melyek közzé is tették a hírt. Egész nap egy hangosbeszé­lővel felszerelt kocsi járta a várost, hogy a változásról tájé­koztassa a lakókat, a COUNT­RY fesztiválon és Szabadidő Csarnokban folyó rendezvé­nyeken is többször felhívtuk az oda látogatók figyelmét a helyszín változással kapcso­latban, valamint a stadion pénztárainál felhívó plakátot helyeztünk el. Bízva abban, hogy jövőre még színvonalasabb és látvá­nyosabb karnevállal és tűzijá­tékkal kárpótolhatjuk a közön­séget kérek elnézést a károsul­taktól. Tóth János a Nyírségi Ősz főrendezője Stevanyik András Miska Pártülők Angyal Sándor jrz orábban szenzáció xV számba ment, ha a hat parlamenti párt bármelyiké­ből bárki vette a kalapját és átült egy másik frakcióba. Ilyenkor a véget nem érő sajtó reflexiókból, nyilatko­zatokból kitűnt, hogy az ille­tő nagyot csalódott a pártjá­ban, hosszú távon nem tudja azonosítani magát a kitűzött célokkal. Arra is felkaptuk a fejünket, ha valaki menekü­lésül a függetlenek székso­rát választotta, hát még amikor kormánypártiból el­lenzékivé vált, vagy fordítva. Ezekben a napokban vi­szont az megy szenzáció számba, hogy a pártok kez­dik lehúzogatni a rollót, il­letve sorompót igyekeznek állítani azok elé, akik—szá­muk egyre több — új „sze­kérre" akarnak felülni. Előbb a FIDESZ — amely azért nemrég még befoga­dott átülőket majd a minap az SZDSZ kényszerült kinyi­latkozni, hogy, bár teljesen nem zárják ki, de gyakorlati és elvi okok miatt nem tart­ják valószínűnek a képvise­lőcsoport gyarapodását. A gyakorlati ok könnyen elintézhető: az átülőnek ugyanis el kellene fogadtat­nia magát például a lakóhe­lye szerinti SZDSZ-csoport- tal, ami nem is olyan egysze­rű dolog, hiszen ott ponto­san számon tartják, hogy az elmúlt években, például egy kormánypárti képviselő ke- resztül-kasúl bírálta az SZDSZ-t. Aztán tovább: a befogadó képviselőcsoport minden tagját sem könnyű meggyőzni arról, hogy nekik égetően szükségük van egy olyan átülőre, aki most vál­toztatott a szemléletén, meg­győződésén. Nem csupán gyakorlati, hanem elvi jelentősége is van annak, hogy a mostani nagy rajzás kétségbe von- hatatlan előjele a választá­sok közeledtének. Nyilván­való ugyanis, hogy számos honatya nem felelt meg vá­lasztói bizalmának, s aligha indulna az eddigi színekben sikerrel, ezért siet új mezt magára ölteni. Bár emberileg érthető, hogy vannak e tünetnek eg­zisztenciális vonzatai is (azért jól el lehet éldegélni a képviselői juttatásokból), ám az kevésbé valószínűsít­hető, hogy egy mostani el­lenzéki párt —főleg pártát- ülőkkel — igyekszik majd a közelgő választási küzde­lembe szállni, ezzel tenni hi­telesebbé önmagát a majda­ni szavazók előtt. Tehát, amikor átütésekről hallunk, a lépés többféle kö­vetkezményét szükséges számba venni. Mindenesetre egy biztos: megkezdődött a nagy helyezkedés a politikai zöld gyepen, ahonnan senki sem szeretne vesztesként tá­vozni, amikor kiírják a sza­vazási végeredményt az eredményjelző táblára. Őrs vigyázz! Középre nézz! Cservenyák Katalin felvétele Kommentár __________________ Telt házat remélnek Baraksó Erzsébet / gaz, hogy kétezer forint­ba kerül egy jegy a szín­ház évadnyitó gálaelőadá­sára? — kérdezik az érdek­lődők némi kis meglepetés­sel a hangjukban. Igen, va­lóban annyiba kerül, ponto­sabban vannak 1500 és 2000 forintos helyek, attól függően, hová szól a jegy. Kétezer forint nagyon sok embernek hatalmas összeg egy estére szóló szórakozá­sért. De éppen egy tavaly ilyenkor megtartott jótékony célú komolyzenei koncert bi­zonyította, hogy hál' isten­nek, létezik már a közönség­nek az a rétege, melynek nem jelent gondot ilyen árú jegyet megvásárolni. Képes az eddig megszokottnál töb­bet fizetni, ha garantált az igényes művészi produkció. Elsőként a vállalkozók, az üzleti és a pénzvilág szak­emberei, a bankszakma kép­viselői jelentek meg a kultu­rális szféra menedzselésére. Rájuk most is számít a szín­ház, és mindazokra a polgá­rokra, akik szeretnének hoz­zájárulni a színház megszé­pítéséhez. Maguk a színészek és a közreműködők ugyanis fel­ajánlották fellépti díjukat a művésztársalgó felújítási költségeihez. Ez az összeg, valamint a belépőjegyek ára a Thália alapítványba kerül, s ez azt is jelenti, hogy aki jegyet vált, az összeget az adóalapjából leírhatja. Er­ről a színház az adóhatósá­gok számára szükséges iga­zolást ad. Változásokat sürget a kul­turális ágazat számos terü­leten a könyvkiadástól a filmkészítésig. A színház is keresi az utakat, hogyan le­het talpon maradni a mai világban, amikor a kultúrát nem mindig az értékén keze­lik. Az egyik mód támogató­kat, mecénásokat keresni, akik segítenek, de akiket ezért megillet az igényes el­lenszolgáltatás. A fővárosi színházak gya­korlatában már hozott ta­pasztalatot hogyan működ­het ez a mecenatúra. Miként alakul ez Nyíregyházán? Egyelőre nem lehet tudni, de a legutóbbi információ sze­rint már az „utcáról” is vannak jelentkezők, s a szer­vezők remélik, telt ház lesz 24-én.

Next

/
Thumbnails
Contents