Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-09 / 184. szám

Kelet-Magyarország 9 1993. augusztus 9., hétfő TÚL A MEGYÉN ORSZÁGOS BEMUTATÓN A MAZSORETTEK. Szépség, fiatalság, harmónia, vidámság, lendület és egészség sugárzik az utca közönségét szórakoztató marozsettek táncából. A hét végén Kölmődön adtak egymásnak randevút a táncos lábú lányok. A fesztiválon és versenyen részt vettek a nyíregyházi mazsorettek is. Balázs Attila felvétele Művésztelep Európai egészségügyi törvényterv Egységesen kell szabályozni a betegek jogait hazánkban is Budapest (ISB)— „Ne le­gyenek illúzióink. A minden­kori hatalom alapvető termé­szete: amit lehet, a kezében akar tartani, soha és sehol nem enged át önként semmit, csak a biztos jogi alapon állva, iga­zunk tudatában kényszerítjük rá.” Ezekkel a szavakkal ajánl­ja a magyar Lánc Egészségká­rosodott Emberek Szervezeté­nek Szövetsége a nemzetközi szervezet figyelmébe azt a nyilatkozatot, amellyel az eu­rópai egészségügyi törvény megalkotásához szeretne se­gítséget nyújtani. Az Európai Civil Szerveze­tek Szolgálata keretében mű­ködő Európai Egészség Szö­vetség augusztusban tartja közgyűlését, amelyen többek között szóba kerül az európai egészségügyi törvény előké­szítése is. Ez a dokumentum határozná meg a jövőben töb­bek között, hogy az egyes eu­rópai országokban, így ha­zánkban is, milyen jogai és kötelességei vannak az orvo­soknak, s milyen a betegek­nek. A magyar szövetség ajánlá­sai a betegjogok hazai szabá­lyozásával kapcsolatban az alábbi követelményeket tartal­mazzák: Egységes betegjogi szabályozás kialakítása céljá­ból felül kell vizsgálni a hatá­lyos rendelkezéseket, és meg­felelően módosítani azokat. Szükséges egy, az egészségká­rosodottak esélyegyenlőségé­ről szóló törvény elfogadása. Mindenkinek joga van az egészséges élethez — fogal­maz a dokumentum. E jognak a lehető legmagasabb egész­ségügyi ellátás mellett tartal­maznia kell a szociális bizton­sághoz, illetve az egészséges környezethez való jogot is. A különféle módszerek beveze­tésével növelni kell az egész­ségügyi ellátást igénybe vevők döntési szabadságát. Az egészségügyi ellátásnak magában kell foglalnia a szo­rosan vett gyógykezelésen túl, a megelőzéstől a rehabilitá­cióig terjedő folyamatot. Az egészségkárosodottak teljes rehabilitációjának biztosítani kell az esélyegyenlőséget, az aktív önálló életvitel lehetősé­gét. Ez feltételezi a művelődés­hez, az oktatáshoz, a foglal­koztatáshoz való jogok ér­vényesülését is. A jogaikat meg kell ismertetni a betegek­kel, csakúgy mint ezen jogok érvényesítésének lehetőségeit. Mindez azért fontos, mert ma még hazánkban nincs ezzel kapcsolatos egységes jogi sza­bályozás. E dokumentum al­kotói — az egyes tételek tar­talmi részeinek kidolgozásá­val — abban bíznak, hogy az egységes európai szabályozá­son keresztül visz az út a hazai szemlélet és gyakorlat meg­változásához. Tata (KM) — Másodszor rendezik meg ezen a nyáron Tatán A népek megértése a művészeten és a kultúrán ke­resztül című nemzetközi alko­tótábort Tatán. A szombaton megnyílt és augusztus 16-ig tartó találkozót Nagy Katalin textilművész és Kovács István alkalmazott grafikus szervezte azzal a céllal, hogy Tata nem­zetközi képzőművészeti köz­ponttá váljon. Meghívásukat az idén magyar, belga, dán és német alkotók fogadták el. A művészek a találkozó első napján a magukkal hozott al­kotásaikból kiállítást rendez­tek be a Kuny Domokos Mú­zeumban. A táborban az al­kotómunka hétfőn kezdődik, a művészek — akárcsak az elő­ző évben — nem a hagyomá­nyos képzőművészeti szabá­lyok, illetve technikák szerint készítik műveiket, hanem úgy­nevezett nonfiguratív alkotá­sokat hoznak létre, nem ritkán olyan szokatlan anyagok fel- használásával, mint a netlon- háló, a poliészter, a viszkóz­szál és az ofszetlemez. A tavalyi tábor résztvevői közül tizenheten ajándékba adták művüket a tatai mú­zeumnak. Várhatóan az idén is lesznek adakozók, s így to­vább gazdagodik a múzeum modem képzőművészeti anya­ga­Vámigazolás a jövedéki engedélyhez Budapest (MTI) — A vám- mítástechnikai központja, ha- tozása a vámhatóság felé. E tartozásokról szóló igazoláso- nem a megyei hivatalok adják nélkül sem a jövedéki termé- kat 1993. augusztus 16-ától ki. A jövedéki engedély kiadá- kék árusításának folytatását, már nem a Vám és Pénzügyőr- sának egyik feltétele az, hogy sem e tevékenység elkezdését ség Ügyvitelszervezési és Szá- a kérelmezőnek ne legyen tar- nem engedélyezik. Egy makrancos hölgy a Nyulak szigetén Megdicsőült és kárhoztatott királyasszonyaink (7.) MTI-Press — A vér nem válik vízzé, tartja a mondás. Nagy igazság ez. Van, amikor dicséretszámba megy, máskor elmarasztaló értelmű. Ez utób­bi érvényes annak az Árpád- házi Erzsébet királyleánynak az esetében is, aki V. István és Kun Erzsébet frigyéből szüle­tett. Édesanyja — kun fejedel­mi sarj — ugyan megkeresz- telkedett, de a keresztvíz csak kívülről érintette. Olyan nagy indulatok feszültek benne, hogy például 1286-ban, ami­kor összeveszett László fiával, egyszerűen kivégeztette annak hozzá üzenettel küldött tár­nokmesterét. Az alma nem esett messze a fájától. Hasztalan adták Erzsé­betet már négyesztendős ko­rában — 1260 körül — a Nyu­lak szigetére nagynénje, a ké­sőbb szentté avatott Arpádházi Margit felügyelete alá, sem a jámbor máterek tanítása, sem a nagynénjének ragyogó pél­dája nem hatott rá. Szilaj kun természetének rabja maradt. Makrancos, akaratos, topor- zékoló leány volt apácaruhá­ban, a zárdái fegyelem alatt is. Nehezen viselte el az ottani életet s ezért is gyakran felke­reste öccsét, Lászlót, mi több tanácsokat adott neki. Ő java­solta például a királynak, hogy kössön szövetséget a tatárok­kal. Megértő cinkos volt, mert amikor László elűzte maga mellől a feleségét, Anjou Iza­bellát, Erzsébet vállalta a sze­rencsétlen királyné felügyele­tét a Nyulak szigetén, hogy bátyja nyugodtan dorbézol- hasson ágyasaival és kedvelt kun vitézeivel. Kétségtelen, hogy Erzsébet nehezen viselte a kolostori re­gulát, fogadalmának terhét, de hogy önként hagyta-e ott a szerzetesi életet vagy kénysze­rítették rá, ma már nehéz meg­mondani. Tény, hogy László király fegyveres haddal tört a Nyulak szigeti klastromra, azért, hogy apáca testvérét egyházi engedély nélkül, szentségtörés árán is feleségül adhassa az udvarában időző barátjához, Rosenbert Zavis- hoz. A klastromot védelmező dominikánusokat hamar szét­verték a király katonái s az „apáca-fejedelem asszonyt” diadalmenetben kísérték a bu­dai várba. Hasztalan küldött az esztergomi érsek két püspököt Lászlóhoz és Erzsébethez, hogy szentségtörő tervük fel­adására bírják őket, 1287 má­jusában megtartották az es­küvőt. A király durva sérté­sekkel válaszolt a frigy tör­vénytelenségét, tilos és bűnös voltát magyarázó főpapoknak. „A ti dolgotok nem äz, hogy nekem törvényt szabjatok — mondotta —, hanem hogy az én törvényeimet kövessétek.” A házaspár egy ideig Budán, majd Esztergomban élt, azután Fürstengerbe költöztek, hol egy fiuk született. Nem sokkal később a mostohafia, Vencel cseh király Rosenberget elfo­gatta és lefejeztette. Erzsébet özvegyen maradván, 1300- ban nővéréhez, Mária nápolyi királynéhoz költözött. Ott halt meg 1320 táján, a Szent Péter kolostorban. Következik: Mostohaként, számkivetve. Hercegnők a XIV. századi kódexmásoló szerint Itt még szemből ütnek Mádi Zoltán a hatalomról és a nőkről Budapest (KM - T. K.) — Egy állami vállalat, majd egy sportegyesület alkalma­zottjaként bepillanthatott a nagyvállalati és az egyesüle­ti gengszterizmusba. A Mó­ricz Zsigmond Színház gaz­dasági igazgatójaként azon munkálkodott, hogy a leg­rosszabbul fizető vidéki színházból a legjobban fize­tők egyikévé tegye az intéz­ményt. A színház mutatta meg számára, hogy az élet két do­logról szól: a hatalomról, ami egy monetarizált tár­sadalomban a pénzt is jelen­ti és a nőről, a szerelemről — fogalmaz Mádi Zoltán, Nyíregyháza 29 évesen vá­lasztott polgármestere a Ku­rír vasárnapi számában. A hatalom iszonyatosan veszélyes dolog — folytatja —, megeszi azoknak az én­jét és integritását, akik a bűvkörébe kerülnek. Nyír­egyházát fantasztikus város­nak tartja a település első embere, mivel „itt még szemből ütnek, elég gyakran és keményen, de szemből, és ez óriási dolog.” Az ország­nak egyértelműen ez a leg­szegényebb vidéke, ahol gyenge az itt lakók érdekér­vényesítési képessége, mi­közben itt a legmagasabb a munkanélküliség, a legala­csonyabb a jövedelem és legmagasabb a gyerekszám. A legeket elemezve említi a polgármester, hogy ez a szo­ciológiai tér az irodalom me­legágya. Büszke emberek lakják Nyíregyházát, s ez egészen 1837-ig, az örökváltságig vezethető vissza: az akkori település lakói adták össze az örökváltság összegét. A polgármester vázolta az in­frastrukturális fejlesztése­ket, de emellett fontosabb­nak gondolja a mostani idő­szak két alapvető feladatát: a hatékonyságot és a magyar demokrácia intézményrend­szerének elfogadtatását. Helyzetkép a határforgalomról Budapest (MTI) — Fo­lyamatos a forgalom a ma­gyar határátkelőhelyek több­ségén — tájékoztatta a BM Határőrség ügyelete vasár­nap az MTI-t. A délelőtti információk szerint a legtöbbet Biharke- resztesnél kell várakozniuk az utazóknak, a személyfor­galomban itt kifelé és befelé is öt-öt óra a várakozási idő. Az országba belépni szándé­kozóknak Tompánál ugyan­csak öt órát, Szegednél pe­dig két órát kell sorban áll­niuk. A kifelé menő forga­lomban Nagylaknál öt, míg Gyulánál két órába kerül az átjutás a határon. A teherfor­galomban reggel a leghosz- szabb várakozási idő a nagy­laki kilépőforgalomnál volt, ahol mintegy 27 órás vesz­tegess után juthattak át a kamionok a határon. Bihar- keresztesnél négy-, Gyulá­nál három-, Záhonynál pe­dig hatórás sorbanállásra kényszerültek a teherautók. A belépés csupán Rédicsnél és Biharkeresztesnél nem volt folyamatos, ahol két-, illetve egyórás kényszerpi­henőt jelentett a sofőröknek a határ átlépése. Lapok árnyékban A Dunasat alapítvány által rendezett szemlén Szekeres Tibor (ISB) felvétele Budapest (V. H.) — Szombaton, augusztus 7-én a Feneketlen-tó és a Budai Parkszínpad mellett ren­dezték meg a határon túli magyar lapok első szem­léjét. Politikamentes ren­dezvényt hirdettek és kép­zeltek el, bár kérdés, hogy az eleve politizáló újságokkal — melyek ráadásul más és más állam sajátos viszonyai között más és más nézőpont­ból szemlélik a világot — lehet-e ilyesmit csinálni. Délelőtt tíz órakor, a meg­nyitón, Entz Géza címzetes államtitkár, a Határon Túli Magyarok Hivatala elnöké­nek jelenlétében mégis en­nek jegyében Bencsik Gá­bor, a Magyar Újságírók Szövetségének főtitkára és Kosa Csaba, az ellenlábas MŰK elnöke mondott meg­nyitót. Kettejük közül Ben­csik volt az, aki nyomaték­kai hangsúlyozta: fontos, hogy a határon túli magyar kisebbség ügyét senki ne használhassa itthoni pártpo­litikai célokra. Ötvenegy határon túli ma­gyar szerkesztőség foglalt standot, hozta el újságjait. Pozsonyi, nagyváradi, ko­lozsvári, szabadkai szer­kesztők, riporterek, fotósok álltak a pult mögött, ültek a büfék teraszán egymásnak örvendezve, s csak az volt a furcsa, hogy a honi magyar sajtó és a politikai élet kép­viselői s a közönség is hi­ányzott a rendezvényről. A délutáni fórumon Sepsei Tamás, címzetes államtitkár, a Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal elnöke tartott elő­adást.

Next

/
Thumbnails
Contents