Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-09 / 184. szám
HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 1993. augusztus 9., hétfő Földéhség — és ami mögötte van A sajátos rekord Ajak vitalitását fejezi ki • Nem mind arany, ami fénylik , Ajak (K.M - Ciy. L.) — Újsághír; Minden eddigi rekordot megdöntötték az ajakiak a földárverések megyebeli történetében, hiszen a 291. földárverés után 159 ember jutott földtulajdonhoz. A 4681 aranykoronaértékből mindössze 120 nem talált gazdára. — Ez az ajaki ember földhöz való ragaszkodásának, mentalitásának a történelem során kialakult sajátos helyzetéből adódik — mondta a július 29-ei, éjszakába nyúló másfél napos, maratoni földárverést követően Leskovics Béla, Ajak polgármestere. Minden talpalatnyi föld érték Majd hozzátette: — Csak a kívülálló csodálkozhat azon, hogy Ajakon minden korábbi megyei licitrekord megdőlt. Arról már Or- tutay Gyula is írt annak idején, hogy az ajakiak azért annyira földéhesek, mert korábban uradalmakkal voltak körülvéve, s nem tudtak vásárolni, terjeszkedni. Ezért nagyobb a becse minden talpalatnyi földnek. Ajakon egyébként is régi, gazdag hagyományai vannak a háztáji termelésnek, az itteniek talán gyorsabban tudtak alkalmazkodni a piaci igényekhez, viszonyokhoz. A tavaszi első licit még alacsonyabb áron ment, az érdekeltek könnyebben meg tudtak egyezni. A másodikon viszont már nagy volt a tolongás, amit részben az idézett elő, hogy a hadirokkantak is „beszállhat- tak” az árverésbe kárpótlási jegyeikkel. Az őszi, harmadik liciten még nagyobb tumultus várható. — Ajakon — jegyzi meg a polgármester —, ebben a mintegy 4400 lelket számláló községben 900 gépjármű van, amelyek többsége nem luxus Soós Béla agrár üzemmérnökkel, a polgármesteri hivatal földügyi szaktanácsadójával felkerestünk néhány gazdálkodót. Olyat is, aki most jutott (újra) földhöz. Hasulyó János a MAV-nál dolgozik. A szülők, nagyszülők révén a családot mintegy négy hektár illette volna meg. Azért „volna”, mert egyelőre, ezen a második liciten, jogos tulajdonának csak a negyedéhez jutott. Nem mindenki boldog Az újdonsült tulajdonos egyelőre csak azt tudja, hogy az összesen egy hektárnyi föld két dűlőben, a Kétéren és a Fillenderen van. (Az fel sem merült, hogy az eredetit kapja vissza.) De hogy pontosan melyik szalag, sáv az övé, az még előtte is rejtély. Úgy érzi, és ez bosszantja kissé, hogy túlfizette. — Nem volt mit tenni, ha nem akartam lemaradni — mondja. Hogy milyen érzés földtulajdonosnak lenni? Erre így válaszol Hasulyó János: — Mi korábban is mindig vettünk ki háztájit. Annak az volt a hátránya, hogy a táblákat folyton cserélték. A magaméban viszont tudom, ha az idén jól megtrágyázom, megdolgozom a földet, jövőre is nekem fog teremni. Úgy alakítom a vetésforgót, ahogy a legcélszerűbb. Mert a magam gazdája vagyok. Kukoricát, burgonyát termesztek, meg zöldségféléket: káposztát, karfiolt. Aztán felvetődik a kérdés: vajon a föTd jelenlegi bérlője milyen állapotban adja majd át a tulajdonosnak a parcellákat. Tudomásom és Soós Béla szakember szerint művelésre alkalmas állapotban kell átadni, azaz az előző termés maradékaitól meg kell tisztítani, tarlóhántást kell végezni. — Azt azért nem értem — teszi még hozzá végezetül Hasulyó János —, hogy az én kárpótlási igényem is a többiekével egy borítékban, 1991 novemberében került a megyei Kárrendezési Hivatalhoz, ugyanakkor, mint azoké, akik már az első liciten részt vettek. Kétszer megsürgettem, azt mondták, várjak türelmesen. És még most sem kaptam meg az összes jegyemet. Kovács Mihály szintén MÁV-alkalmazott, ő már az első licittel hatezer ölhöz jutott, amit három család művel. Kukoricát, napraforgót, káposztát termesztenek benne. — Mi a kukoricán hizlalt sertést szeretjük — mondja. Az Irotvány-dűlőben egyébként a májusi-júniusi aszály ellenére jónak mondható termést várnak Kovácsék. Önkényes sápszedők Molnár Béla már öt éve kistermelő. Közel nyolc holdon gazdálkodik. Korábban ő is a MÁV-nál dolgozott. Nem szívesen száll le teherautójáról, mert a plató tele van téli- káposzta-palántával. Ültetni indultak éppen. — Ezzel is hogy megjártam — mondja, — a saját palántám, nem tudom miért, egyik napról a másikra kisült, mikor kiültettem. Pedig milyen szép volt... Most aztán ezt is vennem kellett. Ez már pluszköltség. Míg nem volt saját földje, bérelt, hogy gazdálkodhasson. Tavaly alig tudott kijönni nullára, ám ha a már korábban beszerzett üzemanyagot, a saját és családja munkájának értékét hozzáteszi, máris mínuszban van. — Hajnalban már Pesten vagyunk. A karfiol négy órakor még negyven forint, de hatkor már húsz. Aztán már úgy is marad. Van olyan, hogy egy hétig is ott rostokolunk. Szóval, nem leányálom ma a kistermelő sorsa (sem). De ami irritálja őket, hogy míg a becsületes emberek vetnek, gondozzák a növényeket, gör- nyedeznek, bizony, gyakran előfordul, hogy a termés egy részét nem ők takarítják be. Az ingyenélők — hadd ne részletezzem, kiR ők — még a mezőőrt, a kerülőt is megverték, a kutyára rágyújtották a kunyhót. Molnár Béla mégsem adja fel. Meg még jó néhányan Ajakon. Jövőre már a sajátjukon gazdálkodnak az ajakiak A SZERZŐ FELVÉTELE Szaktanácsadó gazdálkodóknak Nem abban segít, hogyan vessen, arasson a gazda • Adatbank és piacinformáció Nyíregyháza (KM) — A gazdakörök országos és megyei szövetségei létrejöttével mód nyílik a földművesek, elsősorban az egyénileg gazdálkodók tevékenységének a piaci igények szerinti összehangolására. A piacgazdálkodásban igen nagy szerepe van a az információnak. Ebben is segíteni kívánnak a szövetség irodái mellett működő szaktanácsadók. Hogy miként? Erről kérdeztük Bartus Pál agrár üzemmérnököt, mezőgazdasági szak- tanácsadót. — A Gazdakörök Országos Szövetsége elhatározta, hogy a mezőgazdasági szaktanács- adással intenzíven fog foglalkozni. Ennek érdekében egy országos szaktanácsadói hálózatot kíván kiépíteni, melynek Budapesten lesz egy adatbankja. Ez szakmai, piaci és egyéb információszolgáltatást fog végezni. Minden megyében létre kíván hozni egy szaktanácsadó szolgálatot négy-öt szakemberrel különböző szakterületekről, akik megfelelő, naprakész információkkal lesznek felvértezve. A szaktanácsadást az a szükség- szerűség hívta életre, hogy a családi gazdálkodók nem rendelkeznek azokkal a gazdálkodási ismeretekkel, amelyekkel egy mezőgazdasági vállalkozónak rendelkeznie kellene, mert a korábbi mező- gazdasági szervezettségben minden szövetkezetben megvoltak a megfelelő szakemberek, akiknek az irányításával folyt a gazdálkodás. A későbbi tervekben az szerepel, hogy minden faluban legyen egy mezőgazdasággal foglalkozó szaktanácsadó. Ugyanis az átalakult szövetkezetek nem fognak foglalkozni a családi gazdálkodókkal. □ Nem jelent-e némi beleszólást a gazdálkodásba a szaktanácsadás? — Nem. A szaktanácsadást nem úgy kell elképzelni, hogy most XY gazdálkodó eljön és megkérdezi, hogy mivel, mikor permetezzen, hiszen neki ezt jobban kell tudni. Persze, ha igényli, ebben is segítünk. Röviden: nem mi fogjuk elképzelni a földműves-vállalkozó gazdálkodását. Az fel sem merül a szaktanácsadóban, hogy beleszóljon a gazdálkodó tevékenységébe, magyarán: nem akarunk helyette gondolkodni. □ Honnan lesz pénzük a működéshez? — Természetesen ma a szaktanácsadás is csak vállalkozói alapon működhet, hiszen erre nincs senkinek külön pénze. Miért is lenne?... A finanszírozás egyik oldala a jelenleg érvényben lévő támogatási rendszer szerint a következő: a Mezőgazdasági Fejlesztési Alap a gazdát támogatja és nem a szaktanács- adót. Hogyan? Ha a bejegyzett szaktanácsadó — és fontos hangsúlyozni, hogy bejegyzett legyen, hiszen a FM nyilvántartásba veszi a szaktanács- adókat — szerződést köt a gazdálkodóval, ez utóbbi a díjnak csak a 40 százalékát finanszírozza, a fennmaradó 60 százaléknál állami támogatást vesz igénybe. Erre 350 millió forint van elkülönítve, amit lehet, hogy az idén — mivel a dolog nagyon az elején tart — ki se tudunk használni. □ Az önálló gazdálkodáshoz a szűk szaktudáson túl ma, úgy gondolom, a közgazdasági, jogi és egyéb ismeretek legalább annyira fontosak, mint a szakmaiak. — Éppen erről van szó. Olyan szakembergárda dolgozik majd a szaktanácsadó szolgálatban, amely megfelelő információs bázissal, szakmai háttérrel rendelkezik. Tehát nemcsak a mezőgazdasági profilra kell felkészülnünk erősen. Olyan szakemberekkel fogunk együtt dolgozni, akik a dolog közgazdasági, pénzügyi, ügyviteli oldalával is profi szinten tisztában vannak. Arra vagyunk, leszünk mi, hogy elkészítsük az üzleti tervét, végigjátsszuk az üzleti tervnek azokat a lépcsőit, amelyeket végig kell játszani a bankkal, véleményeztetjük a megyei földművelési hivatallal, elküldjük a megfelelő országos hivataloknak — a tárcaközi bizottságnak stb., stb. Hogy ezt az útvesztőkkel teletűzdelt utat ne kelljen végigjárni a gazdálkodónak, ezt vállaljuk át tőle. A gazdálkodónak annyi a dolga, hogy ismertesse a gazdálkodással kapcsolatos elképzeléseit. □ Korábban említette a központi adatbank létrehozását. Holt tart ez a munka, s milyen jellegű adatszolgáltatást tud majd nyújtani a gazdáknak? — A központi adatbank, azaz a számítógéprendszer feltöltése folyamatban van, amely piacinformációkat is tartalmaz, mert minden piaci információs hálózatba be lesz kapcsolva. A gazdakörök szövetségének működésével kapcsolatban el kell még mondani, hogy jelenleg a megyei irodák kialakítása folyik. A mi társaságunk pedig most kerül éppen bejegyzésre a cégbíróságnál, hogy felvegyenek bennünket a szaktanácsadók névjegyzékébe. • □ Köszönöm a beszélgetést. Jegyzet Érték és ár Györke László jn gy ország gazdasága Jfj hozzávetőleg akkor jó, ha a címben szereplő két fogalom nagyjából fedi egymást. Magyarán: ha a dolog (itt nem csak árura gondolok) annyiba kerül, mint amennyit ér. Ha ebből a feltételezésből indulunk ki, akkor bizony, a magyar gazdaság igen nagy pácban-bajban van. Mert, ha a fogyasztói árakat nézzük, akkor egyszerűen elképedünk: apró, filléres értékű dolgok kerülnek csillagászati összegbe. A legnagyobb a feszültség ilyen tekintetben — ezt joggal állíthatjuk—a mezőgazdaságban. Elsősorban a termelők háborognak az alacsony felvásárlási árak miatt. Sokszor — különösen a sertéshústermelésben—többe kerülnek a segédanyagok, a hozzávalók (táp, üzemanyag stb.), mint amennyiért a termelő el tudja adni a portékát. Mire a fogyasztóhoz kerül, az áru többszörösébe kerül. Tehát nem a bármiféle értéket előállítónak van haszna a termelésből, hanem a feldolgozónak, de legfőbbképpen a kereskedőnek. Hasonlóképpen panaszkodnak a növénytermesztők is. Egyrészt; mert nehezen találnak piacot termékeiknek, de ha mégis találnak, olyan nevetséges árat ajánl a felvásárló, hogy a kistermelő meggondolja, odaadja- e egyáltalán. Nincs értéke az árunak — mondják. Sajnos, ára nincs még ott, az első lépcsőfokon, mert mire a fogyasztóhoz kerül, az a bizonyos ár magasan az érték felett lesz. Például, augusztus lévén, a paradicsomnak illene már elérhető árat szabni_— gondolná a fogyasztó. Am a kereskedelemben még mindig több mint kétszer annyiba kerül, mint a piacoló kistermelőnél. Valószínű, hogy a felvásárló pedig a kistermelői ár negyedét kínálja a portékáért. Jobb esetben. Mondjam azt, hogy sokan akarnak megélni a földművesből? Es meg is élnek! Csak épp a földműves él meg egyre nehezebben. Aki már földhöz jutott, kezdheti is a feljavítást, mert ő lesz a terület gazdája jövőre is Balázs Attila felvétele Földárverések Nyíregyháza (KM) — A Kárrendezési Hivatal ütemterve szerint megyénkben augusztus 10-étől a hónap végéig a következő időpontokban és helyeken kerül sor földárverésre. Augusztus 10-én 10 órától Nyírmihálydiban, ugyanezen a napon és időpontban Nyírkárászon és Paposon; 11-én ugyancsak tíz órától három település művelődési háza a színhely: Rohod, Nyírkárász, Kékese. Csütörtökön, 12-én 10 órakor Kékesén, Nyírkárászon folytatják, Aranyosapátiban kezdik a földlicitet. A hét utolsó munkanapján, 13-án Nyírmihálydiban, Mándokon és Ilken licitálhatnak a leendő földtulajdonosok. Ilk kivételével — itt a polgármesteri hivatalban tartják meg az árverést — a színhely mindenütt a művelődési ház. Augusztus 16-án Tisztaberekén, Jékén a művelődési házban, Gemzsén pedig a polgármesteri hivatalban licitálhatnak a kárpótlásijegytulajdonosok 10 órától. Kedden, 17-én 9 órától a nyíregyházi volt pártházban a volt Vörös Csillag Mgtsz földjei kerülnek kalapács alá. Ugyanezen a napon 10 órától Tuzséron és Kölesén a művelődési házban dől el, kik jutnak újabb földtulajdonhoz. 18-án 9 órától folytatódik a nyíregyházi volt pártszékházban a licit, tíztől a kisvárdai polgármesteri hivatalban, illetve Sonkádon, a művelődési házban gyűlnek össze az érdekeltek. Csütörtökön, 19-én Kisvárdán folytatódik a licit, Balkányban viszont kezdődik a művelődési házban, Fülesden pedig az ifjúsági ház ad otthon az árverésnek 10 órától. Az ünnep után, augusztus 23-án, hétfőn 10 órától Balkányban folytatódik az árverés, ugyanezen a napon és időpontban Papon a művelődési házba, Nyírvasváriban pedig a polgármesteri hivatalba várják az érdekelteket. Augusztus 24-e és 26-a között (mindhárom nap 10 órai kezdettel) a színhelyek: Búj, Érpatak (művelődési házak), Nyírbátor (polgármesteri hivatal). Augusztus 27-én 10 órától Tiszakanyáron, a polgármesteri hivatalban, Nyírlövőn és Dombrádon a művelődési házban tíz órától kerülnek kalapács alá a kijelölt földterületek. Augusztus 30-án Dombrádon folytatják, Balkányban, a művelődési házban kezdik az árverezést délelőtt 10 órakor. Kilenctől pedig Nyíregyházán, a volt pártszékházban gyülekeznek az érdekeltek. Augusztus utolsó napjára négy helyszín is jut: Kishódos (polgármesteri hivatal), Csaroda, Máriapócs, Nyírcsaholy (művelődési ház). A kezdési időpont: 10 óra. célokat szolgál, hanem hogy azokon szállítsák az árut — jobbára zöldséget, gyümölcsöt — a piacra. Elmennek, ha kell, a Bosnyákra is.
