Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-09 / 184. szám
1993, augusztus 9., hétfő HÁTTÉR Keiet-Magyarorszag 3 Veszendő értékeink: a régi polgárházak A tető beázik, omlik a fal, és a nyomorért a polgármesteri hivatalt hibáztatják Tucatnyi család lakhelye a Rákóczi utcán Harasztosi Pál felvétele Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Hajdani tulajdonosaik bizonyára sírva fakadnának, ha mai állapotukban látnák viszont egykor szépen felépített, majd államosított belvárosi házaikat. A polgári lakásokból tanácsi bér- illetve szükséglakások lettek, s jórészük sorsa ezzel meg is pecsételődött: elindultak a lassú enyészet felé vezető úton. Aki ismeri Nyíregyháza belvárosát, bizonyára tudna több példát is hozni, mi most a sok közül kettőt mutatunk be: az egyik ház a Rákóczi és a Víz utca sarkán, a másik pedig a Szent István utca elején áll. Családok számolatlanul Nem ok nélkül esett a választás e két épületre: a polgármesteri hivatal hatósági ügyosztályán kapott információk alapján rövidesen költöznek az itt lakók. Hamarjában össze sem tudjuk számolni, hány család lakik a Rákóczi utcai sarokházban. Legalább kilenc, de az is lehet, hogy több: van, aki még albérlőt is tart. Az udvaron se egy fa, se egy fűszál, zöld színfoltot a kies terepen csak a kőtörmelék-kupacokra hajigáit dinnyehéjak jelentnek. Az egyik legrégebben (18 éve) itt lakó házaspár azonban állítja: valaha szép virágok nyíltak a kertben. A komfortot a lakásokban egyedül a villany jelenti. Az egyik asszony azzal kezdi, hogy szégyell ide hazajönni, míg egy másik kiszalad az udvarra: ő is szeretne rajta lenni a fotón. De a lakást le ne fényképezzük! Hamarosan költöznek A polgármesteri hivataltól már megkapták a papírt, hogy lakhatatlanná nyilvánított bérleményükből hamarosan költöznek: zömmel a Huszár-telepre. A Szent István út elején — ha lehet, még az előzőnél is iszonyúbb kép fogad. Az udvarház szűk dufartja előtt naponta elsiető járókelők talán nem is tudják, mi lehet odabent, csak az utcára kiáramló orrfacsaró bűzt érzik. Az itt élők (hat család) a polgármesteri hivatalt hibáztatják mindenért. Lakatos Józsefre, Lakatos Zsuzsanna és Horváth Józsefre hosszan sorolják bajaikat: a fából ácsolt WC-sort használni nem lehet, mert szétrothadt, néhol már be is szakadt. Helyette a pincébe járnak, ezért dől onnan és a csatomanyílásból a bűz. Majd hozzáteszik: esténként vidáman hancúroznak az udvaron a patkányok. Az ablakokat nem merik nyitva tartani, a lakásokban a tető beázik, a fal nedves, omladozik (Itt kell megjegyezni: egy család kivételével különösebb gondot azért a festésre nemigen fordítottak az utóbbi években az itt élők). Önkényes beköltöző A csereigényük bent van a hivatalban, de ők úgy érzik, azért nem foglalkoznak velük. mert cigányok. Majd egyikük bevallja: önkényesen költözött az egyik lakásba gyermekével, aztán csak kiutalták neki a szoba-konyhát. Hamarosan — talán még a nyáron — innen is költöznek azonban a bérlők: a lakhatatlanná nyilvánított bérlakások helyett hasonló komfortfokozatú, alapterületű és szobaszámú lakásokat utal ki nekik az önkormányzat a Huszár-telepen. A megüresedő épületeket azután — mert felújításuk nem gazdaságos — a föld színével teszik egyenlővé, a telkeket pedig, mivel igen értékes ingatlanok, eladják. Ez egyelőre két szégyenfolt megszűntetését jelenti a város szívében, de várhatóan következnek a többiek is: a Rákóczi és a Dózsa György utcán. > A nyíregyházi mezőgazdasági szakközépiskola diákjai nyári gyakorta- ton sajátítják el leendé hivatásuk tudnivalóit Felvéteiünkaz Ilona- (. \ tanyai tankertber készült; szépen terem a paradicsom Balázs Attila felvételé-------------Tárca— A kisasszony a magyar etimológiában azt jelenti, hogy a szóban forgó leány egy tisztes polgári család gyermeke, aki megfelelő iskolázottsággal, műveltséggel bír, és ismeri a társasági illem szokásait, szabályait. A magyar nép választott védelmezőjét, Szűz Máriát illette és tisztelte meg ezzel a szóval, és augusztus hónapot, a Szűz havát neki adományozta, habár születésnapja szeptember 8-án Kisasszony, azaz Kisboldogasszony napján van. Augusztus hónapban az egyházi ünnepek sora Péter napjával, a láncra vert Szent Péternek jeruzsálemi és római börtönökből való csodálatos szabadulása ünnepével kezdődik. Ezért nevezi ezt a napot a népnyelv Szent Péter vasaszakadásának. Urunk színeváltozásának ünnepén Jézus testi alakja a Tábor-hegyen Péter, Jakab és János apostolok előtt isteni mivoltában mutatkozott meg. A Szentlélek fényességében megjelent és az Atya szava hallatszott: „Az Atya tanúságtétele nem a hitetlenekhez szól, hiszen végül is mindenkinek a saját hite szerint adatik meg. Az öröklét mellett ott van a nemlét, a fény mellett az árnyék." Népünk és hazánk számára mégis augusztus 20. Szent István király ünnepe a legnagyobb ünnep. Az idők során a magyarságnál nagyobb népek tűntek el a történelem süllyesztőjében úgy, hogy csak ásatások és írásos emlékek tanúsítják valaha volt nemzeti létüket. Szent István csodálatos. egy ezredév próbatételein bebizonyosodott helyes gondolatmenetét igazolja, hogy ez a nép még létezik. Itt, Európa közepén, a népek, az üldözöttek, a menekülők országútján. Ebben a hazában a sebesültek ápolást mindig kaptak, az éhesek és fáradtak ételt, italt és hajlékot nyertek, és ha megerősödtek testileg, lelkileg, akkor tovább mehettek, vagy itt maradhattak élni és dolgozni. Ezek nem könnyű döntések, és akkor főleg nehéz, ha már az indulásnál igyekeznek kedvét szegni a megállapodni vágyóknak. Azt írja Szent István Imre hercegnek, az ő szerelmetes fiának az Intelmekben: „... tartsd mindig eszedben, hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.” A mikor ádáz és hangos napi csatározások folynak arról, hogy ebben az országban és szerte a világon ki az igazi magyar, akkor a bizonykodók figyelmét bizton felhívhatjuk az Intelmek újra- olvasására. Mert csakis szent-istváni gondolkodással lehet igazul és hihetően kimondani azt, hogy édes hazám. Cserbakőy Levente Kisasszony hava Nézőpont j Egy főre vetítve Marik Sándor M ostanában, ha kézhez kapom a KSH legfrissebb tájékoztatóját, mindjárt „A fogyasztói árak változása” című fejezethez lapozok, hogy összehasonlítsam a hivatalos adatokat saját tapasztalataimmal. Talán mondani sem kell, hogy magam mindig többnek érzem az áremelkedést, mint ahogy a szakemberek írják. Most például azt olvasom, hogy a tizenkét hónap alatti árnövekedés üteme folyamatosan csökken, kb. egy százalékkal. Júniusban 20,9 százaléknál tartottunk. Ha azonban részletesebben megnézzük az adatokat, aránylag hamar rájöhetünk, hogy miért is érezheti magasabbnak az áremelekedést az átlagvásárló, mint a hivatali ember. Az átlagon belül ugyanis mindig érdemlegesen nagyobb az élelmiszerek és szolgáltatások drágulása, mint más javak körében. Ki emlékszik már arra, hogy tavaly ilyenkor mennyi volt egy kilogramm fehér kenyér, zsír, cukor stb. ára? Nos, a KSH hivatalos adatai szerint most a fehér kenyér ára 46, a sertészsíré 74, a fejes káposztáé 79, a kristálycukoré 47 százalékkal, a vízdíj 33, a csatornadíj 46 százalékkal volt magasabb, mint 1992. júniusában. Es akkor még nem is szóltunk az e hónap elején életbelépett áfás árakról, amelyek még magasabbra srófolják a fizetnivalónkat. A reális kép kialakítása azonban még ily pontos adatok birtokában sem egyszerű, hiszen például nem vettük figyelembe, hogy a burgonya ára csak 8, a darabos széné 6 százalékkal magasabb a tavaly ilyenkorinál, a sertéscomb pedig négy, az almáé tíz százalékkal csökkent egy esztendő alatt. Nézőpont kérdése tehát az értékelés. Az mindenesetre pontosan kiderül a KSH adataiból, hogy a létminimum egy kétgyermekes városi családban egy főre számítva most kb. 11 ezer forint és akárhogy is nézzük: az augusztusi áremelkedések vitathatatlanul komoly gondok elé állítják a társádalom nagy részét, ami Szabolcs- Szatmár-Beregben fokozottan érvényes. Kommentár _____________ A 24. órában Tóth Kornélia M ár felnyitották a borítékot, az egyetemekre, főiskolákra jelentkező diákok, s azóta mérleget vonhattak: miért sikerült bekerülni vagy miért maradtak ki a választott intézményből. Akik az első nagy pofont kapták az élettől az elutasítással, azóta keresik maguknak az ugródeszkának való, átmeneti munkahelyet, hogy jövőre újból megpróbálják. Legyünk őszinték, nem minden fiatal örül, hogy átmeneti időre valami egészen mással kénytelen foglalatoskodni, mint a tanulás. Ez legfeljebb azért üdvös, mert nem tapasztalja meg a feleslegesség érzését, s a társadalomban majdan elfoglalható helyet már most, tizenéves fejjel elkezdheti keresgélni. Addig persze, egyesek még a kiskapukra vadásznak, ám azok, szerencsére, nem igazán nyílnak a sikertelen pályázó előtt. A Nép- szabadság például közölte az egyes felsőoktatási intézmények által indított szakokat, a jelentkezők létszámát és a ponthatárt. Ebből féhé- ren-feketén kitűnik: ki mit •produkált a felvételi vizsgán. Hogy az szigorú, ahhoz kétség sem fér. Am az, hogy pár év múlva szükség lesz-e olyan szakemberekre, akiket most képeznek az egyetemek, főiskolák, az egyelőre nehezen jósolható meg. Elég, ha arra utalunk, hogy a könnyűiparnak kiképzett szövőnők, varrónők, a vasasok közül a lakatos, az esztergályos, de még az építőszakmákat nézve a vasbetonszerelő, az épületasztalos nem hitte volna, hogy a szakmunkásbizonyítvány átvétele után pár évvel a munka- nélküliséggel kénytelen szembenézni. Szóval, a felsőoktásból most kiszorult fiatalok lázasan szaladgálnak egyik helyről a másikra. Mit érdemes tanulni? Műszaki informatikát, robottechnikát, számítógép-ismeretet, idegen nyelveket, vagy éppen ugorjának fejest és vállalkozzanak valami szolgáltatásra, kereskedésre? Súlyos gondok, amelyeket a nyár utolsó hónapjában, a 24. órában célszerű megoldani. „Asszony, asszony, az akarok lenni...” címmel néprajzi kiállítást rendeznek a Sóstói Múzeumfalu barabási iskolájában Balázs Attila felvétele-
