Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-02 / 178. szám
10 Kelet-Magyarország CSUPA ERDEKES 1993. augusztus 2., hétfő Cenzúrázott történelem MTI-Press — Különös, de nem meglepő kiállítás kínálja látnivalóit Moszkvában, s éppen abban a múzeumban, amely a forradalom dicsőségét hirdette. Dokumentumokat tettek közszemlére arról, hogy miképpen manipulálta a történelmet az SZKP, mit súj- kolt, és mit hallgatott el. Múzeumi kifejezéssel élve őskövületek ezek — a mai időkből. És ezt éppen magyar példa szolgáltatja. Amikor ugyanis a peresztrojka állítólag már széles körben érvényesült, a párt Központi Bizottsága Gorbacsov elnökletével arról tárgyalt, hogy nyilvánosságra szabad-e hozni a magyar forradalommal kapcsolatos szovjet dokumentumokat. S ha igen, mit és hogyan közöljék... 1991-et írtak akkor. Egyébként 1956 már annak idején is kísértett, mint kiderül a KB-hoz küldött feljegyzésből, miszerint „a történelmet törölni kellene az érettségi tárgyak közül.” Pokrovszkij „történész” az 1929-ben zajló akadémikus per után azt a következtetést vonta le, hogy „Marxista történelemfelfogás szerint amit tegnap tudománynak tekintettek, ma már nem az. Az új történettudomány számára a múlttal való foglalkozás módszere teljesen értéktelen." Ki más igazíthatta volna el a történészeket, ha nem a mindenhez értő Sztálin? 1937-ben például levélben figyelmeztette a szerkesztőket, hogy milyennek kell lenni az SZKP történetének. A Szovjet Enciklopédia főszerkesztője 1953-ban feljegyzésben tudatta Posz- pelov KB-titkárral, hogy kik azok a „negatív személyek”, akiket kihagytak az ötven kötetből. Az Agitprop osztály 1956-ban keltezett dokumentuma nehezményezi, hogy „túlságosan sokat beszélnek a Sztálin által üldözött, majd rehabilitált személyekről.” Olvasható a moszkvai kiállításon a KB- nak az a dokumentuma is, amely 1990. november 23-ai keltezése szerint a testület zavarára utal az 1956-os magyar forradalmat érintő anyagok kezelését illetően: „Az új magyar vezetés — miután nemzeti ünneppé nyilvánította a felkelést tanújelét adta azon szándékának, hogy a probléma felvetésével nyomást gyakoroljon ránk." „Szig. Biz. Boríték alatt kezelendő” 1.1948 őszétől várható a harmadik világháború kirobbantása a „Nyugat” részéről U) film: Schwarzenegger, az utolsó akcióhős. Forgalmazza az Intercom. Augusztus 13-ától láthatjuk a mozikban Columbia Pictures felvétel Féltékeny? MTI-Press — A féltékenység a házasság és a szerelmi élet szétrombolásához vezet. Tágabb értelemben az irigységgel azonos jelen-“ tésű. Mondja a pszichológus. És Önnek mit jelent? Egyáltalán, találkozott már vele? Mit tenne, ha a hűségesnek tartott partnere a társaságában kikezdene valakivel? Jelölje meg azokat a válaszokat, amelyeket Ön is megfogalmazna. TESZT tékennyé tenni, mert hiányzik valami erősítés a kapcsolatból. II-tői 19 pontig: Lehet, hogy első lépésként arra kíváncsi, hogy ki a másik, de legalább ilyen súllyal essen latban az is, hogy mit hiányolhat a partner az Ön viselkedésében. S ezt vajon nem a riválisánál véli megtalálni? Ön kétségkívül hajlamos a féltékenységre. 0-tól 10 pontig: Az Ön viselkedésében lehet valami, ami irritálja a partnert. Meg1. Én is kikezdenék valakivel. (0) 2. Felelősségre vonom. (0) 3. Kimegyek, hogy ne szégyenítsen. (1) 4. A becsületére emlékeztetem. (4) 5. Otthagyom a társaságot. (0) 6. Várom a fejleményeket és csak ekkor hozom szóba. (3) 7. Levonom a következtetést: valószínű dobott... (4) 8. Szüneteltetem a viszonyt. (1) 9. Ettől függetlenül éreztetem, hogy ragaszkodom hozzá. (4) 10. Nekem ne játssza meg magát, terítse ki a lapjait. (3) 11. Kiderítem, kivel kell versenyeznem. (4) 12. Egyetlen percre sem hagyom magára. (4) Értékelés: 20-tól 28 pontig: Gratulálunk. Irigylésre méltó az önuralma, nem vakítja el a féltékenység. Talán arra a következtetésre is jut, hogy a partner, „magánjelenetével” éppen Önt akarja féllehet, nem tudja elviselni, hogy mindig, mindenben Önnek van igaza. És ebben a tartásban akarja megingatni, élve az alkalommal, amikor olyasvalakivel találkozik, akit ráadásul érdekes, szellemes egyéniségnek is tart. MTI-Press — A szovjet csapatok és tanácsadók magyarországi tevékenységéről, költségeiről a magyar társadalom évtizedekig keveset tudhatott, hiszen ez a pártvezetés legféltettebb titkai közé tartozott. Minden e témában született intézkedést, parancsot „Szigorúan Bizalmas”} „Boríték alatt kezelendő” utasítással láttak el és csak igen szűk kör rendelkezett a betekintési joggal. A titkolózás a szovjet főtanácsadók legfontosabb kívánságai közé tartozott. Megtiltották például, hogy a tolmácsok munkájuk során jegyzeteljenek, mi több, elrendelték a tárgyalásokon elhangzottak azonnali elfelejtését. Viszonylag tehát kevés forrásanyag segítheti a kutatót e problémakör feltárásában. Jönnek a szovjet tanácsadók Az első tanácsadók csoportja (8 fő) 1948. október 1-jén érkezett a Honvédelmi Minisztériumba, J. M. Prokofjev vezérőrnagy vezetésével. Az 1948. február 18-án aláírt magyar-szovjet szövetségi szerződést követő katonai tárgyalások tették ezt lehetővé, ahol a szovjet tanácsadók Magyar- országra küldésén kívül megegyeztek a honvédség fejlesztéséhez szükséges fegyverzet és felszerelés biztosításáról, a honvéd tisztek szovjet katonai akadémiákra való vezényléséről, valamint a magyar hadiipar újjászervezéséhez szükséges szabadalmak átengedéséről is. A tanácsadók feladata a honvédség harmadik világháborúra való felkészítése és a tömeghadsereg kiépítése volt, a szovjet szervezési és kiképzési elveknek megfelelően. A magyar hadseregfejlesztés megindítása ugyanis része volt annak a szovjet katonapolitikai elképzelésnek, miszerint 1948 őszétől várható a harmadik világháború kirobbantása a „Nyugat” részéről. A Szovjetunió ettől az időtől kezdve követelte az érdekszférájába tartozó államoktól az erőteljes hadseregfejleszElindult a hadseregfejlesztési program. A civilruhás úr tési program beindítását. A cél egyértelmű volt; a nyugati államok (majd 1949 őszétől Jugoszlávia) részéről történő támadás elhárításához szükséges katonai potenciál elérése. Még pontosabban: hogy a várható támadáshoz rövid idő alatt hozzák létre a nagylétszámú tömeghadsereget. Szovjet kézben a honvédség irányítása A szovjet utasításokat szolgai módon végrehajtó, Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Farkas Mihály alkotta Honvédelmi Bizottság 1949. eleje és 1952. vége között, több mint ötszörösére növelte a honvédség létszámát, 41 500-ról 210 400 főre. Ezen belül a tisztikart több mint tízszeresére, 3000- ről 32 000 főre emelkedett. E hatalmas szervezeti- és létszámváltozások a szovjet tanácsadók számának újabb s újabb emelését igényelte. Rövid időn belül már több száz tanácsadó működött Magyar- országon. Tanácsadók voltak a honvédelmi miniszter, a vezérkar főnöke, a fegyvernemi parancsnokok, a HM főcsoportfőnökei, a vezérkar csoportfőnökei, a hadtest-, a hadosztály-, a dandár-, az önálló ezredparancsnokok, valamint a katonai tanintézetek vezetői mellett. Ez a helyzet a gyakorlatban azt jelentette, hogy a magyar honvédség vezetése most már csak formailag volt magyar kézben, a valóságban a szovjet tanácsadók irányították. S biztosították ezáltal a szovjet vezérkar által kidolgozott és a tanácsadók által közvetített szovjet birodalmi érdekek érvényesülését. Ehhez figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a hadseregen kívül a hadiipar területén is jelentős számban működtek tanácsadók, akik minden jelentősebb magyar hadiüzemben rajta tartották a szemüket a gyártás folyamatain. A magyar tisztikar konfliktusai A honvédség felső vezetése, a tisztikar és a tanácsadók közötti kapcsolatokban — a hangsúlyozott baráti és szívélyes légkör ellenére — 1950 közepéig tapasztalható volt bizonyos feszültség is. A Ludo- vikát, majd vezérkari akadémiát végzett, nagy műveltséggel rendelkező régi tisztek — akik különböző indítékok alapján csatlakoztak a kommunista párthoz — nem mindenben osztották a:- tanácsadók elképzeléseit, s nehezebben viselték el egy idegen hatalom képviselőinek való alárendeltségüket. Ellentétes elképzelések fogalmazódtak meg például a kiképzési elveket illetően. A honvédség felügyelőjének egy 1949..áprilisi feljegyzéséből tudjuk, hogy ő a háborút eldöntő tényezők között fontos sze: Péter Gábor'ef tulaidoní- A -»«ftlliíS! képzésnek, az önálló kezdeményező készséggel rendelkező magyar tisztikar kialakításának. A kiképzési elveket a magyar és a szovjet tapasztalatok szintézisével kívánta kialakítani, úgy gondolta, hogy a kezdeményező és alkotókészség csak így fejleszthető ki. A szovjet tapasztalatok, szabályiatok mechanikus alkalmazásával, azok szolgai végrehajtásával, álláspontja szerint gátolnák a fejlődést, a tisztikar pedig gondolkodás nélküli végrehajtó szerv lenne. Ez a vélemény természetesen nem okozott örömet sem a szovjet érdekeket teljes mértékben kiszolgáló honvédelmi miniszter, sem a tanácsadók körében. A vezérkar főnökével is konfliktus alakult ki, mivel ellenezte a főtanácsadó által javasolt, az ország déli részén kiépítendő nagyon költséges és hadászatilag igencsak kétséges védelmi rendszer kiépítését. Ezek az ellentétek minden bizonnyal szerepet játszottak eltávolításukban és az ellenük lefolytatott 1949/50. évi tragikus kimenetelű koncepciós perekben. (Cikkünk szerzője dr. Okváth Imre hadtörténész) Következik: A baráti tanács borsos számlái. Csak nézünk, mint a moziban Budapest (MTI-Press) — Az ötvenes évek filmjeit bemutató sorozat egy ’49-es filmmel indult, miként maguk az ötvenes évek, a szigorú sztálinista terror évei. A Csak nézünk, mint a moziban című Tv2-es sorozat eddig nyolc régi magyar játékfilmet sugárzott (Dalolva szép az élet, Kis Katalin házassága, Becsület és dicsőség, Tűzkeresztség, Ütközet békében, Állami áruház, Gyarmat a föld alatt, Ifjú szívvel), július 31-én vetítik a kilencediket (Én és a nagyapám), s utána még három van hátra. (A 9-es kórterem, a Csodacsatár, az Eltüsszentett birodalom). Arról kérdezem a sorozat egyik szerkesztőjét, Sipos Pál fiatal rendezőt, hogy azzal befejezik-e az egészet? — Nem. Az ötvenes évek végének és a hatvanas éveknek a játékfilmjeivel folytatjuk, tehát a Kádár-korszak mozijával. Érdemes ennyit vetíteni? Érdekli a nézőket? —- Örömmel tapasztaljuk: nagyon. Sok levelet és telefont kapunk idősebb emberektől, hogy csak azt bánják, ilyen késő este sugározzuk a műsort. Egyébként meglehetősen megbízható adataink szerint magas, 38 százalékos a nézői részesedés. Fordítsuk le ezt a műszót. — Azt jelenti, hogy akik kéthetenkint szombaton este 11 után tévét néznek, 38 százalékban ezt nézik és 62 százalék jut a Tv 1-re meg az összes többi (műholdas, kábeles, stb.) műsorra. Mi volt a sorozat alapötlete? — Még 1978-ban vagy ’79- ben, ifjú egyetemista koromban, a jogi karon, az úgynevezett Forradalmi Ifjúsági Napok keretében levetítették nekünk a Dalolva szép az életet és.még négy vagy öt Rá- kosi-korszakban forgatott filmet. Három-négyszáz egyetemista nézte és fetrengtünk a röhögéstől! Amikor később középiskolásokat tanítottam, egyszer elvittem őket a Találkozás az Elbán című, hasonlóképpen hazug és sematikus szovjet film vetítésére és ugyanazt a reagálást tapasztaltam. Azóta dédelgetem a gondolatot, hogy ezeket a filmeket szélesebb körben kellene bemutatni. Ma már a lakosság többsége fiatalabb annál, semhogy láthatta volna valaha ezeket a filmeket, mert nem is élt akkor, vagy legfeljebb kisgyerek volt. — Hát hadd szórakozzanak, hadd nevessék ki a diktatúra hazugságait és képtelenségeit, hadd tanuljanak belőle, hadd ismerjék meg, milyen körülmények szorításában kellett élniök apáiknak, nagyapáiknak. Mellesleg vannak ezeknek a filmeknek pozitívumai is: a rengeteg nagyszerű magyar színész. Egy Latabár zsenialitását például semmilyen diktatúra nem volt képes megnyomorítani. Érdekesek a vetítések előtti beszélgetések is. — Remélem azok. Hiszen fontos megtudni idős, tehetséges alkotóinktól, hogyan éreztek, gondolkodtak akkoriban. Vallomásaik jelentősek. Talán külön kiemelhetném Hegedűs András ex-miniszter- elnök szereplését. A Varsói Szerződés hajdani magyar aláírója a tévéstúdióban, nézők százezrei, talán milliói előtt követte meg a magyar népet akkori politikája, magatartása, cselekedetei miatt. Ókori toalett MTI-Press — A Vezúv hamuja által eltemetett két ókori római város, Pompeji és Herculaneum minden házában saját mellékhelyiség volt — derített fényt erre egy régészeti vizsgálat, cáfolva ezzel azt a régi hiedelmet, hogy a római birodalomban szinte kizárólag csak nyilvános illemhelyeket használtak a városokban. Egy neves hollandiai katolikus egyetem régésze olaszországi ásatásai során a legtöbb pompeji házban kiváló állapotban fennmaradt illemhelyekt talált, amelyek általában a konyhából voltak elfalazva, vagy valamelyik lépcsőfeljáró alatt bújtak meg. A helyiség legfontosabb része egy kőedényféle volt, mely egy kőoszlopon nyugodott, ahonnan a végtermékek egy pöcegödörbe vagy szennyvízcsatornába távoztak. Ezeket munkások rendszeresen tisztították.
