Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-06 / 182. szám
1993. augusztus 6., péntek HATTER Kelet-Magyarország 3 Kifizetik a végkielégítést Két vevő jelentkezett a Nyírbátori Szerszámgépgyártó Vállalat megvásárlására Nábrádi Lajos Nyírbátor (KM ) — Nagy gondban van a Nyírbátori Szerszámgépgyártó Vállalat, csak úgy, mint hazánk szinte valamennyi vasasüzeme. Pedig európai hírű műszaki- és szakmunkásgárda dolgozik itt. A nagy múltú üzem fennmaradására foglalkoztatási és gazdasági szempontból egyaránt nagy szükség van. Milyen kondíciókkal rendelkezik most az üzem és mi várható? — ezekre a kérdésekre válaszoltak a vezetők. Mindenek előtt elmondták: a városnak és térségének, valamint hazánk vasiparának továbbra is fontos a gyár. Egy csökkentett létszámmal van is remény a kilábalásra, a fennmaradásra, középtávon némi fejlesztésre, bővítésre is nyílhat lehetőség. A bizakodásra az ad okot, hogy külföldi megrendelők kopogtattak és a magyar hadipar is az újnak mondható megrendelők közé tartozik. Csőd egy éve Kis híján egy éve, tavaly augusztus 27-én kénytelen volt csődöt jelenteni a cég. Emiatt szünetelt a privatizáció. Az átalakulási tervet két hónappal ezelőtt átadták az Állami Vagyonügynökségnek. Várják az AVÜ kedvező döntését, a dolgozók körében és az elbocsátott, munkanélküliek körében felfokozódott a várakozás. A csőd okai tulajdonképpen ismertek. A magas műszaki színvonal, a jó minőségű munka és a vezetők minden törekvése ellenére igen nehéz helyzetbe került a vállalat. Nem csak a KGST összeomlása hatott kedvezőtlenül, a tőkés cégek megrendelése is visszaesett. Egy görög cég például kis tételben rendelt, fizetett is, hónapokig ígérte a nagyobb tétel megrendelését, a szerződés aláírására azonban azóta sem jelentkezik... A Varsói Szerződés felbomlása szintén kedvezőtlenül érintette a nyírbátoriakat, hiszen korábban hadipari megrendeléseknek is eleget tettek. Nos, a sok gond miatt elkezdett apadni a megrendelés, a termelés, s ezek következtében természetesen a létszám is. A rendszerváltás hónapjaiban még 720 volt a létszám a gyárban. Egy évvel később 310-re csökkent az itt dolgozók száma, nem sokkal később 200-ra apadt. Ez év tavaszán 120-an dolgoztak, augusztus 1-én már csak 90 fős létszámot regisztrálhattak. Tavaszig nem volt bérlemaradás, ám az utóbbi hónapokban már nem tudták kifizetni az elbocsátott dolgozóknak a végkielégítést. Első helyre sorolva Mivel szerkesztőségünkbe panasz érkezett a végkielé_ M a _ ■ Pár éve még alig győzték esztergályosok gítéssel kapcsolatban, így ezzel a témával külön kis fejezetben foglalkozunk. A vállalat igazgatója, a vállalati tanács vezetője és a szakszervezeti titkár egybehangzóan állította: az első jelentősebb vagyontárgy eladásából kifizetik a végkielégítést. Az előírásoknak megfelelően első helyre sorolták a bevételekből való végkielégítés kifizetését. Várható, hogy még idén minden jogosult megkapja a vég- kielégítését. Eladják a szabad műhelyt és a szabad gépeket. Egy pletyka nyomán riadalom támadt, hogy az egész vállalatot megveszi egy komolytalannak ítélt vevő. A valóság az, hogy két potenciális vevő jelentkezett. Áz egyik egy angol szakmai befektető, aki gázkazánokat szeretne Nyíra munkát a marósok, az Balázs Attila felvétele bátorban gyártani. A másik vevő a szabad műhelyben cipőket gyártana. (Nem bőrrak- tárat alakítana ki.) Akár kétszázan is Ami pedig a megrendeléseket illeti. Egy török cég fúrógépeket rendelt. Egy Vecsésen működő magyar-amerikai vegyes vállalalattól hamarosan várható megrendelés. Egy német vállalat augusztusban várhatóan száz köszörűgép legyártását kéri. Az utóbbi hetekben a magyar hadipamak két fontos fegyver gyártását kezdték el a nyírbátoriak. Remény van arra, hogy 1994 augusztusában a mostani 90 helyett százötvenen, vagy akár kétszázan dolgoznak majd a nyírbátori szerszámgépgyárban. Túlkínálat jelentkezik a ruhapiacon Fehérgyarmat (M. K.) — A ruházati termékekből túlkínálat jelentkezik a piacon. Balogh Zsigmond — a Fehér- gyarmat és Vidéke Áfész Ruházati Áruháza igazgatója — szerint csak úgy tudunk a felszínen maradni, ha minőségben és árban, valamint a választékban találkozik a kínálat a kereslettel. Nagyon komolyan vesszük a minőséget, még akkor is, ha a jobb drágább. Nagy vetélytársak a KGST-piaci termékek, melyek (nem fizetnek vámot, nem adóznak) olcsók ugyan, de a minőséggel, ízléssel van probléma. Reményt keltőnek tartom a megindult ellenőrzéseket, a várható megszorításokat (nyugtaadás stb.) A szakmában belül ennek komoly tábora van. □ Tény, hogy a szatmári térségben nagyon alacsony az egy lakosra jutó jövedelem. Mit tud tenni ilyen helyzetben az áfész? — Nagy tételekben kedvezményes áron igyekszünk vásárolni, eladni. Edzőcipőket tudunk így kínálni, mely minőségben felveszi a versenyt az Adidassal, más menő edzőcipőkkel. Az ár — ha nehezen is —, de megfizethető. Az iskolakezdés előtt teniszcipőkből kínálunk. A nagy tételes vásárlás lehetővé teszi, hogy még holland, illetve belga padlószőnyeget is árulhatunk. □ Közeleg a tél, mennyire sikerült erre felkészülni? t A fehérgyarmati Ruházati Áruház földszintjén és emeletén az 1300 négyzetméternyi területen 24 dolgozó ténykedik a vevők érdekében. A tiszta ruházati osztály, kötött-kon- fekció-lakástextil és cipőosztály fogadja napról-napra az érdeklődőket. Az áruház az elsők között alakította ki a vezetékes gázzal fűtés lehetőségét. Ugyanezzel a profillal, névvel indult 27 évvel ezelőtt, s azóta a szatmári térség legnagyobb ruházati áruháza. Az áfész tulajdona ma is (a dolgozók jövedelemérdekeltségben értékesítenek), s az elmúlt évben közel 100 millió forintot forgalmazott. Több, mint száz szállítóval (kft., betéti társaság, s más vállalkozások) vannak állandó kapcsolatban. A minőségre (reklamáció) nagyon oda kell figyelni (megszűnnek idő előtt, s nincs kin behajtani a kártérítési igényt). Szóval kora reggel telefonált egy nyíregyházi férfi. Felháborodottan. Egy kicsit pálinkásnak éreztem a hangját. Kérdezte: miért kell neki a postára is, meg a kábelkomnak is fizetnie a tv-díjat. Hangomat szelídre fogva nyugtatgattam: dehogy kell két helyNábrádi Lajos honban van nyugdíjas tanítónő és más írástudó asszony. Kérje meg valamelyiket, ez egyben ok a beszélgetésre, az ismerkedésre, az otthon magányának oldására. Az öreg hálálkodott a tanácsért. Nem is határozott, inkább erőszakos kopogtatás után Egy nap hordaléka re. Menjen már át a lakótömb közös képviselőjéhez, majd ő megmondja, hogy hová fizessen. Percek múlva a másik telefonban nyöszörgősen szólalt meg egy idős bácsi. Kissé összefüggéstelen beszédét végtelen türelemmel hallgattam. Azt hámoztam ki mondandójából, hogy a sóstói szociális otthon lakója, s az újságban szeretne köszönetét mondani az egyik hivatal udvarias ügyintézőjének. De írni nem tud, oly gyenge már a szeme, mint a harmat. (Harmatos is lehetett a szeme, ahogy el-elcsukló hangon beszélt.) Mondtam neki: az otttermetes és éltes hölgy nyitotta rám az ajtót. így követelőzött: „Tegye már bele a kis hírek közé, hogy elvesztettem a pénztárcámat az igazolványommal együtt!" Sajnálattal közöltem, hogy ez nem közérdekű hír, fáradjon le a hirdetőbe, ott felvesznek egy olcsó kis hirdetést. Mire ő: „De mondom, hogy oda a pénztárcám, az utolsó vasammal együtt”. Nem úgy volt öltözve, mint akinek otthon egy vasa sincs. Nem sokkal később fiatal hölgy jelent meg asztalomnál, „élő hírként". Meghajlás után gépelt papírt tett asztalomra, közben látni engedte mély dekoltázsát. Fölöslegesen fáradt, mert a valóban közérdekű hírt a hírinséges nyári hetekben szíves-örömest közöljük. Késő délutánra járt, szövegszerkesztő számítógépem monitorját az ablakon bejövő napsugarak „perzselték”, amikor vidéki telefont kapcsoltak. A vonal másik végén egy szabolcsi falucskából telefonált egyféifi. Elmondta, hogy ő ufókutató, s gyakran kémleli az eget. Vasárnap hét repülőgép húzott el egymás mellett a háza felett. Miféle gépek lehettek? Mentegetőzve mondtam: kóbor repülőgépek hollétének és felségjelének megállapítására nem vállalkozom. Lapzárta körül félszegen bejött egy munka- nélküli kőműves, s panaszolta, hogy volt munkahelyén nem kapott végkielégítést, ígértem: megkeresem ezt a munkahelyet. JT1 ste vártak otthon a Ej család gondjai, örömei. Szörnyűségeket láttam a híradóban. Nem volt könnyű az álmom. Helységnévhasználat Györke László rp gyik Beregszászból át- £2j települt ismerősöm felháborodottan magyarázza, hogy a Nyíregyházi Rendőr- kapitányságon midőn személyi igazolványát akarta újra cseréltetni, a hivatalnok hölgy a születési helyet Beregszászról önkényesen Beregovóra írta át. Ismerősöm tiltakozására azt válaszolta, ők semmilyen hivatalos értesítést nem kaptak arról, hogy a város neve hivatalosan Beregszász lenne. A helységnévhasználat nyelvi kérdés. A magyarban ez roppant egyszerű: azokat a helységneveket, amelyeknek magyar nevük (is) van, magyarul kell használni. Beregszász neve az évszázadok során alakult ki, a csehek 1924-ben önkényesen változtatták meg Beregovóra. A helybeli magyarok azonban e hivatalos torzított alak mellett tovább használták a történelmi nevet okiratokban, a sajtóban egyaránt. Ahogy tovább élt Kárpátalja Szovjetunióhoz csatolása után is — a beszélt magyar nyelvben (és mily csodálatos: a ruszinok ajkán is!). Más kérdés, hogy a terror idején a magyar nyelvű helyi sajtónak megtiltották a magyar alak használatát. Az, hogy ma Magyarországon melyik névalakot használjuk, teljes mértékben nyelvi kérdés és nem politikai, tehát nem kell hozzá semmilyen engedély, semmilyen hivatalos értesítés. Mint ahogy a KEOH-nak nem kellett már három-négy esztendővel ezelőtt sem. Akkor, amikor még le sem zajlott az a népszavazás, ha úgy tetszik közvélemény kutatás 1990. november 25-én, amelynek eredménye elsöprő Beregszász-győzelmet hozott. íme a hivatalos adatok: a szavazásra jogosultak 86 százaléka járult az urnák elé, azaz 14 478fő. Közülük 12 457-en voksoltak a Beregszász névre, s mindössze 986-an a Beregovóra. A referendum a helységnév hivatalos nevéről döntött, mely szerint a város nevét ukránul is Beregszásznak kell írni. Hogy ma mégsem adnak erről ki hivatalos közleményt a legfelsőbb szervek, azaz még nem szentesítették — ez már politikai kérdés. „Egyértelmű, hogy politikai szempontok játszanak szerepet: körömszakadtáig akarják bizonygatni az ukrán népelem őshonosságát, sőt elsőbbségét Kárpátalja mai magyar nyelv- területén" — nyilatkozta a Kárpátalja idei 5. számában Dalmay Árpád, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség beregszászi elnöke. Még egy adalék: legalább három esztendeje a kárpátaljai magyar sajtóban is Beregszászt írnak. Csak a Nyíregyházi Rendőrkapitányságon ragaszkodnak még a Beregovóhoz. Vajon, ha ismerősöm történetesen Bécsben Születik, akkor Wient írtak volna? Ibrányban felújítják a főutcát teljes hosszában Harasztosi Pál FELVÉTELE Kommentár Nyíltűrő vadkacsa Cselényi György at yugaton a döntéshozók iV az állatvédők szavát, véleményét egyre inkább kénytelenek figyelembe venni. Erre minden bizonnyal a saját lelkiismeretükön kívül a közvélemény ereje is ösztönzi őket. Természetvédelmi területen dolgozó ismerősöm mesélte, hogy egy, az osztrák határ felé igyekvő autóban német turisták utaztak. Eközben látták, hogy az úthoz közeli nádasban valaki egy hattyút foglyul ejtett, s betett a kocsijába. Még vagy két óráig utaztak, de a határnál az volt az első dolguk, hogy az esetet jelentsék a katonáknak. Az őrök értesítették a rendőrséget. Kiderült, az illető nem vadorzóként, hanem valamelyik állatkert megbízásából, s a szükséges engedélyek birtokában intézkedett. Az ügyben az erről mit sem sejtő külföldiek felháborodása a legérdekesebb, akik nemcsak magukban és maguk között mérgelődtek, hanem a „tettes” elfogása érdekében cselekedtek is. Ezek után egyáltalán nem meglepő a közelmúltbeli újsághír, miszerint az innsbrucki Rapoldiparkban egy, a nyakán nyíllal meglőtt vadkacsát napokig ínyenc ételekkel édesgettek — eddig sikertelenül — , hogy a testéből a lövedéket eltávolíthassák. S volt, amikor egy gólyát altatólövedék segítségével fogtak el, hogy a testébe fúródott gyilkos nyílvesszőtől megszabadíthassák. Szóval az állatok védelmét nekünk is egyre jobban szem előtt kell tartanunk. Ha nem ezt tesszük, az a gazdasági érdekeinkre is kedvezőtlenül hat. Gondolok például arra, hogy erőteljesen kezdik vizsgálni a libák, a sertések és más állatok tartási-tenyésztési, levágási körülményeit. Ha kivetni valót találnak benne, akkor lehet, az éttermekhez és a vendégekhez szóló felhívásaik révén ezekből a termékből még annyit sem tudunk Nyugatra exportálni, amennyit a különböző kvóták megengednének. Nézőpont j---------------Tárca — gyesek irigylik, mások Ej folyton kritizálják a mi szakmánkat. Az irigykedők (és a kedveskedők) többnyire ezt mondják:„Jó nektek újságíróknak, sok emberrel találkoztok, sok mindenről tudtok, sokan félnek tőletek, sokan tisztelnek benneteket". Minden állításban, megállapításban van némi igazság. Ezt állapítottam meg hírügyeletességem egy napja alatt. E tárcácska címe talán ez is lehetne: A hírügyeletes egy napja. Mégis jobb ez: Egy nap hordaléka. Hiszen az élet — mint egy megáradt folyó — rengeteg „hordalékot" hoz annak az újságírónak az asztalához, akinek a neve hírügyeletesként szerepel az újságban. Előre bocsáthatjuk: ha a hírügyeletes asztalán meg- csörren a telefon, vagy ha kopognak az ajtaján, az a bizalom jele. Az olvasókkal kialakított jó kapcsolat jele is. Meg aztán sokan azt hiszik, hogy az újság mindenben tud segíteni. Vagy: az újságíró minden lében kanál. A mindent tudás szót sem érdemel, a nyilvánosság erejében viszont hinnünk kell.
