Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-05 / 181. szám

14 Kelet-Magyarország CSUPA ERDEKES 1993. augusztus 5., csütörtök Í me Amerika, amerikai magyar szemmel — mondhat­nánk az InfoNet Newsservice bemutatása alkalmából, írásaikat ízelítőként kaptuk: kb. ilyen lesz egy új, teljesen komputerizált amerikai-magyar sajtóellátó szolgálat kínálata. Komputerei Washingtonban és Nyíregyházán a nap 24 órájában várják az előfizetők hívásait — már je­lenleg is csaknem félezer írással,. Az oldalt júliusban Amerikában járt munkatársunk, Esik Sándor fotóival il­lusztráltuk. Ballada a Cadillac-ről New Yorkban, a Manhattan félsziget csücske előtti kis szigeten áll a Szabadság szobra. Valamikor a bevándorlóknak itt volt Amerika kapuja, itt várták sokszor hosszú ideig, hogy bebocsáttassanak a korlátlan lehetőségek hazájába Fricskák Amerikából Horváth S. János Washington — Albert Einstein egyszer majdnem államelnök lett. Ehhez egyetlen aprócska dolog hiányzott: a beleegyezése. Az történt, hogy 1952. no­vember 9-én Chaim Weiz- mann, Izrael első elnöke meghalt. A következő nap az izraeli lapok mind azt javasolták, hogy az állam következő elnöke legyen Al­bert Einstein. Dávid Ben Gurion miniszterelnök utasí­tására aztán közölték is Ein­steinnel, hogy megválasz­tása esetén Izraelben tovább folytathatja tudományos munkáját. Az akkor 73 éves tudós, elsősorban magas korára hi­vatkozva, köszönte, de visz­szautasította az ajánlatot. * Ha már Einstein politikai pályafutásának lehetőségé­nél tartok, érdekesnek ígér­kezik utánajárni, hogy ki volt az Egyesült Államok legfiatalabb tábornoka? Amikor Galjusa Penny- packer, az amerikai polgár- háború hőse dandártábornok lett, még túl fiatal volt ah­hoz, hogy szavazhasson. Pennypacker 1861-ben 16 évesen lett raktáros őrmester a 9-ik Pennsylvaniai önkén­teseknél. Ugyanebben az év­ben ugyanennél a csapattest­nél léptették elő kapitánnyá. Emberei imádták, felettesei becsülték és a gyerek kato­nát 1864-ben már ezredessé léptették elő. Huszadik szü­letésnapján megsebesült, majd amikor felgyógyult, 1865. január 15-én a north caroline-i Fort Fisher-nél egy egész brigádot vezetett át az ellenséges vonalakon. Egy hónappal később pedig megkapta a brigádtábomoki rangot. Márciusban pedig — rendkívüli bátorságáért már vezérőrnaggyá léptették elő. Ekkor még nem volt 21 éves. Az egykori gyerek tá­bornok 1916. október 1-jén halt meg. Rendkívül feszültté vált a légkör New Yorkban az Unalmas Férfiak Nemzetkö­zi Klubjában. A klub titkára, a lehetetlenségig unalmas Rochesterben lakó Mr. Ja­mes Stewart kijelentette, hogy külön klubot alapít a valóban unalmas emberek számára. Mr. Stewart szerint Joseph Troise, a klub elnöke és támogatói valójában nem unalmasak, mindössze feltű­nési viszketegségben szen­vednek és csak tréfát űznek az unalmasságból. * Amikor valaki szerelmes lesz, akkor szeretné ezt a nagy újságot világgá kürtöl­ni és lehetőleg minél han­gosabban. Sokszor persze pontosan ugyanez történik, amikor az illető kiábrándul. A missouri állambeli Rip- ley-ben a South Sentinel ha­sábjain az apróhirdetési ro­vatban a következőt olvas­tam: elcserélem sohasem használt fehér menyasszonyi fátylamat egy 38-as kaliberű revolverért. Istenem, van ilyen. Egy azonban biztos. Nem sze­retnék a volt vőlegényem bőrében lenni. * A New York Times köz­érdekű bejelentései között a minap egy eléggé furcsa üzeneten akadt meg a sze­mem. így szólt: Kedves Sal­ly, bizonyára volt néhány boldog nap 31 éves házassá­gunk alatt. Én egyre emlék­szem 1964-ben és egy má­sikra 1971-ben. Férjed, E. J., aki örökké szeret. * Amerikában manapság igen divat lett küzdeni a nők egyenjogúságáért. Olyany- nyira, hogy egyes amazonok már férfiak nélküli világról álmodnak. Albany-ban a mi­nap a Nők Intézete nevű szervezet a következő hirde­tést tette közé: Elmarad a Világ férfiak nélkül című darab bemutatója, mert a tel­jes szereplőgárda, hét nő és egy macska, terhes lett. Zoltai Pál Detroit — Cadillac, ó Ca­dillac, micsoda érzés, amikor az országúton vezetlek... éne­kelte Bruce Springsteen, nem is olyan régen. Időközben azonban ez az amerikai stá­tuszszimbólum — vagy leg­alábbis a Cadillac-vásárlás — majdnem kiment a divatból. Az elmúlt évtizedben egyre kevesebbet lehetett eladni a világhírű luxusautóból, és, valljuk be az igazat, sok eset­ben azok, amelyeket el lehetett adni, sok csalódást okoztak a vevőnek. Most viszont elké­szültek és piacra kerültek a tel­jesen új tervezésű Cadillac-ek több változatban is — a General Motors autógyár Cadillac rész­lege pedig újból igen nagy reményeket táplál a jövő iránt. De miért? Mi változott? Erre a kérdésedre a leg­egyszerűbben úgy válaszol­hatnék, hogy a Cadillac ter­vezői és gyártói felébredtek. A luxusgépkocsi-piac ugyanis a nyolcvanas években szinte robbant Amerikában, de míg a többi autógyár szépen aratott — méghozzá azt, amit a Ca­dillac annak idején elvetett — addig a Cadillac piaci része­sedse 40 százalékról a jelen­leg huszonhétre csökkent. Net mintha a gyár nem igye- keztt volna kiterjeszteni már- ká? terméke vevőkörét, csak nayon figyelmetlen volt. Pél­dái a piacra dobva a Cimar- ror — ami a szokottnál ké­vésé luxus és jóval kisebb mfetű volt, valamint a nyit­hat tetejű Allantét. Ez a két tijjs a fiatalokat volt hivatott mghódítani. t várt hatás ellenkezője töént, mert mialatt a Cadil- laék a fiatalabb generáció éteklődésének felkeltésére simítottak, kiderült, hogy a Cdillac-vásárlók átlagéletko­rt szépen megnövekedett, nighozzá hét évet. Ma pél­dái már hatvanhárom eszten- ds egy átlag Cadillac-vevő. hím csoda hát, hogy a két ató éppen annak a rétegnek ran tetszett, amely addig már- khűséget tanúsított és a kocsi légvételét meg is engedhette tagúnak. A Cadillac a kudarc miatt fnytelen volt felébredni, és (kezdeni a közönség igénye- e hallgatni. Elmúltak azok a :gi szép idők, amikor a Cadil- ícnek nem volt versenytársa, s azt bocsátott ki a piacra, mit akart, tudva, hogy akinek luxus-autó kell, megveszi, mert választék alig van. A kereskedők bemutatóter­meiben megjelenő új Cadillac típusok tehát már ezt a felvilá­gosult és ésszerű gondolko­dást jelképezik. Tulajdonkép­pen ez is a fiatalabb és termé­szetesen a jómódú generációt célozza, de már olyan mi­nőség, autó, amire a japán luxus Toyota Lexushoz, vagy Nissan Infintihez, esetleg a német 300-as Mercedeshez szokott amerikainak nem kell legyintenie. Az autós újságok a múltban ritkán találtak okot arra, hogy egy Cadillac termé­ket dicsérjenek és vásárlásra javasoljanak. Most változott a helyzet. Az új Cadillac-eknek öt literes, kétszáz lóerős mo­torjuk van, és minden lehető funkcióját elektronikus vezér­lőegységek irányítják. Hogy ezek a kívül-belül gyönyörű és nagy közönségsikernek is elé­be néző termékek mennyibe kerülnek? Körülbelül 15 szá­zalékkal olcsóbbak legköze­lebbi versenytársaiknál, a ko­rábban említett Toyota és Nis­san típusoknál. Még szerencse... Az ohioi Youngstownban élő Berth Toth a Cadillac törzsvásárlói közé tartozik. A nyolcvanhoz közeledve is kitart a márka mellett Valaki vagy valami hiányzik... Miskey Endre Washington — Teljesen mindegy, hogy merről és ho­gyan érkezik a vándor az amerikai fővárosba. Az első, ami feltűnik: valami nincs rendjén. Mintha valami hiá­nyozna a kongresszus épüle­tének tetejéről. Úgy van, a szobor. S hogy hiányzik, hadd mondjam el, milyen lenne, ha lenne. Jobban mondva nem kell a feltételes mód, hiszen a szobor létezik, hatalmas daruk szedték le az idén tavasszal és vitték a tisz­títóba, javítóba. Egyszóval, milyen is a titokzatos szobor? Egyeseknek úgy tűnik, hogy a washingtoni kongresszus; palota kupoláján álló fejedet mi bronzalak egy indiánt ábrá­zol. Mások szemében úgy fest, mint menyasszony vőlegény nélkül egy hatalmas lakodal­mas torta tetején. Thomas Crawford szobrászművész an­nak idején úgy határozta meg, hogy műve a szabadságot jel­képezi háborúban és békében. Amikor a szobrot a Kapitó- lium tetejére helyezték 1863. december 2-án, Amerikában polgárháború dúlt. A várost védelmező 12 erődítmény ágyúi díszsortűzzel köszöntöt­ték az ünnepi eseményt, míg a támadó déliek katonái távcső­vel figyelték a Potomac túlol­daláról. Jefferson Davis had­ügyminiszter a frigiai tarajos sapkát, amely a francia forra­dalom alatt a gályákról sza­badult rabok viseletét utánoz­ta, levetette a szobortervezet­ről, mondván, hogy az nem méltó szabad emberekhez. Thomas Crowford a sapka helyére az amerikai indiánok tollas fejdíszét tette. így bár a szobor nem indián, de a fejdí­sze az. Hadd mondjam el, hogy amíg felkerült végleges he­lyére, kalandos utat tett meg. Ä gipszmintát ugyanis Ró­mában készítették és a hajó, amelyen útnak indult Ame­rikába, léket kapott. Gibraltár­ban megjavították ugyan, de az Atlanti-óceánon viharba került és ismét léket kapott, úgyhogy a kapitány már azzal a gondolattal foglalkozott, hogy a súlyos gipszmintát a tengerbe dobatja. Erre azon­ban nem került sor, mert hajó­ja végül is szerencsésen elver­gődött Bermudába, ahol kirak­ták a gipszóriást. Bermudából egy amerikai hadihajó szállí­totta el a Maryland államban lévő Bladensburgba, ahol vé­gül is bronzba öntötték és im­már több mint egy évszázada a Kapitólium csúcsáról, szinte madártávlatból figyeli az amerikai fővárost, egészen az idei tavaszig, amikor a szobor úgy döntött, megérdemel egy kiadós fürdőt. Amikor persze délcegen áll a helyén, könnyű dolga lehet onnan az amerikai főváros minden pontját belát­ni, hiszen- a városfejlesztési törvények tiltják, hogy épüle­tet magasabbra lehessen emel­ni Washingtonban a kong­resszusi palota fehér kupo­lájánál. Hová lettek tehát a madárijesztők? Zoltai Pál New York — Amerikárc ritkán jut a külföldiek eszéb más, mint a felhőkarcolók, pc dig a hullámzó búzamezők me a kukoricaföldek sokkal jelien- zőbbek. Olyannyira, hogy z ember bárhová elképzelheti; magát. Egyetlen dolgot kivév. És ez furcsa. Sohasem láti madárijesztőt. Pedig mondják a régiek: ezek is olyanok voltak, mint bárhol Európában. Hová lettek tehát a madári­jesztők? Kimentek a divatból. Az amerikai gazdák feladták a reményt, hogy a jó öreg ma­dárijesztő majd madarat fog ijeszteni! Hiszen tapasztalat­ból tudják, hogy a madarak rövid idő alatt megszokják a szalmával tömött ócska ruhát, és nyugodtan üldögélnek a lyukas kalapon. Modem világunkban persze mindenféle csodálatos ötlettel próbálkoznak a tökéletes ma­dárijesztő megteremtésére. A madarakat senki sem akarja leölni, vagy megmérgezni: még ha nem is a jóság vezérli, csak a józan ész, mert a ren­geteg döglött madár legalább olyan ártalmas, mint az élő. Mások tudják, hogy a madarak nemcsak a termést eszik, ha­nem a rovarokat is, tehát nem megsemmisíteni kell a szár­nyas tolvajt, csak elijeszteni. Lehet itt kapni kis ágyút, ami automatikusan lő egyet- egyet időnként, sőt tüzet is okád, de a madarak ezt is meg­szokják, és két durranás között békésen ráülnek. Látogatók milliói keresik fel a Niagara-vízesést az Egyesült Államok északi határán. A túlsó oldal már Kanada, sokak szerint onnan még szebb az amúgy is egyedülálló természeti jelenség

Next

/
Thumbnails
Contents