Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-04 / 180. szám
10 Kelet-Magyarország CSUPA ÉRDEKES 1993. augusztus 4., szerda Villanyautó-verseny Stockholm (MTI-Panorá- ma) — Svédország első országúti villanyautó versenyét tartják augusztus 7-8- án Stockholm és Eskilstuna között mintegy 40 skandináv résztevővel. A versenyt a stockholmi környezetvédelmi napok alkalmával rendezik. A környezetvédelmi napok „atyja”, Peter Wärme szerint ez az autóverseny inkább bemutató, mint verseny, hiszen a járművek egy része csupán magánfejlesztésű és építésű „prototípus” , de ezzel azt kívánják érzékeltetni, hogy léteznek a környezetet kevéssé szennyező járművek is. Wärme úgy véli, hogy több típust érdemes lenne továbbfejleszteni. Bár a villanyautók gyorsaságban ma még nem tudnak versenyre kelni a hagyományos autókkal, de amennyiben az embernek csupán napi 50-60 kilométert kell utaznia, akkor erre ezek a típusok nagyon megfelelőek, és végsebességük elérheti a 100 kilométert is. „Szig. Biz. Boríték alatt kezelendő” (3.) Tervezett hősi halottaink... — Dokumentumok a magyarországi szovjet csapatokról Hadgyakorlat valahol Magyarországon. A képen Veres Péter író és Kádár János Archív felvétel Budapest (MTI-Press) — Sztálin a várható harmadik világháború győztes megvívásához erőteljes hadseregfejlesztést követelt az alárendeltségébe tartozó államoktól. A magyar pártvezetés — a hadseregfejlesztés ütemének többszöri módosításával — 1952 végére hozta létre azt a nagy létszámú tömeghadsereget, amely alkalmassá vált a szovjet érdekek képviseletére. A magyar honvédség létszáma ekkor már elérte a 210 ezer főt, hadrendjébe pedig 3 lövész, 1 gépesített hadtest, öszszesen 13 lövész-és harckocsihadosztály tartozott. A tüzérséget 3 hadosztály és 5 dandár alkotta. A szárazföldi csapatok állományát — a fentieken kívül — 7 önálló ezred, 8 önálló zászlóalj és 6 egyéb (kiszolgáló) dandár növelte. A honvédség állományába tartozott a légvédelem valamennyi alakulatával (7 hadosztály) valamint a légierő 5 hadosztállyal, 2 ezreddel. A magyar hadszíntér Az elkészített mozgósítási terv két új lövész- és egy gépesített hadtest felállításával számolt. A honvédség létszáma így elérte volna a 470 ezer főt. Úgy számolták, hogy háború esetén Magyarország — embertartalékai alapján — 3 hadsereget (30 hadosztályt) tud kiállítani. Összesen 850 ezer ember mozgósítható, végszükség esetén azonban 1 millió katonát számláló hadsereg is megszervezhető. Eközben a hadszíntér előkészítése is tartott, ennek keretében megépítettek 9 korszerű repülőteret, s helyreállították, illetve továbbépítették a felvonulásnál számításba vett utakat, vasutakat, a Duna- és Tisza-hidar kát. A tömeghadsereg kiépítése, a nagyarányú létszámfejlesztés, a fegyverzet és a hadfelszerelés beszerzése, a katonai objektumok, bázisok kiépítése hatalmas összegeket emésztett fel. Ennek előteremtését csak a lakossági fogyasztás visszaszorításával, az életszínvonal csökkentésével és egyéb gazdasági ágazatok fejlesztésének visszafogásával lehetett biztosítani. A védelmi kiadások teljes összege 1950—1953 között 42—43,9 millió Ft volt. A „fejlesztést” pontosan jelzik a növekvő számoszlopok: 1950- ben 6 333; 1951-ben 8 399; 1952-ben 13 343; 1953-ban 14 364 milliárd forintot tett ki. A közel 43 milliárd forintos védelmi kiadásokra a nemzeti jövedelemből 1950-ben 13,9; 1951-ben 15,7; 1952-ben 25,5, míg 1953-ban 24,3 százalékot szakítottak ki. Használhatatlan repülőgépek A hadsereg fejlesztésére fordított óriási összegek ellenére sem a struktúra, sem a fegyverzet és felszerelés nem volt alkalmas a tervezett katonai célok elérésére. A szárazföldi csapatokon belül például a lövész alakulatok részaránya volt a legnagyobb, a páncélos és tüzér alakulatok rovására, míg a kor legmodernebb haderőnemének számító légierő a szárazföldi csapatokhoz képest alacsony létszámú volt. Ráadásul a Szovjetunióból kezdetben szállított repülőgépek, különösen a Jak-9 típusú vadászgépek zöme, a háború utáni helytelen tárolás következtében eleve használhatatlan volt. A később rendszerbe állított gépeknél pedig (MÍG-15; Jak-11; Jak-18; IL- 10) az állandósult alkatrész- hiány, valamint a technikai fogyatékosságok okoztak gondokat. Az akadozó szovjet ellátások miatt a páncélos fegyvernem sem tölthette volna be megfelelően a tervezett hadműveleti feladatait, mivel a harckocsik száma alig tette ki a — korszerű szervezésűnek tartott — szovjet követelmények 55 százalékát. Ami pedig a mozgékonyságot illeti: egy amerikai hadosztály csaknem 4000 gépjárművével szemben a néphadsereg összesen 8000 vontatóval, teher- és személygépkocsival rendelkezett. A gyalogsági fegyverek (puska, géppisztoly, golyószóró, géppuska) és a tábori lö- vegek (ágyúk, tarackok) fel- töltöttsége 100 százalékos volt ugyan, de a lövész fegyvereknek mindössze egyharmada volt géppisztoly. A haderő gerincét képező lövészcsapatok állománya ugyanis az orosz hadseregben, 1896-ban rendszeresített puskát („a dióverőt”) használta. Az egész hadseregfejlesztés leggyengébb pontja a nehézfegyverzet és gépjármű-ellátottság volt, és ez alapvetően érintette a teljes magyar hadsereg alkalmazhatóságát. Halottak, számolatlanul Az előzőekben leírt tények alapján megkockáztatható, hogy feltételezett harmadik világháborúban, a szemben álló erők légi fölényét, atomfegyver-ellátottságát, szárazföldi csapatainak mozgékonyságát, tűzerejét figyelembe véve a magyar veszteségek nagyon súlyosak lettek volna. A VK. szervezési és Mozgósítási Csoportfőnökség által készített kimutatásból meg is tudhatjuk, hogy a 470 ezer fős mozgósított hadsereg egyéves háborús vesztesége 12 100 tiszt, 44 285 tiszthelyettes és 137 215 honvéd soha nem pótolható elvesztését jelentette volna. Vagyis a hadsereg 41 százaléka, közel 200 ezer ember vált volna hősi halottá a várt harmadik világháborúban! Magyarországnak azonban nemcsak a hadserege vérzett volna el a Szovjetunió által vezetett koalíciós háborúban, hanem mintegy 2,9 miliió főnyi, hadköteles korban levő, de mozgósításra figyelembe nem vett állomány is, a lakosság nagy részével együtt. (Írásunk szerzője Dr. Ok- váth Imre hadtörténész) (Vége) Uralkodói almanach Hamburg-Párizs (DPA- AFP) — A földkerekség száz- kilencvennél több független országa közül jelenleg még 44 monarchia. Ezek közül tizenhétnek — a Brit Nemzetközösség országainak — közös az uralkodója: II. Erzsébet. Csak egyetlen ország, Japán uralkodója vise), császári címet. Európának jelenleg 11 uralkodója (Andorra, Belgium, Dánia, Nagy-Britannia, Liechtenstein, Luxemburg, Monaco, Hollandia, Norvégia, Svédország és Spanyolország) és öt trónkövetelője (Albánia, Bulgária, Románia, Szerbia és Oroszország) van. A szombaton 42 évi uralkodás után elhunyt Baldvin belga király III. Rainer monacói herceg után a legrégebben trónra került államfő volt Európában. Nemzetközi összehasonlításban korunk leghosszabb ideig trónon levő uralkodója az 1989 januárban elhunyt Hirohito japán császár volt. Uralkodása 61 éven át tartott. Az ugyananOnak az évnek a novemberében elhunyt II. Ferenc József liechtensteini nagyherceg kerek fél évszázadig uralkodott. Pardon... ,Manapság már mindenki burzsoá, még a dolgozók is." Alessandra Mussolini olasz képviselő „ A függetlenség itt azt jelenti, hogy a saját hajónkon mi vagyunk a gályarabok." I. Déby csádi elnök Hatszázhuszonkilenc zsák remény Sok japán és dél-amerikai vágyik vissza — Afrikai pénzt még nem találtak Róma (MTI-Panoráma) — Ki tudja, a konjunktúra ingadozása vagy a nosztalgia okozta-e, de az idei nagytakarítás alkalmával sokkal több pénzt halásztak ki a római Tre- vi-kútból, mint tavaly. A köztisztasági hivatal dolgozói összesen 629 zsák aprópénzt kotortak ki a medencéből, míg tavaly csak 200 zsáknyi gyűlt össze. A hagyomány szerint még visszatér Rómába az, aki utolsó estéjén pénzt dob Róma leghíresebb és legpompásabb, 1735-ben épült díszkútjába. A hagyományos nyugat-európai valutákon kívül idén igen sok japán jent találtak, de a jelek szerint sok dél-amerikai is visszavágyik Rómába... Nem így az afrikaiak: még soha egyetlen afrikai pénzérme sem akadt a medence aljában. Újdonság volt idén a kelet-európai pénzek aránylag nagy mennyisége. A Trevi-kút medencéjébe dobált pénzt a városi köztisztasági hivatal dolgozói évről évre összegyűjtik és egy külön e célra szakosodott cégnek adják át szortírozásra és megszámolásra. Az akció kényes művelet, amelyet a rendőrség felügyelete mellett hajtanak végre. A megszámolt és különválogatott érmékre más-más sors vár: az olasz pénz közvetlenül Róma város költség- vetését gazdagítja, míg a külföldi fémpénzeket a Vöröskeresztnek adják át. Azt hihetnők, a kútba dobált pénzzel talán nem is érdemes törődni, évente azonban legalább 100 millió líra (6 millió forint) bevételt hoz a városnak. Voltak egészen kiemelkedő évek is, például 1988, amikor 280 millió lírát ért a „halászzsákmány”. A Trevi-kútba egyébként nemcsak fémpénzt dobálnak a turisták, hanem például szerelmi üzeneteket is, amelyeket a gondosabbak szigetelőszalaggal tartósítanak. S messze nem minden fénylik, mint a pénz, s nem minden oly romantikus, mint a papírcsónakként úszkáló szerelmeslevél: az üres üvegeken, kulcsokon, gombokon kívül olykor röpke szerelmi légyottok nagyon is prózai emlékei is a víz színén lebegnek... Mit kutat a patológus? Beszélgetés Jelűnek Harry professzorral nagyon erdekeit, hogy a halál után észlelt éreívál- tozások miként alakulnak, milyen mechanizmus szerint jönnek létre. E folyamat nyomon követése rendkívüli módon izgatott, az élettani, biológiai, patológiai reakciók kapcsolatrendszerének felderítése érdekes, sokrétű tevékenységnek bizonyult, ahol szükség volt logikai készségre, sebészi manuali- tásra csakúgy, mint bizonyos műszerek megalkotására és fantáziára is. □ Az érelmeszesedés ma is a legtöbb halált követelő betegség nálunk, illetve az érrendszeri megbetegedések száma nem csökkent, sőt, növekszik. — Valóban így van, ezért ma már összehangolt program szerint küzdünk e betegségcsoport ellen. A patológus munkája is kapcsolódik a gyógyító tevékenységhez, nemcsak kutatások révén, hanem a gyógyításban közvetlenül részt vevő kollégák visszajelzései folytán is. Modellkísérleteinket nemcsak az alapkutatásban alkalmazzuk, hanem a gyógyszerek hatásos kipróbálásában is. □ Elismertség, sikerélmény, nemzetközi kapcsolatok? — Nézze a szobám falát! Elismerő diplomákkal, oklevelekkel, érmekkel van „kitapétázva”. Utazhattam külföldre, részt vettem kongresszusokon és tanulmányutakon, fiatal kollégáim külföldi ösztöndíjakat kaptak, külföldi egyetemek kutatócsoportjaival sikerült az évek folyamán szoros kapcsolatot kiépíteni. Elő egyetemi kapcsolataink vannak például Heidelberggel, Frei- burggal, Berlinnek és Pado- vával. 1971-ben a — keleti tömb országai közül — elsőként és máig egyetlenként sikerült létrehozni a Nem. zetközi Patológiai Társaság helyi szervezetét, melynek hat esztendeig voltam elnöke, az Európai Patológiai Társaságnak pedig az elnökhelyettesi tisztét töltöttem be. Két kongresszust szerveztem ide, Magyarországra 73-ban és 80-ban, és ezzel sikerült a magyar patológiai eredményeket széles körben ismertetni és elismertetni. Hogy mindez sok vagy kevés egy élet munkásságában? Azt mindig mások döntik el. Mindenesetre az öt évre tervezett — patológiai — kirándulásom kissé hoszszúra sikerült. Most jött el az idő, mikor át kell adnom a helyem, az intézetvezetés feladatait. Engem minden ide köt, hiszen első és egyetlen munkahelyem a Patológiai Intézet. Duuapcüi uvui-rrcsbj — Ha meghallja az ember: Patológiai Intézet, óhatatlanul is valamiféle eredendő idegenkedés vesz erőt rajta. Ha meg azt hallja, hogy egy orvos ilyen intézetben szerzett hírnevet, itt ért el eredményeket, a laikus értetlenül áll, mert az orvost nem tudja elképzelni másutt, csak a betegágy mellett, az intenzív, mindennapi gyógyító munkában. Mikor ilyenfajta gondolataimmal hozakodok elő a SOTE II. sz. Patológiái Intézetében Jetiinek Harry, Szent-Györgyi Albert-díjas professzornak, csak megértőén mosolyog, mint aki ismeri az efféle vélekedést, nem most találkozik vele először. — Nézze — mondja magyarázóan, mintha az egyetem katedrájáról szólna hall- gatóihoz —, igaz, hogy én a Kórbonctani. Intézet munkájába korán, még medikusként bekapcsolódtam, az oktatásba pedig demonstrá-. torként vettem részt már akkor. Pedig valahol mélyen, a vágyaimban álmot ringattam: szívsebész akartam lenni. Az élet azonban gyakran keresztülhúzza az ember számításait, eltéríti elképzeléseitől. O S most, sok év távlatából, miként vélekedik? Nem bánja, hogy így alakult életpályája? — Ha egy szóval kell összefoglalnom: nem. Az igaz, hogy a közvetlen beteg-orvos kapcsolat máig hiányzik, a gyógyítás közvetlen élményét azonban pótolja a kutató és az oktató tevékenység. — Oktatni mindig nagyon szerettem és a patológiát soha nem önmagában tanítottam, hanem összekapcsolva a klinikai gyakorlattal, rámutatva az összefüggésekre. Itt, az intézetben a fő kutatási profil már akkor az érelmeszesedés volt, mikor idekerültem, persze még nem a mai körülmények között, csak amolyan kissé elvont, mikroszkópos módszerekkel. Úgy gondoltam akkor, hogy nem árt meg nekem sem, ha bekapcsolódok ebbe a munkába, és az itt tanultakat majd később másutt, talán sebészként kamatoztatom. De rá kellett . jönnöm, hogy patoló- gusként, kórboncnokként is a betegek érdekeit szolgálom, sőt, talán méginkább, mintha . felírnék 10 Kalmopyrint, vagy elvégeznék néhány műtétet, így ittmaradtam. □ Miről szól az elmúlt több évtized kutatómunkája? — Az érelváltozásokat, érbetegségeket vizsgáltam,
