Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-02 / 178. szám
Kelet-Magyarország 5 1993. augusztus 2., hétfő Fertőzés és fegyelmezetlenség A szociális helyzet és a bevándorlás miatt sok a tbc-s beteg megyénkben is A megyei tüdőszakkórház Baktalórántházán, ideális környezetben fogadja a betegeket Elek Emil felvétele Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — A szakemberek hangoztatták: végre magunk mögött tudhatjuk a rettegett tüdőbajt. Sajnos, az élet nem igazolta az optimizmust. A témáról szerveztek nagyszabású tanácskozást Mátészalkán, itt kértünk interjút dr. Schweiger Ottó tüdőgyógyász professzortól. □ A Magyar Tüdőgyógyász Társaság elnökeként Ön egy tüdőgyógyász szakorvosoknak tartott fórumon arról beszélt, aggódik az egészségügy, illetve az ország betegei miatt. Megmagyarázná, mi ennek az aggodalomnak az okai — Nagyon szívesen. Ma az egész ország izgalomban van, mi orvosok meg különösen. Ha visszatekintünk a mögöttünk álló évekre, évtizedekre, azt mondhatjuk, régen minden egyszerű volt, az egészségügy centralizáltan működött, az egyéntől, a benne dolgozóktól nem sok függött, az anyagiak se számítottak, többnyire mindenre volt pénz, amire kellett. Kár tagadni, biztonságos, kényelmes állapot volt ez. Ma viszont szinte minden másképp van. Keressük a helyünket, azokat a lehetőségeket, melyekkel tudnánk magunkon segíteni. A mátészalkai konferencián, — mely arra is jó volt, hogy egymás között megbeszéljük gondjainkat — vegre kimondtuk, hogy a tudo- 'betegségek, különösen a tbc terjedésére oda kell figyelni, hiszen a halálokok között ma az ötödik helyen áll. Ebből is következik, hogy olyan szakmai programok szükségesek, amelyekkel ezen az áldatlan helyzeten, változtatni lehet. Annyi bizonyos, csak egyedül, a háziorvosok nélkül nem leszünk képesek előbbrelépni. □ Az egészségügy reformjának részeként bevezetendő pontrendszer körül a szakorvosok körében is nagy a vita... — Félelmem a finanszírozással is kapcsolatos. Attól tartok, nem fog-e benne elveszni a beteg, hogy nem a betegséget, hanem a pontokat tartjuk-e majd elsődlegesnek. Remélem, ez nem következik be, bár egyelőre fogalmam sincs, hogyan tudjuk elkerülni a vádat vagy gyanút, hogy egy-egy vizsgálatot nem a páciens, hanem csakis a pontgyűjtés miatt végzünk-e el. Bárhogy legyen is, nekünk orvosoknak a feladatot kell nézni, s struktúra csakis ezután következhet... □ Szabolcs-Szatmár-Bereg- ben az átlagosnál háromszor több a fertőző tüdőbeteg. Professzor úr szerint miérti — Nagyon nehéz a kérdés, nem tudom, mi lehet a pontos válasz. A magyarázat taián abban keresendő, hogy a tbc mindig is szociális betegség volt, s az ezzel kapcsolatos súlyos örökséget az önök megyéje mindmáig cipeli magán, pedig az itteni szakemberek régen is, most is rendkívül sokat tettek visszaszorításáért. Másik lényeges dolog, s ez a betegség most tapasztalható, újbóli támadását magyarázza, hogy ebben a megyében földrajzi helyzeténél fogva is sok a bevándorló, s közülük sok új betegünk kerül ki. Kár lenne tagadni, a szomszédos országok némelyikének statisztikái igen sok kivetnivalót hagynak maguk után. Professzorként is nemrég tudtam meg például az egykori Szovjetunió területének igazi adatait. Mondhatom, megdöbbentőek. □ Ha ennyi konkrét tény magyarázza nehéz helyzetünket, nem érdemelnénk az országosnál jóval nagyobb figyelmet? — De igen, feltétlenül. Régebben, s talán még ma is Bu- dapest-központú ország voltunk. Mára ideje lenne eljutni oda, hogy egyedi, megyékre kidolgozott programjaink legyenek. □ Sok szakember panaszkodik a szűrési fegyelem lazasága miatt... — Én se mondok mást. Azt tartom, a szűrési fegyelemnek sokkal szigorúbbnak kellene lennie. Véleményem az, szűrni ott kell, ahol a beteget találjuk. Az úgynevezett rizikó-exponáltakat, magyarán a fokozott veszélyben lévőket, a betegségre leginkább gyanúsakat lenne legfontosabb megtalálnunk. A negyven éven felülieket, a lumpenelemeket, csakhogy őket a legnehezebb utolérni. Azt remélem, hogy a háziorvosokkal, illetve a tisztiorvosi szolgálattal közösen e téren az eddiginél lérfyegesen sikeresebbek lehetünk. A tüdőbetegség újra támad Évtizedek óta sokkal több az új megbetegedés a megyében, mint a Dunántúlon Nyíregyháza (KM) — Voltak, akik pár évvel ezelőtt már temették a valamikor népbetegségnek számító, le- győzhetetlennek hitt tbc-t. Egy kis ideig úgy is tűnt, mindezt joggal teszik. Aztán kiderült, nincs sok okunk az örömre, a fertőző tüdőbaj, a tuberkulózis mára ismét támadásba lendült. Egyre több a megbetegedés, s az országosnál is súlyosabb a helyzet Szabolcs-Szatmár-Bereg- ben. Mint a statisztikákból kiderül, megyénk adatai háromszor rosszabbak az átlagnál, ráadásul nem csak most, évtizedek óta több a megbetegedés ebben a megyében, mint bárhol másutt az országban. Nem öröm számunkra, hogy az utóbbi időben méltó versenytársunk lett, közel azonos rossz statisztikát mutat e téren is a szomszédos Borsod- Abaúj-Zemplén, illetőleg Pest megye — tudtuk meg dr. Szűk Béla megyei tüdőgyógyász szakfőorvostól. □ Amíg Zala megyében átlagosan mindössze kilenc, addig nálunk negyven a százezer lakosra jutó tbc-s betegek száDr. Szűk Béla tüdőgyógyász szakfőorvos naponta áll szemben az egyre súlyosabb problémával Harasztosi Pál felvétele ma. Mi a magyarázat a szakemberek szerint? — Az okok kutatásakor elsőként a szociális helyzetet teszik felelőssé a szakemberek, amihez mostanra az egyre növekvő munkanélküliség is csatlakozott. □ Utóbbi indoklásra joggal mondhatjuk, csak az utóbbi két évért lehet felelős, miközben tény, a tbc ennél jóval korábban lendült újra támadásba. — Ez pontosan így igaz. Csakhogy a munkanélküliséget az ingázás előzte meg, s azt is tudjuk, az évekig, évtizedekig a fővárosba utazgatok, egészségtelen életmódot folytatók lettek leghamarabb munkanélküliek. Ugyancsak ők voltak azok is, akik épp a kétlakiság miatt nem jártak tüdőszűrésre, akik — tisztelet a kivételnek — rendszeresen italoztak, egészségtelenül táplálkoztak. Ráadásul a szűrőviszgálatok mára szinte teljesen leálltak. Mindezek ismeretében talán magyarázható, hogy az utóbbi két esztendőben rendkívüli módon megrosszabbodott a helyzet. □ Pedig a megelőzés e téren is az egyik leghatásosabb fegyver lehetne... — Lehetne, ha élnénk vele. Csakhogy amíg 1989-ben a tbc-s betegek hetven százalékát szűrővizsgálatokon fedeztük fel, addig ez az arány idén már csak harminc százalék! Köszönhető ez egyebek mellett annak, hogy ma már semmiféle eszköz nincs a kezünkben ahhoz, hogy rábeszéljük, esetenként rákénysze- rítsük a megjelenésre az embereket. 1989-ben a szűrésre idézettek 90, tavaly már csak ötven százaléka jelent meg a gondozókban. Mindezeknek következtében ma szabadon jönnek-mennek, szinte ontják magukból a bacilust egyesek. Ráadásul a betegek is egyre fiatalabb korosztályból kerülnek ki. Tíz évvel ezelőtt főleg a hetvenen felüliek, idén már harminc-ötven év között volt a legtöbb beteg. Egy évtizede száz felfedezett tbc-s közül negyven, tavaly már hetven százalék volt fertőző. Bármilyen szomorú, de tény, hogy a korábbi harminc helyett mára hetven százalék lett azoknak az aránya, akiket sajnálatosan későn, s már rendkívül súlyos állapotban fedezünk fel. Azt talán mondani sem kell, menynyi esélyük marad így ezeknek az embereknek a gyógyulásra... □ Mindezek azért is szomorú megállapítások, mert a tbc már gyógyítható... — Épp ez az. Gyógyítható, ha a beteg hagyja magát gyógyítani. Ma már nem lenne szabad senkinek tüdőbajban meghalnia, s hogy ez mégis megtörténik, annak nem az orvostudomány, hanem az emberi hozzállás, a hanyagság, a nemtörődömség az oka. Angliában se jobb a helyzet London (MTI) — A nyomorral összefüggő, rég le- küzdöttnek hitt múlt századi népbetegség, a tüdőbaj újra támad Nagy-Britanniában. Az egyik londoni kórházban csütörtökön központ nyílt a betegség elleni küzdelem újrafelvé- telére, és az orvosok sürgetik, hogy a brit egészségügyi hatóságok ismét tegyék kötelezővé a BCG-oltást. Az utóbbi években Nagy-Britannia 16 körzeti egészségügyi hatósága közül 12 megszüntette a BCG-oltást, arra hivatkozva, hogy a XX. század végén a tüdőbaj már nem tekinthető veszélynek. Ugyanakkor az országban az utóbbi négy-öt évben valójában évről évre mind több tüdőbajost regisztrálnak, és az idén már 6000 esetet jegyeztek föl. Országosan a megbetegedési arány öt a százezerhez, de London keleti szegénynegyedeiben átlagosan 160 a betegek száma százezer lakosra számítva. Az amerikai, New York-i járvánnyal küzdő amerikai orvosokhoz hasonlóan a brit orvosok is főleg a tuberkulózis-bacilus új mutációitól tartanak, amelyek ellenállnak az eddigi gyógyszereknek. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) áprilisban világméretű szükségállapotot hirdetett a tüdőbaj ellen, és figyelmeztetett, hogy a járvány 30 millió ember életébe kerülhet tíz év alatt világszerte, ha a kormányok nem tesznek sürgős lépéseket. Jegyzet ________________________________ A gépek is betegek Kovács Éva rí zabolcs-Szatmár-Bereg kJ hatszázezer lakosára jelenleg tizenegy tüdőgondozó állomás esik. Közülük kilenc a városokban található, úgynevezett stabil, a fennmaradó négy pedig mozgó szolgálat ellátására képes. Utóbbi kategóriába azok a szűrőállomások tartoznak, amelyek a megye szinte valamennyi, a városokon kívül élő lakóját elérhetik, s melyek előre kidolgozott éves program alapján teljesítik feladataikat. Az állandó összetételű szűrőbrigádok egyes tagjai már a kiszállás előtt felkeresik az illetékes önkormányzatokat, megszervezik, megbeszélik a feladatot. Tisztázzák, hol áll majd a szűrőbusz, megbeszélik, kinek miféle tennivalója akad. Sajnos, minden igyekezetük ellenére is romlik a helyzet, munkájuk egyre kevesebb eredményt hoz, hiszen a tüdőszűréseken napról napra kevesebb ember jelenik meg. Pedig ha valamikor, akkor most ismét szükség lenne a nagyobb fegyelemre, hiszen a betegség bizonyítottan újra támad. Igaz, nem csak az állam- polgári fegyelemmel, a gépek, berendezések állapotával is egyre több a baj. Mint a szakemberek tájékoztatójából kiderül, egy-két kivételtől eltekintve a megyei műszerpark elöregedett, a legtöbb helyen alaposan megérett a cserére. Megbízhatatlan készülékkel végzik a munkát a nyíregyházi állomáson is, a szakmai megállapítás szerint pedig a vásárosnaményi egyenesen alkalmatlan a tömeges tüdőszűrésre. A gépek, műszerek cseréje, a berendezések felújítása eddig sem volt egyszerű dolog, e pillanatban azonban néhol szinte teljesíthetetlennek látszik. Az egészségügyben bevezetés alatt lévő teljesítményfinanszírozás a szakemberek szerint a tüdőszűrő állomások esetében valóságos káoszt okozott. Ma még tisztázatlan, ki fizet kinek és miért, s az sem dőlt el, ki fedezi a gépek nem éppen alacsony árait. A helyi önkormányzatok sem igen látják még át, milyen szerepet vállalhatnak, s vállaljanak-e egyáltalán bármit is e területen. Az átmeneti állapot senkinek sem használ, s bár az egészségügyi ellátás biztosítása állami feladat, helyi képviselői előtt olykor igencsak homályos, a gyakorlat nyelvére lefordítva mit is jelent valójában ez a feladat. A tüdőbetegség, s közöttük a tbc terjedése, egyre erőteljesebb támadása már nem hagy túl sok időt a gondolkodásra. El kell végre dönteni, meg kell végre mondani, visszaszorításában kinek mi a dolga, s ha lehetséges, a felelősöktől számon- kérni azt, amit csak lehet. A valamikor magyar népbetegségnek számító tüdőbaj kialakulását a szegénységgel, annak velejáróival magyarázták a szakemberek. Gazdagok bizony, most sem vagyunk. Okosabbak talán még lehetünk... Nagyobb szigorral Ha nem vigyázunk a betegség újra támad Mátészalka (KM - K. É.) — A Magyar Tüdőgyógyász Társaság Epidemiológiai Gondozói Szekciója legutóbb Mátészalkán tartott tanácskozást. A háromnapos rendezvény utolsó napján kerekasztal- konferenciát tartottak, ahol összesen 25 előadás hangzott el. Az ország szinte valamennyi vezető tüdőgyógyásza eljött Mátészalkára. A közel 200 szakember a tbc-, a tüdőgondozói hálózat, valamint a háziorvosi szolgálat együttműködésének lehetőségeit elemezte, s választ keresett számos olyan kérdésre, melyeknek megválaszolása mostanra szinte nélkülözhetetlenné vált. Egyik legfontosabb megállapításként hangzott el, hogy hazánkban ma ismét emelkedik a tbc-s megbetegedések száma, s a rossznak minősíthető országos helyzetnél háromszor is rosszabb megyénké, Szabolcs-Szat- már-Beregé. Mindezek után érthető, ha a tüdőgyógyász szakemberek arra az egyezségre jutottak, az előbbre- lépés, a betegség terjedésének visszaszorítása érdekében a tüdőgyógyászok és a háziorovosok kapcsolatának szorosabbra fűzése szükséges. Mátészalkán mindezekhez konkrét tennivalókat is megfogalmaztak. Tisztázták, milyen időközönként legyenek szűrővizsgálatok, s egy véleményre jutottak abban is, hogy a súlyos helyzetben lévő megyékben — így nálunk is — évente, míg máshol, például a nyugati országrész megyéiben két évente is elegendő tüdőszűrésre jelentkezni. Nagy vita alakult ki a tüdőgondozók gazdálkodása, finanszírozása körül. A szakemberek ma még nem igazán tudják, hogy a jelenlegi helyzet hogyan módosul, s a reform őket érintő része miképpen csapódik majd le a tüdőbetegségek felkutatásában, illetve gyógyításában. Nehezíti a dolgot, hogy mára megszűntek a korábban alkalmazható szankciók, lazult a fegyelem, a tüdő- szűrések látogatottsága igen csekély. Az elmúlt évben a beidézetteknek alig 55 százaléka jelent meg a tüdőgondozóban, miközben a fennmaradó 45 százalék között található a legtöbb beteg. A mai jogszabályok ugyanis megengedik, hogy egyes emberek, akik maguk is súlyos betegek, s másokra legalább ilyen nagy veszélyt jelentenek, szabadon járjanak- keljenek, ne kezeltessék magukat, s így súlyosan veszélyeztessék nemcsak családjukat, hanem közelebbi, távolabbi környezetüket is. A szakemberek ezt a helyzetet tarthatatlannak minősítették, s megállapodtak abban, hogy a legmagasabb fórumokra is eljuttatják javaslatukat. HAZAI HOL-MI
