Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-31 / 202. szám

1993. augusztus 31., kedd HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 Pályák és kényszerpályák Nyelvvizsgával még mindig könnyebb elhelyezkedni # Diploma és álláslehetőség Baktalórántháza— (O. K.) Manapság, szülőktől és szakemberektől egyaránt, szinte naponta hallhatjuk, hogy a fiatalok elbizonyta­lanodtak, nincsenek a jö­vőről határozott elképzelé­seik. Ennek egyik legfőbb oka nyilvánvalóan abban keresendő, hogy az iskola elvégzése, a szakma, vagy a diploma megszerzése ma már nem jelent automatiku­san álláslehetőséget is. Különösen a falun élő pá­lyakezdők vannak nehéz hely­zetben, hiszen itt még keve­sebb a munkalehetőség. Az alábbiakban három baktaló- rántházi fiatal beszél remé­nyeiről, az indulás nehézsé­geiről. Két pont hiányzott Lukács Gabriella: — Ta­valy szereztem diplomát Bu­dapesten, az ELTE tanárképző főiskolai karán, orosz-magyar szakon. Már a második év­folyamon kiderült, hogy az oroszt a legtöbb iskolában valamelyik nyugati nyelvvel fogják helyettesíteni, már leg­feljebb csak néhány évig lesz ránk szükség. Tavaly arról is meggyőződ­hettem, hogy Baktalórántháza környékén általában a magyar szakos álláshelyek is foglal­tak. Ezért visszatértem a fő­városba, ahol ugyan állást szintén hiába kerestem, ám legalább nyelveket, főleg an­golt, valamint gépírást és szá­mítógépes szövegszerkesztést tanultam. Tavasszal megpróbólkoz- tam a középfokú nyelvvizsgá­val, de sikertelenül. Igaz, hogy csak két pont hiányzott hozzá, de ez nem vigasz számomra. Ekkor már képtelen voltam megfizetni a nyelviskolát és az albérletet, ezért hazajöttem. Persze, a terveimről nem mondtam le. Ám azt tapasztaltam, aki in­tenzíven szeretne idegen nyel­veket tanulni, az egyáltalán nincs könnyű helyzetben. A magántanárok zöme rendkívül elfoglalt, aki pedig ráérne, az szinte megfizethetetlen díjat kért egy-egy óráért. Pedig, ha meglenne a nyelv­vizsgám, akkor sokkal köny- nyebben találnék állást, mert angoltanárokból még mindig hiány van. Most megpróbálok valamelyik környékbeli isko­lában elhelyezkedni, aztán ősszel majd újra nekifutok a nyelvvizsgának. Alig épül valami Somogyi János:— Az el­múlt évben fejeztem be Tisza- vasváriban a 115-ös számú szakmunkásképzőt. Központi- és csőhálózatszereló a szak­mám, de nem tudtam elhe­lyezkedni. Úgy hallottam, régebben már szinte az iskola­padból csábítgatták a végző­söket a vállalatok, most pedig örültek, hogy megszabadultak tőlünk. Különben, csaknem minden barátom munkanélkü­li, akár van szakmája, akár nincs. Abban már szinte nem is reménykedek, hogy a saját szakmámban el tudok helyez­kedni, mert ezen a környéken alig épül valami. Ahol meg lenne hely, oda gyakorlattal rendelkező szakembereket ke­resnek, a páyakezdőkkel szin­te szóba sem állnak. Csak ar­ról feledkeznek meg, hogy a gyakorlatot valahol meg is kell szerezni, és egyszer a mesterek is kiöregednek. Ta­pasztalataim szerint, azokat sem fogadják szívesen, akik még nem töltötték le a katona­idejüket. így aztán, csak nagy ritkán akad valami alkalmi munka, jobbára itthon ülök. Hamarosan meglesz a jogo­sítványom, és most abban bí­zom, hogy talán gépkocsive­zetőként könnyebben sikerül elhelyezkednem. Tavasszal ta­lán elvisznek katonának, re­mélem, mire leszerelek, job­bak lesznek a lehetőségek. Biztonsági őr lenne Laskai Tibor: — Én az idén szereztem meg a köny-' nyűszerkezet-lakatos szakmát Nyíregyházán, a 110-es számú szakmunkásképzőben. Eredetileg máshová jelent­keztem, de nem vettek fel, és ide küldték át a pontszámo­mat. Végeredményben, sok hasznos dolgot tanultam, de sohasem vonzott igazán ez a mesterség. Viszont évek óta foglalkozom önvédelmi spor­tokkal, nemrég pedig elvé­geztem egy alapfokú fegy­veres biztonságiőr-tanfolya- mot. Remélem, hamarosan meg­lesz a középfokú vizsgám, va­lamint a fegyvervizsgám is, így nemsokára dolgozhatok. Úgy érzem, ez a szakma való igazán nekem. Már tájékozódtam az eset­leges munkalehetőségekről, és azt tapasztaltam, hogy ezen a pályán, megfelelő felkészült­séggel, még viszonylag köny- nyen el lehet helyezkedni. Per­sze, tisztában vagyok a szak­ma veszélyeivel, meg azzal, hogy ötven-, hatvanéves fejjel ezt már nem lehet csinálni, de én mindezt vállalom. Annál is inkább, mert még a hobbim is ehhez kapcsolódik, mivel na­gyon szeretem a szép ku­tyákat. Amerikai bombázók Nyíregyháza felett (II.) Mindenütt tűz, romok, miközben géppuskázták az utakat, a vasútvonalakat a repülőtereket Jánkfalvi Zoltán Nyíregyháza — A kötelé­kek egyébként ötperces idő­közönként követték egy­mást, így az egész támadás mindössze 15 percig tartott. Vadászgépek ezalatt két ol­dalra széthúzódtak és a cél­pont légterét biztosították egy esetleges vadásztámadás ellen, de ez nem következett be. Becslések szerint kb. 800 db 250 kg-os bombát oldot­tak ki a városra. A támadó­kötelék egyetlen gépet sem vesztett, máig sem érthető, hogy a felállított két gépágyú miért nem nyitott tüzet. A bombázás után a vadász­gépek felhagytak a bombázók kísérésével, és két csoportra oszlottak. Egyik felük egy kis kitérővel Nagyvárad felé vette útját és ebben a térségben gép­puskázta az utakat, vasútvo­nalakat és repülőtereket. A másik kötelék ugyanezt tette, csak éppen ellentétes irányban a Dunántúl légterében: Szé­kesfehérváron és Börgöndön 14 db német-magyar repülő­gépet szétlőttek és a nagykani­zsai vasútállomáson talált 15 „aktív”, tehát befűtött moz­dony közül tízet felgyújtottak. A vagonok közül egy tartály- kocsi felrobbant, további hat megsérült. Ezután a 89 vadászgép San Severoban és Lesinában lé­vő repülőtereikre tértek visz- sza. „Eseménytelen sétarepü­Pilóták a földön lés volt” jegyezték meg a pi­lóták, hiszen egyetlen ma- gyar-német-horvát-román vadászgépet sem láttak. Nem sokkal később a lassúbb sebes­ségű bombázók is visszatér­tek Olaszországba. Ők szintén veszteség nélkül tértek haza. Ezzel véget ért a bevetés. A pi­lótákra a megérdemelt pihe­nés, ebéd és a bevetés utáni kérdőívek kitöltése várt. Ezalatt Nyíregyháza véres mészárszék látványát keltette. Mindenütt tűz, romok, halot­tak és jajgató sebesültek, de az életben maradtak azonnal lá­zas tevékenységbe kezdtek. A város légoltalmi parancsnoka már a harmadik hullám távo­zása közben riasztotta a tű­zoltóságot és egyszerre két helyen, az állomáson és a do­hánybeváltóban azonnal be is vetette őket. Ugyanakkor in­tézkedett a légoltalmi mentő­osztagok mozgósításáról is. A mentésben a lakosság is segített. Nagyon nehezítette a munkát, hogy a dohánybeváltó és az állomás víztornyát és vízvezetékeit a bombák tönk­retették, s a vizet lajtokban kellett odaszállítani. A lovas­Archív felvétel sági laktanyában (mai Gu- szev) pedig csak egy gyér vizű kút volt, ami hamar kiapadt. Az égő anyagokat megmen­teni nem lehetett, a tűzoltók feladata az újabb tüzek meg­akadályozása volt. így is csak másnap délelőttre sikerült a tüzeket teljesen megfékezni. A mentésben a lakosságon kívül a hivatalos légoltalmi egysé­gek, a leventék, a honvédek és a német katonai alakulatok egységei is példamutatóan se­gítettek. (folytatjuk) Jegyzet ______________________________ Európához tartozunk D. Bojté Gizella A hhoz, hogy eljussunk Európába nagyon sok nehézséggel meg kell küz- denünk. Mindez áldozatot és türelmet követel tőlünk. Ke­ményen és kitartóan kell dol­goznunk, így talán méltók le­hetünk arra, hogy ráléphes­sünk az Európába vezető út­ra. De gondolkodásunkat, viselkedési szokásainkat is szükséges egy kicsit megvál­toztatni. Enélkül ugyanis nem megy! Valószínű sokan unalma­san hallgatják már az Euró­pába vezető útról szóló nyi­latkozatokat, politikai kom­mentárokat. Ha jól megfi­gyeljük, nincs talán ma Ma­gyarországon egyetlen olyan rendezvény sem — legyen az politikai vagy szakmai össze­jövetel —, ahol ne hangozna el az elvárás a néptől az Eu­rópához való tartozáshoz il­lő magatartást követelve. Kezdettől fogva nem tet­szett ez az Európába menete­lésükről szóló „pszichés hadjárat". Már csak azért sem, mert Európa közepén élünk, amelynek földrajzi kö­zéppontja tőlünk néhány ki­lométerre, Ukrajnában van. Tudom, talán túlságosan le­egyszerűsítettem a dolgokat, hiszen nem egészen erről van szó, hanem a szellemi értékekről, a civilizáció vi­selkedési kultúrájáról, ami­hez fel kellene nőnünk. Való­ban van mit tanulnunk, de talán túl misztifikáljuk a Nyugat értékeit, az ottani emberek életmódját. Nemrég tartották Debre­cenben a III. Kárpát-meden­cei Környezetvédelmi Konfe­renciát, ahol szintén felve­tődtek az Európához tartozá­sunk kritériumai. A résztve­vők egy nyilatkozatot is meg­fogalmaztak, miszerint csak azt vegyük át a nyugati-álla­moktól, ami népünk kultúrá­jának, indentitásának elsor­vasztása nélkül történhet. Ez az „adaptáció" az ország természeti és környezeti érté­keinek megóvása mellett képzelhető el. Nekünk is vannak ugyanis értékeink: a táj harmóniája, háborítatlansága, a csend és annak az ősi, harmonikus kapcsolatnak még meglévő darabkája, amely az ember és a természet között valaha fennállott. Mindez a ma ide­tévedt XX. századi emberben is feléleszti a sóvárgást ez­után a kapcsolat után. Ezek azok az értékek, me­lyek — az agyonhajszolt, sokféleképpen manipulált — Európa emberének olyan so­kat jelentenek és egyre töb­bet fognak jelenteni. Ne akarjunk ezért — a meglévő pozitív adottságaink mellett — olyan szférákban verse­nyezni, ahol a konkurencia többet és jobbat kínál ná­lunk. Önmérsékletre van szüksé­günk az élet minden terüle­tén. Magyarország adottsá­gait tekintve, úgy tűnik, egy olyan speciális út lenne a leghasznosabb, amely a nyu­gati világban a már meg nem található értékeket helyezi előtérbe. Ilyenek többek kö­zött az ország természeti ér­tékei. A környezetvédők nem akarnak engedni a nyu­gati életforma másolására unszoló felhívásoknak, mert könnyen a konjunktúra-lova­gok — minden megfontolást nélkülöző, kizárólag haszon­ra törő — elképzelései való­sulhatnak meg. S ezt követő­en beállhatunk az uniformi­zálódott országok sorába. Valahová a sor végére! Bonanza Szuperkoncert lesz a fővárosban Nyíregyháza — Budapest (KM) — Ki ne emlékezne a Bonanza-rajongók közül ta­valy novemberre, a feled­hetetlen, extatikus sportcsar­nokbeli szuperkoncertre, ahol több ezer fiatal tombolt önfeledten. Október 28-29- 30-án a Bonanza-táborban ismét találkozhatnak a fiata­lok. A nyíregyházi rajongók már szervezik az olcsó szál­lásokat, gondoskodnak je­gyekről, kívánság szerint az étkeztetésről is. Akit érdekel a rendezvény, szeptember 15-éig jelentkezzen Nyír­egyházán, az Ifjúsági Cent­rumban a Szabadság tér 9. szám alatt. Telefon (42) 312- 434. A szervezők remélik, hogy ez a koncert is sikeres lesz, hiszen az együttes jó hangu­latot, fantasztikus pillanato­kat tud teremteni. A dupla koncerthez a miniszterelnök is gratulált a fiúknak. Ezek után az már szinte természe­teses, hogy Bonanza szuper­koncertje évről-évre elviszi az „Év koncertje” kitüntető címet. A népszerű csapat tavaszi turnéját országosan is hatal­mas érdeklődés és lelkesedés kísérte: zsúfolt sportcsarno­kok, több ezer rajongó és az oly sajátos forró légkör. Remélhetőleg, az októberi koncerthez ezúttal is vado­natúj Bonanza-album fog tartozni, amely immár a he­tedik lesz. A várva várt triókoncertre minden Bonanzást szeretet­tel várnak. A Bonanza ma az egyik legnépszerűbb zenekar

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents