Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-30 / 201. szám

1993. augusztus 30., hétfő HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Hiányzó középvállalkozások Nyomasztóak a munkanélküliség gondjai Újfehértón, amit még elkerül a külföldi tőke Harasztosi Pál felvétele Történelmi csoda Balogh József t~i gyezkednek a pártok. JLj Egyik etikai kódexet akar, a másik össznépi — bocsánat, összpárti — egyetértést a kampány ide­jére, szóval minden arra utal: rohamosan közeleg a választás. Tagokat, szimpa­tizánsokat gyűjtenek a pár­tok, rohamosan közeleg az az idő, amikor döntenünk kell előbb magunkban, az­tán a ceruzával a kézben a szavazófülkében is: kire bíz­zuk, bíznánk a következő négy évre az ország irányí­tását. A minap egy Londonban élő ismerőssel beszélgettünk mindenféléről és valahogy szóba került az angliai vá­lasztások ügye is. Azt mond­ja: ne higyjük azt, hogy ott a választók ilyen-olyan pártok tagjai, s aszerint adják a voksukat amikor eljön az ideje. Vannak persze ilyenek is, de az átlagpolgár esze egészen másképp jár. Végiggondolja az adott pillanatban saját helyzetét, majd figyelni kezdi: mit ígér a hatalmon lévő, s mit az el­lenzékbe szorult párt. Aztán mérlegel: a megígért 10-12 féléből melyik hányat lehet képes megvalósítani, aztán úgy szavaz. Nem érdekli, hogy konzervatív, vagy munkáspárt, csak az: milyen jó származik neki abból, ha a jobbnak ítélt programra szavaz. Persze könnyű nekik, mondhatnánk, hisz ott két párt van, váltógazdálkodás a jellemző, bár előfordult már — például a vaslédi idején —, hogy több ciklu­son át simán nyerte ugyanaz a konzervatív párt a válasz­tást. Mert többet adott, s hi­hetőbb volt az ígérete is. Persze mi nem Angliában élünk, nincs vaslédink, sőt vas-sirünk sem, a tét viszont — mert a mi bőrünkre megy —, sokkal nagyobb. És mi nem vagyunk, s a választás idején sem leszünk olyan helyzetben, hogy arra szavazzunk, aki több jót, megelégszünk azzal is, aki kevesebb rosszat ígér. Már csak azért is, mert a nyugati világban is érezheztő az úgynevezett szocializmus bukása. Azóta megcsappantak az ígéretek, nem kell naponta bizonyí­tani annak a társadalmi rendszernek az előnyeit, mert amit szembeállítottak vele, magától összerogyott, így esett meg az a történelmi csoda, hogy a szocializmust a kapitalizmusban siratják. Fokhagyma, banán, leveszöldség, csillagtök vagy farmerdzseki — egyszóval minden kapható a vásárosnaményi piacon Harasztosi Pál felvétele Kommentár Bemutatás jerkék Mező Éva Újfehértó (KM) — A Foglalkoztatási Központot 1990. január 1-jén hozták létre Újfehértón, az akkor még minimális létszámú munkanélküliek ügyeinek intézésére. A vonzáskörzet* hez tartozó Érpatak la­kosságával együtt a nyilván­tartásba vettek száma ekkor még nem haladta meg a 30 főt. Az elmúlt 3 év alatt a körzetben rohamosan nőtt a munkanélküliek száma, má­ra a 8600 aktív dolgozó közel egynegyede vesztette el ál­lását. Fénykorában több, mint ezer embernek adott munkát az Újpesti Gyapjúszövőgyár kirendeltsége. 1990 nyarán szüntették meg az első üzem­részét, amellyel kezdetét vette az elbocsátási hullám. Jelenleg három kft. tagjai dolgoznak az üzemben, ez 200-220 ember­nél többnek nem ad kenyeret. Állástalan pályakezdők átképzése A város két termelőszö­vetkezete működik ugyan, de dolgozóinak száma a felét sem éri el a korábbinak. Az ingá­zókat is nagy számban sújtja a munkanélküliség, a Hajdúsági Iparművek, s a debreceni GÖCS sem tudta dolgozóit megtartani. — Az általunk regisztrált munkanélküliek száma folya­matosan emelkedett az elmúlt időszakban — mondja Bezzeg Zoltánná irodavezető —. Ez év márciusában tetőzött a szá­muk, ekkor 1923 főt tartottunk nyilván. Áprilistól némi csökkenés tapasztalható, de mint utóbb kiderült, emögött sajnos, nem valós adatok hú­zódnak. A munkaügyi tárca kiderítette, hogy a számítógé­pes nyilvántartás programhi­bájából adódóan sok olyan embert nem regisztrálunk már, Nyelvtanulás külföldről Nyíregyháza (KM) — Az új tanév beköszöntése­kor sokan kezdünk el vala­milyen nyelvet tanulni vagy folytatjuk tanulmányainkat. Jó tudni, hogy a legmoder­nebb külföldi tankönyvek Nyíregyházán is megvásá­rolhatóak az ILS, a nemzet­közi nyelvoktató iskola Or­szágzászló tér 6. szám alatti idegen nyelvű könyvesbolt­ban, s így nem kell külföld­ről beszerezni ezeket. Kiss Tibor, a nyelvstúdió vezetője elmondta, hogy ez az iskola is terjesztője az Oxford, Cambridge és Longman cégnek, és németből például ugyan­azoknak a német nyelvű tankönyvekének a választé­kát kínálják, mint amilye­neket az osztrák könyves­boltokban lehet megvásá­rolni. Az üzletben a világ bármely országában megje­lent könyv megrendelhető, a könyv pontos adatainak ismeretében. Ugyanakkor beszerezhetik itt a főiskola­egyetemi hallgatók az Ang­liában és USA-ban megje­lent tankönyveket is. Tan­könyvek tehát bőven van­nak, s remélhetőleg a nyelvtanulókban is meglesz a szándék. Merre menjek? akik valójában nem jutottak munkához. Most készül fel­merés arról, mi lett a sorsuk azoknak, akik kikerültek a nyilvántartásunkból. Az állástalanok között a leg­nagyobb — 50-55 százalékos — a betanított és segédmunká­sok aránya, talán az ő esélyeik a legkedvezőbbek a munkába állásra. 35-40 százalékban szakmunkások a nyilvántartot­tak, míg a nem fizikai dolgo­zók 10 százalékkal szerepel­nek a statisztikában. Sajnos, az ifjúsági munkanélküliség (ami a 35 év alattiakat jelenti) eléri a 60 százalékot. Ők azok, akik a leginkább fogékonyak a kü­lönböző átképző tanfolyamok iránt. Legtöbben a számítás- technika és az idegen nyelvek A tárgyak gonoszságáról beszélgettünk. A dugó­ról, amely beletörik az üveg­be, a fogkrémről, amely a tubus alján buggyan ki, merő rosszaságból. Barátunk, Z. ekkor így szólt: — Ha akarjátok, elmesélek egy történetet a tárgyak jó­ságáról. Akartuk, elmesélte. Már említettem, hogy ma­gam is részt vettem az 1942- es keleti hadjáratban, sőt di­csekvés nélkül állít­hatom, hogy a leg­magasabb rangú tisztekkel egy idő­ben kezdtem sza­ladni visszafelé. Mint egyszerű munkaszolgálatos vonultam be, de gyorsan emelkedtem a ranglétrán: előbb nyavalyás gazember, később rühes kutya lettem. Ez utóbbiként kaptam meg a flekktífuszt a kardok nélkül, 1943 januárjában. További pályafutásomnak a voronye­zsi áttörés véget vetett. Égy szál vödörrel a kezemben órákig próbáltam feltartani Tolbuhin hadseregét. Ami­dőn azonban látnom kellett, hogy von Mannstein tábor­nagy is visszavonul, fogtam magam, és abbahagytam a céltalan ellenállást. Pokoli káoszban elindultam nyugat felé a vödrömmel. Magyarok, románok, ola­szok, szlovákok és németek iránt érdeklődnek, persze lehe­tetlen mindenkit iskoláztatni. Támogatás a mezőgazdasági vállalkozóknak Másrészről a tanfolyam el­végzése sem garantál feltétle­nül állást, legfeljebb a mun­kába állás esélyei nőnek meg. Szomorú tapasztalat, hogy a munkáltatók 40 év felett alig vesznek fel dolgozókat, így ennek a korosztálynak a leg­rosszabbak a kilátásai. — Havonta 10-15 embert tudunk elhelyezni különböző munkahelyeken - mondja Bezzegné —. Ez borzasztóan kevés. Sok munkanélküli pró­bálkozik vállalkozással, me­gyei viszonylatban mindig is áramlottak zilálton Kijev felé, egymás hegyén-hátán. Mindenki igazoltatott min­denkit, járőrök cirkáltak, hogy összetereljék a kato­nákat, és lelőjék a muszoso- kat. A járőrök egymást is iga­zoltatták, mindenki gyanús volt, kivéve a halottakat, aki­ket megbízhatóknak lehetett elismerni. Engem senki sem bántott, mert látták kezemben a vödröt, s nyilvánvaló volt, hogy vízért megyek valahová. Bobrujszk és Berdicsev vo­nalában volt a fő-fő szűrőál­lomás. Ezt a vonalat már csak rendezett alakulatok léphették át, mert—ha rnár a fronton minden felbomlott is —, de a hátországban rend­nek kellett lennie. Itt külön- külön mindenkit megvizsgál­tak és kikérdeztek. Aki nem tudta megindokolni, hogy mi­ért szalad hazafelé, azt máris becsukták. Engem azonban senki sem kérdezett, mert lát­ták kezemben a vödröt, s nyil­vánvaló volt, hogy vízért me­gyek valahová. Kijevben ak­kor még nyugalom volt. Itt je­lölték ki a csapatok új be­osztását, itt döntötték el, hogy magas volt a városban a vál- lakozók száma. Június 1-jétől a kirendeltség saját hatásköré­be tartozik a vállalkozóvá vá­lás támogatásának elbírálása. Ez a munkanélküli-segély összegével egyenlő, amit ma­ximum 6 hónapig folyósítha­tunk. Főleg azoknak adjuk meg, akik a mezőgazdaságban próbálnak boldogulni. Ebben az évben 1100 ember kerül ki a munkanélküli-el­látásból. Több, mint egyhar- maduk kapja a jövedelempótló támogatást az önkormányzat­tól, amelynek összege 5120 forint. Erre addig jogosultak, míg a központ nem tud nekik megfelelő munkát ajánlani, vagy míg a család jövedelmi viszonyai nem rendeződnek megnyugtatóan. Veszni hagyják a jövedelempótlást A felajánlott munkát viszont kötelesek elfogadni akkor is, ha a szakképzettségüknél ala­csonyabb szinten kell dolgoz­niuk. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem na­gyon élnek a felkínált lehe­tőségekkel az emberek, inkább veszni hagyják a jövedelem- pótlást is. Főleg a női munka­erő hozzáállásával vannak nagy-nagy bajok. — Csak reménykedhetünk, hogy a helyzet jobbra fordul — folytatja Bezzegné —, de semmi olyan konkrétumot nem tudok mondani, ami ezt jelezné. Igaz ugyan, hogy a beindult káefték és magánvál­lalkozások munkát adtak né­hány embernek, de nagyon hiányoznak a városból azok a közepes nagyságú munkahe­lyek, amelyek legalább 50-100 főt foglalkoztatnának. A ked­vező földrajzi fekvés ellenére a külföldi tőke kerüli a várost. Pedig itt megy el a 4. számú főút, s két megyeszékhely is közel van. Talán, ha 1994 vé­gére lesz végre telefon, a kül­földiek is nagyobb érdeklődést mutatnak majd. a még életben maradt ki- irtandókat hol és hogyan kell kiirtani. A katonák parti­zánvadászatra indultak, vagy kórházba kerültek, másokat aknát szedni küldtek, vagy tankcsapdákat építtettek ve­lük. Velem azonban a kutya sem törődött, mert látták ke­zemben a vödröt, s nyilván­való volt, hogy vízért megyek valahová. Szolnokon jártam már a vödörrel a kezem­ben, amikor elért a végzet. Egy magyar tábori csendőr megkérdezte, miért lődörgők az utcán. Felemeltem a vöd­röt, és azt mond­tam: — Alázatosan jelentem, vízért megyek. Erre kaptam egy akkor po­font, hogy magam is megcso­dáltam. — Tudod-e, nyavalyás, hogy miért kaptad? — Tudom, alázatosan. Mert nincs feneke a vödör­nek. (Gondolkodó, töprengő, gondosan mérlegelő típus, aki a hétköznapi apróságok­ban rejtőző komikumot mu­tatja be. 1945-ben tagja lett a Ludas Matyi alkotógárdájá­nak, s a hetvenes évek végén a főszerkesztői székből ment nyugdíjba. Színműíróként is jelentősei alkotott.) Máthé Csaba C súszós ügy az olaj, a lebukások sorra követ­keznek és már nyíregyházi szereplője is akad a bot­ránynak. A haszon igen je­lentős, bár a rizikó is ekko­ra, de úgy látszik ezzel együtt is megéri színezni az olajat. Bár festik az olajat, de az ellenszer máris kap­ható. Hasonló festési megoldás­sal jobban lehetne azonosí­tani a jerkéket és a kosokat, ugyanis amióta állami tá­mogatást lehet kapni ezekre az állatokra igencsak meg­szaporodott az állatállo­mány. És ez nem igazán a növekvő tartási kedvnek köszönhető. A jerkékre álla­tonként 1700 forintot fizet­tek, ha az állattartó vállalta, hogy 2 éves koráig neveli. A kosoknál az állatonkénti 600 forint az exportszállítá­sokat ösztönözte. Mindehhez persze állatok, nyájak kellenek, amiket le­het vándoroltatni egyik falu­ból a másikba. Mindig akad valaki, aki csekély ellenszol­gáltatásként beviszi az iga­zoló másodpéldányt a pol­gármesteri hivatalhoz az ál­latokról és bemutatja a nyá­jat. Az APEH-hoz már csak a hivatal igazolását kell vin­ni, az állatokat természete­sen nem, ezután a csekket már be is lehet váltani a pénzintézetnél. Pénzügyi fogalommal az egész olyan, mint a bemu­tatóra szóló takarékbetét, annak fizetnek, aki odaviszi a könyvecskét. A nagyon gyanús eseteket utólag vizs­gálják, de akkor is be lehet szerezni a kellő számú álla­tokat. Megoldásként kínálkozhat az is, hogy lefestik az álla­tokat, mint a milkás szarvas- marhát, vagy a másodpél­dányt, amivel igazolják a tu­lajdonjogot. Bár a jelenlegi szisztéma szerint a festéknek is van ellenfestéke. Tárca Nézőpont^ Tabí László Mit tud egy vödör?

Next

/
Thumbnails
Contents