Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-26 / 198. szám
1993. augusztus 26., csütörtök A hivatal a vállalkozót támogatja Konfliktushelyzet Nagykállóban • A jegyző nem érti # Nem jogellenes Nagykálló (KM - Gy. L.) — Gyakran előfordul az utóbbi időben — sajnos —, hogy egy település lakosai nem értenek egyet a vezetők egynémely döntésével. Esetünkben egy tizenkét lakásos tömbház lakói nem értenek egyet a Nagykállói Polgár- mesteri Hivatallal. Radeczkyné Pór Zsuzsa a Korányi úti lakótelep L3-as épülete lakóinak nevében fordult szerkesztőségünkhöz panaszával. Szűk élettér Az említett lakótelepen összesen 58 család él. „Igen szűk élettér biztosítja az itt élő gyermekek, felnőttek szabad levegőn való tartózkodását, mozgását” — írja levelében panaszosunk. Majd hozzáteszi: „10 éve költöztünk ezen épületbe, egy teljesen rendezetlen lakókörnyezetben. Mi készítettük el a kerítés felénk eső oldalát, ültettünk fát, leástunk néhány gumit a gyerekek mozgásigényének kielégítésére, készítettünk néhány virágágyást... Mi a munkánkkal, TEHO-val járultunk környezetünk szebbé tételéhez.” A hivatal a rendezést nem támogatta, ami azt eredményezte, hogy a gyerekek ott játszanak, ahol akarnak, mindenki ott hagyja az autóját, ahol neki teszik. Ám még csak nem is ez ügyben fogott tollat Radeczkyné Pór Zsuzsa. Hanem azért, mert konfliktus támadt a lakók és a polgármesteri hivatal műszaki osztálya, valamint a jegyző között, ugyanis másként értelmezték a közterület fogalmát. „Ugyanis megjelent egy vállalkozó a szomszéd telken, mely egy magánház mögött van, s melynek megközelítése csak a lakótelep közterületéről lehetséges. Az is olyan formában, hogy a saját tulajdonú épülettömbünk és az ő kerítése között 3 méter közterület van. A szűk hely következménye, hogy a homokot hordó tehergépkocsi már letörte a járdánkat, kevés híja volt a házsarok rongálódásának. Kivágott 1 kis fát, 3-at megcsonkított.” A helyszín lesz, ahol elsősorban gázvezetéket fognak tárolni. A telekrész egyébként Vas Miklós vállalkozó magánterülete volt, amit korábban felajánlott a laktótelep lakóinak garázsépítésre. — A szóban forgó lakóház területe lényegében a járdánál, ahol egy oszlop van, véget ér — mondta Szabó Imre. — Az ezen túl lévő közterület bejárat célú használatát a jogszabály nem tiltja meg. Nem volt tehát semmi jogi alapunk arra, hogy az engedélyt ne adjuk ki. Nem értem egészen, hogy miért annyira feldúltak a lakók. Meg aztán arra is gondolni kell, hogy ha jogellenesen nem adunk engedélyt Sebőkéknek, elveszítünk egy vállalkozót, aki a most folyó gázprogram megvalósításában igencsak sokat tesz, tehet vállalkozásával. Egyébként a gázprogram kifutásával a vállalkozónak nyilván alaposan megcsappan majd a forgalma, s az a további terve, hogy a gázház helyébe egy élelmiszerüzletet nyit, ami végeredményben a környező lakók kényelmét szolgálja majd. Egyik szemem... A fentiekből egyértelmű, hogy mindkét „félnek” igaza van — a maga módján. Az egyik, aki félti szűkebb környezetét; a másik, aki a nagyobb közösség javát tartja szem előtt. Megkerestük a nagykállói szóban forgó lakótelepet, ahol a „lerakat” ajtaját festették éppen. A hely valóban szűk, megközelítése gépkocsival másként lehetetlen. Az út megnyitása nemcsak a levélírónk által említett fa, hanem néhány rózsa végét is jelenti majd. Megkerestük ez ügyben Szabó Imre Nagykálló jegyzőjét, akitől megtudtuk, hogy a panaszos által „vaslerakatnak” nevezett területen a Sebők és Fia Kft. gáz- Lakótelep madártávlatból, amely azonban közelről sok konflik- házának a raktára tust tartogathat az ott élők számára Harasztosi Pál felvétele Amerikai bombázók Nyíregyháza felett Visszaemlékezések a második világháború pusztításaira I. Jánkfalvi Zoltán Nyíregyháza — Olaszország 1944 augusztus: A Szövetséges Légierő Parancsnokságok és a Szovjet Vöröshadsereg vezérkarának egyeztetése alapján meghatározták az elkövetkező két hónap stratégiai támadásainak tervét. Ennek lényege az volt, hogy a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon teljesen megbénítsák a vasúti szállításokat, ezzel is támogatva a Vöröshadsereg hamarosan induló magyarországi hadműveleteit. A vasútvonalak és a pályaudvarok lerombolásával kívánták elérni, hogy a magyar, német erők jelentősebb átcsoportosításokat ne tudjanak végrehajtani. A hadműveletek másik fő célpontja a LUFTWAFFE, a német légierő ebben a térségben lévő egységeinek felmorzsolása volt. Ez szeptemberre sikerült is, hiszen Debrecen, Hajdúböszörmény, Balmazújváros, Berettyóújfalu, Szolnok, Kecskemét repülőtereit a földdel tették egyenlővé. Csak az említett repülőtereken kb. 300-350 német-magyar gép pusztult el, pár hét leforgása alatt. Ezalatt Nyíregyháza élte nyugodt hétköznapjait. A háborúra csak az újságok cikkei, és talán a jegyrendszer, no meg persze a kelet felé haladó katonavonatok emlékeztettek. Habár az 1944-es évben már több légiriadó is volt (június 2, 14, 27, július 2, augusztus 20, 21, 28, 29, szeptember 1, 3), de addig nem támadták a várost. Június 2-án 102 B-17-es nehézbombázó és 64 P-51-es vadászgép húzott el a város térsége felett. Az emberek ámulattal nézték a hatalmas köteléket, és fülüket elsüketítette a 472 repülőgépmotor folyamatos dübörgése. Augusztus 21-én a hajdúböszörményi repülőteret támadó 102 B-24-es nehézbombázó és 95 P-51-es vadászgép közül néhány kisebb egység egészen Nyíregyháza térségéig elkóborolt. A lakosság nem gondolt légitámadásra, hiszen a város katonailag jelentéktelen volt. Repülőterén ekkor egy Repülő Híradó Osztály tevékenykedett, kb 10 öreg repülőgéppel. Fegyverzetük nem tette lehetővé, hogy felvegyék a harcot az átvonuló amerikai gépekkel, sőt motorjaik gyenge teljesítménye még az ellenség utolérését is kétségessé tették. Talán ennek a hevenyészett gépparknak köszönheti a nyíregyházi repülőtér, hogy egyetlen amerikai légitámadást sem kapott. Annál fontosabb lett viszont a nyíregyházi pályaudvar szerepe, hiszen nap mint nap jelentős erők vonultak át rajta, így kerülhetett fel augusztus végén a célpontok listájára. A magyar katonai vezetés is gondolhatott erre, mert 1944 közepétől a nyíregyházi vasútállomáson felállították a 268-as számú gépágyús üteg félszakaszának két ágyúját. A város polgári vezetői ennek ellenére semmit sem tettek. A légvédelmi figyelő szolgálat felállításán, és a mentőosztagok megszervezésén kívül nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Még óvóhelyeket sem alakítottak ki, csak a vasútállomás környékén készült el néhány kezdetleges árok óvóhely. Ilyen kilátásokkal érkezett el 1944 augusztus vége, szeptember eleje. Valószínűleg ebben az időben került sor a célpont — a nyíregyházi pályaudvar — légifényképezésére és célpontjának felderítésére. A dátum azért nem határozható meg pontosan, mert az ekkor uralkodó rendkívül jó időjárási viszonyok miatt a felderítést végző gép vagy gépek 8-10 ezer méter magasságból is tökéletes felvételeket készítettek. így a figyelőszolgálat nem hogy nem látta, de nem is hallhatta a felderítő gépeket. A támadást előzetes eligazítás és egyeztetés után 1944. szeptember 6-ára, szerdára tűzték ki. Ezen a napon 542 B-17-es és B 24-es nehézbombázó indult Olaszországból Nagyvárad és Nyíregyháza pályaudvarainak, a Sebes Körös vasúti hídjainak és a Laskovar térségében összevont német harckocsik és csapatok bombázására. A nyíregyházi célpont megsemmisítését 116 B-24-es kapta feladatul. 09 óra 57 perckor Eszéknél a 31. Fighter Group (vadászrepülő csoport) 45 db P-51-es Mustang kísérő vadászgépe zárkózott fel az 55. Bomber Wing (bombázó szárny) négy kötelékéhez, 10 óra 25 perckor Kiskunfélegyházától északnyugatra a 325. Fighter Group 44 db P-51-es vadászgépe is csatlakozott hozzájuk. Hajdúnánás felett fordultak rá a nyíregyházi pályaudvarra a B-24-es Liberá- torok. Ezt a pontot már csak 111 db nehézbombázó érte el. 5 db ugyanis útközben különböző meghibásodások miatt visszafordult, bombáikat az útjukba eső alkalmi célpontokra oldották ki. Hajdúnánás felett tehát 11 óra előtt pár perccel 111 B-24-es bombázó és 89 P-51-es vadászgép közeledett halálos terhével Nyíregyháza felé. Kb. 11 órakor szólaltak meg a légoltalmi szirénák és 11 óra 10 perckor a kötelék első hulláma (58 gép — ezt a figyelők számolták meg) megkezdte a bombázást. A gépek elérve a debreceni és szerencsi vasútvonalakat, délkeletre kanyarodva a vasúti vágányok irányát követve vetették le bombáikat. Az első bombákat valószínűleg a villanytelepnek szánták, de a korai oldás miatt azok lakatlan, kertes területre hullottak. A második hullám bombái a MÁV fűtőházát, a mellette lévő sporttelepet és a körülötte álló lakóházakat találta el, majd nehéz romboló bombákkal telibe találták és teljesen elpusztították a pályaudvart, a vele szemben lévő házakat, három utcát és a dohánybeváltót. Találatokat kapott az állomás mögötti lovassági laktanya több épülete is. A harmadik kötelék bombái lakatlan területre, a várostól 3 kilométerre északnyugatra hullottak. Egyes visszaemlékezések beszámoltak arról, hogy a bombák becsapódásakor még a Selyem utcán is remegett a föld az emberek lába alatt. A Sóstón pihenőket a tompa morajlás és a hatalmas füst és porfelhő figyelmeztette a szörnyű eseményre. Sok ember ugyanis kihasználva ' a szeptemberi napsütést Sóstón pihent, vagy könnyű öltözékben a piacon vásárolgatott. Sokan, mire hazatértek, házukat telitalálat következtében elvesztették és semmijük sem maradt (több ház helyén csak egy hatalmas kráter tátongott). (folytatjuk) Jegyzet______________________ Zenélő műrózsa Gyüre Ágnes M últkor a Ház és hobby Vevőszerviz ajánlófüzetét találtuk a postaládánkban. Ebben nincs semmi rendkívüli, most már rendszeresen kapunk kéretlen küldeményeket, csakúgy, mint többi honfitársunk. Hanem az a giccsparádé, amit e budapesti székhelyű cég a katalógusában felvonultatott. Kínáltak többek közt zenélő műrózsát, amit szerintük legjobb egy igazi csokorba rejteni; pohárkészletet, amit az ital fogytával egyre inkább nekivetkőző női figurák díszítenek; medált, amely állítólag viselője hangulatához illően változtatja a színét... „Ötleteiket" sorolhatnám napestig. Egeket ostromló áraikat is. De miért tegyem? Elég az, hogy előbb csak nevettünk, de én végül begurultam. A férjem csitítgatott, és mondta, hogy nem kötelező ebből a bóvlitengerből választani. Mindenki oda megy vásárolni, ahol ízlésének, személyiségének megfelelő cikket talál. Ha pedig nincs pénze, akkor nem vesz semmit. Csakhogy manapság, amikor az iparművészek állás nélkül maradnak, a galériák egy része bezár, és biztosak lehetünk abban, hogy például a Benczúr Terem nem keres meg bennünket a maga listájával... Nos, akkor a választási alkalmak korlátozódnak, és különböző csecsebecsék érdemtelenül szereznek a reklám által előnyt. A formatervezésre, esztétikai nevelésre szakosodott emberek pedig igazságtalanul kerülnek még hátrébb. Ezért vagyok mérges. Balesetlélektan Aki hajlamos rá • Egyéni veszélyeztettség Budapest (MTI-Press) — A baleset okainak és törvényszerűségeinek tudományos vizsgálata során már régen felfigyeltek arra, hogy egyeseknél a balesetek halmozottan fordulnak elő, egymást sűrűn követik. Felfigyeltek arra is, hogy azonos veszélyességű munka- folyamatoknál egyesek balesetmentesen dolgoznak, míg másoknál előfordulnak balesetek. E tényekből egyes kutatók azt a következtetést vonták le, hogy létezik baleseti hajlam, azaz egyes embereket bizonyos egyéni tulajdonságaik sokkal inkább hajlamosítják a balesetet előidéző hibákra, mint másokat. A további kutatások kérdésessé tették a baleseti hajlam létezését. Kiderült ugyanis, hogy ugyanazok a személyek, akik bizonyos munkakörökben többször is szenvedtek balesetet, más munkaterületen balesetmentesen dolgoztak. Bebizonyosodott, hogy a balesetek előfordulásának szubjektív feltételei igen változóak: bizonyos körülmények között az általában balesetmentesen dolgozók hajlamossá válhatnak balesetet előidéző hibák elkövetésére, ezért a baleset előfordulásának valószínűségét állandónak tekintik. A balesetlélektani kutatások nyomán arra a következtetésre jutottak a szakemberek, hogy célszerűbb a dolgozó egyéni veszélyeztetettségének fogalmát elfogadni, mint olyan dinamikus jellemzőt, amely mennyiségi és minőségi értelemben egyaránt változik az ember életkörülményeinek, szervi állapotának, pszichikus felkészültségeinek, alkalmazkodó képességének és alkalmazkodásra való hajlandóságának függvényében. Az egyéni baleseti veszélyeztetettség voltaképpen az ember és környezete kölcsönhatásainak baleseti vonatkozásait tartalmazza. Az, hogy egy meghatározott veszélyforrás kinél és mikor válik baleset okozójává, egyáltalán kinél, mikor, mely tárgy tekinthető veszélyforrásnak, nagymértékben függ az illető személyiségétől, magatartását meghatározó beállítódástól, lelkiállapotától, s ezek által vezetett cselekvéseitől. A helytelen magatartásmódok rög- ződése, különösen, ha más a veszélyeztetettséget ugyancsak fokozó tényezőkkel társul — ilyen lehet például a mozgásbizonytalanság — növekedhet a baleseti veszély. Gyakran a már megtörtént baleset is járhat olyan utóhatásokkal, hogy szorongás, pánikállapot lép fel, és ennek következtében növekszik az egyéni baleseti veszélyeztetettség. Árpád-kori falu Lébény (MTI) ) — Az egyik legnagyobb Árpádkori telepfeltárás helyszíne a Lébény közeli Bille-domb. A kutatást az tette szükségessé, hogy a nagy kiterjedésű magaslat, mint anyagnyerőhely szerepel az Ml-es autópálya építési terveiben. Ez év tavasza óta több, mint egy hektárnyi területet vizsgáltak át a szakemberek és mostanáig mintegy 600 régészeti objektumot, vermeket, kutakat, kemencéket, árkokat bontottak ki. Az új- kőkorból két nagyméretű, nyolcszor 18 méteres alapárkos ház nyomait, továbbá tárológödröket tártak fej. A felszínre hozott leletek alapján a régészek a település kialakulását az időszámítás előtti negyedik évezredre teszik. Az időszámítás előtti X-XI. századból, a késő bronzkor végéről kemencéket, deszkabéléses kutat, cö- löpös szerkezetű ház maradványait őrizte meg a föld mélye. A bőséges leletanyag: a fémedények csillogó hatását keltő grafitos anyagú kerámia, továbbá a bronztűk, a gondosan megmunkált csonteszközök a korabeli anyagi kultúra sokféleségéről tanúskodnak. HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5
