Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-26 / 198. szám
1993. augusztus 26., csütörtök HÁTTÉR" ' Kelet-Magyarország 3 Félidőhöz érkezett a tiszalöki vízlépcső hajózsilip nagyjavítása. A múlt hónap végén kezdődött munkák során elkészült a nagykapu javítása, festése, folyamatban van a felső kapu javítása, hogy szeptember 24-ére ismét átadhassák a víziforgalomnak a zsilipet Elek Emil felvétele A határtalan szegénység szolgálata Szociális munkások nemzetközi találkozója a Kossuth Lajos Tudományegyetemen Réti János Debrecen (KM) — Az átlagéletkor megállapíthatatlan — talán 25 és 40 év kö- zöttinek becsülhető —, a nemek arányát szintén nehéz lenne meghatározni csakúgy, mint a nemzeti hovatartozás pontos adatait. Közel hétszáz résztvevő már tömeg, ennélfogva nehezen átlátható. Ilyen nehezen átlátható nagy nemzetközi társaság gyülekezett az előadásokra, kereste a műhelybeszélgetésekre kijelölt termeket három napon át Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetem épületében. Összehozni keletet és nyugatot Valójában minden eszmecserének örülnünk kellene, ha célja szerint előre viszi a dolgok alakulását, de ez a mostani, a Szociális Munkások Nemzetközi Szövetségének (IFSW) XI. Európai Szemináriuma egy kicsit más volt: témája szerint ugyanis a világszerte felsajgó szegénység kihívásaira keresett válaszlehetőségeket. És ez a téma kevés örömet tartogat a tanácskozók számára. A szövetség norvég és magyar egyesülete két évvel ezelőtt kezdte meg a konferencia előkészítését azzal a céllal, hogy először a rendezvény történetében keleten hozza össze kelet és nyugat szociális munkásait, hogy megismerjék egymás tapasztalatait, értékrendjét, hagyományait és megismerjék a térségben bekövetkezett, illetve várható változásokat, amelyek hatást gyakorolnak a társadalmi folyamatok alakulására. A szociális bajok aránya a megoldásra váró társadalmi gondok között sajnos növekvő tendenciát mutat világszerte. Ahogy az a találkozó megnyitóján elhangzott, „a szegénység nem ismer határokat” és nem csak az átalakuló keleti országokban van jelen, hanem a recesszió sújtotta jóléti államokat is fenyegeti. Az európai közös biztonság rendszerébe új elem, a közös szociális biztonsági elem beépítését sürgette a találkozó résztvevőihez írott levelében Göncz Árpád köztársasági elnök, aki szerint kialakulhat a gazdag Nyugat — szegény Kelet ellentét és a politikai vasfüggönyt felváltó gazdasági vasfüggöny, Európa biztonságát alaposan veszélyeztető szociális robbanást idézhet elő. „Közös érdek, — írta levelében — hogy földrészünk keleti fele a közös gondokkal küszködő Európa Ház és ne egy elkülönült Európai Szegényház lakója legyen.” Jogok és kötelességek Nyitóelőadásában Ferge Zsuzsa szociológus, az ELTE Szociálpolitikai Intézetének igazgatója, aki már 1990-ben rámutatott a szociálpolitika és szociális munka összehangolásának szükségességére, a társadalmi szempontból értékelhető jogok és kötelezettségek egyensúlyának jól érzékelhető felbomlásáról beszélt. A tartós munkanélküliség jelensége, a szegénység már- már természetesnek vett elfogadása, az „egyesek csak kapnak, de nem adnak” ideológiája mind arra mutat, hogy a jogok és kötelességek új egyensúlyának kialakítására kell törekedni. Véleménye szerint az új állam nem vonulhat ki a szociálpolitikából, mivel ezáltal az eddiginél is jogfosztottabbá teszi, illetve kiszorítja a szegényeket a társadalomból. A konferencia műhelybeszélgetésein többek között foglalkoztak a résztvevők az önkormányzatok szerepével a szegénység enyhítésében, a tartós munkanélküliség hatásaival, a hajléktalan menhe- lyek fenntartásának finanszírozási problémáival, az átalakuló vállalatok szociális lehetőségeivel, a szegénység lélektani kísérőjelenségeivel és társadalmi megítélésével. Szakszerű, ne csak humánus legyen A szociális munkások nemzetközi szemináriuma is nyilvánvalóvá tette, hogy a fejlett szociálpolitika és a hozzá tartozó humánus, szakszerű szociális munka ugyanúgy az Európához való csatlakozás feltétele, mint a piacgazdaság és a parlamenti demokrácia. Ha azt akarjuk, hogy az olykor kilátástalanná váló problémák ne feszítsék szét a társadalmi kereteket, akkor tenni kell. A hivatásos szociális munkásoknak, a segítőknek, egyáltalán, akinek módja van rá. Intézményesen vagy együttérzésből önként, de tenni.-------------Tárca — M ai korunkban, a szükség és célszerűség által igényelt nyelvtanulási láz idején, az ilyen neveket, mint Eckhardt Sándor, Halász Előd, Országh László stb., valószínűleg Gáva község lakóinak egyrésze is jól ismeri, hisz e jeles szótárírók művei közkézen forognak. Arról viszont már kevesebb gávai tudhat, hogy nekik maguknak is van saját szótárírójuk. Erről a nemtudásról persze nem Gáva lakói tehetnek, hanem azok a szerkesztő urak, akik Bakó Dániel nevét minden lexikonból kihagyták, nem tudni, milyen oknál fogva. Pedig a köznemesi szülőktől származó, 1809. július 22- én (vagy 23-án) született Bakó Dániel tanár úr gávai illetőség, és munkásságával kiérdemelt annyit, hogy legalább néhány soros lexikonadatként fennmaradjon az emléke az utókor számára. A gávai elemi iskolából a híres-neves Sárospataki Református Kollégiumba került közép- és felsőfokú tanulmányokra. Ezt olyan eredménynyel végezte, hogy már 1828. július 18-án „az akadémiai pályára mozdíttatott elő”, ahol a szónoklattan előadásával bízták meg. Később előkelő házaknál nevelősködött, és ekkori nyári vakációit utazásokra használta fel. így járta be az egész országot, sőt még Alsó-Ausztriát is. Nevelősködése és utazásai 1831-ben fejeződtek be amiatt, hogy elfogadta a sárospataki iskola meghívását, ahol az 5. osztály vezetésével bízták meg. Ezt az állását aztán élete végéig megtartotta, ott is halt meg Sárospatakon 1865. augusztus 7-én. Haláláról szép és kegyeletes megemlékezés jelent meg a Sárospataki Füzetek 1865. évfolyamában. Arról nincs tudomásunk, hogy egyéb irodalmi tevékenységgel foglalkozott-e, de azt bizonyosan tudjuk, hogy szótára kettő is jelent meg. 1845-ben adta ki Sárospatakon a három kiadást is megért Latin-magyar szótárát, míg a Görög-magyar szótára 1857-ben látott napvilágot ugyancsak Sárospatakon. Bakó Dániel szótárainak jelentőségét az adja meg, hogy a múlt századi latinosgörögös műveltséget nyújtó gimnáziumok diáksága ezt a két szótárt használta egészen addig, amíg a századforduló táján meg nem jelentek a Bu- rián-féle latin szótárak. Balogh László A gávai szótáríró Nézőpont j Ugarosodás Réti János-Kjem kell ahhoz ma már iV szakembernek sem lenni, hogy észrevegyük: valami nagyon nincs rendben a mezőgazdaság háza táján. Elég kitekinteni a vonat ablakán és a laikus is megláthatja: lassan az Ady által oly sokszor és oly előszeretettel ostorozott „magyar ugar” állapotába kerül a magyar táj — bizonyára nem minden — de jelentős része. Amikor csaknem egy éve Bécs felé vonatoztam fülketársaim — megtudván, hogy előtte régen nem jártam nyugaton — felhívták a figyelmemet: határállomástól függetlenül a földek állapotáról, a gazdaságok látványáról is észre fogom venni, ha szerelvényünk már Ausztriában jár. Igazuk volt. És ez fordítva, onnan ide nyilván ugyanígy igaz. Mert a tisztázatlan viszonyok okozta gazdátlanság félre nem ismerhető következményei egyre feltűnőbbé válnak a hajdan jól termő vidékeken. Egy-egy szépen gondozott tábla kivételével elhanyagolt állapotok itt is, ott is, — „ős buja földön dudva, muhar” — legfeljebb, szerény, kézi erővel végzett munka látványa a távolban, miközben egy hajdani telephelyen, épp a sínek mellett, tétlenül veszteglő gépóriásokat emészt az időjárás. Minderről egy régi karikatúra jutott eszembe. A rajzon tengerjáró hajó ring békésen a távolban, míg a kép előterében kétségbeesetten kapálódzó emberek vergődnek a hullámok között. Közülük az egyik így kiált: — Csak tudnám, ki találta ki, hogy süllyed a hajó?! Tényleg: ki találta ki, hogy a földeken sem jó semmi úgy, ahogy volt? Kommentár_________________ A rajt dátuma Balogh József r) égi téma, hosszú évek ív óta folyt róla a vita: legyen-e, szabad az autókat gázzal üzemeltetni, vagy a szabályok kitartanak a benzin, a gázolaj mellett, az ügyesebbje pedig titokban átszerelteti autóját, hajt a háztartási gázzal — amihez ugye sokáig még állami támogatást is adtak —, aztán lefeljebb akkor fizet majd, ha rajtakapják. Az pedig sokára lesz, mert nem divat nálunk, hogy a jármű ellenőrzése a csomagtartóra is kiterjedjen. A vita véget ért, a lehetőség elérkezett, jogszabályok határozzák meg biztonság- technikai szempontból azokat a berendezéseket, amelyek a jármű üzemeltetéséhez felhasználhatók. Szerencsére a rajt dátuma nem szerepel a jogszabályban, mert a gyakorlati végrehajtásig vannak még tennivalók. Például szakembereket kell képzeni, akik képesek lesznek az autók átszereléséhez, az új berendezés javításához, szakműhelyek kellenek a készülékek úgynevezett bevizsgálásához és természetesen szükség lesz gáz-, kutakra, ahol megtankolhat majd az autós, mint teszi most a benzinkutaknál. És ez nem kis gonddal jár. Nyilvánvaló, utak mentén kell majd kialakítani a gáz- kutakat, ám ezek biztonság- technikai szempontból veszélyesebbek a benzinkutaknál, így olyan követelményeknek kell megfelelni, aminek csak igen tőkeerős vállalkozók lesznek képesek megfelelni. A lehetőség tehát adott, néhány típusú készülék bevizsgálása megtörtént, a szakműhelyek vizsgálata napirenden van, a Közlekedési Felügyelet is beszerezte a gázérzékelő műszert, mivel szivárgás esetén a gáz fajsúlyánál fogva mindjárt a szerelőaknában talál magának helyet. De az az idő még messze van, amikor elmondhatjuk, hogy most már érdemes az autót gázüzemelésre átszereltetni, mert ha olcsóbb is lenne az üzemeltetés, megdrágítaná, hogy mondjuk fél megyét kell megtenni a legközelebbi gázkútig. Kismamák traccspartin Elek Emil felvétele
