Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-25 / 197. szám

Rendőrségi vizsgálat folyik Michael Jackson ellen, az USA-ban. Egy magánnyomozó nyilatkozata sze­rint zsarolók jelentették fel a pillanatnyilag Thai- föidön koncertező énekest, azzal az indokkal, hogy Jackson szexuális viszonyt létesített egy gyer­mekkel. A zsarolók 20 millió dollárt követeltek, de nem kapták meg. A kaliforniai rendőrség még nem nyilatkozott az ügyben. A képen a popsztár kalifor­niai villája látható AP-felvételek Jegyzési helyek: Kereskedelmi Bank Rt. Nyíregyháza, Bessenyei tér 2. lel.: (42) 310-422 • Merkantil Bank Rt. Budapest V., József Attila u. 24. Tel.: 118-2688, 266-3180 Szokatlan kötvénykibocsátás a rövidebb távra befektetőknek! A Merkantil Car Kft. különleges konstrukcióban bocsátja ki közép- és rövid távú befektetőknek szánt 1 + 1 éves futamidejű AUTÓRÉSZLET KÖTVÉNYÉT. A kibocsátó a fix kamatozású értékpapír első évi 20% kamat kifizetésekor a tőkeösszeg 50%-át is visszafizeti, a maradék pedig magasabb, 22%-os kamattal a lejáratkor esedékes. A kötvénykibocsátásért a K&H bankcsoport tagja, a Merkantil Bank vállal garanciát. A jegyzés névértéken, 10.000 Ft-os címletekben történik 1993. augusztus 23. és szeptember 10-e között. an ___ MERKANTIL BANK RT. A M BANKCSOPORT TAGJA | KREATÍV EMBEREKNEK I KREATÍV MEGOLDÁSOK 1 Másodlagos forgalmazásban a kötvény az aktuális árfolyamon azonnal visszaváltható. KÜLPOLITIKA Kelet-Magyarország 1 1 Silajdzic sajtóértekezlete A muzulmán fél szerint a térképeken jelentős módosítások szükségesek Szarajevó (MTI) — Alija Izetbegovic bosnyák államfő elfogadta Bosznia-Hercego­vina etnikai alapon történő felosztását, de kifogásolja a genfi béketárgyalásokon ki­dolgozott (s a felosztást konk­retizáló) térképeket, mert az a muzulmánokat életképes ál­lam nélkül hagyja. Ezt Haris Silajdzic boszniai külügymi­niszter közölte keddi szaraje­vói sajtóértezletén, hozzátéve: ez az életképtelenség politi­kailag és gazdaságilag is jel­lemző lenne a javasolt közép­boszniai muzulmán államra. A külügyminiszter kifogá­solta, hogy a szerbek etnikai tisztogatásai miatt muzulmán lakosok nélkül maradt városok — mint például Rijeljina, Zvomik vagy Prijedor — az új elképzelések szerint szerb el­lenőrzés alá kerülnének, s így „az agressziót és a népirtást ju­talmaznánk”. További prob­lémának nevezte, hogy az et­nikai tisztogatások miatt elme­nekültek soha nem térhetnek majd vissza otthonaikba. Mindezeket a kifogásokat ösz- szegezve Silajdzic leszögezte: a muzulmán fél szerint a térké­peken jelentős módosítások szükségesek. Kozirev figyelmeztetése Varsó (MTI) — Andrej Kozirev orosz külügyminisz­ter hétfőn arra figyelmeztette a kelet-európai országokat, hogy amennyiben csatlakoz­nának a NATO-hoz, ezzel a reakciós nacionalista „ke­ményvonalas” csoportokat erősítenék Oroszországban. Kozirev a lengyel PAP hír- ügynökségnek és a Polityka című lengyel hetilapnak adott interjúban szó szerint a követ­kezőket mondta: — A demokratikus Oroszor­szág, a demokratikus Német­ország és a demokratikus Nyu- gat-Európa léte vissza nem térő történelmi lehetőséget nyújt a térségben élő népek számára. Ezeknek az államok­nak nem szabad egy új „kis antant”-tá válniuk, olyan ütkö­zőzónává, amelyet bármikor HIRDETÉS újra elpusztíthatnak, hanem ehelyett az összekötő kapocs szerepét kell betölteniük. Az orosz külügyminiszter szerint a kelet-európai orszá­goknak mindkét irányban ba­ráti kapcsolatokat kell fenntar­taniuk, a Nyugat-Európa és Oroszország közötti egyen­súly és stabilitás fenntartását, az építő együttműködést kell elősegíteniük. Kozirev elmondta, hogy a közép- és kelet-európai orszá­gok mindig is az orosz érdek­szférába estek, és az együtt­működés köztük és Oroszor­szág között létező infrastruk­túráját a szuverenitás alapján, bármilyen kényszer kizárásá­val kell továbbfejleszteni. Az Oroszországgal kötött kétol­dalú együttműködési és jó­szomszédi szerződések ezt cé­lozták meg, de ezeket konkré­tabbakká kell tenni — vélte Kozirev. Jelcin lengyelországi láto­gatását az orosz külügymi­niszter „az érett partneri vi­szony megnyilvánulásának” nevezte, hangsúlyozva, hogy nincs szó a múlthoz való visz- szatérésről. Példaként hozta fel a két ország közötti együtt­működést, Kalinyingrád (Kö­nigsberg) területét, amely modell lehet az egyelőre még alacsony szintű gazdasági együttműködés jövője szem­pontjából. Kozirev kijelentette, hogy Oroszország felhagyott koráb­bi imperialista politikájával, de nem hagyhatja figyelmen kívül azt a realitást, hogy ő az eurázsiai térség legnagyobb állama. Hatszáz tonna vodkát szállított Oroszországba egy japán cég, de a várt kemény valuta helyett az orosz partner 2000 kilogramm mamutagyarral fizetett. A japán cég szakértőkkel vizsgáltatja meg az agyarakat, és szerintük nem lehet eladni azokat Az ukrán függetlenség Kijev (MTI) — Víziparádé­val, virágkiállítással és tűzi­játékkal ünnepük kedden Ki- jevben a függetlenség kikiál­tásának második évfordulóját. Az előzőleg megtartott hi­vatalos emlékgyűlésen az uk­rán kormányzat megerősítette az utóbbi fél évben hangozta­tott álláspontját, miszerint folytatni kívánják a szoros együttműködést az egykori Szovjetunió utódállamaival, mindenekelőtt Oroszország­gal. A nacionalista ellenzék ugyancsak az évforduló előes­téjén sikertelen tüntetést szer­vezett, amelyen teljes gazda­sági önállóságot és új választá­sokat követelt. Minimaratonival kezdődtek kedden az évfordulós ren­dezvények. A leglátványosabb azonban a délutáni vízi- és lé­giparádé lesz a Dnyeper part­ján. Kijev főutcáján, a Kres- csatikon fúvószenekarok vo­nulnak majd fel, virágkiállítás nyílik a híres pecserszki bar­langkolostor közelében, este pedig rockkoncertet és tűzijá­tékot láthat a közönség. Műsoron kívül, már két nap­ja a Függetlenség terén áll a Greenpeace nemzetközi kör­nyezetvédő szervezet hatal­mas autóbusza, rajta felirat: Le az atomerőművekkel! Napok óta aláírásokat gyűjtenek a csernobili atomerőmű végle­ges bezárása érdekében. ♦ ♦ DÖBBENETES! Külpolitikai jegyzet Máriás József Másrészt túlzás volna állí­tani, hogy a kormány a tö­megek szemében népszerű lenne. Egy bizonyos: a bá­nyászokkal és a mozdonyve­zetőkkel szembeni fellépése, főleg az utóbbiak esetében, rokonszenvet váltott ki; ha a rovására írnak valamit, az nem más, mint a júniusi meggondolatlan ígérgetés s a mostani tétovázás, amelyet a bérkövetelésekkel szemben tanúsított. Hisz miért kellett a hete­dik napig várni azzal, hogy véget vessenek az egész országot megbénító sztrájk­nak? . A sajtó pöröl, kiaknázza az esemény szenzációit. Itt- ott már szólnak arról is, hogy a sztrájk mekkora kárt okozott az országnak. Csu­pán a külkereskedelem napi 20 millió dollárt vesztett, no meg jócskán abból a kevéske hitelből; amelyet a nyugat tanúsít irányunkban. A gaz­dasági veszteség talán fel­mérhetetlen. S volna itt egy „személyes”, emberi kérdés is; az úton maradottaktól, az ingázók százezreitől ki kér bocsánatot, az ő veszteségü­ket ki téríti meg? Az élet szorítása minden­kit érint. A havi 12,5 száza­lékos inflációs ráta borzal­mas terheket rak a lakosság­ra. Ezt joggal írhatnánk, Ír­hatjuk a kormány rovására. Nem is mossa le róluk senki. Elindultunk egy úton, mely­nek felén megrekedt a sze­kér, a kerekek mind mé­lyebbre süllyednek a mo­csárban. Megrekedt a re­form, meg a privatizáció. A kormány inog ugyan, de távolról sem olyan gyenge, hogy megbukjon. A minisz­tercserék csupán kozmetiká­zások lesznek. Az ígérd meg, ne add meg játéknak ezzel bizonyára nem lesz vége. Ebben nem állunk egyedül. A különbség az, hogy mi ezt is rosszabbul játszuk mint más. Fellélegeztünk. A vonatok ismét járnak. És talán eszünkbe sem jut, hogy ma­gunk kevéske fizetéséért mi is dobbantsunk egy nagyot ebben az aki bírja, marja világban. Szatmárnémeti, ’93 au­gusztus végén. A mozdonyvezetők sztrájkja — bár véget ért — mindmáig foglalkoz­tatja a román közvéleményt. S amint az a politikában len­ni szokott, mindenik fél a maga javára kívánja azt ki­használni. Egyesek a kor­mány életképtelenségét, ki­múlását hirdetik, mások el­lenkezőleg, határozottságát méltatják, amellyel mind a bányászok, mind a mozdony- vezetők sztrájkjának véget vetett. Nincs csata áldozat nél­kül. Úgy tűnik a néhány lát­ványos lemondás beismerés volna, engedmény azoknak, akika „hibásak” megbünte­tését követelik. A gazdasági élet szorítá­sában, az életszínvonal al­sóbb régióiban élők mindez­zel nem sokat törődnek. No és, mi változik akkor? — kérdezik. S igazuk van: eb­ben a leromlott állapotban csak valamiféle égi manna segítene. A közember azon is elgon­dolkozott, vajon mi magya­rázza, hogy a munkásság épp legjobban fizetett része követel még többet, veri ha­tásosabban az asztalt? Ez. magyarázza azt, hogy a szé­les tömegek, más dolgozói rétegek nem siettek szolida- rizálni velük, sőt még hara­gudtak is, hisz az ő kevéske és jóval gyengébben fizetett termelő munkájukat veszé­lyeztette a szállítások meg­bénítása. A hangos politikai kaval- kádban felvetődik az a gon­dolat is, hogy van-e valójá­ban kormányképes ellenzék, amely a mostaninál jobban intézné az ország ügyeit? Mert az igen könnyű, hogy kimondjuk: a mostaniak cse­lekvésképtelenek. Lehet-e akár nemzeti egy­ségkormányt alakítani — a köztársasági elnök kedvenc témája — ott és akkor, ahol, összetételénél fogva, a par­lament lenne annak első szá­mú ellenzéke? Legyen új választás! — hangzik el az ellenzék padsoraiból. De a hang magányos marad. Ki merné azt jósolni, hogy az a mostani kormányzó párt bu­kását hozná? 1993. augusztus 25., szerda Nincs csata áldozat nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents