Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-25 / 197. szám
1993. augusztus 25., szerda Kelet-Magyarország 3 Kossuth hamarosan a helyére kerül Hosszú napok a levéltárban • Segítettek az olaszok • Üzenet az utókornak Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Hetek óta alig várjuk már, hogy ismét régi helyén köszönthessük a nyíregyházi Kossuth-szobrot. Nemrég még hatalmas gödör tátongott a helyén, mostanra viszont már „felfelé” építkeznek: lassan bontakozik a szobor mögötti három kőalak. Kossuth bronzszobra pedig csillog-villog, igaz, még a nyíregyházi műteremben... Egyre élénkebb érdeklődés kíséri a munkát, sokan tesznek inkább egy kis kerülőt munkából hazamenet a tér felé. Egy nyugdíjas asztalosmester rendszeresen fényképeket készít minden mozzanatról, egy kedves hölgy pedig augusztus 20-án süteménnyel lepte meg a művészeket. Minden a régi helyén Még be sem fejeződött azonban a szobor rekonstrukciója, máris tudni vélik egyesek: kisebb is a talapzat, hátrébb is van, nem az eredeti kövek kerültek vissza. Az ő megnyugtatásukra közöljük: egy centivel sem kisebb a talapzat, s milliméterre ugyanarra a helyre kerül vissza, ahol eddig áílt. Sebestyén Sándor szobrászművész vezetésével helyi művészek és vállalkozók végzik a szobor rekonstrukcióját, s mielőtt hozzányúltak volna, napokat töltöttek a levéltárban, hogy a szoborcsoportról minden fellelhető írásos emléket áttanulmányozzanak. De erről majd egy kicsit később... A szerződésben vállalt határidő a rekonstrukció befejezésére augusztus 20-a volt. Volt azonban egy olyan passzus is: a határidőt akkor tudják tartani, ha bizonyos előre nem látható tényezők közbe nem jönnek. S mint ahogy az már lenni szokott: jöttek. A talapzat bontása ugyan jól sikerült, de amikor elvégezték az állapotfelmérést, kiderült: hat törött követ (egy nagyot és öt kisebbet) cserélni kell. Új kövek a süttői bányából Az újakat ügyánábból a süttői bányából rendelték, ahonnan annak idején a korabeli mesterek szállíttatták a szobor talapzatát. A legnagyobb kővel volt a legtöbb gond: háromszor bányászták ki, s a megmunkálás során mindhá- romszor eltörött. Ez volt az első esemény, ami hátráltatta a munkát. A következő: nagyfokú egyenetlenségek voltak az alapban. Egyszerű habarccsal azonban ezt lehetetlen kijavítani, hisz iszonyatos tömeget kell tartania az elkövetkező legalább száz évben, ezért a legnagyobbakhoz fordultak segítségért: az olaszokhoz, hiszen ők óriásiak a koművé- szetben, kőjavításban. így aztán a Mapei cég magyarországi képviseletétől rendeltek anyagot a restauráláshoz, kőpótláshoz, ragasztáshoz. Időbe telt az is, míg ezek megérkeztek. Jó egyhetes csúszás jött így össze. A talapzat hófehér lett, köszönhető ez a mechanikai és a vegyi tisztításnak. A réseket olasz anyaggal simították el, s az egész kőtömeg vegyi védelmet kapott az algásodás ellen. Legvégén pedig impregnáló anyaggal kezelik, amely vízhatlanná teszi. Pedig a kő felülete előtte úgy nézett ki, akárcsak azok a fák, amelyek segítségével könnyűszerrel tájékozódhatunk az égtájakról. Az északi oldala szinte teljesen zöld volt. Akármilyen hihetetlen is, de moha, zuzmó, még pici (8-10 cm-es) páfrány is nőtt rajta. Sajnos, a növények „átültetése” rendes erdei talajba nem sikerült, pedig megpróbálták. Rengeteg hangyacsaládot kellett kilakoltatni a talapzatból, amelyek a szél által kövek közé hordott homokban ütöttek tanyát. De találtak a fúgákban pénzérméket, nyakláncdarabokat is. Az alap kibontásakor arra is fény derült, hogy a hajdani kőművesek szerették a tökmagot. Legalábbis erre utalnak a „leletek”. A téglamag — ahogyan várták is — teljesen szét volt fagyva, a legjobban ott, ahol a legnagyobb súly nehezedett rá. Ez nem jelenti azt, hogy rövid időn belül összedőlt volna a szobor, de fennállt a veszélye, hogy a posztamens kövei megcsúsznak, kibillennek a helyükről. A szobornak nincsen alapköve Természetesen szakmai szempontból is sok érdekességre bukkantak a kivitelezők: megismerték elődeink technikáját. Amit viszont hiányoltak, pedig nagyon örültek volna neki: nincsen alapköve a Kossuth-szobomak. Ki tudja, miért nem gondoltak rá az akkori építők, mindenesetre az is érdekes, hogy a levéltárban is csak az építés problémáival foglalkozó iratokra bukkantak, az építész alispánnak írt leveleire. Holott építési rajzokat, fotókat láttak volna szívesebben. Sebestyén Sándor viszont fontolgatja: ez a team hagyjon-e egy urnát a tervekkel, dokumentumokkal az utókorra — hátha hasznát veszik majd annak idején. De ami most a legfontosabb: az elkövetkező napokban ne essen az eső, hogy mihamarabb helyére kerülhessen minden kő, s legvégül a szobor.-------------Tárca — t~i gyméteres korában T. Hz kedvenc szórakozásai közé tartozott, ha megrugdalhatta az udvarukon sétáló kakast. Többféle módszere volt. Az egyik: óvatosan, szinte oda sem figyelve becserkészte a gyanútlan szemétdomb-királyt, aztán hirtelen mögé ugrott, és alaposan fenéken billentette. Máskor kukoricát morzsolt az udvar földjére, s utána türelmesen várta, hogy odasétáljon a kakas is, végigvonuljon a tyúkok, jércék között, meghajtsa uralkodói nyakát a kukoricáért—akkor aztán meglendült T. meztelen lábacskája, a kakas rövid, kényszerű repülés után sértődötten lépdelt vissza megszokott sétányára. ... Időközben felnőtt, a kötelező szabályok szerint. Tanult, vizsgázott, néhányszor szerelmes is lett, aztán munkába állt egy tízemeletes épületben. Szorgalmas előadó és a törvények barátja lett belőle. Alapelvének tartotta, hogy soha nem vitázik a pincérekkel, és nem felesel a rendőrnek. Egyik nap — talán nyár volt, mert T. hónalja izzadt a fehér ing alatt — üzenetet kapott: a főnöke hívatja. A főnök? T. ijedten igazította meg a nyakkendőjét. Még soha nem hívatta a főnöke. „Mi baj lehet? Elkövettem talán valamit?” A főnöki ajtó előtt még egyszer megigazította a nyakkendőjét, aztán kopogott: — Tessék — hallatszott bentről a főnök kemény, magabízó hangja. T. benyitott, belépett, már a: ajtó becsukása közben meghajolt, gyorsan és halkan köszönt. — Foglaljon helyet, kérem.— A főnök a fotelre mutatott az asztala előtt. T. leroBólya Péter A főnök gyott a fotelbe, a főnök viszont felállt, az ablakhoz ment, és szánakozóan nézett ki a függöny mellett, mintha T. helyében vetne egy utolsó pillantást a nyári utcára. —Azért kérettem ide önt— kezdte a főnök —, mert meg kell beszélnünk egy lényeges kérdést önnel kapcsolatban. Beszéd közben eljött az ablaktól, és T. előtt kezdett fel- alá sétálni. T. szolgálatkész fejmozgással figyelte. Látta, hogy a főnök hátul, a derekán kulcsolja össze a kezeit, egyik markával a másik keze fejét fogta át, és szaporán billeg- tette a kiálló ujjakat. — Ugyanis bejelentés érkezett... T. megrezzent. Bejelentés? Kitől? Miért? Ki becsüli őt annyira, hogy valamiféle bejelentésre érdemesítse? — Ezzel kapcsolatban felhívom a figyelmét... A főnök most valamivel szaporábban lépkedett T. előtt, s közben a szőnyeget nézte, a minták útjait. T. kiegyenesedett. „Nem igaz. Hazugság, akárki mondta." — Amennyiben ezt nem venné figyelembe... T. szólni akart, de a főnök egy pillanatra sem állt meg a beszédben, járkálásban. — Tehát mégegyszer kérem, hogy ne kényszeresen engem olyan intézkedésekre, amelyek... T. már csak a szemével követte a főnök járását. Elengedte a fotel karfáját, meglazult a válla. „Mondhatod — gondolta magában. — Nem igaz, rágalom az egész, de azért csak mondd. Hiszen ezért vagy itt, itt ebben a bútor szagú szobában." — Higgye el, nem szívesen tenném meg, de... T. csodálkozik. Milyen furcsán tartja magát a főnök... Előrehajol, de a mellkasát és a fenekét kinyomja. A fejét most fenségesen magasra emeli, a lábai mintha merevebben lépegetnének... — Ugyanakkor arra is szeretném felszólítani... A főnök szemére szőrtelen szemhéj húzódik. Piros taraja, sárgás csőre nő. A nyakán fekete piheszőrök fényesednek. — És amennyiben ez megismétlődik... Piros, zöld, fekete toliakból áll a törzse, combja. Fenekéből kunkori farktoll emelkedik elő. A bögye földgolyónyi. Térde alatt pikkelyes bőr kezdődik, egyik lábujja hátra, a másik három előre mutat, amint fenséges léptekkel sétál T. előtt. —A jövőben tehát olyan intézkedéseket kellene tennem, amelyek... Intézkedéseket? T. felugrik. A főnök éppen háttal áll neki, a sétája egyik szélső pontján. Most! T. lába meglendül, fenéken találja a kakast, meleg pihék érik csupasz lába fejét, és a főnök hasra esik a szoba padlóján. rj-i jókedvűen néz a rikkant- 1 .va menekülő kakas után, aztán boldog vágtában indul a holtág felé. Félmeztelen, csak egy tenyérnyi gatyát visel. Ma piócákra akar vadászni a vízparti kövek között. Nézőpont) Sarokba szorítva Galambos Béla at em tudom ki látott már 1V kukoricatarlón hajku- rászott, s végső kétségbeesésében az üldözőjével is szembeforduló, vicsorogva két hátsó lábára álló hörcsögöt? Jó néhány évvel ezelőtt, gyakorló agrármérnök koromban részese voltam egy ilyen esetnek. Az emberek közt nem túl nagy népszerűségnek örvendő szerencsétlen kis állat szorult helyzetében még a felé nyúló botba is beleharapott. Ez a jelenet jut eszembe, midőn a mezőgazdasági termelők kormánnyal vívott érdekérvényesítő harcáról szóló tudósításokat olvasom. Az évek során fokozatosan sarokba szorított agrárágazat, a béklyózatlanul annyira béketűrő parasztság ma, hovatovább az életéért küzd. Végső eszközként a demonstrációt is kész bevetni, ha nem kapja meg a működőképességéhez szükséges követeléseit. A termelés, különösen ebben az évben, végképp ellehetetlenülni látszik. E folyamatban éppúgy részes az agrárpolitika, mint a földprivatizáció, a hazai-, és a világgazdaság, s a mindezekre alaposan ráfejelő időjárás. Bizonytalan a termelő, mert nem tudja miből, mit vessen, mit termeljen. Ha mégis előállít valamilyen terméket, nem látja tisztán kinek, hol és mennyiért adja majd el. Am, ha még ez sikerül is neki, végül megmarad a keserű szájíz, hogy a jövedelem aránytalanul nagyobb részét a kereskedő vágja zsebre. E kis-, és nagy termelőre egyaránt érvényes gondokon túl egy másik csapda leselkedik a kárpótlások után földhiányban szenvedő szövetkezetekre. Közülük jó néhány még azt sem tudja, hogy mely területekbe vessen az ősszel. Ugyanis az új évvel életbe lépő paragrafus értelmében minden új földtulajdonossal egyenként meg kell egyeznie a szövekezetnek: rábízza-e a földje művelését a tulaj, vagy maga gondoskodik arról. Ameddig nem találkoznak (márpedig sóknak a címe ismeretlen), megállapodást sem tudnak kötni. így — bár ne teljesüljön a jóslat — várhatóan több gazos föld lesz a határban jövőre, mint valaha. Ilyen helyzetben ülnek hamarosan újra tárgyaló- asztalhoz a kormánnyal a termelők közös fórumba tömörült érdekvédelmi szervezetei. Reménykedjünk a sikeres megegyezésben. Nehogy lejátszódjon a már felidézett hörcsögjelenet. Ahol, ha jól emlékszem, a végén már mindenki a hörcsögnek drukkolt. Kommentár __________________ A döntés előtt Balogh József T elefonált egy önkormányzati képviselő: ugyan mondjuk már meg, elvárható-e tőle, vagy bármelyik képviselő-testületi tagtól, hogy a köztisztviselők számára előírt alapvizsga tananyagának megfelelően hozzon döntéseket, amikor sem ő, sem társainak többsége nem közigazgatási dolgozó, így őket nem lehet levizsgáztatni. Valóban így igaz, ám föl lehet tenni a kérdést úgy is: jobb lesz-e a képviselő-testületek működése attól, hogy a közigazgatásban dolgozóknak vizsgázniuk kell? A válasz eléggé egyértelmű, hisz az önkormányzati törvény és az egyéb végrehajtást és működtetést biztosító jogszabályok megfogalmazzák: a képviselő-testületek döntéselőkészítő munkájáért a polgármesteri hivatal a felelős. Tehát ha az előkészítés szakszerűbbé válik, akkor a döntés is szakszerűbb. Szinte hallom erre a telefonáló újabb kérdését: visz- szatér a régi rendszer, amikor az apparátus irányította a testületet és nem a testületet szolgálta ki az apparátus? Nem tér vissza, s így ezt ma nem is igen veti fel senki. Most inkább arról lehet és kell is beszélni, hogy a képviselő-testület mennyire képes respektálni azt, hogy a szakapparátus nem gán- csoskodni akar, hanem segíteni szeretné a testületi munkát és a szakszerűtlen apparátust akaratlanul is szakszerűtlen segítséget képes nyújtani. Voltam olyan képviselő- testületi ülésen, ahol a legjobb javaslatot is le akarta sepertetni az egyik képviselő, mert az nem egyezett az ő rossz ötletével. Szerencsére ilyen képviselőből kevés van, így érvényesülhetnek a jó ötletek. És ez annál is inkább fontos, mert a végrehajtás soha nem a testület tagjain múlik, hanem a hivatal dolgozóin és ha ők felkészültebbek, akkor nagyobb a garancia arra, hogy a végrehajtás során ez a szaktudás érvényesülhet. A felkészült közigazgatási dolgozók lehetnek képesek jó irányba befolyásolni a képviselőket az előkészítés szakszerűségéről. Kétségtelen, hogy a testületi döntés felelősségét nem kell és nem lehet átvállalni senkinek, de olyan alternatívákat kell felmutatni, amelyek kellő mozgásteret kínálnak a választáshoz. Mert ha nincs is vizsgához kötve a képviselői tevékenység, a képviselőnek azt is tudni kell, hogy mondjuk egy költségvetés vitájában nem csak a pénz elosztása a tennivaló, hanem az előteremtése is. Vagy ha netán olyan pénz megpályázására adja voksát, amire nem jogosult az önkormányzat, akkor számolni kell vele, hogy kamatostól kell azt visszafizetni. Hát ezért is kell azt a telefonban elhangzott kérdést megfordítani. HÁTTÉR Épül a szobor Balázs Attila felvétele
