Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-23 / 195. szám

1993. augusztus 23., hétfő HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 Napszámosok a szomszédból „Ennyiért nem érdemes felkelni...” # A segély nem oldja meg az alapvető gondokat Apagy (KM - Gy. L. — Ta­valy karácsonyra ajándékot kaptak az idősebbek, a rá­szorulók — mondja Tóth Ti- borné, az apagyi polgármes­teri hivatal pénzügyi főelő­adója. — Az egyik megaján­dékozott elsírta magát: „Hát ide jutottunk...” Nem is tudott igazán örülni az ajándéknak, hisz tudta: azért kapja, mert szegény. Csendesek és követelőzők — Az ötven-hatvanéves és ennél idősebb korosztály nem szívesen jön ide segélyért — mondja Tóth Tiborné. — Ele­inte a harmincas-negyvenesek is azt mondták: szégyen kérni. Sajnos, azt kell mondanom, hogy az élet rákényszeríti az embereket arra, hogy feladják büszkeségüket. Az emberek nem egyformán élik meg a válsághelyzetet, azt a tényt, hogy rászorultnak minősül. Van, aki türelmesen vár sorára, van, aki követelő­zik, ha már egy napot késik a segély folyósítása — hangos­kodik. Apagyon egyébként 71-en részesülnek a munkanélküliek jövedelempótló támogatásá­ban. Mintegy harmincán pedig semmilyen segélyt nem kap­nak. Vizet a tengerbe Kiss István polgármestertől tudjuk, hogy Apagyon a mun­kaképes lakosságnak 40 szá­zaléka nem rendelkezik ál­landó munkahellyel. Azt hinné az ember, hogy bármilyen — akár idényjellegű — munka akad a községben, csak füty- tyenteni kell, s máris jönnek az emberek. Leszámítva a közhasznú Van, aki a „kényelmesebb” munkát végző 15 embert, nem így van. Paradox jelenség, igaz, nem kizárólag apagyi specialitás: miközben a la­kosság jelentős részének nincs munkája, a hűtőházba például Vajáról hozzák mindennap busszal az asszonyokat. Nap­számba is hamarabb eljönnek Székelyből, mint a helybeli­ek. Amikor meghirdették, hogy részmunkaidőben újság­kihordóra lenne szükség, akkor sem tolongtak a hivatal ajtaja előtt. Elavult fogalom(?) Nem furcsa? Persze — hoz­zá kell tenni —, hogy aki vala­milyen támogatásban is része­sül, azt mondja: ennyiért nem érdemes eljárni. Mert — vall­juk be — néha olyan szánal­masan kis jövedelmet ígérnek a munkaadók, hogy abból megélni nem lehet. A munka- nélküli inkább alkalmi masze­kolással egészíti ki a segélyt, ami után ugye, még adót sem fizet. Nincs hivatal, amely azt ellenőrizné, hogy a munkanél­külinek falun ténylegesen mennyi a jövedelme. De vajon ő a hibás? változat mellett dönt Harasztosi Pál felvétele — Szerintem a munkamorál elsősorban a pályakezdő fia­talok esetében egyenlő a nullá­val — mondja Tóthné, majd gyorsan hozzáteszi: — Tiszte­let a kivételnek. De tudok olyan esetet, hogy kőművese­ket kerestek, s az egyik fiatal­ember, akinek egyébként ez a tanult szakmája, kinevette a munkafelajánlót, mondván: ennyiért nem kel fel reggelen­ként. Kérdezem én, vajon azt a generációt, amely így viszo­nyul a dolgokhoz, hogyan le­het munkaszeretetre nevelni. Ha valaki munka nélkül hoz­zájut valamennyi pénzhez, ami nem sokkal kevesebb, mint amennyit felajánlanak neki, nem fog elmenni. Erőfeszítések Persze, az általánosítás so­sem volt szerencsés. Hiszen Apagy egészére nem jellem­zőek a fent említett példák. Ám a jelenség jelen van és irritál. Inkább az alábbi adatok jellemzik a település egészét. Jelenleg a községben 1100 az aktív keresők száma. Sokan nem várták munkahe­lyük megszűnése után, hogy a sült galamb a szájukba re­püljön: vállalkozásba kezd­tek. Ebben a viszonylag nem nagy faluban 82 vállalkozót!) tevékenykedik, akik munká­jukkal jelentősen javítottak a kereskedelem, a szolgáltatás színvonalán. Na, a szolgáltatás nem csak arra értendő, hogy itt nyílt egy cipészműhely, amott egy fod­rászat... A traktorosok közül, aki tehette — vannak vagy heten — megvette a téesztől a gépet és most bérmunkát vál­lal. Az önkormányzat is hamar felismerte, hogy mivel kiadó- sabb állami támogatásra nem számíthat — hiszen Apagyot nem minősítették hátrányos helyzetűnek, s ez évi 5 millió forint hátrányt jelent, nem számítva a nagy beruházások támogatását, amely az idén harmincmilliót hozott volna a konyhára ellenkező esetben —, saját erejéből megpróbál munkahelyeket teremteni. Létrehozták az Akác-TÜZÉP Kft.-t, mely saját tulajdonuk. Igen szerteágazó tevékenysé­get folytatnak: a téesztől meg­vásárolt nagyobb erőgépekkel (kombájnokkal) szolgáltatást végeznek; építőipari kivite­lezés, építőanyag- és tüzelőke­reskedelem, fafeldolgozás van még a listán. A lényeg, hogy mintegy 70-80 embernek biztosítanak állandó munkát. Ezenkívül közreműködé­sükkel indult be a varroda, a kenyérüzem, most épül egy palackozó, 15 embernek ad munkát az új benzinkút. Mindezek ellenére a jelen­ség — ahogy Kiss István pol­gármester jellemezte — de­moralizál és gyakorlatilag ke­zelhetetlen. Nem a segély segít... Munkahelyteremtés támogatás nélkül • így nem lehet jövőt építeni Ők mondják... Nyírtét (KM) — Tizen­hat embernek folyósítják jelenleg a munkenélküliek jövedelempótló támogatá­sát Nyírtéten. Tizenkilenc kérelmet viszont elutasítot­tak, mert néhány forinttal túllépte az egy főre eső jö­vedelem a határértéket. Öten szeretnék, ha augusz­tus 1-jétől segélyben része­sülnének. — Kellene nekem az az ingyenpénz, ha lenne ren­des munkahelyem, rendes keresetem? — mondja egyikük. — Azzal úgysem leszünk kinn a vízből. Munkahely kellene, nem ilyen segély, meg olyan se­gély. — Nem jó ez a rendszer — így egy másik atyafi. — Van, aki többet megkeres feketemunkával és kapja a segélyt, én meg, akinek semmim nincs, nem kapok egy vasat se. — Ne azt mondd,-ha­nem, hogy miért nem men­tél el a múltkor is a kőmű­vesekkel, amikor hívtak — kontrázik egy idősebb em­ber. — Látod, én most se ülök a kocsmában, mint te. — Nem a maga dolga. Nem maga adja. Ezek ad­ják, ha adják. Inkább ne is adnának senkinek, nem lenne min marakodni. — Csak azt nem értem, hogy ha nekünk nem jut munka, miért hozzák be a sok feketemunkást külföld­ről? — tűnődik egy jó ötve­nes, kerek arcú férfi. Ajak (KM - Gy. L.) — Ez a 4420 lelkes rétközi település a félsávra szűkült utcáival különös látványt nyújt hét­köznap, dologidőben. Maxi­mum az egészségügyi köz­pont környékén van némi mozgás, amúgy szinte kihalt a falu. Még csak a polgármesteri hivatal környékén sincs moz­gás, mindössze egyetlen autó áll a parkolóban — az is kár­pátaljai rendszámú, tehát alig­ha ügyesbajos dolgát intézi itt az illető. „Titkos adatok”(?) Bent, a hivatalban sincs nagy forgalom. Nagy Zsuzsan­na jegyző ajtaja előtt mind­össze két ember várakozik. Ám ők is hamar végeznek. — Nem szokott ez mindig így lenni — mondja a titkárnő, míg „soromra” várok az elő­szobában. — Most már min­den kérdéssel hozzánk fordul­nak. Csak hát, tetszik tudni, ilyenkor sok a munka a kisker­tekben, a földeken. Akinek van, azzal foglalkozik. — Nincs mindenkinek? — Hát, bizony akadnak, akik se kárpótlási, se tagi föld­re nem jogosultak. Nem tu­dom, azok mihez kezdenek, ha történetesen munkanélkülivé válnak... Az iránt érdeklődöm, hogy vajon mennyi Ajakon a mun­kanélküli. — Á, az titkos, a munkaügyi központ még nekünk, belső használatra sem szívesen adja. Meglepődöm, hiszen mi ab­ban titkos, hogy egy-egy tele­pülésen mennyi a munkanél­küli. A nyilvántartottak amúgy sem tükrözik a valóságot, hi­szen a tényleges állandó mun­kahely nélkül maradottak szá­ma mindig magasabb. Abból azért már hozzávető­leges képet lehet alkotni, hogy a munkanélküliek jövedelem- pótló támogatásában, amely jelenleg 5150 forintot tesz ki, mintegy ötvenen részesülnek. Bizarr ötletem támadt. Va­jon azért a havi 5150 forintért kell-e tenni valamit annak a munkanélkülinek, aki, ugye, már „kikopott” a járadékból, csak ez a csekélyke összeg az egyetlen biztos jövedelemfor­rása. Kiderült, hogy semmit. Az önkormányzat nem köte­lezheti őket semmilyen részte­vékenységre, még ha az összeg felét nem is az állam, hanem a helyi önkormányzat adja. Nincs rá jogszabály Hogy meddig számíthatnak erre a pénzre? Amíg hatályos a szociális törvénynek ez a passzusa. Paradox helyzet, hogy Aja­kon nincs annyi nyilvántartott munkanélküli, amennyi ele­gendő lenne ahhoz, hogy mun­kahelyteremtő támogatásra pályázzon az önkormányzat. Elgondolkoztató a dolog. Mi­közben milliárdokat ad ki az állam mindenféle segélyekre, a munkahelyteremtést — Ajak esetében például — nem tá­mogatja. Gyanítom, hogy ha krónikussá válik a munkanél­küliség — márpedig jelen pil­lanatban semmi jel nem mutat arra, hogy ne maradna az —, alighanem többe fog kerülni a segély, mint a támogatás. Saját erőből Ha nincs rá állami pénz, hát próbálkoznak az ajakiak a ma­guk erejéből munkahelyet te­remteni. Persze, sok embert foglalkoztató termelőüzem in­dítására egyhamar aligha lehet számítani. A közeljövőben kezdenek hozzá — az enge- délyzetetés folyamatban van — egy benzinkút építéséhez, ahol helybeliek lesznek a kivitelezők, és majdan az üze­meltetők is. A benzinkút körül létesítenének egy amolyan vállalkozói centrumot. Tehát a vállalkozók .előtt nyílik némi lehetőség arra, hogy panziót, üzleteket, egyéb szolgáltatást nyújtó létesítményekkel pró­bálkozzanak itt, hiszen a 4-es számú főútnak eme szakaszán talán érdemes invesztálni. Az ajaki embert nem kell félteni, ahogy mondani szok­ták — a jég hátán is megél. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne volna számukra is nyo­masztó a jelenség, mert nincs rosszabb a bizonytalanságnál. Jegyzet ________________________ Ami nem látszik... Györke László a munkanélküliség más- /l képpen nyomasztja a falusi embert, mint a városit. Mindkettő számára kellemet­len állapot, ám a falusinak ott a kert, a háztáji, ha most földhöz jutott vagy jut, akkor a kis birtok. Dolgozhat tehát látástól vakulásig. Aki nem­csak magának, a családjá­nak termel, annak piac is kell. Ami pedig, ugye, egyre szűkül. Meg aztán ott a má­sikgond, hogy a mezőgazda- sági termékeknek nincs iga­zán jó áruk. Faluhelyen a kényszerítő helyzet sok munkanélkülit vett rá, hogy vállalkozzék. Csakhogy a mezőgazdaság­ban a vállalkozó nem sok tá­mogatásra, hitellehetőségre számíthat. Ennek ellenére akadnak számosán, akik be­levágnak. De mit tegyen az, akinek se anyagi lehetősége, se fizikai ereje nincs a vál­lalkozáshoz? Mit tegyen az a volt téesztag, akinek a nyug­díja kenyérre és vízre is ke­vés, földje ugyan volna, de már képtelen megművelni? Több község polgármes­teri hivatalában szóba került a probléma. Számtalan érde­kes és tanulságos, ám sok­szor irritáló esettel találkoz­ni. Rétközben, az egyik na­gyobb településen például kerekperec kijelentette a hi­vatal egyik dolgozója, hogy márpedig azt ne várják el tőiül^ hogy ellenőrizzék, a munkanélküli tényleg munka nélküli-e. Hisz ki tilthatja meg a munkanélkülinek, hogy gazdálkodjék a saját portáján? Hogy bármiféle jövedelempótló tevékenysé­get folytasson? Hiszen ezek amúgy is ideiglenesek, ma van, holnap meg ki tudja... A másik: a segély megíté­lésének kérdése. Addig nincs gond, amíg valaki kapja^ a munkanélküli-járadékot. Am az hamar elkopik, s akkor jön — már akinek jön — az a bizonyos jövedelempótló tá­mogatás. Ennek jogosságát bizottság állapítja meg. Sok papír kell hozzá. Am azok fabatkát sem érnek, ha a bi­zottság úgy ítéli meg, hogy a jövedelemről szóló papíro­kon szereplő adatok nem egészen felelnek meg a rideg valóságnak, mert tudják az illetőről, hogy azért van mit a tejbe aprítania. Akkor jön- (ne) a környezettanulmány, amihez azonban nem szíve­sen nyúlnak a testületek. Em­ber legyen a talpán, aki ma bizonyítani is tudja, hogyX.Y. mezőgazdasági tevékenységé­ből ennyi és ennyi nyere­ségre tett szert. Meglehet, hogy az kap segélyt, aki nem szorul anynyira rá, az meg nem, akinél szinte létkérdés lenne az a pár ezer forint. Meg aztán az is kérdés, hogy mit vegyen figyelembe a bi­zottság? Előfordulhat, hogy bizonyos Nagy Jánosnak tör­ténetesen van kocsija, színes tévéje, családi háza, egy sor háztartási gépe, ám ezt mind akkor szerezte be, amikor még volt munkahelye. Most meg semmije nincs a fel­soroltakon kívül. ,Nincs, ki vizet merjen hosszú csatornába...” Harasztosi Pál felvételé Nem arra születtem... Rétközberencs (KM) — Kovács Imre jegyző arca el- komorodik, mikor a kérdést felteszem: tudják-e kezelni a munkanélküliséget. — Négyszáz körül van a faluban a munkanélküliek száma — mondja. — A probléma önmagában is sú­lyos, hiszen ezen a kis tele­pülésen nem sok munkale­hetőség van. Ám ha figye­lembe vesszük, hogy ezek egy része nem is akar dol­gozni, akkor még kezelhetet­lenebbnek tűnik a dolog. Mert mit kezdjen az önkor­mányzat olyan emberrel, aki nyilvánosan kijelenti, hogy márpedig ő nem arra szüle­tett, hogy dolgozzon. A falut járván aztán hamar rájön az idegen is, hogy kik ők. Nyilván azok, akik annyi fáradságot sem vesznek, hogy szűkebb környezetü­ket, portájukat rendben tart­sák. Míg a kertek többségé­ben kukorica, burgonya, do­hány, bab, zöldségféle és más egyéb terem, azoké, akik nem munkára születtek — tengerre hasonlít — gyomtengerre. Persze, hogy ők a leggyakoribb látogatói a hivatalnak, hiszen ha nincs segély, nincs mit a kocsmába vinni. Persze, csak ideig- óráig, mert ha nincs, lopnak. Hisz az, aki nem munkára, az lopásra termett(?) Nehéz megérteni ezeknek az embereknek a mentalitá­sát, hiszen az önkormányzat a szűkös helyzet ellenére úgy hozatta rendbe az utakat, úgy építtette meg a ravatalo­zót, hogy a lakosságnak egy fillérrel nem kellett hozzájá­rulni. Aki tehette, hozzájá­rult a maga módján, a két ke­zével. Ám aki nem munkára született, az csak nézte, hogy a másik hogy dolgozik. Es röhögött a markába. Szándékosan nem írtam úgy, hogy a cigányok azok, akik nem munkára születtek. Mert közöttük is több a szor­galmas, rendes ember. De aki a fenti kijelentést tette, az történetesen cigány volt...

Next

/
Thumbnails
Contents