Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-21 / 194. szám
1993. augusztus 21. 31 ‘Kefet-Magijarország Hétvégi melléklete 1 5 Barangolás Györke László yírbátort elhagyN ván romlik az út, szépül a táj. A dimbek-dombok kissé magasabbak, egy-egy erdősáv teszi barátságosabbá a tájat. Ahogy elhagyom Piricsét, ahol a sok éles kanyar miatt biztos, hogy nem lépik túl az autósok a sebességkorlátozást, máris jobbra mutatja a tábla: Encsencs. Már messziről szembeötlik egy patinás épület: a néhai szeszgyár. („Egy hete temettük szegény Szabó Gyulát, a szeszgyár mindenesét — mondta Kóródi László polgármester. A gyár már rég leállt, az öregre bízták őrzését. Most már őrzője sincs.”) Az épületek állaga ugyancsak romlik. Pedig a gépek, a berendezések még üzemképesek. Meglehet, az idő vasfoga azokat is kikezdi majd. Szemben egy még rosz- szabb állapotban lévő istállóféle. Vajon hogy került ide? Hiszen ez már maga a falu, belterület. Később tudom meg, hogy téesztelep ez tulajdonképpen, csak már itt is inkább az enyészet az úr. Pedig — mondta Mester Fe- rencné nyugdíjas, a földkiadó bizottság elnöke — itt még „fungál”, működik a szövetkezet. Aztán az tűnik fel — mintegy ellentétként —, hogy ennek az alig több mint kétezer lelkes községnek minden utcája aszfaltozott. Barangolásom során két közt, ha láttam, amelyik porzott volna. No, az útprogramnak is voltak ellenzői, mert mi lesz, ha az udvarukon reked a víz. Ott is rekedt... Az egyik atyafitól kérdezem, merre találnám a Hivatalt. — Csak arra, egyenesen, majd jobbra — mondja. Úgy is teszek. Csakhogy rögvest a falu szélén találom magam. Újabb kérdezősködés. Útba igazítanak: vissza. Aztán megint találkozom az atyafival; — Hát nem megmondtam, hogy egyenesen, aztán jobbra, Megmondta, csak azt nem tett hozzá, hogy a kis templomnál előbb balra menjek; merthogy neki ez volt az egyenes. Onnan már köny- nyen ment: a hivatal, majd innen pár lépésre a református templom. * * ifc Levonhattam tehát a következtetést: a falu lakosságának nagyobb része református, a kisebb görög katolikus. És akiknek nincs templomuk: a cigányok. Ma mintegy 700-an laknak itt. Mióta? Pontosan nem tudni, mert a könyvek szerint 1773-ban a falu lakossága református és magyar. A XIX. század elején már ruténekről, is szól a krónika, akik görög katolikus vallásúak. A múlt század közepén ilyen a megoszlás: 753 lakos református (magyar), 202 görög katolikus (rutén, azaz ruszin nemzetiségű), 24 római katolikus (magyar) és 18 zsidó. A települést egyébként a XIV. század elején, 1321- ben említik először írásos emlékben Enchench álakban. Akkor már egyházas hely, keletkezése tehát jóval korábbi. Két puszta: Csegzetelek és Illő is hozzá tartozott. A XV. század második feléig Szatmár megye része. A település gyarapodása számokban: 1784: 523 lakos; 1873: 1188; 1933: 1906; 1944: 2130; 1970: 2277 (csúcs). Ma: 2100-an lakják e szép fekvésű községet. A nyelvészek még nem tudtak dűlőre jutni, honnan származik a név. Egyesek szerint az Encs megduplázott változata, de eredete annak is homályos. Ilyenkor aztán kapóra jön a „népetimológia”: 1864-ben feljegyezték, hogy volt a faluban, aki az incs- mcs-ből eredezteti, mivel valaha nagy erdő volt a helyén és a tatárok elől ide menekültek a környékbeli emberek, s intettek egymásnak, hogy itt, ide bújjanak el. Mai tréfás „etimológia”: a helybeli legények szerettek a kocsmában iszogatni, s közben mindig azt mondták: önts! önts! Ezt . hallván, a szomszéd falubeliek elnevezték az idevalósiakat ön- csöncsnek, ebből lett aztán az Encsencs. Egy tréfás gúnyversben így szerepel a környező falvakkal együtt: „Szemes Encsencs, Vak Piri- cse. Korpás:. .6 Beitek, egye meg Penészlek!" * * Hogy most kik iddogálnak napközben, dologidőben a kocsmá(k)ban. nem nehéz kitalálni. Az emberek többsége ugyancsak el van foglalva, hiszen csaknem minden kertben ott a dohány, ami szinte egyetlen biztos bevételi forrás a mai bizonytalanságban. Azt bizony törni kell, pajtában. vagy ahol tudják, szárítani, mert ma már senkinek nincs annyi pénze, hogy drága üzemanyaggal szárítson. Kóródi László polgármesterrel „lóra pattanunk”, azaz beülünk a Ladájába, mert sietős a dolog, hiszen augusztus húszadika közeledvén, szépen akarnak ünnepelni. Amúgy encsencsiésen: a szabadban. De ehhez kell még egy-két dolog az erdei tornapálya közelében: egy szalonnasütésre is alkalmas fedett erdei pihenő, ahol alkalmasint a fél falu elfér a másik, már meglévővel együtt, no meg kellene egy kilátó, a hely szinte adott egy íjászverseny, egy terepkerékpárverseny lebonyolításához, csak itt-ott kell kiigazítani a természet kialakította dimb- dombot. Persze kellene néhány libikóka, hogy a csöppségek is jól érezzék magukat. Mivel igyekezni kell, hogy mindez kész legyen — egy héttel az ünnep előtt jártam ott —. kibarangoltunk a helyszínre is, ahol Bemáth Zoltán és Kapi András már hozzáláttak a szükséges faanyag kitermeléséhez. Kétkedtem, kész lesz-e mindez egy héten belül. A polgármester megnyugtatott: — Van itt egy jó, harcedzett harmincfős kis csapat, meg aztán sokan vannak a faluban, akik szívesen eljönnek egy-két napra társadalmi munkában. Hiszen magunknak csináljuk. * * * Úgy elgondolkoztatott a jelenet: vajon tulajdonképpen a falu polgármesterének mi a dolga. Hiszen Kóródi László maga vitte ki a szeget, az üzemanyagot, a vaskapcsokat, csavarokat, a fűrészt a helyszínre. Mosolyogva jegyzi meg: — Ez nem a hivatal. De ha ott fogok ülni az íróasztal mellett, - kire számíthatok, hogy szervezze a dolgokat? Menet közben ödaszólt néhány. émbémek: tudnak-e jönni a szabadidőközpontot építeni. Volt, aki nem tudott, volt, aki csak annyit kérdezett: mikor, mit, kit vigyen magával? * * * Mester Ferencnével a közhangulatról beszélgetünk. Jól ismeri á falut, hiszen kenyere javát itt: ette meg. Már nyug- díjas, de mikor megválasztották a földkiadó bizottság elnökének, szívesen elvállalta, mert mindenkit ismer, jól. tudja, milyenek a földek, évtizedeken át dolgozott a té- eszben. Férje volt az elnök. — Még mi itt falun megvagyunk valahogy, mert azon a liszten, tejet, kenyéren kívül minden alapvető élelmiszert megtermelünk magunknak. De mit csinál a városi ember? Mert itt is az keseríti e! az embereket, legjobban, hogy napról napra eme-; lik az árakat, a nyugdíjak, a bérek meg csak tisztes távolságból követik a tényleges inflációt. Lassan már mesz- szelátóval Se látja a bér, höl tart az ár. Engem személy, szerint az zavar a legjobban, hogy Encsencsen valahogy leült a kulturális élet. Régen, mikor nem volt művelődési ház, eSak egy rossz mozink, alig múlt el hét. hogy ne lett volna valamilyen rendezvény, ne léptek volna fel vendégművészek. Most meg ott van az új műv- központ, aztán pang. Üres. Nincs, aki felpezsdítse a kut- túréletet. Csak lennék vagy húsz évvel fiatalabb, magam megszervezném! * *. ** —: Remélhetőleg lesz kulturális élet Encsencsen — mondja a polgármester, mir kor előadom Mesterné véleményét. — Éppen tegnap döntött úgy a képviselő-testület, hogy Kissné Gyúró Ilona pedagógust részmunka- időben megbízza a művelődési ház vezetésével. * * * . ... »' Nagy Sándor egyike azon kevés vállalkozóknak, -aki nagyban, foglalkozik diny- nyetermesztéssel. Pedig az encsencsi dinnye nem akármilyen — mondják a falubeliek. A vállalkozótól azt kérdeztem, meglehet-e élni a dinnyéből, merthogy az idén még olcsóbb, mint tavaly volt. -ér Nehezen — mondja nemes egyszerűséggel. Nagy a konkurencia, sok, van belőle. — Pedig ez a föld dinnye alá termett — jegyzi meg tréfásan a polgármester, — Több családot is eltarthatna... . .-„hi.; ézem a szép ker- T teket. Eszembe I jut, mit láttam I ^ kint: nagy fábJL. ^ Iákban csak a dudva nő. Kontraszt, Mint az is; az egyik ház előtt virág; a másik előtt gizgaz. Hiába, gazda és gazda közt különbség van. , 4
