Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-21 / 194. szám
Aktuális kérdések_________________________________________________ Másfél milliárd kárpótlásra Balogh József Két évvel ezelőtt 1991. augusztus 12-én lépett életbe az első kárpótlási törvény, amely az 1949. június 8. után bekövetkezett vagyonjogi sérelmekre hivatott gyógyírt nyújtani. Az Országos Kár- rendezési és Kárpótlási Hivatal elnöke ebből az alkalomból jelentette be, hogy gyakorlatilag befejeződött a kérelmek elbírálása, már csak azok vannak hátra, melyekben az ügyfeleknek nem sikerült a bizonyító okiratokat beszerezni, s ezért kérték a megyei hivatalokat, hogy az okiratok beszerzéséig ne hozzanak határozatot. □ Hogyan állunk a kárpótlással itt, Szabolcs-Szatmár- Beregben? — kérdeztük dr. Sveda Bélától, a megyei hivatal vezetőjétől. — A megyei hivatalhoz az első kárpótlási törvény alapján a KSH nyilvántartása szerint 57 314 kérelem érkezett. Ezeket a kérelmeket 1992. március 10-től bírálta el, illetve hozta meg a kárpótlási határozatot a megyei hivatal. Az utóbbi időben felgyorsult a munka, havonta közel ötezer határozatot hozunk, így mostanra a kérelmek 95-96 százalékát feldolgoztuk. A megállapított kár mértéke 1 milliárd 455 millió forint, ilyen értékű kárpótlási jegy, letéti igazolás és utalvány került az állampolgárok zsebébe. Cl Mennyi fellebbezés érkezett a határozatok ellen? — Szerencsére kevés, ezek előkészítése, felterjesztése az országos hivatalhoz folyamatosan történt. □ Milyen összegekről születtek határozatok? — Igen sokan vannak akik mindössze 1000 forint kárpótlási jegyet kaptak. Ennek csak az az oka, hogy ezer forint alatt már nem adható kárpótlási jegy. A legnagyobb összegek egymillió forint körül vanSveda Béla nak. Ahhoz hogy valakinek egymillió forint kárpótlást állapítsunk meg, körülbelül 10 millió károsodásnak kellett történni. A kárpótlási törvény szerint 200 ezer forintig teljes a kárpótlás, ötszázezer forint értékből már csak 310 ezer forintot kap meg a károsult, ötszázezer felett pedig csak a megállapított kár 10 százalékát. Ha valakit tehát egymillió károsodás ért, azért 360 ezer forint kárpótlási jegyet kap, ha tízmillió a kárérték, annak már csak a tíz százaléka jelenik meg a kárpótlás mértékében. □ Mai árakon számolta a kárértéket a hivatal, vagy a károkozás pillanatának árai voltak irányadók? — Az elvételkori időpont kárértékét számolja a hivatal, de ez természetesen elsősorban a termőföldre vonatkozik. Itt az elvett aranykoma-érték- nek az ezerszeresét állapítja meg a hivatal. Ha valakitől elvettek tíz aranykorona-értékű termőföldet, ami annak idején 1 katasztrális holdnak felelt meg, ezért tízezer forint értékű kárpótlási jegyet kap. Más a helyzet a vállalkozás esetében, itt zömmel az alkalmazotti létszám a meghatározó: 1-2 személy után 150 ezer, 3-5 személy esetén 500 ezer forint. A leggyakoribb a megyében a cséplőgép-tulajdonosok kárpótlása, ahol központi állásfoglalás szerint 5 alkalmazottat, tehát ötszázezer forintot vettünk figyelembe, így a törvény szerint 310 ezer forint kárpótlási jegyet kapott a károsult érte. d Ez a példa esetén rendben van, de ha volt valakinek egy malma, ahol 5 ember dolgozott ugyan, ám a malom értéke jóval meghaladta az ötszázezret. Szekeres Tibor felvétele — Ha a malmot vették el, a létesítmény után is kárpótolhatjuk, azonban a malom által elfoglalt terület kárpótlásáról volt szó legtöbb esetben, mert a létesítmény az esetek többségében már sehol sem volt. Ebben az esetben a kárpótlás összege 200, 500 illetve 800 forint lehet négyzetméterenként. Azt tudni kell, hogy kárpótlás egyféleképpen jár: vagy a vállalkozás után, vagy az elvett ingatlan után. □ Választhatott a károsult? — Mi állapítottuk meg, s minden esetben azt az összeget kapta, amelyik számára kedvezőbb volt. □ A lakóház, az üres belterületi telkek elvétele esetén milyen kárpótlással jár? — Itt is a négyzetméter volt a számítás alapja. A városokban 800 forint, egyéb településeken pedig 200 forint négyzetméterenként. Természetesen az udvart is beszámítottuk. □ A kárpótlásból sok mindenre lehet következtetni. Például arra, hogy hány embert deportáltak, hány családot űztek el az otthonából. Mit mondanak az adatok erről? — Sok mindent. Például az 1959-60- 61-es tsz-szervezések idején rengetegen elmenekültek a megyéből a kisgazdák, a kisparasztok, a kis földtulajdonosok Budapestre, Miskolcra, Hejőcsabára, Kazincbarcikára. Egyszerű megállapítani, mert a beadott közel 58 ezer kérelemnek legalább a fele nem Szabolcs- Szatmár-Bereg megyéből jött. A második kárpótlási törvény esetében is hasonló a helyzet, mert az üldözöttek jobban el tudtak bújni például Budapesten az üldözők elől. Mivel közöttük több volt a nagybirtosokos, a vállalkozó, a földbirtokos, a megállapított nagyobb összegű kárpótlás is gyakorlatilag Budapestre vándorol. □ Mondana néhány érdekes példát, milyen jelentősebb értékű épületért kértek kárpótlást? — Például a Bencs-villáért, méghozzá Dél-Amerikából. Radvánszky úr az ősszel hazalátogat, akkor veszi majd át a kárpótlási jegyet. De említhetem a nyíregyházi rádió épületét, vagy a Bacsik-féle cukrászdát, ezekért is a fővárosba kerül a kárpótlási jegy. □ A földárverezésekről gyakran írunk, de mivel augusztus 24-én lesz egy esztendeje, hogy lecsapott az első kalapács Nyírkércsen, kérem mondja el néhány adatban: mi történt egy év alatt? — Háromszáznegyven árverezés, ahol 21 ezer hektár, háromszázezer aranykoronaértékű termőföld tulajdonjogát szerezte meg hatezer család. Sok a nehéz nap, reggel nyolckor elindulnak árverezőink, de előfordult már, hogy reggel ötkor ért véget a licitálás. A legnagyobb terület ötven hektár volt, amelyet árverésen szerzett valaki. A TARTALOMBÓL: ______________ • Századvégi időfutás • Pályák és kényszerpályák • Küzdelem a tehetségekért • Az oskolamester (volt) iskolája KM galéria Oszlánszky László: Papagájok üszke a származására az 1959-tőí az Ämerikai ( f-£ Egyesült Államokban élő Oszlánszky László, aki Bejárta a földet, de számára nincs olyan szép hely a világon, mint 'BorBánya, ahol született. Ebit kereskedő, vaseszteigályos, vállalkozó, gyermekkorától raBja a fényképezésnek^ fotós ismereteit az ÁllamokBan fütönBöző stúdiumokon gyarapította. !Az amerikai magyarok, között megörökíti a közösségi eseményeket, előadásokat tart, kiállításokat rendez, áíazaíátogatásai alkalmával a gyermekkor emlékeit a természet szépségében keresi. Szívesen készít képeket a természet pompájáról, a természetben is az embert keresi, mert a természete emberszerető. ‘Képei jelenleg a nyíregyházi tiszti klubban rendezett kiállításon láthatókaugusztus végéig. A kiállításról így vallott: /Eddigi elismeréseim eltörpülnekamellett a lelki siker mellett, hogy most itt szép hazámban, szülővárosomban is Bemu- tathassakképeimbőlpár darabot." *Egy vitágjáró fotói Angyal Sándor :\T em hittem a szememnek, 1V ezért többször is átfutottam a névsort. A mértékadó hetilap cikkírója azon meditált, hol tart, s vajh’ milyen fogadtatásra számíthat az a javaslat (elképzelés?), hogy visz- szaállítják a régi rangokat, címeket. Igen, igen, a hercegit, a grófit, a báróit, meg a nemzetest és a nagyságost. Egy példaszerű listát is közölt a hetilap, melyből kiderült, hogy amennyiben törvény is rendelkezik a valaha dívott címek visszaadásáról (rangkárpótlás?), némely közismert embert miként is kell szólítani a jövőben. Itt pillantottam meg annak a kormánypárti képviselőnek a nevét, akinek a bárói cím dukálna, ám akivél nem is olyan régen még az állampárt egyik alapszervezetében gyakorta ültünk egymás mellett. Újból és újból megnéztem a nevet, előbb nagyokat csodálkoztam, aztán visszazökkenve mai valóságunkba, elővettem a régi szlogent az ellentmondás feloldására: bizony, bizony, ilyen bonyolult az élet. , Bár erősen bízom benne, a magyar parlament — ha eléje tesznek egy ilyen törvény- javaslatot, — tudja majd hol a „nem" gomb, már csak azért is, mert a modern Európa több tőkés országában is anakronizmusnak tartják az efféle rangkórságot. Ennek ellenére sem árt egy kis töprengés a jelenség fölött. A „báró úrnak", ott a párttaggyűlésen egyáltalán nem volt „bárószaga", elvegyült ő is a tömegben, mint a többiek. Ellenben felkészült, érzékeny ember és a lehetőségek határán belül kritikus alkat volt, aki megbízhatóan, igényesen dolgozott, s amiért kellő anyagi és erkölcsi elismerést is kapott. Mindezt azért szeretném a Tisztelt Olvasó figyelmébe ajánlani, mert a választások előszelével máris érkeznek olyan jelzések, hogy a jelöltnél kizáró oknak akarják rögzíteni, ha valaki a rendszer- váltás előtt tagja volt a pártnak. (Finomabban fogalmazó pártok csak az'égypárti vezetői funkciókat ellátó pártemberek elé állítanának sorompót.) Ilyetén a példabéli báró úr is búcsút inthet a parlamentnek, jóllehet róla aztán aligha lehetne azt állítani, hogy párttag létére kommunistái is) volt. S vajon hányán voltak még rajta kívül olyanok, akik a rendszerváltás előtt sem a meglévő pártkönyvüket lobogtatva akartak és tudtak érvényesülni (vagy egyáltalán hasznossá tenni magukat a társadalom számára.) Voltak megszállottak, vakon hívők, és voltak a közösséghez tartozásban reménykedők, akik nem gyűjtöttek mesés vagyonokat, csak küzdöttek-küszködtek, hogy megtarthassák a családot, a gyárat, a hazát. S voltak persze politikai kitartottak is. S a mai pártok szekértáboraiban sem csupa könnyű haszonlesőt találunk; ilyenek is akadnak, de a többség hinni akar egy virágzó demokrácia létrejöttében, amiért tenni is kész. Aligha hihető, hogy az esetleges kurzusváltáskor az alulmaradó pártok tagságának múltját kezdi majd firtatni az új hatalom. Mert ha ezt tartja fő feltételnek, s nem a hozzáértést, szorgalmat és tisztességet, akkor máris írja a saját halálos ítéletét. Visszatérve az alapkérdéshez: volt már intő példa arra a nem is olyan régmúlt magyar történelemben, hogy ideológiai okok miatt száműzték az intézményekből, a hivatalokból a szakértelmet, s tettek bírónak jogot nem tanult és nem ismert embert, mert ő megbízhatónak bizonyult. A proletárdiktatúra az ilyen intézkedéssorozattal (most a törvénytelenségekről ne essék szó), az első pillanatban megkezdte ásni a saját sírját. (Azóta bele is temették Európa- szerte). Mostanság más idők járnak ugyan, de több példát hozhatnánk fel a szűkebb pátriából is, milyen kínosan kényelmetlen helyzetbe hozták önmagukat azok a politikusok, akik a nem tetsző igazgató helyére — septiben — olyat helyeztek, aki alkalmatlanságával külön esettanulmánnyá vált a humánpolitikában. j j át ezért ismételném az J~L elcsépelt szlogent: bizony, bizony, ilyen bonyolult az élet. Talán nem haszontalan elidőzni változatlan igazságán. Ilyen bonyolult az élet
