Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-03 / 179. szám
TÚL A MEGYÉN Kelet-Magyarorssság 9 A munkáért fizetség jár A kispénzűeket rövidítik meg • Antidemokratikus választás Szigorúbb határok Budapest (MTI) — A Határőrség megszigorítja a Duna-Tisza közötti határ- szakasz őrizetét, hogy megakadályozza a járművel történő tiltott határátlépéseket, az árucsempészetet. Ezen a területen két, korábban megszüntetett határőr őrsöt újra szolgálatba állított és tovább folytatja a határon átvezető dűlőutakon az útelzáró akadályok telepítését — tájékoztatta az MTI-t Krisán Attila, a Határőrség szóvivője hétfőn. Az utóbbi időben ugyanis több árucsempészéssel egybekötött tiltott határátlépés, vagy kísérlete történt a Duna—Tisza közötti határ- szakaszon. Ezek egy részét gépjárművekkel követték el. Kevesebb abortusz Budapest (MTI) — A terhességmegszakítások első negyedévi, 22 százalékos csökkenése ez év második negyedében 15 százalékra mérséklődött az elmúlt év azonos időszakához képest. A Központi Statisztikai Hivatal most összesített, előzetes adatai szerint 1993. első felében összesen 37 866 abortusz volt, ami 8668 esettel — 18,6 százalékkal — kevesebb mint tavaly ilyenkor volt. A Statisztikai Hivatal jelentése szerint 1992. első negyedében 24 370, második negyedében 22 164 terhességmegszakítás történt. Ezzel szemben 1993. első negyedévében 18 999, a második negyedévben 18 867 volt a terhességmegszakítások száma. Budapest (ISB - S. Z.) — Lejáratták-e a tisztségviselői díjazással kapcsolatos viták a társadalombiztosítási ön- kormányzatokat, vagy sem? — a kérdés megválaszolása nélkül nemigen lehet megvonni a hétvégi önkormányzati közgyűlések tanulságát. Mindenképpen figyelemkel-' tő tény az is, hogy az egészségbiztosítási önkormányzatnak nem sikerült múlt pénteken befejeznie a munkáját — a nap végére a kelleténél kevesebb képviselő maradt az ülés helyszínén —, s ugyancsak tanulságos lehet Forgács Pál lemondása a nyugdíjbiztosítási önkormányzati tagságáról, és Ferge Zsuzsa távozása a testűiét felügyelőbizottságából. Nem lett volna-e szerencsésebb, ha az önkormányzatok négyéves mandátumának lejárta előtt hozzák meg a képviselők a javadalmazással kapcsolatos határozatukat? — kérdeztük Nagy Sándortól, a nyugdíjbiztosítási önkormányzat elnökétől. Annál is inkább, mivel az érintett tisztségviselők szinte minden nyilatkozatukban azt hangsúlyozták, hogy a döntés nem Budapest (MTI) — Ünnepélyes keretek között írták alá a Magyar Nemzeti Bank első angol font kötvényének kibocsátásáról szóló dokumentumot hétfőn Budapesten a jegybank és a forgalmazó angol konzorcium vezető bankja — a GB Morgan — képviselői. A kötvénykibocsátás értéke 100 millió font volt. A kötvények kamata évi 10 százalék, 10 éves futamidő mellett. Az értékpapírok többségét — a GB Morgan képviselőjének szavai szerint — az angol értékpapírpiac sajátosságának megfelelően intézményi becsak a mának szól, s hogy egyikük sem kíván két helyről fizetést húzni. Az elnök szerint azonban itt elvekről van szó: a munkáért fizetség jár, s mindenkinek a személyes jóízlésén múlik, hogy mit kezd a neki járó honoráriummal. Mint mondta, ő maga azon gondolkodik, hogy az összeg (bruttó 108 ezer forint) egy részét az MSZOSZ-nek utaltatja át, a fennmaradó részből pedig valamilyen alapítványt támogat majd. Egyébként pedig úgy véli, hogy a díjazással kapcsolatos vita csak hangulatkeltés az önkormányzatok ellen azok részéről, akik még ma sem tudtak megbékélni a testületek felállításával, illetve a szakszervezeti választásokon elért eredményekkel. Forgács Pál lemondását elsősorban azzal indokolta, hogy antidemokratikusnak találta a javadalmazással kapcsolatos szavazási procedúrát, amelyben, véleménye szerint, nem kaptak kellő hangsúlyt a kérdéssel kapcsolatos módosító indítványai. Ezeknek az volt a lényege, hogy a tisztviselők csak abban az esetben kapjanak javadalmazást, ha a feladataikat főállásban látják el. Mint azt lapunknak nyilatfektetők jegyezték le. A jegyzés sikerét elősegítette a kibocsátás időzítése, mivel az egybeesett a pótköltségvetés elfogadásával és az áfatörvény módosításával. Hárshegyi Frigyes a Magyar Nemzeti Bank alelnöke is megerősítette ezt, akinek szavai szerint ezek a lépések növelték a befektetők bizalmát abban, hogy a magyar kormányzat eltökélten halad a piacgazdaság kiépítésének útján, és nem engedi elszabadulni az állami költség- vetés hiányát. Az MNB alelnöke beszámolt arról is, hogy hamarosan kozta, a rendelkezés elsősorban azokat érinti, akik amúgy is magas fizetéseket kapnak, s minden fillér, amit a tb-ala- pokból erre a célra kivesznek, a kispénzűeket rövidíti meg. Hasonló indokokkal mondott le Ferge Zsuzsa, a neves szociológus felügyelőbizottsági tagságáról. Az ezzel kapcsolatos vitában elhangzott, hogy a világban sehol sem kapnak állandó javadalmazást azok a vezető önkormányzati képviselők, akik állami társadalombiztosítási alapokat kezelnek — ezt a munkát nyugaton is társadalmi munkában végzik. Csak a magánalapok tisztségviselőinek jár javadalmazás, ám hazánkban nem ilyen alapon működik a társadalombiztosítás. Sokakban visszatetszést keltett a tb-önkormányzatok javadalmazás körüli vitája, azonban ebben a pillanatban még nem lehet messzemenő követ- keztetése-ket levonni a történtekből. A tények persze jelzés- értékűek, ugyanakkor a testületek gyakorlatilag még nem kezdték el a munkájukat, tehát nem lehet megmondani, a magas javadalmazás mögött milyen minősége áll az elvégzett feladatoknak. 1 milliárd márka értékű kötvényt bocsát ki a magyar jegybank Németországban. Ezzel az idei kötvénykibocsátások értéke már meghaladja az ország ez évi devizaszükségletét, hiszen a márkakötvény nélkül is elérte már a 2,8-2,9 milliárd dollárt. Hárshegyi Frigyes ezt azzal indokolta, hogy a kedvező üzleti feltételeket ki kell használni a nemzetközi kötvénypiacokon, annál is inkább, mivel a hosszú távú gazdasági elképzelések szerint is nettó adós marad Magyarország. Százmillió font kötvényekben A hajótörött királylány Megdicsőült és kárhoztatott magyar királyasszonyaink (2.) MTI-Press — A királyok életét — jellemezze bár államférfiúi bölcsesség vagy országot vesztett háború — a történetírás számon tartja. Az uralkodók azonban apák, férjek is, egyszóval emberek, akik csak addig tűntek magányosnak, ameddig a trónon ülnek. Családban élnek, közvetlen kapcsolatban állnak famíliájuk szűkebb és szélesebb körével, számos esetben hatnak cselekedeteikre. Csakhogy az uralkodóház családtagjairól alig esik szó a történelemkönyvekben. A magyar királyok sorában Szent Istvánt is család vette körül. Hogy felesége, Gizella királyné hány gyermeknek adott életet, pontosan nem tudjuk, de bizonyosra vehető közülük kettő, a később szentté avatott Imre herceg és Ágota herceglány, akik megérték a felnőttkort. Szent István uralkodásának idején trónviszály dúlt Angliában, s egy testvérpár, Edmund és Edvárd Magyarországra menekült, ahol István király befogadta őket, sőt nekik adományozta a Mecsekben fekvő Réka-várat a környező birtokokkal együtt Ezt a területet évszázadokig Terra Britanno- rumnak, azaz a britek földjének nevezték. A magyar királyi család is szívesen látogatott ide, s tudjuk, hogy Imre herceg kedves vadászterülete volt. Itt — a mai Mecseknádas- don — sebezte halálra a vadkan. A magyar uralkodói család tehát összejárt a brit királyi hercegfiúkkal, és Edvárd feleségül vette a magyar királyleányt, Ágotát. Rékavárban 1046-ban született Margit nevű lányuk. Később a politikai helyzet úgy alakult, hogy az angol királyfiak visszatérhettek hazájukba. Edvard király halála után Ágota asszony Margit Királyi párt ábrázoló rajz leányával vissza akart térni Magyarhonba, a hajót Skóciában partra vetette a vihar. A skót udvarban a király, III. Malcolm szívesen látta őket, sőt Margit, házasságuk emlékére Deumfermilben, Edin- gurg közelében pompás templomot építtetett. Gyermekei közül Dávidot az egyház a szentek közé emelte, a skótok pedig hazájuk védőszentjeként tisztelték. Érdekes epizód Margit királyné életéből, hogy az egyik egyházi zsinaton -— miután nem bírta jól a nyelvet — magyarul tartott beszédet, amelyet férje tolmácsolt. Margit királyné — Szent István és Boldog Gizella unokája —, mintaképe a tökéletes anyának, a hű hitvesnek. Népének jótevője, szegények segítője, a katolikus egyháznak pedig bőkezű pártfogója volt. 1093. november 13-án halt meg. IV. Ince pápa 1251-ben mint Skóciai Margitot avatta szentté. Ereklyéit a katolikus skótok a reformáció idején II. Fülöp spanyol királynak ajándékozták, aki azokat az általa építtetett Escorialban, Szent Margit tiszteletére emelt külön kápolnában helyezte el. Következik: Lánykérés Párizsban. A publikum ítélete A sajtó a választási kampányban Budapest (B. P.) — Kónya Imre, az MDF egyik kulcsembere a minap „az elmúlt negyven évet”, valamint a sajtót nevezte meg, amikor arról kérdezték, mi okozta a kormány számára a legnagyobb nehézséget ebben a három évben. Őt és a többi panasztevőket egyetlen tény látszik igazolni: a sajtó munkatársait nem lehetett három év alatt leváltani vagy lecserélni, ahogyan azt meg lehetett tenni a kormányzati pozíciók betöltőivel. Ám ez a tény éppenséggel a rendszerváltozás következménye, annak elismerése, hogy a sajtó nem a politikai hatalom fóruma, mint azt a pártállami rendszerben hirdették. A politikai befolyás nem jelenthet aktív politizálást. Legalábbis ez a publikum ítélete. Egyetlen példa: a pártpolitikai megfontolásokból létrehozott heti sajtóorgánumok (Magyar Fórum, Kis Újság, Szabadság, Magyar Narancs) nem tudtak betömi a szélesebb sajtópiacra, azaz nem tudtak olyan közönséget szervezni maguk köré, mint a „fővonalbeli” politikai hetilapok, a HVG, vagy a Refonn. A sajtó-rendszerváltásnak két lehetséges útja volt, a törvénykezés, illetve a spontán átalakulás. A törvényes átalakulás (médiatörvény) elmaradt, illetve részlegesen a privatizálás által realizálódott. A spontán átalakulás egyik legfőbb feltétele viszont megteremtődik azáltal, hogy a közönség, mely az egypártrendszerben „eszi-nem eszi” alapon elviselte a sajtó „elkötelezettségét”, a pluralizmus körülményei között ugyanezt nem fogadja el. A magukat függetlennek nyilvánító sajtóorgánumok között is diszting- vál, amikor politikai elfogultságot tapasztal. Erre a legjobb példa a magát egyébként „szocialistaként” definiáló, de szerkesztőinek szakmai felkészültsége folytán többnyire elfogulatlanul informáló Népszabadság túlélése az ország legnagyobb példányszámú napilapjaként. Az ellenpélda: a magukat függetlennek deklaráló, de tartalmuk alapján kormánypártinak tekintett napilapok (Új Magyar- ország, Pesti Hírlap) az előfizetők száma tekintetében sosem tudtak felzárkózni a „hagyományos” sajtóhoz. A másik oldalon az sem lehet véletlen, hogy a magát kifejezetten liberálisnak valló, s ilyenformán réteglappá átalakult Magyar Hírlap a privatizálás után szenvedett nagy vérveszteséget előfizetőkben. A most kezdődő választási kampányban nyilván szintén a közönség ítélete folytán a megyei sajtó indul az „elfogadás” legnagyobb esélyével. A megyei lapok többsége az utóbbi években versenyben volt a helyi lapvállalkozásokkal, illetve a Pesti Hírlap kormányzati támogatással létrehozott vidéki testvérlapjaival, s eközben kénytelen volt elsajátítani a pártsemlegesség szakmai gyakorlatát. A megyei lapok anyagi helyzete is előnyös. A vidéki nyomdák mérsékeltebb árfekvése, a korlátozottabb terjesztési terület, a kisebb terjedelem, az alacsonyabb munkatársi létszám lehetővé teszi a pénzügyi biztonság megőrzését akkor is, ha a hirdetési bevételek viszonylag alacsonyak. Annak, hogy a megyei napi sajtó megőrzi olvasóit, a központi napi sajtó fokozatosan elveszíti őket, technikai oka is van: a televízió, mint hírszolgáltató, nem versenyezhet a vidéki lapokkal, csak a központiakkal... A külföldi szakértők által hozzávetőleg évi 8-10 milliárd forintra becsült hazai hirdetési piacnak a sajtóra jutó része — a hirdetési torta — az utóbbi években alig változott. Viszont a főmű- soridőbeli televíziós hirdetések ára nemrégiben meghaladta az egymillió forintot percenként. Újabban tehát a nagyobb tőkeerejű cégeknek is viszonylag kevesebb pénze jut az írott sajtóban való reklámra. Szinte az összes országos napilap kisebb-na- gyobb anyagi nehézségekkel érkezett a választási kampány küszöbére. Ez nagy politikai kockázatot jelent. Ha egy lap puszta fennmaradásához időről időre tízmilliós injekciók szükségesek, nehéz elkerülni, hogy akkor is elfogadtassék az „apanázs”, ha az a kormány, vagy valamely politikai párt illetve tömegszervezet kasz- szájából érkezik. Budapest (ISB) — A kis- és középvállalkozások aránya egyre meghatározóbb a magyar gazdaságban, ugyanakkor a külpiaci kapcsolataik meglehetősen szegényesek — mondta Kádár Béla külgazdasági miniszter abból az alkalomból, hogy a tárca és a Magyar Kisvállalati Társaság (MKT) együttműködési megállapodást kötött az érintett cégek nemzetközi kapcsolatainak bővítésére. A külgazdasági miniszter az aláírást követő rövid beszédében utalt arra, hogy a szektorban foglalkoztatottak aránya mára már elérte az 50 százalékot, ami jelentős fejlődés, hiszen a Közös Piac országaiban ez az arány 70 százalék körül mozog. Az országban egyrészt árualap- hiány jelentkezik, másrészt az árualapok növekvően a kisvállalati szektorból kerülnek ki, ezért is érdeke a szakminisztériumnak a kis- és középméretű vállalatok támogatása. Román Zoltán, a MKT elnöke azt emelte ki, hogy a mostani megállapodás — egyéni kérelmek alapján — lehetővé teszi a külországi tapasztalatszerzést, valamint az üzleti kapcsolatépítést a nemzetközi szakmai szövetségekkel. Az NGKM egyébként számos más vállalkozói szervezettel kötött hasonló együttműködési szerződést, amelyek a nemzetközi kapcsolatok bővítésén túl az exportteljesítmények hatékonyságát is növelik, a versenyképesség közvetett, vagy közvetlen javításával — hangsúlyozta a tanávskozáson Kádár Béla. 1993. augusztus 3., kedd
