Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-03 / 179. szám
»,m>mmm*mmmmm»«r^w»«mm& mm*«™".....^ vy; *~.« ;;'">tr«5smmmmmmmmmmmmm^mm^mmk“f augusztus aBBHHHBHHHHHHHHHHHHHHHHHHI Kelet-Magyarorszag / Gyümölcs-, és szőlőtermelés ’92 Nyíregyháza (KM) — Az országban 1992-ben 1511 ezer tonna gyümölcs termett — jelentette a Központi Statisztikai Hivatal — az 1991. évinél 14, az 1986-1990. évek átlagánál 29 százalékkal kevesebb. A termés 78 százaléka kistermelők, míg 22 százaléka a gazdálkodó szervezetek gyümölcsöseiből takarították be. Az összes gyümölcstermésnek 58 százaléka, 666 ezer tonna alma volt, ez a termésmennyiség az előző évi termésnél 22, az 1986-1990. évek átlagánál 38 százalékkal kevesebb. Körtéből 1992-ben a gazdaságok az előző évinél 7, az 1986-1990. évek átlagánál 20 százalékkal kevesebbet termeltek. Cseresznyéből 8, meggyből 22, szilvából 1, kajsziból 11 százalékkal több termett, mint 1991-ben, míg az őszibarack termése ugyanany- nyi volt, mint egy évvel korábban. A gyümölcsösök területe 94 ezer hektár, az előző évivel csaknem megegyező, de a termőterület 1117 hektárral csökkent. Gyümölcsöstelepítés 544 hektár volt, 1991. évi 1000 hektárral szemben, a kivágás 973 hektár, amely fele az előző évinek. A leszüretelt szőlő 662 ezer tonna volt, ez a mennyiség 13 százalékkal kevesebb az 1991. évinél, de 1986-90. évek átlagától is 2 százalékkal elmaradt. Az összes termés 77 százaléka, 517 ezer tonna a kistermelőké volt. ■ Étkezési célra 50 ezer tona szőlőt használtak fel, míg a szőlőtermés 92 százalékát dolgozták fel bornak, amelyből 3878 ezer hektoliter készült. Ez a bormennyiség mind az előző évinél, mind az 1986-90. évek átlagánál 10 százalékkal kevesebb. Szőlőt 256 hektáron telepítettek és 1384 hektár kiöregedett ültetvényt vágtak ki. Szabolcs újra a burgonya hazája Gávavencsellő (KM) — A hírneves holland cég, a ZPC rendezett burgonyáiból fajtabemutatót a közelmúltban Gávavencsellőn a helyi szövetkezettel és a Nyírségi Rózsa Burgonyatermesztési és Értékesítési Kft.-vel közös szervezésben. A hét kiállított közül a három legígéretesebb holland fajtáról sok jót mondott el a hatalmas holland burgonyaértékesítő szövetkezet magyar- országi képviselője Éles Károly. A Bartina középkorai, nagyon bőtermő, piros héjú fajta. Őszi-téli tárolásra is nagyon jó. Előcsíráztatva korai termesztésre is alkalmas, a nálunk eddig ismert Kondorhoz hasonlóan, de annál lényegesen több gumót köt, és a kötött talajon sem deformálódik. Az Asterix piros héjú, középkorai érésidejű. Kiváló étkezési értéke mellett nagyon jó ipari feldolgozásra (sült krumplinak és a különböző ,,csipszek”-nek). Szárazanyag-tartalma magasabb mint a Desireé, ezért több káliumot igényel. Sok gumót köt, s azt biztonságosan csak öntözéssel tudja kinevelni, illetve ha csak a természetes csapadékra hagyatkozunk, ritkábban kell (35 cm tőtávra) ültetni. Betakarításnál kíméletesen bánva vele, jól tárolható. A Van Gogh fajta szép kiegyenlített méretű, enyhén megnyúlt gumójú, finom, sárga héjú. Miután egy, a világszerte ismert Bintje fajta javított változatáról van szó, az egyik legjobb ízű burgonyafajtának számít, és a főzési, feldolgohatósági tulajdonságai is kiválóak (főzés után nem szí- neződik el). A Van Gogh már, mint elhangzott, ellentétben elődjével, nálunk is biztonságosan termeszthető. Egészséget veszélyeztető hiedelmek A Gazda Zsebkönyv 1993- as kiadásának a fentivel azonos című fejezetében jelentek meg a 297. oladalon Márton János címzetes egyetemi tanár tollából az alábbi megállapítások: „A méz a legegészségesebb édesség. (Ezzel szemben: Különböző cukrokból és vízből áll. Csekély mennyiségben tartalmaz acetikolint, enzimet és ásványi anyagokat, mindenekelőtt káliumot és foszfort. Vitaminokat csak nyomokban. A méz aromája még 120 ösz- szetevőt tartalmaz. Közben mint elkerülhetetlen ráadást, csöpögtetjük a mézzel a kenyérre a DDT-t, ólmot, kadmi- umot, higanyt, mint a környezetszennyeződés tartozékait.) Jóllehet, ma a méz a finomított cukorral összehasonlítva természetes élelmianyag, mégsem rendelkezik olyan egészséget elősegítő és megtartó tulajdonságokkal, amelyet neki tulajdonítottak: a méz nem kevésbé fogszuvasodást elősegítő, mint a cukrok; a méz nem segíti elő a gyomor emésztését; a méz nem nyugtatja meg az idegeket; a méz nem javítja a szív működését; a méz nem védi a májat; a méznek nics vérképző hatása; a méz nem véd meghűlések ellen.” Eddig az idézet. Hogy ezen felelőtlen sorok írásra késztetnek, több okom is van. Egyrészt háziassszo- nyok köréből visszahallható, hogy nem érdemes mézet vásárolni, másrészt eskü kötelez, hogy csak bizonyított ismereteket terjesszek, a hazai alacsony mézfogyasztás és az exportlehetőségek beszűkülése miatt meglévő mézkészletekről nem is beszélve. De írásom legfőbb oka ezek mellett az, hogy nincs veszélyesebb dolog annál, mint nyomtatásban megalapozatlan, valóságnak nem megfelelő dolgokról, mint megállapításokról beszélni, mivel ezek hamar közhiedelemmé válnak, és a világnak nincs egyetlen olyan fejlett ismeretterjesztő-oktatási rendszere sem, amely ezen felelőtlenségek ellen naprakészen, jó eredménnyel felléphetne. Nekünk, akik tiszteljük a mézet, a méz elleni rágalmak cáfolata, illetve a tévhitek eloszlatása nem csak felelősségünk, de kötelességünk is. De vegyük csak sorjába Márton János megállapításait. A „vitaminokat csak nyomokban tartalmaz” megállapítás részben igaz, mivel a mézben kevés vitamin van. Ha a napi vízben oldható vitaminigényünket kizárólag mézből kívánnánk fedezni, ahhoz 1 kg mézet kellene naponta elfogyasztanunk. De a méz a mikroorganizmusok szaporodását gátló hatását nem az emberi szervezet vitaminnal ellátásán keresztül közvetve, hanem inhibin anyagain keresztül közvetlenül fejti ki. Ezek közül is a glükózoxidáz enzim működése nyomán keletkező hidrogénperoxid a legfontosabb. A hidrogénperoxid rendkívül erős hatását a mindennapok során közvetlenül is tapasztalhatjuk, hiszen a női fodrászok hajszőkítésre használt vegyszereinek is ez a hatóanyaga. A szerző figyelmét az is elkerülte, hogy Magyarországon 1969. december 31-e óta a DDT használatát betiltották, így az a mézbe két és fél évtizede bele sem kerülhet. A felsorolt nehézfémek is a mézben más élelmiszerekhez viszonyítva jóval kisebb meny- nyiségben találhatók meg, illetve kevesebb van benne, mint magában a virágnektárban, mivel azok a mézkészítés folyamatában nagyrészt a méh testében maradnak. A méhek részéről az a válogató magatartás, hogy csak forgalmas út melletti, nehézfémmel szennyezett bodza és hársvirágról gyűjtsenek (mint ezt néhány, a növények gyógyhatásáról valamit hallott embertársunk teszi), nem tapasztalható. Ebből következik, hogy a méz ezen anyagokkal csak annyiban lehet szennyezett, mint amennyiben általánosan környezetünk szennyezett. A méhek nagy területre kiterjedő gyűjtőmunkát végeznek, így a kisebb területeken (utak mentén) jelentkező szennyezettség a mézben inkább felhígul, semhogy sűrűsödne. A „méz nem kevésbé fogszuvasodást elősegítő, mint a cukrok” megállapítás sem felel meg a valóságnak, bár nem kétséges, hogy a civilizált országok lakosságának 90%-a fogszuvasodásban szenved, míg a természetben élő népeknek — ahogy a statisztikák mutatják — csak egészen ritkán vannak szuvas fogai. A szuvasodás fő okai a rostnélküli, túl sok szénhidrátot tartalmazó táplálkozásban keresendők. A szuvasodás kialakulásához a fogon lepedőknek kell kialakulni, amelyen különféle baktériumok, közöttük a Streptococcus mutans tapad meg. A baktériumok cukrokból szerves savakat termelnek, amelyek megtámadják a fogzománcot és kezdetben lassan, később egyre gyorsuló ütemben megindul a szuvasodás. Prof. Dr. Jost H. Dustmann és munkatársai az Alsószász- országi Méhkutató Intézetben Cehében laboratóriumi kísérletekben tisztázták a méz szerepét a szuvasodás kialakulásában. Megállapították, hogy a méz egyszerű cukraiból nem képződik dextrin anyagú foglepedék, míg a répacukorból igen. A méz répacukor tartalma pedig igen alacsony. A méz inhibin anyagai a Streptococcus mutans szaparodását gátolják, ennek következtében azok savtermelése is csökken. A méz víz- oldékonysága miatt a nyállal mosott fogakra csak rövid ideig tapad, ellentétben a csokoládékkal és bonbonokkal. A méz táplálkozásélettani jelentősége ezen kívül főként abban van, hogy a benne lévő egyszerű cukrok azonnal felszívódnak, így közvetlenül és rendkívül gyorsan vehetnek részt a szervezet energiaforgalmában. A méz, a benne lévő szerves savak és enzimek következtében igenis részt vesz az emésztési folyamatokban, ellenkezőjének állítása egyszerűen nem igaz. A mézfogyasztás a meghűléses betegségek kialakulása ellen valóban nem véd meg, viszont a kialakult betegségek gyógyulását segíti a mikroorganizmusok szaporodását gátló inhibin anyagok segítségével. Végezetül ha Márton János Úrnak igaza volna, írása alapján azt- hihetnénk, hogy cukorból és vízből az igazinál egészségesebb mézet készíthetnénk. Szerencsére idáig ez nem sikerült és tudom, hogy méhek nélkül még sokáig nem is sikerülhet. Végezetül írásomat abban a reményben zárom, hogy a Gazda Zsebkönyv 1994. évi kiadásába ez a felelőtlen írás már nem kerül be. És hogy így lesz, bízom mind a Kiadó, mind pedig a szerkesztők (akik között az ominózus cikk szerzője is ott volt) ideinél nagyobb felelősségében. Dr. Tóth Árpád a GATE, méhészettel foglalkozó oktatója 2100 Gödöllő, Fácán sor 64. Reméljük jövőre nyeresége is lesz a meggytermelőknek Galambos Béla Felvétele Jó húsú almát Az almatermesztők, a — feldolgozók, sőt a — fogyasztók körében is régóta ismert a stipikesedés és a különféle héjfoltosodások megjelenése az alma gyümölcsén. A foltosodások súlyos esetben a fán, de rendszerint csak szüret után a tárolás ideje alatt jelentkeznek. Ennek legfőbb oka, hogy a szállító edénnyalábok a gyümölcs zölddió nagyságától kezdve nem képesek kalciumot szállítani. így még a kalciummal jól ellátott ültetvényekben is hiány lép fel. Az ilyen gyümölcs a tárolás során, főleg ha borral sem volt megfelelően ellátva, húsbamu- lásra, azaz pufikosodásra hajlamos. A pufikosodás kialakulásának a kései szüreten túl a legfőbb oka, hogy a gyümölcsben a növekedés során bőr és kalciumhiányos sejtek sokasága képződik. A pufikos alma legfeljebb trágyázásra alkalmas, mert csekély beltartalmi értéke miatt, még a léüzemek is csak eladhatatlan minőségű sűrítményt képesek előállítani. A leszedett, majd gyorsan eladott almával pedig vásárlóinkat csapjuk be, majd veszítjük el, legyen az egyetlen fogyasztó vagy akár egy egész ország. Becsaphatjuk saját magunkat is, hiszen az elmúlt évben igen sok magántermelő és nagyüzem a kilátástalan piaci helyzet miatt kénytelen volt tárolni az almát. A néhány hét múlva „bepufiko- sodott” gyümölcsöt aztán — teljes joggal — már a léüzemek is vonakodtak átvenni. Azért, hogy megőrizzük, netán bővítsük piacainkat és ne forduljon elő az, hogy márciustól csillagászati árért árulnak Nyugat Európából vagy a tengerentúlról hozott almát hazánkban, csak egyetlen megoldás kínálkozik. Jó minőségű, tárolható almát kell termelni és ehhez a nyugaton alkalmazott technológiát itthon bevezetni. Vagyis, az előbb említett elemeket lombon keresztül pótolni. A kalciumos levéltrágyázást a várható szüret előtt 60 nappal célszerű megkezdeni kijuttatni, 60—45—30-15 nappal a szedés előtt, tehát összesen 3-4 alkalommal. A bór kijuttatása pirosbimbó és sziromhullás idejében összesen két alkalommal célszerű. Az ekkor kijuttatott boros levéltrágyák a termékenyülési folyamatokat is igen kedvezően befolyásolják. A jó minőség elérése érdekében a bór kijuttatása a színeződés kezdetéig sem késő, főleg ha a gyümölcsök felrepedését észleljük. Lehetőleg lombon köny- nyen felvehető, különböző hormonokat nem tartalmazó levéltrágyát alkalmazzunk. A hormonok ugyanis túlzott növekedésre serkentik a növényt, amelyhez a szükséges tápanyagot nem tudja felvenni, ezáltal mesterségesen idézünk elő még nagyobb tápanyaghiányt. Ezért javasoljuk a Damisol levéltrágyákat, bórból kezelésenként 20 1/ha, kalciumból 15 1/ha adagokban. A kalcium esetében kerülni kell a nagy melegbe való kijuttatást. Termelők, feldolgozók, kereskedők közös érdeke, hogy az említett kezelések technológiai elemmé váljanak megyénk almatermelésében. (írásunk szerzői: Margitics Béla és Ladányi Péter növény- védelmi és tápanyaggazdálkodási szaktanácsadók) Elment egy kertész Nyíregyháza (KM) — Szomorú esemény az, amiről az Almatermesztők Szövetségének lapja a FRUUINFO legutóbbi számából (is) értesülhettünk. Ezúttal nekrológra bukkant a lapszemléző, amely Bartha Ágnes (1963-1993), a gyümölcspiaci információs kiadvány szerkesztőjének emlékére készült Újfehértón, a kutatóállomáson: „Váratlanul elvesztettük Bartha Agnes munkatársunkat, lapunk szerkesztőjét. Rövidke életútját nem nehéz összefoglalni: 1981 -ben érettségizett a Nyíregyházi Krúdy Gimnáziumban, 1986-ban kapta kertészmémöki diplomáját a Kertészeti Egyetemen, 1986-tól egy évig gyakornok a Nyíregyházi Mezőgazda- sági Főiskolai Tangazdaságban, 1987-től az Ujfehértói kutatóállomáson dolgozott tudományos segédmunkatársként az alma fajtakutatásban 1988-ig, amikor kisfia megszületett. 1992. március 1-jén tért vissza, azóta ő végezte a FRUTTINFO szerkesztését és a vele kapcsolatos adatgyűjtés, levelezés, szervezés oroszlánrészét csaknem az 50. számig. Sokoldalú, tehetséges ember volt. A kertészmérnök szakmai tudása mellett jól alkalmazható szintű angol nyelvismerettel rendelkezett és otthonos volt a számítógép kezelésében is. Mindezekkel együtt szinte egyszemélyes intézményként dolgozott. Nyílt, őszinte természete miatt minden rendes ember szerette. Éber lelkiismeretével mindig együttérző társa volt a megbántottaknak is. „Nehéz idők a jókat irtják” — jut eszünkbe Ady egyik verssora, ha felidézzük Bartha Ági emlékét.”
