Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-18 / 192. szám

1993. augusztus 18., szerda Kelet-Magyarország 3 Szabolcs és Borsod a referencia Megyénk újabb támogatást kap egy bizonyos területfejlesztő program megvalósításához Nábrádi Lajos Nyíregyháza (KM) — Pol­gármesterek, önkormányzati képviselők, gazdasági szak­emberek beszédtémája mosta­nában: megyénk újabb támo­gatást kap egy bizonyos terü­letfejlesztő program megva­lósításához. A helyi és a köz­ponti erőforrások optimális felhasználása szintén hozzájá­rulhat megyénk felzárkózásá­hoz. A témáról beszélgettünk Kelemen Istvánnal, a megyei önkormányzat területfejlesz­tési főtanácsosával. □ Honnan és mire kapunk támogatást? — A minap a belügyminisz­ter is elismerte, hogy hiányzik a közigazgatásban, a terület- fejlesztésben a középszint. Létre kell tehát hozni egy kö­zépszintű területfejlesztési in­tézményrendszert egy 3 éves program keretében. A prog­ram megvalósításához hazánk a PHARE program keretében 10 millió ECU-t kap. Az ille­tékesek Borsod és Szabolcs megyét jelölték ki referencia­területnek. Vagyis e két me­gyében kezdik a támogatás felhasználásával kialakítani a középszintű intézményrend­szert. Ennek meg kell terem­teni a személyi és technikai feltételeit is. □ Állítólag különböző taná­csok, bizottságok alakulnak. Csak a formaság kedvéért, vagy les: gyakorlati hasznuk is? — Hangsúlyozom, hogy alulról építkező lesz a közép­szintű intézményrendszer. De­mokratikusan működő, kistér­ségi képviseleten alapuló re­gionális fejlesztési tanácsot kell létrehozni. Ez lesz a de­centralizált területfejlesztési Kelemen István A SZERZŐ FELVÉTELE politika középszintű meg­valósítója. Ez a regionális fej­lesztési tanács a most alakuló térségfejlesztő társulások kép­viselőiből, a Környezetvédel­mi és Területfejlesztési Mi­nisztérium , valamint a megyei munkaügyi központ képvise­lőjéből áll majd, de a tanács­ban lesz a munkaadók és a munkavállalók egy-egy képvi­selője, valamint az Állami Fej­lesztési Intézet megyei vezető­je és a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. képvise­lője is. — Egy kormánypárti és egy ellenzéki országgyűlési képvi­selő is jelen lesz a tanácsban, amely gyakorlatilag már meg­alakult. A tanács tagja lett dr. Vékony Miklós kormánypárti, Mádi László ellenzéki képvi­selő, a munkaadók dr. Jakab Imrét, a Magyar Gazdasági Kamara megyei képviseleté­nek vezetőjét delegálták a ta­nácsba. Az összetételből is lát­szik, hogy milyen széles a ská­la. Változatos, sokrétű munka vár a tanácsra. Nem csupán ülésekről, elvont tanácskozá­sokról van szó. A kollektív munkának a térségek, ponto­sabban a térségekben élő ál­lampolgárok vehetik majd hasznát. □ Mi az, ami már a falvak­ban, a kistérségekben létrejött, megvalósult? — A Csenger térségében élők egy kicsit megelőzték a szóban forgó program szerve­zését, elindítását. A szatmári kisvárosban létrehozták a Szatmár-Beregi Települések Szövetségét. A helyi sajátos­ságokat is figyelembe véve a város és a környékbeli közsé­gek együtt kívánnak működni a fejlesztésben. A kollektív bölcsességet is hasznosítani kívánják. A szövetségnek van ukrán és román szekciója is. Távlatokban határmenti együttműködésre is lehet szá­mítani. A csengeri szövetség­be a megyei közgyűlés is be fog lépni rendes tagként. Segí­tő szándékkal. — Fényeslitkén megalakult az Első Szabolcsi Térségfej­lesztő Társulás. Tizenhárom falu és a megyei önkormány­zat alapította. A megyei köz­gyűlés döntésének értelmében a jövőben sorra alakuló tár­sulásokban a megyei önkor­mányzat rendes tagként képvi­selteti magát. A társulások munkáját persze valamilyen módon koordinálni szükséges. □ Kik fogják végezni a: ope­ratív munkát, kik látják el a napi feladatokat? — Már a következő hetek­ben szakértők bevonásával lét­rehozzák a Regionális Fejlesz­tési Ügynökséget. Üzleti terve is lesz az ügynökségnek. A 6- 8 fős ügynökséget szakem­berek alkotják majd, gazdasá­gi, műszaki szakember és jo­gász is lesz a kollektívában. A különböző centralizált pénza­lapok területi ejosztását, bi­zonyos projektek elindítását is intézi majd az ügynökség, ter­mészetesen a regionális fej­lesztési tanács jóváhagyásá­val. A 6-8 fős kollektíva napi feladatokat is ellát. Hogy szükség lesz az ügynökség egyeztető, koordináló szerepé­re, azt egy szabolcsi példa is igazolja. Nyíregyházához nem messze két szabolcsi falu két különböző forrásból támoga­tást kapott pékség létrehozá­sára. Egészségtelen konkuren­cia alakult ki. Az egyik támo­gatást máshová kellett volna adni. □ Megyénk mennyit kap a 10 millióból, s milyen konkrét célok megvalósítása várható a fejlesztés során? — Az említett 10 millió ECU felét kapja a két megye. Ez több mint 500 millió forint­nak felel meg. Megyénk tehát a 3 éves program keretében mintegy 250 millió forintot kap. Lesz majd bizonyos helyi erő és külföldi befektetőkre is lehet számítani. A hatékony felhasználáshoz a tanács és az ügynökség gazdasági, műsza­ki segítséget ad az Önkor­mányzatoknak és a térségfej­lesztési társaságoknak. A ren­delkezésre álló pénzből meg­valósítható kis-és középszintű vállalkozások fejlesztése, be­ruházása, hasznosítani lehet a régi, kihasználatlan gazdasági épületeket, turisztikai közpon­tok alakíthatók ki, kialakít­hatók például a helyi, kistérsé­gi kereskedelem mechanizmu­sai is. Természetes, hogy a mezőgazdaság is részesül a tá­mogatásból. Franciaországban például a környékbeli közsé­gek jól együttműködnek, sér­tődés és a helyi önállóságuk megsértése nélkül. Nos, mi is ésszerű összefogást, jövede­lemtermelést remélünk a prog­ramtól. Győrbíró Enikő és Kovács Zsóka keramikus alkotásaiból láthatnak az érdeklődők Kisvárdán a Duo Shop tárlóiban Vincze Péter felvételé--------------Tárca— gy kóbor macska a pad- Hj lásomra kölykezett. Ak­kor vettem észre, mikor a négy kiscica már előbújt rej- tekéből, és játékos ugra-bug- rálásukkal istentelen zajt csaptak. Megsajnáltam a le­soványodott anyamacskát, s etetni kezdtem a családot. Lassan szelídültek. Az anyamacska már lábamhoz dörgölődzik, dorombol és hagyja magát megsimogatni, de a kölykök még vadócok. Mint valami bürokrata hi­vatalfőnökök, tartják magu­kat a három lépés távolság­hoz, s közelebb nem enged­nek. Próbálkozásomra előbb lapítva fújnak, aztán veszik a nyúlcipőt, és annyi felé sza­ladnak, ahányon vannak. A hálás cicamama próbál közvetíteni! Előbb a padlás­ról hozta le a kölyköket. Mint­ha megértette volna pana­szomat, hogy rossz lábaim­mal nem bírom már a létrá­zást. Bevették hát magukat a hátsóudvaron levő fáskamrá­ba. Most meg reggelenként és késő délután, konyhám nyitott ajtaja elé fekszik a mamuska, így a kölykök, óvatoskodva ugyan, de hozzásettenkednek, aztán játékos kedvükben egé­szen megfeledkeznek rólam, hancúroznak az ajtó előtt. Órákig el tudom nézni játé­kukat! Méteres ugrásokkal vetik egymásra magukat a kis szőrgombócok. Aztán felsza­ladnak a szőlőlugas oszlopán és kétméteres szaltó mortále- val huppannak a lent leselke- dőré. A kitett élelem más álla­tokat is az udvarra csalogat. Azt már tapasztaltam, hogy az anyacica megtá­madja és elzavarja az idegen macská­kat. A napokban vi­szont egy kutyus tévedt hoz­zánk, és közelített a macska- eledel felé. Behúzódtam a szilvafa takarásába, és kíván­csian lestem a fejleményeket. Az anyamacska valahon­nan hirtelen előugrott, és fúj­va a tejjel tele tányér mellé állt. A kutyus erre a váratlan fordulatra meglepetten fenék­re csücsült. Patthelyzet! Per­cek múlva meguntam a vára­kozást, kiléptem a szilvafa alól, és egy szilvával megdob­tam a kutyust. Am, éhes lehe­tett vagy barátságos, mert farkcsóválva csupán félre­húzódott. — Coki te!—kiáltottam rá, lábammal nagyot dobbantva. S csodák-csodája! Nemcsak a kutyus ugrott meg, hanem a cicamama is. De ő nem elfele, hanem neki a szaladó kutyus- nak. Nem is sikertelenül, mert egy fájdalmas vonítás jelezte, hogy alaposan beleharapha­tott a kutyus hátsó lábába. Ahogy az üldözésből visz- szatért cica lábamhoz dörgö­lőzve dorombolni kezdett, elméláztam a történteken. No lám, gondoltam! Még egy kó­bor macska is bátorságot nyerhet attól, ha van kiben bíznia. Hiába no! Csak erőt adó tulajdonság az a bizalom! Balogh László Cicabizalom Máthé Csaba A termelők ostromolják lapunkat leveleikkel. Próbáljunk valamit segíteni, hogy a korábbi években a felvásárlóknak átadott ter­mény ellenértékét megkap­ják. Sokszor néhány száz fo­rintról van szó, más több tíz­ezer forintban jelöli meg kintlevőségét. Kamatot de­hogy számolnak, többségük nem is ért hozzá, csak a kial­kudott forintocskákat látnák szívesen. A felvásárlási szisztéma ezeknek a negatív példáknak a hatására változott: ha fizet a fa alatt, vagy a beszállítás­kor a felvásárló, akkor vihe­ti a zöldséget és a gyümöl­csöt, ha nem, akkor viszont­látásra. Evekkel ezelőtt a termelők megértették, a fel­vásárlás után akár hetekkel, akár hónapokkal később, amikor sikerült eladni a konzervet, vagy amikor a friss export árát utalták. megkapták a pénzüket. Ahogy egyre több cég lépett be a felvásárlási vertikum­ba, felhígult a mezőny. Lehet szólni szándékos félreve­zetésről, gyors haszonszer­zésről, csődkísérletről, sok­szor pedig szakmabeli hiá­nyosságról. Rossz tárolás, hűtés, nem megfelelő minő­ség, megkifogásolt szállít­mány egy perc alatt az egész vertikumot felbolygatta. Maradt a széttárt kar, a hite­getés, a halogatás. Lehet hallani arról, hogy Mátészalka környékén az egyik felvásárlót testőrök őrzik, a másik almaátvevő a bankokkal egyezkedik arról, hogy az almaszezon kezde­tekor ki lesz a tulajdonosa az üzemének. Ezeknek a bizonytalansá­goknak köszönhető, hogy abszolút nincs szerződéses fegyelem, az írott papír ma­napság semmit nem ér, he­lyette egyedül csak a papír­pénz a mérvadó. A levelek pedig gyűlnek... A HIT gyülekezet zenés evangelizációját láthatták a közelmúltban a fehérgyarmatiak Molnár Károly felvétele­Kommentár _________________ Belső tartalékot Tóth Kornélia ol nyaraltatok? Tesz- sziik fel az ismerősnek a sztereotip kérdést, így nyár végefelé. Egyre gyak­rabban hallani olyan vá­laszt, hogy elmentünk Leve­lekre, Tivadarba, lbrányba. Korábban legfeljebb az olasz tengerpart, Görögor­szág vonzotta a nem túl vas­tag pénztárcájú magyar tu­ristákat. Am úgy tűnik, mind töb­ben ismerik fel a nyaralás­nak azt a semmivel sem pó­tolható varázsát, amikor együtt tölthet néhány napot az ember a családtagjaival. Lehetőleg távol az otthontól, mert akkor nincs bevásár­lás, takarítás, főzés, moso­gatás. Még a nomád körül­ményeket is élvezzük, mert egy picit visszavisz bennün­ket az összkomforttól az ős­ember-romantikáig, amikor mindent megunknak kell előállítani. Jól emlékszünk még arra, hogy nyaranta felkapottnak számított egy-egy ország. Vagy azért, mert ott szuper- cuccokat lehetett potompén­zért beszerezni, vagy azért, mert mindenki odaigyeke­zett, aki egy kicsit is adott magára. Most, amikor már a világon mindent megvehe­tünk idehaza, a bevásárló turizmusnak leáldozott a csillaga. Ismét azért indul­hatunk neki a világnak, hogy új, eddig ismeretlen tájakat keressünk fel, más emberek­kel találkozzunk, s a köny­vekben látott műkincsekben gyönyörködjünk. Vagy egyszerűen azért in­dulunk útnak, hogy a fizikai, szellemi, lelki közérzetünket újból kiegyensúlyozzuk. Ma­gunk mögött szándékozunk hagyni az egész éven át fel­gyülemlett feszültséget, a bántó érzéseket, az életünket pókháló módjára átszövő gondokat. A regenerálódás, s az a képesség, hogy önma­gunkból a legjobb tulajdon­ságokat, — mint türelem, megbecsülés, szeretet — le­gyünk képesek elővarázsol­ni, mind reális cél a közös nyaralás révén. Végül is nem az számít, ki hová jutott el földrajzi értelemben, hanem hogy kiegyensúlyo­zottabbá, boldogabbá vált-e a pihenésre fordított napok alatt. Ha ez megtörtént, ha­talmas belső tartalékokkal állhat neki a megszokott hét­köznapoknak. Nézőpont) HÁTTÉR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents