Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-03 / 179. szám
Kelet-Magyarország 5 1993. augusztus 3., kedd HAZAI HOL-Ml Az „ávós világ” Szabolcsban Pontos adatok a Jelcin-dossziéhoz — Hozzászólás a KM egy korábbi írása nyomán Emléktábla az ÁVH Vizsgálati Osztálya épületének (Sóstói u. 4/a) falán Fazekas Árpád Nyíregyháza — Az Államvédelmi Hatóságot (ÁVH) 1948 augusztusában Kádár János hozta létre a BM Államrendőrség Államvédelmi Osztályából (ÁVÓ) egyszerűen saját, belügyminiszteri rendeletével. Erről eddig Farkas Vladimir államvédelmi (áv) alezredes közölt a legtöbbet Nincs mentség című könyvében (1990). Eszerint volt: 1. ÁVH (kék ávósok) 2. Határőrség (zöld ávósok) 3. Belső Karhatalom 4. Katonai Elhárítás és 5. az ekkor kiterjesztett Szovjet Tanácsadói Rendszer. Megyénkben az ÁVH központja a rendőrfőkapitányság épületének II. emeletén volt. A Sóstói u. 4. alatti (volt püspöki) palotában rendezték be az ÁVH Vizsgálati Osztályát a pincében lévő börtönökkel, s a járási rendőrkapitányságokon kirendeltség működött. (1—3 fővel). A titkosság ellenére akarva- akaratlan az ÁVH nagyon sok „nyomot” hagyott Szabolcsban is. így a hírhedt pócspetri per idején, 1948. június 4-7. között több száz államvédel- mista szállta meg a falut, s éjjel-nappal vallatták, verték a népet. Itt volt akkor Rajk László sőt Kádár János is. Maga Péter Gábor altábornagy, az ÁVH vezetője 1951. március 30-án tett látogatást kíséretével Tyúkod községben, mert elszaporodott a kilépés a tsz- ből. Áz eredmény: 15 személy és családja kitelepítésre kerüit (Tyúkodról: 9 és Porcsalmá- ról: 6), internáltatott 6 főt (Kistarcsára: 5 és Fegyverneme: 1 főt), számtalan paraszt lett megfigyelés alá vonva 1967-ig(!), s ezeken kívül volt még bírósági eljárás is. Közönséges politikai gyilkosság volt az ún. kulák per, amelyben a dr. Szeszák Gyula elnöklete alatt működő nyíregyházi rögtönítélő bíróság 1951. június 13-án kivégeztette Kádár Gábor 51 éves gyulaházi gazdálkodót. Csupán ezen egyetlen perben 5 ávós és 2 rendőr is szerepelt nemcsak a nyomozási szakban, de a vád tanújaként is. Volt, akit még a vádemelés előtt agyonvertek. így 1953. június 22-én éjjel 1 órakor az ÁVH három nyíregyházi tisztje elhurcolta a Bocskai u. 12. sz. alatti lakásáról Kiss Sándor 29 éves megyei tanácsi osztályvezetőt. Négy hónap múlva ugyanezen három ávós közölte a szerencsétlen feleséggel, hogy a férje a főkapitányság fogdájában meghalt. Az özvegy 1991. november 4- ig tartó élete nem volt elég hosszú ahhoz, hogy férje rehabilitációja befejeződjék. Az 1956-os forradalom Nyíregyházán elsöpörte az ÁVH-t. A napokban erről beszélgettem a lakásán a koronatanúval: Petényi József akkori rendőr századossal (ma: nyugállományú rendőr alezredes; a Jelcin-dossziéban Petii néven és ávósként szerepel). Elmondta, hogy az ávós tisztek ekkor nagyon féltek, s ezért Végh György áv. őrnagy főosztályvezető (a szovjet dokumentumokban: Víg) utasítására Nagy Zsigmond rendőr százados lezáratta a Megyei Rendőrfőkapitányság egész épülettömbjét. A Hunyadi utca felőli kapualjat befaíaztatták. Az udvaron pedig tartalékoltak két teherautónyi lőszert és fegyvereket, amelyeket a Damjanich laktanya parancsnokától, Hubicska Zoltán őrnagytól kértek. A harcot azonban nem vették fel, mert egy ismeretlen személy telefonon felszólította az ávósokat, hogy 1956. október 28-án (vasárnap) déli 12 óráig hagyják el az épületet. Az átállott rendőrök maradhattak. Petényi József elmondta, hogy az ÁVH főosztályvezető államvédelmi helyettese ekkor Branovics Ferenc áv. százados és a rendőrségi helyettese pedig Antal Pál rendőr őrnagy volt. Utóbbi azonban „fejtágító” tanfolyamon volt Budapesten, a helyettesítésével pedig Petényit bízta meg, s ezért ővele közölte Végh főosztályvezető vasárnap 11 óra tájban a következőket: —Úgy határoztunk, Jóska, hogy elmegyünk! Vigyázz mindenre, nehogy az ügynöki hálózat névsora kijusson a közönség köré! (Ezek az iratok az irodák páncélszekrényeiben voltak elzárva). Ő nem kapott és nem vett át semmit. Sem kulcsokat, sem bélyegzőket, sem iratokat. Ez a megbízás is csak szóban történt. Nem közölték, hogy merre mennek. Szinte rohantak ki az épületből. Tény, hogy 4—5 Pobeda személygépkocsival és 1 teherautóval Ungvárra menekült kb. 40 személy; köztük családtagok is. Néhány magyar operatív tiszt(„magyar csekisták”) részt vett az ungvári börtönben az 1956-os elhurcolt magyarok kihallgatásában. Amikor 1956. november 5- én éjjel visszajöttek a szovjetekkel, Végh György főosztályvezető minden itthon maradt személlyel, így Petényi József r. századossal is leíratta az 1956. október 23.—november 4-3. közötti időszakban történteket. Az ÁVH-tisztek tehát ott folytatták, ahol abba kényszerültek hagyni, de még kepvetlenehhiil Főtanár.sadóArchív FELVÉTEL juk itten: Micu ezredes lett, a moszkvai kémelhárító osztály vezetője. Nemsokára Petényit is letartóztatták, s 4 hónapig „élvezte” a Sóstói u. 4. sz. alatti börtön 1. számú fogdájában a „megszűnt” AVH vendégszeretetét. Tény, hogy az ÁVH-t feloszlatta Nagy Imre, majd Münnich Ferenc és Kádár János is. Utóbbi kettő azonban csak színleg, papíron. Érdekes módon későbbi működésüket éppen egy el nem égetett nyíregyházi papír bizonyítja. Ugyanis az Állami Kossuth Lajos Gimnázium 1956/57. évi Anyakönyvének 30. sorszámánál Dandos Gyula IV. B. osztályos tanuló adataiban ezen Jegyzet olvas- hat6:„5/1957 sz. A mai napon szülei kívánságára kimaradt. Más gimnáziumba felvehető. Nyh. 957. júl. 14.” A valóság pedig a következő: 1. Dandos Gyulát már 5 hónappal ezelőtt 1957. február 11-én, második határátlépési kísérletekor lelőtték Szentgotthárdnál a zöld ávósok 2. ezen 1956-os mártír diákvezér teljesen árva volt. Említésre méltó végül Petényi József alezredes elbeszéléséből, hogy Végh főosztályvezetőt a piszkos munka, az 1956-osok első begyűjtése után Kecskemétre helyezték hasonló állásba. Már 1956. november végén Székesfehérvárról ide irányították Szikra Mihály áv. őrnagyot, aki folytatta a megtorlást, „a szocialista állam védelmét.” A nyírkarászi jogász poéta A Kunság képviselője a parlamentben — Tiszteletbeli jegyző Szabolcsban Balogh László A pattanásig feszített gúny, a duhajkodásba torkolló jókedély és a hozzáértéssel párosult jogászi szenvedély volt a meghatározója a Nyírkárászon, 1847. június 24-én született Komjáthy Béla egész munkásságának. Volt ő védőügyvéd, országgyűlési képviselő, jogi szakíró, és „népi- eskedőnek” titulált poéta. Sárospatakon, Debrecenben és Lőcsén volt gimnazista, jogot pedig .Kassán és Pesten hallgatott. Ez utóbbi helyen kapta meg ügyvédi oklevelét 1869-ben, és azonnal meg is nyitotta Pesten ügyvédi irodáját. Praktizálása mellett 1875- től évtizedeken át a kunsági választókerületek országgyűlési képviselője volt: Túrkeve, Kunszentmárton, Karcag. Bent, az országgyűlésben az igazságügyi, mentelmi, és pénzügyi bizottságok tagjaként tevékenykedett. Beszédei már 1875-től kezdve ott találhatóak az Országgyűlési Naplóban. Tiszteletbeli jegyzőként működött Szabolcs megyében 1867-68 között, a nagy szegedi árvíz után pedig a királyi árvízvédelmi bizottság tanácsosa majd elnöke lett 1879- ben. Ekkor végzett áldozatos munkájáért királyi elismerést is kapott. Kezdettől tagja, később alel- nöke volt a Függetlenségi és 48-as pártnak. Még egyházi szerepkört is betöltött: 1897- ben az ungi ref. egyházmegye gondnokává választotta. Beiktató beszédét a Sárospataki Lapok 1898-as áprilisi száma közölte. Ügyvédi praxisában főként védőként jeleskedett. Nagyhatású beszédeinek java ránk is maradt, minthogy azokat önálló kötetekben kiadta: Védőbeszédek politikai sajtóperekben (Bp.1884.), Esküdtszéki tárgyalás (Bp. 1884.), A szentendrei képviselőválasztás (Bp. 1885). stb. Érdekelte az akkor még gyerekcipőben járó fényképezés. 1890 tavaszán Daguerrotypek címen nagy sikerű előadást tartott Pesten Keresztesy József vívótermében, és az itt elhangzott előadást, névtelenül bár, de hasonló címen még ugyanabban az esztendőben kiadta. Költői tevékenységét a szarkasztikus gúny, és a túlfűtött kedélyesség jellemzi. A nagy szegedi árvíz hatása alatt Szeged veszedelme címen szatirikus költeményt írt és adott ki 1880-ban. Mulatozási rigmusokat, pohárköszöntőket, átélt tivornyák személyes emlékeit szedte versbe a névtelenül megjelent Borkorcsolyák (Szentes, 1893.) című kötetében. Tudomásunk szerint utolsó munkája volt az a három kötetes versgyűjtemény, amit Csalfa verőfények (Bp. 1906-1910.) címen adott ki ilyen minősítéssel:, JCorrajz versekben a szent koalíció korából” . Komjáthy Béla, ez a kedélyes-szenvedélyes jogász és poéta 1916. október 27-én halt meg Budapesten. Bár egetrengető nagyot nem alkotott, munkássága részét teszi irodalmi hagyományunknak, helye tehát ott van megyénk helytörténetében. Gyökerek Gondolatok egy földkiadás után Nyíregyháza ( S. A.) — A tanyasi emberek életét és belső érzelmeit csak az tudja igazán megérteni, aki ott született és itt kereste a mindennapi kenyerét. A földhöz, szülőföldhöz való ragaszkodás láttára egy máig is mélyen ható emlékem tör elő. Szomorúan emlékszem az 1947-48-as években zajló tanyasi tirpák emberek kitelepítésére. Már gyermekfejjel kellett simogató érzelemmel járnom a tanyasi dűlőket és földutakat. Erre az okot az a kitörölhetetlen élmény adta, amit láttam: az idős szomszédok úgy hagyták el otthonukat, hogy udvaruk valamennyi élő fáját megcsókolták. Utoljára az élettelen, de számukra mindig is élő kis- és nagykaput, valamint az ismeretlenbe vezető út első métereit, a tanya poros, de a mindig hazavezető útját. Az 1960-as esztendők, a tsz-ek szervezésének ideje legalább ilyen érzékenyen érintette a parasztságot. Amikor is a kilátástalanság és a megélhetés miatt sokan elhagyták, vagy elhagyni kényszerültek földjeiket, tanyájukat. Sokan azonban — vállalva a nehézségeket — a megalakult tsz-ben, vagy szorongatott kívülállóként folytatták a gazdálkodást. Minden elismerést megérdemelnek ezek az emberek. A földkiadó bizottságnál gyakran találkozunk az elszármazottak gyermekeivel, unokáival, akik a régi otthont és az életet adó földet, vagy legalábbis annak egy részét kárpótlás vagy részaránytulajdon formában szeretnék megszerezni. Erre a jelenlegi törvény módot és lehetőséget is ad. Amikor egy Sulyánbokor- ból elköltözött család gyermekével beszélgettem, arra voltam kíváncsi, hogy miért is vágyik vissza oly sok idő után? Hiszen a szülei is elhaltak, talán már a tanya sem áll. Hallgatás következett. Amikor a gyökereket hoztam szóba a választ már egy könnycsepp adta meg szeme szögletében. Erre a beszélgetésre a nyíregyházi ságvári Tsz Vajdabokori kirendeltségén került sor, ahol azon a forró júliusi napon a földkiadó bizottság tartotta ülését a tagi és a részarányföld-tulajdonosok számbavétele és névreszóló kiosztása alkalmából. A zsúfolásig megtelt teremben jóleső érzés volt azt tapasztalni, hogy a földkimérésre váró emberek megértették a bizottság igyekezetét. Együttműködésükkel és közreműködésükkel — úgy érzem — mindenki megelégedéssel távozott. Ugyanis ez alkalommal a gerhát és a rókabokori dűlők találtak gazdára. Jóllehet ideiglenesen ezeket a földeket már sokan évek óta hasznosították is. Számos esetben a bizottság már csak szentesítette a kialakult helyzetet. Némi korrekcióra sor került és a mérések folyamán ez várható is. A kialakított földterületeket új mezsgyehatárok fogják szegélyezni. Jó lenne, ha ezek a mezsgyehatárok nem elválasztanák, hanem összekapcsolnák a szomszédokat. A bizottság munkáját kissé nehezítette az a tény, hogy már korábban is történtek itt kimérések, mint ahogy a tsz más területein is. Sajnos a törvény ezeket a folyamatos ügyeket is a bizottság hatáskörébe utalta. Ezek után a bizottság az ilyen ügyekre nagyobb figyelmet kíván fordítani. A bizottságnak a törvényes út mellett az is célja, hogy a már említett hajszál-: gyökerek a gazdálkodásban és a lelkekben megerősödjenek és érzelmekben is gazdagodjanak. A nyírpazonyi temető lélekharangjának Törös Barna fafaragó készített haranglábat, amely jól illeszkedik a példamutatóan rendben tartott környezetébe Szekeres T ibor felvétele
