Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-17 / 191. szám

1993. augusztus 17., kedd HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarorsz, Kevés kell a boldogsághoz Normákra tanítják őket és adottságaikat felhasználva fejlesztik a személyiségüket , Dombrád (KM — TMI) — Óriási homokvár áll a Tisza partján. Barna bőrű gyere­kek formázzák, tapogatják vizes kézzel. Mint az igazi­nak, kapui, bástyái vannak, középen tornya. Idős, szemüveges ember fo­tózza. Egy göndör hajú, so­vány kisfiú szalad oda hozzá: — Tessék engem képezni! — Mit csináljak? Fekete hajú, fiatal nő lép a bácsihoz, dr. Lázók Anikó a személyiségfejlesztő és men­tálhigiénés tábor vezetője. — Azt kéri, tessék szíves lefényképezni — magyarázza bocsánatkérő mosollyal. A kép elkészül. A kisfiú boldogan fénylő arccal társai­hoz szalad dicsekedni. Értékteremtést tanulnak — Szegény, még beszélni sem tanult meg. Nyírbátorból jött, állami gondozott — int felé dr. Lázók Anikó. — Öt­ven, kilenctől tizennégy éves korú cigánygermeket táboroz- tatunk itt. Ok többnyire szo­ciális hátrányokkal küzdenek, ami jórészt a családok anyagi és szociális hátteréből fakad. Programjainkkal megpróbál­juk ezeket a hátrányokat vala­melyest csökkenteni, illetve olyan ismereteket adunk, amik ezeket ellensúlyozzák, és job­ban elősegítik a gyerekek kö­zösségbe illeszkedését. Azokat a normákat tanítják meg (a meglévőket igyekez­nek kézségszintre fejleszteni), amelyekre alapvető szükség van az életben, iskolában, tár­sas érintkezésben. Az első öt nap alatt kiderült, hogy akad­nak gondok a tisztálkodással, tehát szabályos verseny kez­dődött a gyerekek között: ki tud jobban kezet, fogat mosni, mosakodni, ügyelni a toalett higiéniájára... — Nagyon tanulékonyak, A folyóparton sokszor játszották az Add ki király, katonádat! című játékot Harasztosi Pál felvétele engedékenyek, ha kedves szó­val, szeretettel bánunk velük — mondja a táborvezető. — Amit itt elsajátítanak, azt a családjuknak továbbadják, a, barátaikat is rászoktatják. A személyiségük az adottságai­kon keresztül fejleszthetők igazán. Közismert, hogy kivá­ló a ritmusérzékük, de azt ke­vesen tudják, hogy a színérzé­kelésük, kézügyességük, átélő és elbeszélő képességük is jobb az átlagnál. Arra szok­tatjuk őket, hogy kreativitá­sukat, fantáziájukat felhasz­nálva alkossanak, értékeket hozzanak létre. Nekik kevés kell a boldogsághoz A gyerekek maketteket, rongybabákat készítenek, bati­kolnak, gyöngyöt fűznek, gyurmáznak, léggömböket festenek. Ösztönös tehetségük meglepő. A hurkapálcika és pingponglabda egy pelyhedző állú fiú kezében a szemem lát­tára alakul csillagszemű, sző­ke varkocsos, szoknyás, váll­kendős babává. A gyöngyök szépek, a batikok ötletesek, gazdag színvilágúak. Jár mezei Tamás né, a Nyír­egyházi Családsegítő Központ munkatársa tartja a manuális foglalkozásokat. Családsegí­tőként egész évben találkozik azokkal a gyermekekkel, akik körzetében laknak. — A személyiségükben észrevehető a fejlődés, hogy itt töltenek tíz napot — ma­gyarázza. — Ezt ők maguk is nagyon igénylik, év közben is kérik a leveleikben. Elmond­ják a többieknek, hogy milyen jól érezték magukat, milyen nyereményeket kaptak a Ki Mit Tud-on, ügyességi verse­nyen, tisztasági vetékedőn. Nagyon boldogok, hogy mese­könyveket, apróbb hasznos tárgyakat nyernek és kincs­ként őrzik meg. Olyan kevés kell nekik, hogy boldogok legyenek... A nyíregyházi Kanalas Ilo­na és Lukács Mária először vannak a táborban. Mindket­ten jutalomként nyerték, mert eredményesen szerepeltek az általános iskolás korú cigány- gyerekek kulturális sereg­szemléjén a volt Guszevban, a mai Huszár-telepen. Jövőre is lesz tábor — Minden nagyon tetszik — mondja a tizenegy éves Marika. — Játszunk sokat, fürdünk a Tiszában, diszkó­zunk. Szeretnék eljönni más­kor is. — Mi is! — kiabálják kó­rusban a többiek. A tíznapos tábor — amely a gyerekek nagy szomorúságára tegnap véget ért — immár a negyedik volt. A Megyei Önkormányzati Hivatal ren­dezte a Nyíregyházi Család- segítő Központ segítségével, a megyei önkormányzat részbe­ni anyagi támogatásával. Hozzájárult a tábor működé­séhez a Soros Alapítvány, a Szerencsejáték Alap, a Nem­zeti Etnikai és Kisebbségi Hi­vatal, valamint a Művelődési Minisztérium is. A tábort jö­vőre is szeretnék megszer­vezni. Tolókocsival a Szafari parkban Egy szülő ötlete alapján szervezte az egyesület a felejthetetlen kirándulást Nyíregyháza (G. V. P.) — Csodálatos élményeikről tartanak beszámolót ezek­ben a napokban ismerőseik­nek a Mozgáskorlátozottak Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete jóvoltá­ból azok a tagok, akik része­sei lehettek a Szafari parkba szervezett kirándulásnak. Az induláskor tekintetük fe­szült és várakozó, hiszen nem is tudják elképzelni, milyen élményben lehet részük. Az érkezéskor boldog és hálás pil­lantások, csillogó szemek jel­zik, hogy a kánikula ellenére is rendkívül jól érezték magu­kat. — Egy szülő ötlete alapján kezdtük a szervezést — tájé­koztat Balogh Zotlánné, az egyesület elnöke. — Eredeti célunk a Disneyland megláto­gatása volt, de nem sikerült tá­mogatókat találnunk. Tagjaink anyagi körülményei pedig nem teszik lehetővé a teljes költség viselését. Sok pályáza­tot írtunk. A HIT Alapítvány keresett meg, és ajánlotta fel segítségét, és a megyei önkor­mányzat. Az alapítványtól pénzt, a megyei önkormány­zattól autóbuszt kaptunk mini­mális térítés ellenében. □ Hányán vehettek részt a kiránduláson? — Egyesületünknek jelen­leg 4200 nyilvántartott tagja van. Közülük került 40 gyer­mek és fiatal az utazók listájá­ra. Sokan állapotuk miatt nem vehetnek részt. Pl. nincs aki a buszra feltegye és levegye őket. Néhány tartalék helyet is kellett hagynunk, ha valaki elfárad, le tudjon feküdni. A hét tolókocsi szintén helyigé­nyes. re nem csodálkoznak rá. Itt­hon, ahol megjelenünk, kiszál­lunk, nem ezt tapasztaljuk. Tagjaink kicsi korukban meg­szokják ezt, és azt, hogy el kell fogadtatniuk magukat. Csak olyan helyeket választottunk, ahol tolókocsival is lehet köz­lekedni, így nem szorultunk sok segítségre. Néhányan a résztvevők közül Amatőr felvétel □ Hogyan viselték az utazást a gyerekek? — Minden gond és problé­ma nélkül. Az autóbuszveze­tők véleménye szerint fegyel­mezettebben, mint egészséges társaik. □ Megkülönböztetett figyel­met tapasztalt-e a csoport az út során? — Külföldön megszokott dolog, hogy egy sérült ember­□ Mi volt a program? — Az első nap utazással, mátrai kirándulásai és buda­pesti városnézéssel telt, több­nyire autóbuszból. Mosonma­gyaróváron a Lajta Hotelban volt a szállásunk. Ezt a tolóko­csisok is tudják használni. Másnap a bécsi Szafari park, a Kalandpark és rövid vásárlás teljesen kitöltötte a napot, amelyet kellemes közös va­csorával fejeztünk be. A har­madik a hazautazás napján be­juthattunk a Hungaroringre. Különösen a fiúknak jelentett igazán nagy élményt az ott megtett két kör. A borsos belépőjegyárak és az utazási nehézségek miatt soha nem jutottunk volna el oda — mondják kórusban az érkezés után. A legnagyobb si­kert a majmok aratták, amikor meglepték az autóbuszt. Na­gyon sokat jelentett az állatok közelsége. Megcsodálhatták, etethették, megsimogathatták azokat az élőlényeket, ame­lyeket néhányan csak mese­könyvből és a tv képernyőjéről ismerhettek eddig. Jövőre szeretnének eljutni Disneylandbe. Az egyesület vezetői számára ez többet ér minden köszönetnél. Érzik, hogy fáradozásuk eredményes volt. Nemcsak feledhetetlen három napot szereztek ifjú tagjaiknak, hanem reményt, álmot is, amit dédelgetni és színesíteni lehet a jövő nyárig. Talán sokkal könnyebben vi­selik így nehéz sorsukat. Legyen e cikk honoráriuma az első befizetés a jövő nyári kirándulásuk költségeihez. Aki teheti, csatlakozzon hoz­zá! Számlaszámúk: Mozgás- korlátozottak Szabolcs-Szat­már-Bereg Megyei Egyesülete Nyíregyháza 1910 Budapest 802-2379-5. Jegyzet Számonkérés Györke László j j gy látszik, a demokrá- U ciával, illetve annak alakulásával együtt jár, hogy tengernyi önjelölt szá- monkérő tűnik elő a ködből. Hová lett ez, vagy az a pénz? Hová sinkófálják el az ön- kormányzatok a pályázato­kon, céltámogatás útján szerzett pénzeket? A kisebb települések pol­gármestereivel beszélgetve gyakran felmerül a problé­ma. Az emberek egy része — tisztelet a többségi kivétel­nek — egy egyszerű dolgot nem ért meg, vagy nem akar megérteni: az önkormányza­tok a pályázatokon nyert pénzeket csak arra fordíthat­ják, amire kapják. Persze, nyomban egy sor kérdés kerül elő: miért kellett ilyen drága iskola, miért kellett annyi utat rendbe hozni, mikor másutt is nagyon el­kelt volna a pénz? Mire most ez a gázprogram, csak el­csúfítja a falut, hogy minden utcája fel van túrva; meg az­tán az is hírlik, hogy amint befejeződik a „gázosítás”, emelni fogják az árát, ott le­szünk megint, ahol a part szakad. Hangsúlyozom: akik ezt mondják, az a kisebbség, amely azonban elég harsány ahhoz, hogy ne halljuk meg szavát. Nem egy polgármestertől hallottam: lehet, hogy igaza van azoknak, akik máskép­pen is el tudnák osztani a pénzt, de történelmi baklö­vés lenne az adott település életében, ha a lehetőséget el- szalasztanák, hiszen ekkora beruházásokat az önkor­mányzat saját erőből sose tudna megvalósítani. Érdekes megfigyelni, hogy kik azok, akik leggyakrab­ban háborognak. Elsősor­ban azok, akik segélyért ácsingóznak, gyakran fölös­leges pluszmunkát adván a polgármesteri hivataloknak. Aki naponta hajt a munkahe­lyén, ha az nincs, a földjén, a háztájiban, a műhelyében stb., az nem ér rá kuncsorog­ni, de számonkérni sem. A számonkérésnek egyéb­ként ez a formája — úgy lát­szik — nem csak Magyaror­szágon divat. Olvasom a Kárpátalja című lapban, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség egyes tagjai számonkérik az elnök­től, hogy hová lett az az öt­millió forint(l), amit a Sze­rencsejáték Rt.-től kapott a szervezet. Demográfiai mélypont Budapest (KM-T.K.)— Magyarország népessége 1981; óta minden évben csökken — derül ki a KSH adataiból. Ez a folyamat 1992-ben elérte eddigi mély­pontját: az ország népessége 1992. január 1-jén 10 millió 337 ezer volt, 1993. január 1-jére 27 ezerrel kisebb, 10 millió 310 ezer lett. Az euró­pai mércével mérve közepes termékenység mellett dön­tően a halandóság elfogad­hatatlanul magas szintje a népesség ilyen nagy mértékű csökkenésének az oka. 1992-ben 121 724 gyer­mek született, közel 5500- zal kevesebb, mint 1991- ben. A halálozások száma 148 781 volt, ami 4000-rel haladta meg az 1991. évit. A születések számának csökkenésében — a külön­böző társadalmi-gazdasági tényezők hatására csökkenő termékenység mellett — fel­tehetően közrejátszik a há­zasságkötések számának az utóbbi években tapasztalható igen nagy mértékű vissza­esése. 1991-ben 61 ezer házasság megkötésére került sor, 1992-ben már csak 57 ezer házasságot kötöttek. Csökkenőben van mind az első házasságkötések, mind az újraházasodások gyako­risága. Úgy tűnik, hogy e téren néhány éves késéssel ugyan, de követjük az Észak- és Nyugat-Európában már ko­rábban megkezdődött vál­tozást a családi együttélési formák terén. Erre utal egye­bek mellett a házasságon kívüli szülések arányának emelkedése is. A válási arányszámokra már néhány éve viszonyla­gos stabilitás jellemző: a vá­lások évenkénti száma ugyan kisebb-nagyobb in­gadozásokat mutat, a fino­mabb mutatók azonban egyenletességre utalnak. 1992-ben 21,6 ezer házasság felbontását regisztráltuk. A terhességmegszakítások tekintetében az 1992. év nem mutat különösen jellegzetes­séget a korábbi évekhez ké­pest. A művi abortuszok szá­ma 1992-ben 87 ezer volt, 3 ezerrel kevesebb, mint az azt megelőző évben. A magzati élet védelméről szóló tör­vénynek a terhességmegsza­kítások alakulására gyako­rolt hatása csak 1993-ban kezd megnyilvánulni. A demográfiai folyamatok közül ma Magyarországon a halandóság jelenti a legsú­lyosabb problémát. A halan­dóság az 1960-as évek köze­pe óta folyamatosan romlik. Az 1990-es évek elejére ez a tendencia oda vezetett, hogy az ún. fejlett világban Ma­gyarországon a legalacso­nyabb a férfiak születéskor várható átlagos élettartama (1992-ben 64,55 év volt), és a legalacsonyabbak közé tar­tozik a nők születéskor vár­ható átlagos élettartama (1992-ben 73,73 év). Igen magas a helytelen életmód­dal és a káros életvitelbeli szokásokkal összefüggő ha­landóság, ami mind a halálo­ki struktúrában, mind a kö­zépkorú és fiatal felnőttek elfogadhatatlanul magas és növekvő halandóságában nyomon követhető. Az 1993. év első négy hó­napjáról rendelkezésre álló előzetes adatok szerint az 1992-ben tapasztalt népese­dési tendenciák folytatód­nak, illetve a negatív jelensé­gek tovább erősödnek. A házasságkötések és az élve születések száma ala­csonyabb, mint az 1992. év azonos időszakában, a halá­lozások száma pedig megha­ladja az 1992 első harmadá­ban regisztrált értéket. Ked­vező tendencia ugyanakkor a csecsemőhalálozások 1993- ban is folytatódó csökkené­se, továbbá a művi terhes­ségmegszakítások számában 1993. januárja óta tapasztal­ható visszaesés.

Next

/
Thumbnails
Contents