Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-14 / 189. szám
Aktuális kérdések________________________________________________________________________________ Tanuljunk újra közlekedni Balogh József Szeptemberben emlékeznek meg arról, hogy 125 éves a közlekedési hatósági munka. Volt egységes, majd megosztott tevékenység, ismerősen cseng még a KPM Autófelügyelet, vagy a megyei tanács közlekedési osztály neve, két éve azonban a közlekedési felügyelet jelenti az egységes közlekedési hatóságot. Megyei vezetőjével, Szaszala Lászlóval munkájuknak arról a részéről beszélgettünk, amely a járókelőket a legjobban érdekelheti. □ Kezdjük a jubileumi dátummal. 125 éve lovaskocsik poroszkáltak a keskeny utakon, ma ezzel szemben gyors nyugati kocsik kerülgetik a lovaskocsikat a keskeny főutakon. Milyen fejtörést okoz ez Önöknek? — Sok és nehéz fejtörést, mert benne van a példában a közlekedés mindhárom alkotóeleme: az ember, a jármű és a pálya is, s ez átfogja tevékenységünk teljes skáláját. Az embert a képzés felügyeletével és a vizsgáztatás minden bajával; a pályával, az úttal és az út menti létesítményekkel kapcsolatos eljárásokkal; s a járművel, a forgalomba helyezéstől a ronccsá válásig. □ Nézzük közelebbről az embert. A járművek számának szaporodásával természetesen együtt jár a járművezetők számának növekedése, s sajnos a balesetek is gyakrabban fordulnak elő. Mit tehetnek azért, hogy csak azok kaphassanak járművezetői engedélyt, akik a vezetésre igazán felkészültek? — Az oktatás nem a mi feladatunk, a vizsgáztatás azonban igen, s mivel az utóbbi időben számos szigorítás történt, joggal remélhetjük, hogy ha nem is lesz kevesebb a balesetek száma, nem növekszik tovább. Ilyen szigorításnak nevezném például, hogy a korábbi két vizsga helyett négyből kell eredményesen szerepelni a jogosítvány Szaszala László Harasztosi Pál felvétele megszerzéséhez, hogy megduplázódott az elméleti kérdések száma, hogy szóbeli vizsgát kell tenni műszakiból, s ketté vált a gyakorlati vizsgáztatás is. Abból is következtetni lehet a nagyobb szigorra, hogy a képző szervek száma harmadára csökkent, mert olyan szigorúak a számukra előírt feltételek. □ Többször hallani az utóképzés bevezetéséről is. Mit jelent ez a kifejezés? — A járművezetőknek rosszat, mert az utóképzés tulajdonképpen büntetést jelent. Bevezetése anyagilag is teher annak, aki egyszer már kifizette a vizsgadíjat, s mivel vagy egy nagyobb, vagy három kisebb szabálysértés előzte meg az utóképzést, hosszabb-rövi- debb ideig hiányzik a jogosítvány is. Arról van szó, hogy ha két éven belül három akármilyen kis közlekedési szabályt sért valaki, bevonja a rendőrség a jogosítványt, s csak utóképzés végén tett vizsga után kaphatja vissza azt. A súlyosabb szabálysértések közül — mint például a vasúti jelzőlámpa, vagy a forgalom- irányító lámpa jelzéseinek figyelmen kívül hagyása, az elsőbbségadási kötelezettség megszegése, pláne az ittas vezetés — önmagában is elegendő az utóvizsga elrendeléséhez. Az egyetlen dolog, ami előnyös ebben, hogy csak Nyíregyházán lehet utóvizsgázni. Ha engednénk, hogy Mátészalkán, Kisvárdán — tehát ahol egyébként lehetőség van járművezetői vizsgát tenni — is utóvizsgázhassanak, talán hónapokat kellene várni, míg összejön egy csoport a felkészítéshez. Sajnos, itt két hét alatt megtelik a létszám, így sokan mire lejár a büntetés, megszerzik a jogot a járművezetői engedély visszaszerzéséhez. □ A pálya, az út a másik alkotóelem. Gondolom nem kérdezek újat, ha arra szeretnék választ kapni: hogyan történhet meg, hogy engedély nélkül épülnek utak, s néhol mint a karácsonyfát, úgy kidekorálják csalogató reklámokkal? — Sok ember akar valamit építeni, s nyilvánvaló nem a szántóföldön, hanem a forgalmas utak mentén. A gond, hogy nem tartják be a szabályokat. Ez egy magánember esetében is kifogásolni való, de az a tapasztalat, hogy az utóbbi időben sok a gond az önkormányzatokkal is. Tervek, engedélyek nélkül barkácsolnak utakat, temetik vissza a közművek építése miatt felbontott pályákat, arra nem gondolnak, hogy ebből később baj is származhat. Gondoljunk csak arra, mi lesz, ha egy baleset kapcsán azt mondják valakiről, hogy nem az útviszonyoknak megfelelően vezetett, s kiderül, hogy legalább fele arányban az út üzemeltetője a hibás, mert megtévesztő az út optikai vezetése, mert egy bar- kácsmunkát végzett alvállalkozó hanyagsága miatt megsüllyedt a pálya. Magánutak épülnek, földutakból lesznek szilárd burkolatú utak, ami örvendetes, de mi lesz, ha egy útcsatlakozás, egy kereszteződés, vagy éppenséggel a reklámtáblák miatt megváltoznak a rálátási paraméterek? A megoldásra úgy tűnik, várni kell, mert nincs, illetve nagyon kevés a közlekedési szakember az önkormányzatoknál, így huszadrangú feladatként kezelik a közlekedéssel kapcsolatos feladatokat. □ A végére maradt a jármű, amivel talán a legtöbb gondjuk van. — Valamennyi feladatunkat fontosnak tartjuk, de a járművek esetében valóban a forgalomba helyezéstől a forgalomban tartás és a jogszerű használat ellenőrzésének minden gondja a közlekedési felügyeleté. Alapvető feladat a műszaki vizsgáztatás, amit Nyír- egyhán a Lujza utcán, Kisvárdán és Mátészalkán végeztünk. Mivel nagy divat lett a nyugati kocsik vizsgáztatása, Nyíregyházán a Hatzel téren is megnyitottunk egy vizsgáztató állomást. Q Apropó, nyugati kocsik. Meddig engedik még ezt a roncsderbit, amit az öreg járművek behozatalával idéznek elő sokan? — Már semeddig. Megjelent egy rendelet, amely szerint a hat évnél idősebb járműveket vizsgálatra kell behozni. A vámhatóság a mi határozatunk megszületéséig csak nyilvántartásba veszi. Ha küllemében, vagy fontos alkatrészeiben sok a hiba, vagy fő tartóegysége sérült, akkor ki kell vinni az országból, vagy alkatrészként értékesíteni, mert a forgalomba helyezését nem engedélyezzük. □ Ha már itt tartunk: sokat hallani a hamis forgalmikról is... — Valóban gyakori volt, hogy meghamisították a műszaki vizsga érvényességének idejét. Most új határidőjelző sorszámcsíkot gyárttattunk, ezzel úgy gondolom lényegesen megnehezítettük a hamisítók dolgát. A lopott kocsikhoz gyártott forgalmi engedélyeket pedig a közúti és a határátkelőknél végzett ellenőrzéseken igyekszünk kiszűrni. Mivel minden tevékenységünkkel a közlekedésben részt vevők biztonságát szeretnénk növelni, úgy gondolom, ezért elnézhető, ha olykor szigorúak vagyunk. □ Köszönöm a beszélgetést!- . KM galéria Varga Éva kjspíasztiitái Libegő Harasztosi Pál felvétele hajdúböszörményi születésű művész 1974-ben vég- zett a Magyar Képzőművészeti fFőisfola szobrász szabón, 1981-tőlbét éven át volt Derfovits-ösztöndíjas. “Egyéni biálűtóbént, illetve nemzetközi tárlatobpn szerepelt tößßeb között Lisszaßonßan, Londonban, a sbßndi- náv országokban, Németországban, Mollandiäßan, Lengyelországban, Kpmániában. A ravennai Dante-biennáíé- nab négy albalomtnal volt résztvevője. Megkapta a mis- bold, a hódmezővásárhelyi, a zempléni tárlatob díjait, számos pályázaton győzött, például az érem kategória elsődíját kapta (jdansbßan a II. őjemzetbözi'Portrészobrászati ‘Triennáíén. Jelenleg Miskoícon albpt, munkflibóC a Nyírbátori 2knei Napok kísérőrendezvényeként a református templom sekrestyéjében nyílt meg az augusztus 20- áig látható bjállítás. A TARTALOMBÓL: • Miért fáj neked az égő élet? • A város mégse jön falura • A (kis) Pippin nagy alakítása • Szép és nem szép versek? Történelmi versenyhelyzet Nagy István Attila A z erkölcsi elvek mindig a gyakorlatban vizsgáznak, vagy egy kicsit szelídebben, a mindennapos tevékenységben igazolódnak. Mindezt azért szeretném előre bocsátani, mert nem akarok abban a látszatban megjelenni, hogy értelmiségi nyavalygásnak tűnjön az alábbi gondolatmenetem. Erkölcsi kérdéseken akkor kezdtem töprengeni, amikor rövid fél óra alatt egy autó kétszer akart elütni a gyalog- átkelőhelyen. A belvárosi homokhegyek közötti keskeny sávon haladtunk mind a ketten. A kocsi legalább hetvennel közelített, én a hőségtől szenvedve sokkal lassabban. A sofőr mindent nagyon erőszakosan csinált: haladt, fékezett, majd miután nem talált parkolóhelyet, tolatott, s eltűnt az OTP irányában. Néhány perccel később a Galéria Ütletháznál találkoztunk: úgy hajtott a gyalogosok közé, hogy a szeme se rebbenhetett, mert pár másodperc alatt a lámpánál volt. Amikor megtöröltem a homlokomat, s magamhoz tértem a kettős kábulatból, gondolkodóba estem. Olyan korszakot kezdtünk (szándékosan nem nevezem történelminek, mert újabban megint minden apró döntést annak neveznek politikusaink), amelyben kitárultak az ember lehetőségei. A szónak nem elvont, eszmei jelentésében, hanem a gyakorlatban. Mert miközben megszűnt az állam paternalista, gyámkodó magatartása, az egyén hétköznapi dolgaiban teljesen magára maradt. Figyelmét a korábbinál sokkal intenzívebben kell arra fordítania, hogyan él holnap s azután. Jövőképének kialakítása (ha egyáltalán óhajt ezzel a magasztos feladattal foglalkozni) is az egyén dolga lett. Mindez nagyon jó, mert megnőhet az ember felelőssége, hiszen a rossz döntések súlyát ő maga viseli, másrészt egy kicsit korán jött a felelősség. A polgárrá még nem vált embernek nem volt ideje hozzászokni az új döntési mechanizmusokhoz, nem volt alkalma kialakítani életének új ritmusát. Ennek további súlyos következményei vannak. Talán a legfontosabb, hogy a kapkodásban felőrlődnek azok a szellemi és fizikai energiák, amelyekre az új helyzetben feltétlenül szükség lenne. A kapkodás — a tapasztalatok szerint — az erőszakosságra hajlamosak egyéniségét erősíti, mert azt sugallja, hogy határozottabb fellépéssel, ráme- nősséggel gyorsabban lehet eredményt elérni. A határozottság persze erény is lehet, de itt inkább arról van szó, hogy duiyaság rejtőzik a magabiztosabb fellépés mögött. Naponként tapasztaljuk, hogy a hétköznapi szabadság lépten-nyomon megsérül. Pedig nagyon egyszerű a szabadság mértékének a meghatározása: az egyén szabadságának határa a másik ember szabadsága. Ez persze lehet, hogy a filozófiai gondolkodás világába vezet, a kisember viszont nagy eszmékkel nem foglalkozik. Legfeljebb fél, mert nem készült fel arra, hogy az élet apró dolgainak megoldásához is hőssé kell magasztosulnia. A félelem pedig beszűkíti az egyén amúgy is szűk mozgásterét, mert törekvései ennek a kellemetlen és rossz érzésnek az elkerülésére irányulnak. Ha a mindennapok gondjai közepette van időnk ezen az új jelenségen gondolkodni, köny- nyen megrémülhetünk, mert a mozaikokból, az egyszerűnek látszó történésekből riasztó kép rajzolódik ki előttünk. Az erőszakosság — a bűnüldözés körébe tartozó eseményeken kívül — elsősorban a közlekedésben jelentkezik aggasztó mértékben. Ma az országutat járók, a városi közlekedésben résztvevők többsége úgy érkezik haza, hogy miután kitette a zsebéből a slusszkulcsot, felsóhajt: ezt a napot is megúsztam. Nincs olyan közlekedési szabály, amit ne sértenének meg folyamatosan, veszélyhelyzetet idézve elő. F egyelmezetlenek vagyunk a közlekedésben, s az élet apró dolgaiban is. Nem törődünk senki mással, csak önmagunkkal. Ki akarjuk hasítani a magunk koncát, mielőtt bárki más hozzájutna. így értelmezzük azt a versenyhelyzetet, amelyet az élet mostanában ránk kényszerített.
