Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-12 / 187. szám

1993. augusztus 12., csütörtök Kelet-Magyarország 7 Kiegészítik a járandóságot A nyugdíjbiztosítási önkormányzatok már látják a nyugdíjemelés lehetőségeit Nyíregyháza (KM - K. É.) I — A sikeres választások után megalakult nyugdíjbiz­tosítási önkormányzat a közelmúltban tartotta nyil­vános közgyűlését. A képviselők és a jelenlévő érdeklődők először Nagy Sán­dor elnök tájékoztatóját hall­gatták meg, ezután kezdődött a Nyugdíjbiztosítási Alap 1994. évi költségvetéséről és az ehhez kapcsolódó egyes kérdésekről szóló állásfoglalás tervezetének vitája. A nyugdí­jasok érdeklődésére leginkább számot tartó előterjesztés volt az, hogy mennyi legyen az idei kiegészítő nyugdíjemelés. Kilenc helyett talán 12 havi A nyugdíjbiztosítási önkor­mányzat egyhangúlag elfo­gadta az elnökségnek azt a javaslatát, hogy a március 10 és a szeptemberi 10 százalékos mértékű nyugdíjemelésen, va­lamint az áfa felemelése miatt meghatározott összegben ki­fizetésre kerülő kompenzáción felül — még karácsony előtt, lehetőleg novemberben legyen egy 4 százalékos mértékű, egy összegben kifizetésre kerülő kiegészítő nyugdíjemelés. A Nyugdíjasok Kamarája képviselőinek javaslatára úgy döntött az önkormányzat, hogy bár a kiegészítéshez szükséges teljes összeg — a tb-alapok várható idei hiánya miatt — a közgyűlés időpont­jában még csak kilenc hónap­nyi összegben áll rendelke­zésre, törekedni kell a teljes, 12 havi emelést lehetővé tevő pénzügyi fedezet megteremté­sére. Ha az Országgyűlés is jóváhagyja a javaslatot, akkor körülbelül átlag havi 350-360 forintot, márciustól 9 hónapra számítva mintegy 3100-3200 forintot kapnának egy összeg­ben novemberben a nyugdíja­sok. Az önkormányzat ezen túl­menően azt is szükségesnek tartja, hogy a nyugdíjrendszer keretében mielőbb kidolgozza a már megállapított nyugdíjak szinten tartása érdekében szükséges éves rendszeres nyugdíjemelés általános elveit és új szabályrendszerét, még­pedig azért, hogy a nyugdíje­melések előre kiszámíthatóak legyenek. Az értékvesztett nyugdíjak hátrányos következményeinek a megszüntetésére is gondol­tak a képviselők. Azt indítvá­nyozták, hogy készüljön ja­vaslat az értékvesztett nyugdí­jak kárpótlás jellegű emelé­sére is, de ennek a költsége nem terhelheti a nyugdíjala­pot. Nem olyan rossz, mint gondolták A nyugdíjbiztosítási önkor­mányzat elnöksége megala­kulása óta alapvető feladatá­nak tartja a biztosítás, ezen belül a Nyugdíjbiztosítási Alap helyzetének a megisme­rését, a költségvetési hiány és a tartozásnövekedés okainak a feltárását. Megállapították, hogy a meglévő finanszírozási gondok ellenére a Nyugdíjbiz­tosítási Alap helyzete relatíve jobb, mint ahogy az az év ele­jén még várható volt. Ez pedig azért örvendetes, mert lehe­tővé teszi a tervezett kiegé­szítő nyugdíjemelést ebben az évben. A tb pénzügyi helyzetének konszolidálására azonban to­vábbi lépéseket kell tenni. A kormánnyal folytatott tárgya­lások középpontjában a va­gyonátadás elkezdése és fel- gyorsítása szerepelt. Ebben az évben legkevesebb 100 mil­liárd forint értékű vagyon áta­dásának kell megtörténnie. Fokozni kell a járulék behajtá­sára tett erőfeszítéseket is. Mint a tanácskozáson kiderült, sikerült a kormánnyal megál­lapodni a már régóta kért pro­filtisztítás elkezdéséről és 1997-ig történő szakaszos végrehajtásáról is. Fizessék be a járulékot A képviselők állásfoglalása egyhangú volt arról, hogy a költségvetés főbb számai, ösz- szefüggései és a tervezett hiá­nya csak akkor lesznek tart­hatók, ha 1993-ban legalább 100 milliárd forint értékű álla­mi vagyon hozamgaranciával történő átadása megvalósul, és 1994. első felében további — legalább 70-75 milliárd forint értékű — vagyont kap a tb. Az is szükséges, hogy a kormány olyan új jogi feltételeket te­remtsen, amelyek alapján a tb a tartozás mértékéig tulajdon­hoz, vagyonhoz juthasson az adós vagyonából. Soron kívüli intézkedést kértek a Pénzügy­minisztériumtól arra, hogy a költségvetési intézmények a tartozásaikat fizessék meg a társadalombiztosításnak. A képviselők egy tartózkodással azt is javasolták, hogy az idei 40 milliárd forintra tervezett költségvetési hiány megszün­tetésére társadalombiztosítási kötvényt bocsássanak ki. Az Alapszabály a társada­lombiztosítási önkormányzati igazgatásáról szóló 1991. évi XXXIV. törvény konkrét vég­rehajtására készült, amit még az Országgyűlésnek is jóvá kell hagynia. Az alapszabály egyik része tartalmazza a költ­ségtérítés, valamint a tisztelet­díj megállapításának szabálya­it is. Ezeknek a vitája feszült légkörben zajlott. A 11 elnök­ségi tag tiszteletdíja a 18 ezer forintos köztisztviselői alap négy és félszeres, 81 ezer fo­rint lehet, a 9 felügyelő-bizott­sági tag a számítási alap há­rom és félszeresét, 63 ezer fo­rintot kaphatja. Az önkor­mányzat elnöke, alelnöke, a felügyelő-bizottság elnöke a 18 ezer forint hatszorosát, 108 ezer forintot vihet haza havon­ta tiszteletdíjként. A százéves kiválasztott Az egyik unoka a nagymamáról mesél • A hosszú élet titka a szeretet Nyírgyulaj (KM) — Özv. Virág Józsefné Zelini Mária 1893. augusztus 6-án Ombo­lyon született. Szegény, dol­gos parasztcsaládból szár­mazott. Leánykaként pesz- tonka volt a Mándi-féle ura­dalomban, majd nagyobb korában a konyhába tették főzni. Ott ismerkedett meg férjé­vel, Virág Józseffel, aki ugyanezen a birtokon parádés kocsis volt. Nyolc gyerme­kük született, szegénységben ugyan, de tisztességgel, becsü­letes munkára nevelték őket. A gyermekek nevelése, a ház körüli munka és a föld mű­velése elég is volt akkor egy fiatalasszonynak. A tsz-világ- ban szintén maradt a sok mun­ka a számára, a ház körül, a kertben, a férj pedig a tsz al­másában kerülő, éjjeliőr volt. Nagy fájdalom érte, amikor Mihály fia 1966-ban,. súlyos betegségben 45 évesen meg­halt. Négy gyermeket hagyott. Juliska lányának három gyer­meke született, Erzsikének kettő, Annuskának kettő, Mar­gitkának négy, Sándornak ket­tő, Györgynek három gyer­meke van, és az őt gondozó 75 éves Marikának, Barna Mik­lósáénak három gyermeke született. Huszonhárom uno­kája lett összesen, s ma már Virág Józsefné Zelini Mária a századik születésnapon Kovács Éva felvétele negyvenegy dédunoka, és per- sze már egy ükunoka alkotja a rokonságot, így látható, népes család jutott a mamának. Bár gazdagok soha nem vol­tak, Virág Józsefhéhez azért bármikor jöhettek a gyerme­kek. Mindig volt az asztalon tej, tojás, csirke és jó kalács, amire az unokák nagy-nagy örömmel emlékeznek, sőt a pestiek csomagjába is mindig mindenből jutott. Volt olyan nyár, hogy a mamánál tizen- ketten nyaraltak. A sok finom­sághoz soha nem maradt el a jó szó sem. Sok mindent meg­ért, jó is rosszat is, de még most is ő vigasztal másokat. Arra tanít, türelmesnek kell lenni, mert az élet szép, és élni öröm. Szerinte a hosszú élet titka a kitartás, a szeretet, a mértékkel való evés, ivás, és nem utolsó­sorban az, ha hiszünk a Jóis­tenben. Ő mindig hitt és hisz ma is. Ezért gondoljuk mi azt, hogy ő kiválasztottja az Úr­nak, mert az Úrszíneváltozás ünnepén született. 1982 óta özvegy, de nem háborog, ki­egyezett az élettel, a neki jutott sorsba mindig belenyugodott. Egyetlen vágya még mindig a békesség, és a csendes elmú­lás, ezért imádkozik. Mi is nyugalmat kívánunk neki a hátralévő időhöz. így gondolja ezt egyik uno­kája a sok közül: Sütő Lász- lóné Virág Katalin. Jegyzet______________________ Valami elkezdődött Kovács Éva M egtartották első ta­nácskozásukat a nyug­díjbiztosítási önkormányzat tagjai. Igaz, az eseményről mindeddig nem sok tényleges információt szereztünk, hi­szen a legtöbb szó arról esett, a legnagyobb vihar akörül kerekedett, milyen magas összegű juttatást szavaztak meg maguknak a tagok. Valóságos politikai zűrzavar támadt eme egyetlen moz­zanat körül, s egyébről szinte alig hallhattunk részleteket. Pedig az „egyebek" sem mellékesek. Az önkormány­zat láthatóan komolyan veszi feladatát, első lépésként megpróbálta felmérni, me­lyek is azok a területek, ame­lyeken legsürgősebb a bea­vatkozás, s kereste a módot a támogatás anyagi fedezeté­nek megteremtésére is. Bár a teljes képre még várni kell kicsit, annyi máris bizonyos, hogy az alacsony nyugdíjjal rendelkezők már ebben az évben számíthatnak a nyug­díjemelésre, a ma még nem teljesen tisztázott értékű nyugdíj-kiegészítésre. Nem felejthetjük persze, hogy a döntéshez, az önkormányzati tagok által javasolt elképze­lések törvényreemeléshez a parlament határozata is szükséges. A nyugdíjbiz­tosítási önkormányzatok ki­mondták azt is, hogy ugyan a reméltnél szerencsére va­lamivel több pénz áll ren­delkezésre, a célok megvaló­sításáig még jócskán akad tennivaló. A tagok egyebek mellett arról is határoztak, a kitűzött célok valóra csak akkor válhatnak, ha a tb megkapja végre azt a több száz milliót érő, működő vagyont, amit régóta kér, s ami megilleti. A vagyon hozadéka ugyanis jelentősen gyarapíthatná a kasszát, s lenne miből nyugdíjat fi­zetni, támogatást adni. Az egészség- és nyugdíj- biztosítási önkormányzatok megalakulása olyan tény, amely a magyar állampol­gárok jogainak bővítését je­lentheti. Az önkormányzatok nélkül ugyanis nem szület­hetnek ezentúl az állampol­gárok hátrányát jelentő tör­vények és rendelkezések. A szekér még döcög ugyan, de már elindult az úton. Valljuk be, ma már ez sem semmi... A kevésből is egy keveset. Galambot etető öreg néni Nyíregyháza szívében... Harasztosi Pál FELVÉTELE Cukrosok Tivadarban Tivadar (M. K.) — A nyilvántartott beteglétszám alapján Szabolcs-Szatmár- Beregben a lakosság mint­egy öt százaléka szenved cu­korbetegségben. Ők rendez­tek nemrég egész napos Ti­sza-menti találkozót Tiva­darban. Az előző napok hűvös idő­járása is közrejátszott abban, hogy csak száznyolcvan cukros gyűlt össze az ifjúsá­gi tábor ebédlőjében, a Nyír­ség Diabetes Egyesület ren­dezvényén. Az első ilyen jel­legű összejövetel diétás tíz­óraival kezdődött, majd or­vosok, diabetikus ételeket gyártó cégek tartottak elő­adást. A Bayer-cég és a Lil­ly-cég mellett a Fehérgyar­mat és Vidéke Áfész éppúgy segített, mint a helyi pol­gármesteri hivatal, illetve a Megyei Közgyűlés Egész­ségügyi és Szociális Bizott­sága. Itt került sor a humán inzulinos eljárással kapcso­latos praktikus tennivalók megismertetésére is. A fi­nom ebéd, a diabetikus üdítő elfogyasztása után kérdésfel­tevéssel, válaszadással foly­tatódott a munka. A külön­féle gyártók új készítménye­ikről is számot adtak. A nagy sikert látva a résztvevők döntöttek arról, hogy a kö­vetkező évben Tivadarban megszervezik a diabetikus tábort is. Békesség a földön Tiborszállás (KM) —Bé­kenapot tartottak a közel­múltban a helyi szociális ott­hon lakói. Reggel 9-kor kez­dődött a nevezetes program, amikor galambok repültek a levegőbe. Ezután műsor kö­vetkezett, melynek során akadályverseny és kulturális vetélkedő egyaránt próbára tehette az idős emberek ügyességét és tudását. Ebéd után a helyi görög katolikus lelkész prédikációját hall­gathatták az egybegyűltek, mely a téma szellemében a békességről, a békéről és megértésről szólt. Ezután la­kók és dolgozók látták el kézjegyükkel azt a doku­mentumot, melyben azt fo­gadták meg, ezentúl szándé­kosan nem zavarják az ott­hon nyugalmát, szándékosan nem bántják egymást. A nap meglepetése az a Vadaskerti körkép címen megjelenő újság volt, melyet ezentúl rendszeresen kiad­nak, s melyet a nővérek szer­kesztenek és írnak. A lap az otthon életéről, a napi ese­ményekről szól. Mint Fehér Antal, a Tiborszállási Szo­ciális Otthon igazgatója el­mondta, a meleg hangulatú, nagysikerű békenap meg­szervezésében és lebonyolí­tásában az otthon dolgozóié az érdem, közülük is legin­kább Képíró Zsoltné, Acs Jenőné, Szabó Györgyné és Mezei Jánosné érdemel di­cséretet. Az oldalt összeállította: Kovács Éva

Next

/
Thumbnails
Contents