Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-11 / 186. szám

12 Kelet-Magyarország KULTÚRA 1993. augusztu 11., szerda Jegyzet Olvasunk, olvassunk! Nagy Zsuzsanna ív” i e/otó, ki később. Ki A. könnyebben, ki nehe­zebben. Ki szótagolva, ki szóképpel. De a lényeg ugyanaz, mindenki megtanul olvasni. Mióta ezen képes­ség birtokosaivá váltunk, azóta halljuk állandóan, hogy olvassunk. Kisgyerek­ként szüléink ajánlják, aztán az iskolában muszáj, sőt kö­telező. Felnőve a tévéből, rádi­óból szidnak minket, hogy túl keveset olvasunk. Még keményebb bírálatot is ka­punk, miszerint nincs olva­sási kultúránk. Pedig ma már a pénztől eltekintve (amitől persze egyszerűen lehetetlen eltekinteni), na de mondjuk ezt nem számítva, ilyen lehetősége embernek sose volt az olvasásra. Bár­ki, bármit, bárhol elérhet: csak lépünk kettőt és könyv­árus, könyvárus hátán, kar­nyújtásnyira a kultúra. Ha kinyújtjuk a kezünket, a vá­lasztás már nem ennyire egyszerű, sőt talán még a kedvünk is elmegy az olva­sástól. Pedig a standok ros­kadoznak, a könyvek csoda­szépek, mégis nehéz, egyre nehezebb megtalálni az iga­zit. Kezdjük a gyerekeknek szóló ajánlattal! Soha ennyi mesekönyv nem volt, mégis panaszkodunk, gyermekeink alig akarnak leülni egy-egy könyv mellé. De hát mit is olvassanak? A mesekönyvek nagy részét a Walt Disney rajzfilmek könyvváltozatai teszik ki, tele nagy képekkel, egyszerű, rövid szövegekkel. Jogos a gyerek reagálása: ezt már ismerem, inkább megnézem videón, az látvá­nyosabb és a lapok kiesése sem okoz gondot. Nagyon kevés gyerek tudja, hogy lé­teznek Andersen, Grimm mesék. De nem is akarnak tudni róla, mert azok túl szomorúak, a rajzfilmek biz­tos happy end-je nem mindig következik be, és hát min­denki jobban szeret nevetni, mint sírni. így teljesen logikusan ma­radnak a csodavilágnál. Ka­maszkorukban is ámítják őket. A könyvárusok követ­kező kínálata a szerelmes fü­zetek, sci-fi történetek, ame­lyek szintén nem a valóság­ról szólnak. A giccses rajz­filmek után átlépnek a gics- cses szerelmi történetekbe, amely megint nem az élet. Csoda-e, ha felnőtten ezt a világot akarják maguknak megteremteni, és elvesztve valóságérzéküket belebo­nyolódnak a látszatélet kere­sésébe. A gyors meggazda­godáshoz sokszor mesés út vezet, de itt a mese vége oly­kor megdöbbentő, hiszen a börtön magánya nem mindig felfogható. A csodás világot el lehet érni kábítószerrel, de meddig, és a befejezés itt is elég bizonytalan. És akkor jön a csalódás. Felnőttként már nincs kedvünk olvasni, mert be­csapottnak érezzük magun­kat. Az élet úgyis egészen más, legyintünk, kit érdekel­nek már a gyerekkor igazi meséi. Elfelejtettünk képze­letünkben utazni, de igazá­ból meg se tanítottak rá. A könyvekből tanulhattunk volna meg, ha idejében, a megfelelő irodalmat nyom­ták volna a kezünkbe. Éret­ten már nagyon nehéz újra megnyílni a mesék világába, és nem is ösztönöz erre sem­mi. Nincsenek felnőtt mesék, az írók csak a szakmának ír­nak. A z olvasó és alkotó nem tud egymás létezéséről. Egymást okolják a sikerte­lenségért, a csalódásokért. Ha újra egymásra találna ez a két réteg, az élet talán egy­általán nem lenne szebb, de a mi lelkünk megtisztulna, és a magunk belső világa külön életet kezdhetne ßggetlenül a mindennapok realitásától, mely egyre inkább felőrli ezt a belső menedék nélkül ve­getáló embernek nevezett ér­zékeny, különös jelenséget. Kölcsey-kutatások Tallózó az országos sajtóból Nyíregyháza (G. S.) — A júliusban megjelent folyói­ratokban böngészve találha­tunk néhány érdekes írást. Kölcsey Ferenc születésé­nek bicentenáriuma alkal­mából számos kötet, tanul­mány jelent meg az elmúlt években. A magukra valamit adó irodalmi és megyei folyó­iratok emlékszámot szentel­tek a nagy évforduló tiszte­letére. Azt hinné az ember, nem maradt semmi több publikálni való a kutatók tar­solyában. Szerencsére nem így van. Az Irodalomtörténeti Köz­lemények júliusi számában két tanulmány is olvasható Lukácsy Sándor: a Mikor ír­ta Kölcsey a Parainessist? című írásában hiteles forrá­sok alapján kutatja a mű megszületésének helyét, idejét és körülményeit. Sza­bó G. Zoltán: a Kölcsey-ver- sek címadásának vizsgálata ügyében arra keresi a vá­laszt, hogy fontos volt-e a költőnek a címadás kérdése. Miért adott szabad kezet gyakorta a költemények közreadóinak. Az Egyház és Világ c. fo­lyóirat három dokumentum­értékű levelet ad közre 1916-ból, adalékként az ún. protestáns értelmiségiről szóló vitához. Címe: Móricz Zsigmond és Ravasz László levélváltása. A Móricz-levél megtalálható a Csanak Dóra szerkesztette Móricz Zsig­mond levelezése (1962) kö­tetben, a Ravasz László írás az Irodalmi Múzeumé. A Hitel júliusi számában Borszéky György emlékezik ifjabb Krúdy Gyulára. Nagy írónk fia apja életvitelét utá­nozta, de tehetségének nem volt örököse. Csupán az apja fia maradt — állapítja meg a szerző. Mostohán bánt az orszá­gos sajtó a nyár nagy megyei kulturális eseményével. A Nyírbátori Zenei Napokra gondolok. Az egyik mélta­tást és invitálást a Pesti Mű­sor c. kulturális kínáló kö­zölte Zenei ünnepnapok Nyírbátorban címmel. A másik híradás a népsza­badság július 7-i számában olvasható: Solti Györggyel, a fesztivál tiszteletbeli elnö­kével készítettek interjút. Úem uborkaszezon nekik a nyár Belga, erdélyi, görög, kárpátaljai, lengyel, mexikói, olasz, szlovák együttesek vendégségben Nyíregyháza (KM - BE) — Van ahol igaz a mondás, mi­szerint a nyári vakáció a kultúrában uborkaszezon, viszont sok művészeti együt­tes háza táján ilyenkor is nagy a nyüzsgés, a jövés-me­nés. Jellemző a nyárra a mű­vészeti csoportok turnéja, a kölcsönös csere, a vendéges­kedés. Az egyik csoport most ké­szül külföldre, a másik éppen úton van, a harmadik itthon fogadja külföldi partnereit. Jó alkalom az ilyen kölcsönös csere egymás kultúrájának fel­fedezésére, a látókör bővítésé­re. Jön a Mega Alexandrosz (Nagy Sándor) Még a fehér kövek forrósá­gát idézik fel a Nyírség tánce­gyüttes tagjai, akik a napok­ban érkeztek haza Görögor­szágból. A Folklórfesztiválok Nemzetközi Szövetségének közvetítésével meghívásra vettek részt Kateriniben nem­zetközi fesztiválon, valamint egy Thessalonikihoz közeli te­lepülésen. Ottani szereplésük viszonzására érkezik Nyíregy­házára a görög Mega Alexand­ras (Nagy Sándor) elnevezésű táncegyüttes. Ugyancsak a Nyírség ven­dége iesz Belgiumból a Vosse- laar-ból érkező Dophei tánce­gyüttes. A Nyírség és két ven­dégegyüttese, valamint a fran­ciaországi Lyonból ideutazó Gergovia táncegyüttes — melynek tagjait a balkányiak fogadják — fellépnek augusz­tus 18-án Újfehértón, a Szent István napi ünnepen a Sóstói Múzeumfaluban, valamint au­gusztus 21-én a nyíregyházi szabadtéri színpadon. Hét szórakoztató táncegyüttes Számos művészeti együttes tagjai készülnek olyan szerep­lésre, ami kiemelkedő ese­ménynek számít az életükben, s remélik, a közönségnek is szórakoztató élményt jelent majd. A szabadéri színpadon, rossz idő esetén pedig a Váci Mihály művelődési központ­ban tartják meg augusztus 29- én a megyeszékhelyi táncgá­lát, melyen fellép a Katherina Ensemble, a Madison gyer­mektánc klub, a Magic Dance Sport Club, a Primavera ba­lettcsoport, a Re-flex Modem­tánc Stúdió, a RUMO Tánc­sport klub, a Slip versenytánc klub balett, jazzbalett és mo­demtánc kompozíciókkal. Élénk művészeti idegenfor­galom Nagy művészeti idegenfor­galmat bonyolítanak le az el­következő időszakban a Váci Mihály művelődési központ művelődésszervezői. Éppen hogy megjöttek a mazsorettek az országos bemutatóról, Bel­giumba készül a fúvós zene­kar. Közben szervezik az ősz eleji néptánc gálaműsort, amelyre hét külföldi vendége­gyüttes fogadta el a meg­hívást. Táncosokat várnak Székelykeresztúrról, Kolozs­várról, Ungvárról, továbbá számítanak egy lengyel le­ányokból álló fúvószenekar résztvételére, ugyancsak fúvó­sok jönnek Kassáról és Olasz­országból, ez utóbbi a Banda Folcloristica di Marcellina. Bizonyára nagy kuriózum lesz majd a néptánc gálán a Mexi­kóból érkező együttes szerep­lése. Eközben a Cantemus kórus Amerikában folytatja turnéját. Több mint hat heti fellépés­sorozat után jelenleg való­színűleg New York felé tar­tanak, megpillantják az óce­ánt, s belefér a programba egy kis pihenés, kikapcsolódás is, amit igazán megérdemeltek. Helytörténeti kutatók kerestetnek Szabó Pál kézírása Dokumentummásolat Baranyi Ferenc Nyíregyháza — A nyíregy­házi Jósa András Múzeumba 1990-ben került Bory Zsolt ha­gyatéka. Az anyag rendezése során 12 olyan levélre bukkan­tunk, amelyeket a népi írók legmarkánsabb egyéniségei vetettek papírra: Szabó Pál (9), Veres Péter (2), Kodolá- nyi János (1). A címzett mind­annyiszor Kuthy Ferenc, aki­ről azonban ez idáig nem sokat sikerült megtudni (sajnos Bory Beáta és Szabó Pál leánya Szabó Erzsébet sem tudott a kutatásban segítségünkre len­ni.) Csak a baráti hangvételű, 1953 és 1967 között született levelek árulnak el néhány élet­rajzi adatot, amelyeknek érde­kessége az, hogy közülük az utolsókat a címzett már Kis­várdán bontotta fel. Miért is szeretnénk többet megtudni Kuthy Ferencről? Elsősorban azért, mert Szabó Pál a címzett önéletrajzából több mozzanatot beépített a pedagógusokról szóló, 1954- ben írott irodalmi forgató- könyvébe a Nem politizálok- ba, amely 1954-ben az Új Hangban jelent meg, s amely­ből még filmet, színdarabot és regényt is szeretett volna ké­szíteni. Érdekes adalék lehetne Szabó Pál írói módszerének vizsgálatához az, ha tudnánk, mit, mennyit és hogyan hasz­nált fel Kuthy Ferenc életraj­zából. Önéletírásából, amelyet 1953-ban írt, a Somogy Me­gyei Tanácshoz küldött el, ahonnan azt a Szabad Néphez továbbították. Innen került Szabó Pálhoz, aki ennek okán vette fel a szerzővel a kapcso­latot, s amely vallomást a pe­dagógusokról gyűjtött anyaga gyöngyszemének nevezte. Ekkor még Kuthy Ferenc a Balatonmáriafurdői Általános Iskola igazgatója. Az első ki­csit még hivatalos levél után barátság születik a két ember között, amelyet megszólítá­sok, Szabó Pál önmagáról tett vallomásai, s vitáik bizonyíta­nak. „Időmmel, kocsival én rendelkezem, de persze az em­bernek igen sok dolga is van, s ráadásul már én is bizony túl vagyok a hatvanon.” (1954. ja­nuár 9.) „Ami egyéb megjegy­zéseidet illeti: engem soha nem ilyen vagy amolyan köz­vélemény irányított, hanem a lelkiismeretem. S hogy sétálok a pappal, igen, mert ezek föld­osztó papok voltak akkor, amikor még a szocdemek is otthagyták a falut, s parasz­tot... s: engem a kálvinista egyház nevelt azzá, ami va­gyok.” (1967. június 20.) Vi­ták, beszélgetések, meghívá­sok, mentegetőzések a beígért és elmaradt látogatások miatt olvashatók a lapokon. Ki lehetett Kuthy Ferenc, aki maga is írogatott, s akinek meg nem jelent dol­gait (?) Szabó Pál a Művelt Népen ke­resztül szerette vol­na kiadni 1954-ben. Ki lehetett az az ember, aki Veres Pétert kéri fel 1963- ban unokája ke­resztapjának, aki azonban a követke­zők hozzátételével utasítja vissza: „De azt hiszem, te is tu­dod, hogy sokfelé van keresztgyere­kem szerte az or­szágban, mert mint Parasztpárt elnök és O.F.T. elnök majd mint miniszter nem háríthattam el a meghívásokat. Sem a számukat sem a nevü­ket nem ismereríi.” (1964. január 8.) Akinek Veres Péter beszámol terveiről, munká­járól: „Már dolgozom egy új könyvön is néha. Címe a Ter­mészet könyve lesz, de nem csak a füvekről, fákról, hanem inkább az emberekről és a népekről fog szólni.” Ki volt hát Kuthy Ferenc, az egyszerű írogató pedagógus? Akinek hagyatékában talán még több Szabó Pál, Veres Péter levél is lappang, ame­lyek értékes adalékokkal szol­gálhatnának ezen írók hétköz­napi életének, munkamódsze­rének jobb megismeréséhez, s egy-egy írásuk keletkezéstör­ténetéhez. Előre is megköszönve, vár­juk múzeumunkban azoknak a rokonoknak, ismerősöknek a jelentkezését, akik segítséget tudnak nyújtani kutatásaink­hoz. Ezáltal minden bizonnyal sok új ismerethez jutunk. Világpremier Budapest (MTI) — A Jövőre veled, ugyanitt című Bemard Slade darab musi­cal-változatát a Madách Színház mutathatja be el­sőként a világon. A Jövőre veled, újra című musical bemutatóját december 31- én tartják. A két főszereplő Udvaros Dorottya és Hirt- ling István. Bemard Slade az elmúlt évben A férfi, akit szeretek című komédiájának bemu­tatóján már járt Magyaror­szágon. Barátja, Stan Da­niels, a bemutatandó musi­cal zeneszerzője elmondta: a Jövőre veled, újra zenéje érzelmes, romantikus hang­vételű. Az előadásokat élő zene kíséri; mint kiderült a Madách Színház életében első alkalommal. A forga­tókönyvírással, produceri munkákkal foglalkozó ze­neszerző pályafutása során 8 Emmy-díjat, és két Gold­en Glob kritikusi díjat ka­pott. Új film Gozsdu Elek regényéből Budapest (MTI) — Gozsdu Elek Köd című re­gényéből forgat filmet Deák Krisztina. A rendező­nő a XIX. századi szerelmi történetet áthelyezi a jelen­be. A két lánytestvér (Tóth Ildikó és Kováts Adél játsz- sza) Budapestről, illetve Bécsből tér vissza az el­hagyott családi kastélyba, és szeretné azt visszakapni. A filmben — különböző idősíkokban — megjelen­nek a kastély egykori lakói is. Sok külföldi szereplése lesz a közeljövőben a fúvószenekarnak Amatőr felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents