Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-10 / 185. szám
1993. augusztus 10., kedd HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Gyorsan elszálltak a milliók Személygépkocsival nem lehet repülőt gyártani • Manipuláció a számlákkal Cselényi György Nyíregyháza (KM) — Hazánk kívánatos ütemű gazdasági fejlődéséhez elengedhetetlen a külföldi szakemberek tőkéjének, szaktudásának, illetve marketingismereteinek számunkra is előnyös kamatoztatása. Ezért örömmel fogadunk, sőt a lehetőségeink szerint támogatunk mindenkit, aki pénzzel, s jó ötlettel kopogtat. De sajnos, van amikor a tervek nem az égiek, vagy a világpiac olykor nehezen, vagy ki sem számítható szeszélyei miatt mennek füstbe. S hogy a fejlett országokból érkezők előtt se essünk hasra, továbbá udvariasan, de az ő körmükre sem árt nézni, arra egy kft. esete a jó példa. Az ügyről To- ronicza Gyulától, a megyei rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi osztályának főnyomozójától kaptunk tájékoztatást. Az 1991 márciusában nyíregyházi székhellyel megalakult Ela Kft. tagjai között a magyarokon kívül svéd, norvég és kanadai állampolgárok is vannak. Céljuk a megye- székhelyen egy kanadai tervezésű ultrakönnyű repülőgép gyártásának a meghonosítása volt. Variáció egy témára A kft. tevékenységét me- gyeszerte méltán nagy várakozás előzte meg. Annál is inkább, mivel az előzetes felmérések szerint több repülőgépnek biztos piaca lett volna. s az előállításánál szabolcsi munkaerőt lehetett volna foglalkoztatni, ezzel is enyhítve a megye ez irányú gondjait. A kft. szakembergárdája erre alapozva összeállított egy pályázatot, amellyel a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központtól munkahelyteremtésre kívánt támogatást szerezni. Meg is kapta! A pályázat lényege az volt, hogy a társaság Nyíregyházán egy 30 millió forintos beruházást akar megvalósítani, ahol a termelés megkezdése után 85 ember tevékenykedik. A rendőrségi nyomozás során kiderült, bár a pályázatában a kft. vagyonaként 21 ——-------Tárca— A házunk végén, a falusi kamrában ott hajladozik a békázóbotom, amit nemrégen, egy unalmas délutánon szereltem össze, és azóta már tucatnyi vacsorát szerzett nekem a folyóparti zenészek közül. A bot egyszerű, vékony mogyoróvessző, rajta kétméteres zsinór, ólommal, piros ronggyal, és hármas horoggal a végén. Késő délutánonként, ha eszembe jut, felmarkolom a békázóbotot, és elindulok a partfelé. A partra érve leveszem a tornacipőmet, a vízbe állok. A rongyot a nád mellé lógatom, ütemes mozdulatokkal már- togatom a vízbe: a piros színre és a csobbanásokra tízesével csúsznak a békák a horog felé... A bot megemelkedik a kezemben, s a rongy alatti hármas horog beleakadw a béka alsó állkapcsába. Sivítva repül ki a partra, a fűben tekergőzve próbál szabadulni az oldalába akadt horogtól. Elkapom a hátsó lábait. Föntről a valóság is szebb millió forint (15 millió forint apport és 6 millió forint pénz- beni betét) volt feltüntetve, valójában a kft. ügyvezetőjének 6 millió forint pénzbeni betétje nem állt a kft. rendelkezésére. Ezt a pénzösszeget egy pénzintézettől hitelként vette fel. A hitelt a kft. cégbírósági bejegyzését követően azonnal visszafizette, vagyis a felvétel és a visszafizetés között csupán egy nap telt el. A törzstőke visszamaradó részét — 15 millió forint — zömmel személygépkocsik alkották, amelyekkel a repülőgépek nemigen gyárthatók. Több millióval tartozik a kft. Az immár bejegyzett kft. a megalakulása után egy hónappal már hitelfelvételre szorult, sőt két hónappal később újabb hiteleket vett fel. A 9 millió forint kölcsönből a kft. jelenleg a Mezőbank Rt.-nek több mint 5 millióval tartozik. A súlyosbodó tőkehiányon enyhített a megyei munkaügyi központtal kötött megállapodás, miszerint a kft. számára 11 millió forint támogatást irányoztak elő, kifejezetten munkahelyteremtő beruházásra. (A megállapodásban azt is rögzítették, hogy a támogatás fejében a kft. a beruházás befejezését követő öt éven át köteles 85 személyt foglalkoztatni.) A megítélt pénzügyi támogatás kifizetését a munkaügyi központ bizonyos feltételekhez kötötte. Ilyen volt például az is, hogy a kft. a pénz céljellegű felhasználását számlával tartozik igazobi a munkaügyi központ által a pénzeszköz kezelésével megbízott Kereskedelmi Bank Rt.-nek. Az Ela Kft. ügyvezető igazgatója a banknak közel 32 millió forintról szóló számla- köteget nyújtott be, amellyel azt kívánta igazolni, hogy a beruházás a pályázat, illetve megállapodás szerint megvalósult. s a számlákon szereplő eszközök a kft. rendelkezésére állnak. A banknak átadott számlák alapján úgy tűnt, a kft. a vállalt kötelezettségének eleget tett, s így all millió forintos támogatás felvételére teljes mértékben jogosult. A több hónapig tartó nyomozás során megállapították, hogy a kft. ügyvezető igazgatója által a banknak leadott, s külföldről származó számlák egy része valótlan tartalmú. Az egyes számlákon feltüntetett vásárlások nem történtek meg, továbbá a számlán szereplő eszközök, berendezések nemhogy a cég repülőgépgyártó üzemébe, de még haBalázs Attila felvétele zánkba sem kerültek be. így nyilván a termelésben sem vettek részt, sőt a beruházás részét sem képezhették. Az ügyvezető igazgató a számlákkal tévedésbe ejtette a munkaügyi központot és az annak megbízásából eljáró bankot. Pénz hiányában leállt a termelés A kft. üzemében a termelés 1992 novemberében teljesen leállt, s az addig foglalkoztatott mintegy 20 dolgozó munkahely nélkül maradt. A munkaügyi központ kára ez ideig nem térült meg. A támogatással kapcsolatos zálog- szerződésben feltüntetett vagyontárgyak sincsenek meg maradéktalanul, vagyis a kár megtéríttetésére kicsi a remény. Az említetteken túl a kft. ügyvezetőjének a társaság külföldi tagjaival szemben is elszámolási problémái vannak. A kft. vezetőjének tevékenységével összefüggő nyomozás befejeződött, s az ügyet a megyei rendőr-főkapitányság különösen nagy kárt okozó csalás bűntettének alapos gyanúja miatt vádemelési javaslattal továbbította a Nyíregyházi Városi Ügyészségnek. vadászkésem élével a szeme mögé vágok. Megremeg, kinyúlik. Kiakasztom belőle a horgot, derékban levágom a hátsó lábait, és a maradékot visszadobom a vízbe, a rákoknak. A múltkor — estefelé — a békazene hallatán újra elhatároztam, hogy'békacombot vacsorázom (paprikás lisztben kisütve, szőke kenyérrel). Előszedtem a békázót a kamrából, és a folyópart felé indultam. — No, zenészek — mondtam a partra érve —, itt a békavész. Öten közületek ma a másvilágra kerülnek. A vízbe kerül a piros rongy, csobogva járja a táncot. Loccsanás. A sulyomlevelek között feltűnik az apró hegyvonulat... A béka közelebb csússzon, ráugrik a rongyra, aztán sivítva repül ki a fűbe. Fejbe csapom a késsel. Kinyúlik. A lábait levágom, beleteszem a műanyag zacskóba. Felveszem a botot, újra a vízbe engedem a piros rongyot. ...Táncol a rongy a súlyom között. — Ott jön egy. Gyere, koma, itt a légy, csak rád vár. A béka ráugrik a rongyra, már itt is van a parti fűben. Nem sikít, nem ugrál. Előhúzom a késemet. — Ne bánts, te legény... Hátralépek. A béka egyenesen a szemembe néz. A fején korona. Törzsén apró palást, békalencséből. A torka lüktet. Nyakában lánc, fehér particsigákból fűzve. — Elvarázsolt királyfi vagy, ugye? — kérdezem, amint visszanyerem a hangom. — Az vagyok — mondja a béka. —Biztos? — Biztos. —Nem hiszem el. — Miért nem? Elvarázsolt királyfi vagyok, láthatod. Ne bánts, szépen kérlek, ha visszavarázsol valaki királyfivá, gazdaggá teszem. , — Hazudsz. Egyszerű béka vagy, mint a többi. Es én most agyonváglak. Nem, ne bánts, ne bánts, kérlek, ne bááánts, még valamikor segíthetek rajtad, nem ismered a meséket?! — Annak már vége. Meg- döglesz, szép királyfi. A késsel a szeme mögé vágtam. Kinyúlt, megremegett. Levágtam a combjait, beletettem a zacskóba, az'tán felvettem a botot... és a piros rongy nemsokára megint ott táncolt a sulyomlevelek között, a zöld palást, a nyaklánc és a nyolcágú korona mellett. Bólya Péter A királyfi Nézőpont j Döntés és demokrácia Kováts Dénes A tavasz, illetve a nyárelő sokszor a személyi döntések időszaka. Időnként, ha nem születik eredmény, és új pályázatot írnak ki, a nyár és az ősz a mérlegelés, a lehetőségek átgondolásának az ideje. Néhány esetben most is ez a helyzet megyénkben. Gondolkoznak az érintettek, régi és újabb vezetőjelöltek, s a dolgozók, az alkalmazottak egyaránt. Talán az sem véletlen, hogy a meditálás közben arra terelődik a szó: érdemes-e, kell-e állást foglalni? Hiszen a törvények és a tapasztalatok ismeretében, a különböző cégek, intézmé-, nyék kollektív szerződéseit vizsgálva egyértelművé válik: a dolgozók, á szakszervezetek véleménynyilvánítása csupán az áldemokrácia jegyében zajlik. Demokráciáról ugyanis akkor nem lehet beszélni, ha ezeket az állásfoglalásokat nyugodtan figyelmen kívül hagyhatják a döntéshozók. Szakmai, pártpolitikai, vagy egyéb érvekre, műérvekre és álérvekre való hivatkozással. Vannak, akik figyelembe veszik a dolgozók véleményét, mások arra alapoznak, egyesek időnként mérvadónak sem tekintik. Hiszen a döntés joga úgyis az övék. A dolog másik oldala az, hogy a munkavállalók részéről is számos, objektív vagy szubjektív körülmény, késztetés járul a javaslat- tételhez. A személyes érzelmek, szakmai indokok mellett a jövőbeni (munkahely )- biztonság is döntő tényező. S bizony, a „ne szólj szám, nem fáj fejem” mondást gyakran érdemes betartani, mert a kisebb-nagyobb, alig vagy jobban észrevehető retorziók esetenként nem maradnak el. Hiszen, ha esetleg objek- tívnek gondolja is magát a nyertes, ha szándékosan nem is akar ártani azoknak, akikről úgy véli, nem őt pártolták, az esetek többségében tudat alatt ott munkál ez az érzés. F ölösleges tehát az áldemokrácia jegyében állásfoglalást kérni a dolgozóktól. hiszen annak úgysincs sok értelme. Ha döntési lehetőségük nincs, akkor felesleges borzolni a kedélyeket, mert csak a munkahelyi légkört rontja. Nőtt az igényesebb darabáru aránya a MÁV eperjes- kei konténerátrakó napi 200-250 darabos konténerforgalmában Balázs Attila felvétele Kommentár Szívesen fizetnek Baraksó Erzsébet Tf itűnően érezzük ma- J\. gunkat, a hely csodálatos, az ellátás megfelelő, a program rendkívül gazdag. Jó érzés volt ezt hallani azoktól a vendégektől, akik a Nyíregyházi Nyári Egyetem hallgatói voltak az elmúlt két hétben. Ritkán szoktunk hasonló rendezvények esetében az anyagiakról beszámolni, most azonban mégis meggondolkodtatta a tudósítót az a tény, hogy a nyári egyetem külföldi hallgatói a részvételért személyenként mintegy 35 ezer forintnak megfelelő német márkát fizettek. És szívesen fizetnek, mert — amint a finn tanítónő megfogalmazta — az a hobbijuk, hogy érdeklődnek a magyarság történelme, kultúrája iránt. Egyikük megjegyezte, kifejezetten az előadások miatt jelentkezett, melyekből információkat szerezhet népünk életéről Voltak, akik annak örültek, hogy a programban sok kirándulás szerepelt. Valóban igényes választásra vall az úticélok megtervezése, hiszen vendégeink eljuthattak a megye irodalmi és történelmi emlékhelyeire, a még tisztán lélegző, érintetlenségében varázslatos Szatmárba és Bereg- be. Egy német úr arról számolt be; azért jelentkezett a kurzusra, mert személyesen szeretné érzékelni, hogyan érintik a magyarokat a változások, miként alakul az ország és az itt élők sorsa. Járt itt az előző rendszerben is, akkor unalmasnak és szürkének látta a várost, szomorúnak az embereket. Most azt tapasztalta, hogy a házak színesebbek, csillogó üzleteket talált, az emberek szemében fény ragyog. n gyöntetűen úgy véle- J-j kedtek a tábor német, finn, amerikai résztvevői: örülnek, hogy itt lehetnek, mert értékes és tartalmas két hetet kaptak. Közülük néhányon azzal adták irántunk érzett rokonszenvük ékes bizonyítékát, hogy nem először voltak itt, hanem visz- szatérőként jöttek el. És megint nőtt azoknak a száma, akik úgy búcsúztak: a viszontlátásra jövőre Nyíregyházán.
