Kelet-Magyarország, 1993. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-09 / 184. szám

1993. augusztus 9., hétfő Előrehozott kvótabővítés Budapest (B. P.) — Egy magyar publicista „kolosz- szális történelmi operett­nek” nevezte azt a színjáté­kot, mely az új kelet-európai demokráciáknak az Európai Közösségbe való felvétele körül zajlik. A jellemzés nem szaklapban jelent meg, de jól mutatja a hazai ér­telmiség enyhe kiábrándult­ságát. Voltak a nagy fogadkozá­sok, volt a társulási szerződés. Aztán lett a húsembargó és ezer egyéb jele annak hogy a közös piaci országok alapjá­ban véve protekcionista poli­tikát folytatnak Kelet-Európá- val szemben. Mert mi másnak lenne mondható az a tény, hogy egy kiló Pick szaláminak a németországi piacra való eljuttatásához a magyar ex­portőrnek előbb 4 márkás vá­mot kell megfizetnie? Európa szegényei, különösen ha ha­zánkhoz hasonlóan mezőgaz­dasági és élelmiszeripari ter­mékeik eladásából kellene megélniük, ilyenformán még jó ideig megmaradhatnak szegény rokonoknak. Az EK „új vasfüggöny” A külgazdasági miniszter magyarázata: „Az általános világgazdasági recesszió a fej­lett közös piaci országokat is keményen sújtja. Szembe kell nézniük saját választóikkal, farmereikkel, s mindazokkal az érdekcsoportokkal, ame­lyek nem nézik jó szemmel az aláírt társulási megállapodá­sokat, hiszen ezek számukra a keleti mezőgazdasági terme­lési konkurencia beengedését jelentik az eddig jól védett pi­acokra. A folyamatok lassítá­sára számos módszer létezik”. A pénzügyminiszter a húsem­bargó ügyében még messzebb ment minősítéseiben, kijelent­vén, hogy az EK „új vasfüg­gönyt” von a volt szocialista országok köré. Olcsó termelők tömege Az érdekelt nyugati főváro­sokban, különösen a koppen­hágai közös piaci csúcs után, vonakodnak elismerni, hogy protekcionista politikáról van szó. David Roche, a Morgan Stanley szakértője mindent az elmaradt fellendülésre hárít: „A gazdasági integráció olyas­fajta nagylelkűségből táplál­kozik, amely a növekedési periódusokban lép fel”. Ez persze magára a nyugat-euró­pai integrációra is vonatkozik, de ezt nem szívesen ismerik be. Inkább arra hivatkoznak, hogy három évvel ezelőtt, a kelet-európai rendszerváltás kezdetén a Nyugat éppen egy fellendülés küszöbén érezte magát, s azt hitte, megenged­heti magának a kelet-európai országok felemelését is. Most viszont a keleti mezőgazdasá­gi termelők csak gondot jelen­tenek. És az ipari termelők is. Egy frankfurti „villásreg­gelin” hangzott el Karl-Her­mann Baumannak, a Siemens pénzügyi igazgatójának szájá­ból az alábbi őszinte nyilat­kozat: „Sokunk számára, kü­lönösen itt, Németországban újdonság, hogy közvetlenül a szomszédunkban olcsó ter­melők jelentek meg, néha igen képzett munkaerővel, s az it­teni árak töredékéért képesek előállítani ugyanazt a ter­méket”. A közös piaci vezetők jú­nius 21-22-én megtartott kop­penhágai csúcsértekezlete mintha valamelyes változást hozott volna a Nyugat csendes halogatási taktikájában. Mint­ha feltámadt volna az 1989 óta alvó lelkiismeret. A résztve­vők megígérték: a társult tagok (Magyarország, Len­gyelország, Bulgária, Romá­nia, Csehország és Szlovákia) teljes jogú tagokká válhatnak, mihelyt gazdaságaikat össz­hangba hozzák a közösségi követelményekkel. Ám az érdekeltek ennél többet sze­rettek volna: valamiféle határ­időt. Méghozzá abból az ag­godalomból kiindulva, nehogy „ugrás közben emeljék maga­sabbra a lécet”. A közöspiaci országok 1989 óta 3,7 milliárd dollár több­letet értek el a Kelet-Európá- val folytatott kereskedelem­ben, azaz lényegében növelték partnereik kereskedelmi és fizetési egyenlegének hiányát. A másik oldalon mintegy 8 milliárd dollárnyi tőkét fektet­tek be az említett hat ország­ban, ami nem nagy összeg, ha azt vesszük, hogy egyedül Nagy-Britanniaban egyetlen év alatt (1992-ben) 19 milliárd dollárnyi külföldi tőkét fektet­tek be. Koppenhágában a „tizenket- tek” végül is megegyeztek bi­zonyos konkrét könnyítések­ben, a kelet-európai export előtt álló akadályok gyorsabb lebontásában. Két évvel előre­hozzák és már 1994-ben meg­szüntetik a nyersanyagok, pél­dául az acél és az ezüst be­hozatali vámjait. Az eredetileg tervezett 1997 helyett 1995- ben szűnnek meg a vámok az olyan ipari termékekre, mint a gépkocsik és elektronikai cik­kek. A magyar tévékészülékek esetében ez a mai 14 száza­lékos vámok megszűnését je­lenti a kvótán felüli (6,8 millió dollár) szállítmányokra. Maga a szállítható mennyiség pedig a tévékészülékek, vegyipari cikkek, faanyagok és üveg­áruk esetében 25 százalékkal növekszik évente. Kvótarendszer-finomítás A mezőgazdasági könnyí­tések inkább csak gesztusér­tékűek, s a The Wall Street Journal Europe értesülése sze­rint a részletekről még folynak a tárgyalások. A kvóták elvi­leg évi tíz százalékkal nőnek, s hat hónappal előbb kezdődik a kvótabővítés, mint eredetileg tervezték. Magyarországról 13 200 ton­na csirkét engednek be az idén az EK országokba a tervezett 12 ezer tonna helyett, s emelik a marhahús és a sertéshús kvó­táját is. Egy másik kényes kérdés­ben, a textil-export kérdésében annyit sikerült elérni, hogy a textíliák és a belőlük készült ruházati cikkek, ha alapa­nyaguk az EK országokból származik, mostantól vám­mentesen juthatnak vissza ugyanazokba az országokba. Ez elsősorban a lengyelek és a csehek számára jó hír, ha jóin­dulatúan megfeledkeznek ar­ról, hogy végeredményben még mindig csak ugyanannak a kvótarendszernek a finomí­tásáról van szó, amelynek ilyen hosszas fennmaradására négy évvel ezelőtt, az Euró­pához való csatlakozás első eufóriájában senki sem számí­tott. Inflációellenes orosz gazdasági tervek A jövő év második felére, illetve az 1995-ös szakaszban befejeződik a tömeges privatizáció Moszkva (MTI) — Az orosz kormány szakít a gazda­sági sokkterápiával, de nem növelni, hanem ellenkezőleg, csökkenteni kívánja az állam beavatkozását a gazdaságba. Egyebek közt ez hangzott el az orosz kormány ülésén, ame­lyen legutóbb a gazdaság sta­bilizálását célzó, két évre szó­ló kormányprogramot vitatták. A Borisz Jelcin elnökletével tartott ülésen Viktor Csemo- mirgyin kormányfő a gazda­ság helyzetéről szólva megál­lapította, hogy az utóbbi idő­ben felmerült nehézségek nem jelentik a reform megtorpaná­sát. A problémák a jelenlegi átmeneti időszakkal függenek össze. Az okok között Csemo- mirgyin a első helyen a koráb­ban egységes gazdasági térség felbomlását említette és hang­súlyozta egy egységes orosz gazdasági program szükséges­ségét. A gazdasági kormányprog­ram a tavalyi év tapasztalatai alapján több ponton módosítja az orosz reformot. Egyebek közt az infláció elleni küzde­lemben a kormány szakítani kíván a sokkterápiával, de csökkenteni kívánja az állam beavatkozását a gazdaságba. A program az állami vállala­tok privatizálásának folytatá­sát szorgalmazza, viszont javí­tani kívánja a még állami kéz­ben lévő válallatok irányítását. A program további eleme, hogy csak az életképes állami vállalatokat támogatják. A tervezet három szakaszt határoz meg. A jelenlegi első szakaszt a válságpályán ha­ladó fejlődés jellemzi és még jövőre is tart. Ebben az idő­szakban az infláció fékentartá- sa, a pénzügyi stabilizálás, il­letve a befektetések ösztönzé­se az elsődleges. Folytatódik a tömeges privatizálás, a szociá­lis politika pedig a leginkább rászorulókat célozza meg. A program előrejelzése szerint jövőre csökken a termelés zu­hanásának üteme és stabilizá­lódik az életszínvonal. A költ­ségvetési hiány pedig nem fogja meghaladni a nemzeti össztermék 8-10 százalékát, és az infláció sem lesz magasabb havi 5-7 százaléknál, miköz­ben stabilizálódik a rubel. A jövő év második felére, il­letve az 1995-re eső második szakaszban befejeződik a tö­meges privatizáció és az álla­mi kézben maradó vállalatok reformja, csökken a költségve­tési hiány és az infláció. Mind­ez a tervek szerint lehetővé te­szi az adók, illetve a hitelka­matok mérséklését, ami előse­gíti a vállalkozások fejlődését. A második szakasz végére sta­bilizálódik a termelés, és az ál­lami szektor a bruttó nemzeti összterméknek már csak 30- 35 százalékát fogja adni. A harmadik szakasz 1996-ban kezdődik. A kormány számításai sze­rint ekkor már megkezdődik a gazdasági növekedés. Ekkor elsődleges a gazdaság műsza­ki rekonstrukciója és meg kí­vánják teremteni az életszín­vonal jelentős emelésének fel­tételeit is. Ez annyit jelent, hogy a tervek szerint az ezred­fordulót megelőző években 4- 5 százalékos évi gazdasági növekedés várható. Uj spanyol gazdasági kormányprogram Madrid (MTI) — Minden­kitől áldozatokat kér a gazda­sági helyzet javítása érdeké­ben a spanyol kormány. Pedro Solbes gazdasági és pénzügy- miniszter a képviselőház rend­kívüli ülésén terjesztette elő a kormány új gazdasági prog­ramját, amelyet az ellenzék hevesen bírált. A katalán és a baszk pártok, amelyek támo­gatásától függ a kisebbségben lévő szocialista párti kormány fennmaradása, feltételeket kí­vánnak szabni a program tá­mogatásához. Solbes a jövő évi költségve­tés irányelveit ismertetve kö­zölte: a program szerint a költ­ségvetési deficit nem halad­hatja meg a GNP 4,5 száza­lékát, 1996-ra pedig el kell ér­ni, hogy a hiány legfeljebb há­rom százalék legyen. A költ­ségvetés kiadásai jövőre az ideihez képest legfeljebb 2,5 százalékkal növekedhetnek, a kiadások egy részét befa­gyasztják, viszont a közmun­kákra fordítandó — s ezzel munkaalkalmakat teremtő — programokra az ideinél 11,4 százalékkal többet fordítanak. A szociális kiadások legfel­jebb hat százalékkal emelked­hetnek. Befagyasztják a közal­kalmazottak fizetését — ez számukra várhatóan a vásárló­erő hatszázalékos csökkenésé­vel jár majd —, s a bérköve­telések mérséklését kérik a szakszervezetektől is, a mun­káltatók szervezeteivel együtt kidolgozandó „új szociális paktum” keretei között. A szakszervezetek egyébként az előzetes tárgyalásokon elutasí­tották a kormány javaslatait. Az állami bevételeket egye­bek között az üzemanyagárak­ra kivetett adóval akarják nö­velni: a benzin literenként öt pesetával drágul a terv szerint. Rendkívüli intézkedéseket he­lyeztek kilátásba az adócsalá­sok csökkentésére — erről kü­lön törvénytervezet készül. Meg kívánják reformálni a munkaerőpiacot, korlátozva a munkanélküli-segélyek folyó­sítását és ösztönözve azokat a vállalatokat, amelyek új mun­kaerőt foglalkoztatnak. A kor­mány megígérte azt, hogy küzd az infláció ellen. A pénz­ügyi reformok közé tartozik, hogy még az év vége előtt be­terjesztik a spanyol bank ön­állóságát biztosító törvény ter­vezetét is. A vitában a kommunista párt által vezetett Egyesült Baloldal vezérszónoka azzal vádolta meg a kormányt, hogy „kizárólag a dolgozókkal akarja megfizettetni a válság árát”. A legnagyobb ellenzéki erő, a Néppárt szerint Felipe Gon- zález „a választási hadjáratban félrevezette a szavazókat”, mert más ígéreteket tett, mint amelyeket most meg akar va­lósítani. Titoktartás Nyíregyháza (KM) — A Kelet-Magy arország 1993. augusztus 5-én megjelent számában cikket közöltek „Privatizáció Meteor-mó­don”. A megjelent írás sze­mélyemmel kapcsolatos közléssel kezdődik, ezért ké­rem észrevételem közlését: A megjelent cikket tudtom nélkül volt munkatársam, Holp András közreműködé­sével közölték. Munka- viszonyom megszűnését kö­vetően volt munkatársam­mal kapcsolatban nem áll­tam, részére a Meteorról in­formációkat személyesen, írásban vagy egyéb más mó­don nem adtam. Az olvasó­kat tájékoztatom, hogy a megjelent íráshoz kiegészí­tést, helyesbítést nem fűz­hetek, mivel munkaviszo­nyom megszűnésével pol­gárjogi szerződés kötelez a Meteor üzleti titkainak meg­tartására. A polgárjogi per elkerülése érdekében is ké­rem észrevételem közlését. Orosz József volt igazgató- lerakatvezető Csökkent az állattartási kedv, de azért még viszik a tápot Tunyogmatolcson Nábrádi Lajos felvétele Lengyel húshiány Az importstop feloldását javasolják Varsó (MTI)—A lengyel húspiacon beálló csődről számolt be a Rzeczpospolita című varsói napilap. Annak ellenére, hogy je­lenleg nagyon magas a ser­tés-, illetve a marhahús fel- vásárlási ára (kilogrammon­ként 18 ezer zloty, csaknem 1 dollár), a kínálat immár huzamosabb ideje minimá­lis. — Naponta 100-150 ser­tést vásárolunk fel, ami a szükséglet 10 százaléka. Az elmúlt két hétben naponta átlagban 3 marhát vásárol­tunk. Ez gyakorlatilag azt je­lenti, hogy marhahúst egyál­talán nem tudunk feldolgoz­ni — olvasható a kólói hús­kombinát levelében, melyet a minap Jacek Janiszewski mezőgazdasági miniszter­hez juttattak el. A húskom­binát gazdálkodásáért fele­lős szakemberek a további­akban arról írnak, hogy a ki­alakult helyzetben az EK-or- szágokból származó húsim­port tilalma az üzem felszá­molásához vezethet. Ha nem oldják fel az importstopot, ezer dolgozót — a létszám 60 százalékát — kell majd elbocsátani. Árfolyamok _____________ Tőzsde ■Ii<IIBM^IIIilllHlB8HMHB8MlllWIW Index július 836,83 (+23,57) Hivatalos árfolyamok Érvényben: 1993. augusztus 6. Valuta Deviza Kanadai dollár 73,33 74,73 73,86 74,20 Pénznem Vétel Eladás Vétel Eladás Kuvaiti dinár 314,60 320,10 316,56 317,94 Német márka 55,41 5637 55,77 56,01 Angol font 141,51 14431 14250 143,20 Norvégkorona 12,82 13,06 12,90 12,96 Ausztrál dollár 6454 65,78 65,11 65,41 Olasz lírai 1000) 59,07 60,35 59,39 59,71 Belga frank(lOO) 262,92 267,58 263,87 265,03 Osztrák sc.( 100) 787,88 801,48 792,93 79633 Dán korona 14,02 14,28 14,06 14,12 Port. esc.(100) 54,82 55,92 55,04 55,32 Finn márka 16,34 16,74 1650 16.60 Spanyol pes.(lOO) 68,10 7952 68,38 68,76 Francia frank 15.96 1634 16,06 16,14 Svájci frank 62,90 63,98 63,25 63,53 Hollandfonnt 49,26 50,12 4958 49,80 Svédkorona 11,81 12,07 11,91 11,97 ír font 133,13 135,73 134,08 134,72 USA dollár 94,87. 96,43 95,45 95,85 Japán jen (100) 91,05 9235 9139 91,69 ECU 10632 10838 107,02 10752 —GAZDASÁG” .... Kelet-Magyarország 13

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents