Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-08 / 157. szám

10 Kelet-Magyarország Baktériumölő ruházat A kórházakban állandó harcot kell folytatni a kóro­kozó mikroorganizmusok ellen. Sokat ígérő új fegyver az a baktériumölő ruha, amit a lyoni textilkutató intézet fejlesztett ki. Az ebből ké­szült öltözék sokszori kimo­sás után is megőrzi baktéri­umölő tulajdonságát. Előál­lítására minden szintetikus vagy kevertszálas anyag al­kalmas. A nyers szálat elek­tronokkal bombázva a poli- mérláncok felnyílnak. Eze­ken a helyeken kapcsolódik a baktériumellenes anyag a szálhoz. Az így kezelt szálat a továbbiakban a szokásos módon lehet festeni és fel­dolgozni, nem veszti el ön­fertőtlenítő hatását. A tenger potyautasai A turistahajók utasai szá­mára kellemes változatossá­got jelentenek a hajójukat órákon át kísérő delfinek. A hajók ilyen kísérése a delfi­neknek energiamegtakarí­tással jár — állapították meg az USA haditengerészetének kutatói. Kisebb sebességnél a ha­jók orrhullámát használják ki, nagyobb sebesség esetén a hajófar mögé húzódnak vissza, mint a kerékpárosok az autó szélámyékába. A kísérletek kimutatták, hogy ilyenkor kisebb a delfinek energiafelhasználása: a na­gyobb sebesség ellenére kisebb a percenkénti légzés­számuk és szívverésük, mint lassú úszás esetén. Távdiagnózis katonáknak A Szomáliában állomáso­zó amerikai katonáknak le­hetőségük van arra, hogy be­tegségüket, sebesüléseiket a legjobb washingtoni szakor­vosok bevonásával diag­nosztizálhassák. A helyszí­nen tevékenykedő tábori or­vosok ugyanis bármikor kapcsolatba léphetnek a leg­jobb amerikai specialisták­kal, és indokolt esetben táv­konzíliumot bonyolíthatnak le velük. Az összeköttetést műhol­das kapcsolatrendszerrel bo­nyolítják le. Az egyik e célra kijelölt Szomáliái kórházban különlegesen éles felvétele­ket szolgáltató digitális ka­merával lefényképezik a se­bet, a röntgenfelvételt, vagy a mikroszkópfelvételt, eset­leg diafotót készítenek róla. A rendkívül éles elektroni­kus képet azután a műholdas távközlési lánc segítségével a washingtoni szakorvosok­hoz továbbítják. Ők azután ugyanezen az úton közük az általuk megállapított diag­nózist, gyógyjavaslatot a tő­lük távol tevékenykedő kol­légákkal. A rendszert már si­keresen kipróbálták az öböl­háború idején — igaz, harc­téri körülmények között, nem kis nehézségek árán. Különleges gyöngyfüzér a Jupiter körül Amerikai csillagászok még tavaly egy üstököst fe­deztek fel a Jupiter közelé­ben. Március legvégén, ami­kor távcsövüket ismét az égi jövevényre fordították, meg­lepődve látták, és le is fény­képezték, hogy az üstökös legalább tizenhét darabra hasadt szét. A New Scientist a róluk készült felvételeket is közli, amelyen jól látszik, hogy a töredékek fényes égi gyöngysorként keringenek a Jupiter körül, amelynek gra­vitációs ereje fogva tartja őket, nem engedi, hogy szét­szóródjanak. Kaliforniai és hawai csillagászok is megfi­gyelték a különös égi tüne­ményt, és megállapították, hogy a „gyöngysor” körül­belül 1,9 millió kilométer hosszú. Azért oly fényes, mert friss jégdarabokból áll, amelyek szinte tükörként visszaverik a napsugarakat. Az, hogy ilyen sok darabra esett szét, arra utal, hogy az üstökös-magok nem túlsá­gosan tömör képződmé­nyek. Nem túl nagy szenzá­ció a csillagászatban, hogy egy üstökös szétesik, és ma­radványai szinte szétrepül­nek egymástól. De hogy ilyen sok darabra bomolva, és sorba rendeződve együtt maradnak, az feltétlenül ér­dekes. Hogy mi tartja őket gyöngyszerűen együtt, az még rejtély a csillagászok számára. S hogy mi lesz a sorsuk? Valószínűleg elpá­rolognak, és porfelhőt hagy­nak maguk után. Égi parányok Nemrég beszámolt a sajtó arról, hogy a csillagászok egy „parányi”, alig 200 kilo­méter átmérőjű égitestre bukkantak, amely a Plútón túl kering a Nap körül. Per­sze nem a tizedik bolygó fel­fedezéséről van szó, hiszen ehhez túl kicsi. Nemrég arról érkezett hír, hogy kaliforniai csillagá­szok még egy ilyen különös, hasonló méretű objektumot találtak, és 1993 FW-nek nevezték el. Jane Lou csil­lagász úgy nyilatkozott a lapok tudósítóinak, hogy szerinte még nagyon sok ha­sonló méretű égitest ke­ringhet odakint, már mint a Plútón túl. Számuk a tízezret is megközelítheti, és valósá­gos övezetet alkotnak boly­górendszerünk határvidé­kén. Brian Marsden, a Harvard Egyetem obszervatóriumá­nak munkatársa kiszámítot­ta, hogy az 1993 FW elip- szisalakú pályája 38-56 csil­lagászati egységnyire húzó­dik a Nap körül. (Egy csil­lagászati egység a Föld -Nap távolsággal egyenlő.) Szerinte a kis távoli objektu­mok felfedezése még inkább valószínűsíti a csillagászok­nak azt a feltételezését, hogy a Plútón túl jégből álló kis égitestek sokasága kering, és az üstökösök egy része in­nen származhat. Az oldal az MTI-PRESS anyagainak felhasználásával készült A röntgencsillagok világa Az elképzelhetetlen világmindenség • A galaxishalmazok most is növekednek A Cro-Magnoni ember ép­pen akkoriban találta föl a varrótűt és a lándzsát, ami­kor Földünktől 1500 fényév­re, a Vela csillagképében egy csillag felfúvódott és felrob­bant. A haldokló csillag, egy úgynevezett szupernóva 30 ezer kilométeres másodper­cenkénti sebességgel dobta szét gázburkát, amelynek foszlányai még most, a rob­banás után tizenötezer esz­tendővel is 4 millió fok hőmérsékletűek. A Rosat nevű német rönt­genműhold teljes pompájában mutatta meg ezt a kozmikus lőporfüstöt, amely csak egyike a Rosat elektronikus szeme ál­tal felfedezett hatvanezer rönt­gensugárzó égi objektumnak. A Rosat felbocsátása előtt a csillagászok mindössze 840 röntgensugárforrást ismertek a világűrben. Az 560 millió márka költ­séggel megépített, a Föld felett 580 km magasban keringő műhold élettartamát két évre tervezték, de még most, három év elteltével is naponta 24 le­xikonkötetnyi információt su­gároz a Földre. A kemény röntgensugárzás, amelyet a Rosat speciális tükre — az emberi kéz által valaha is előállított legsimább felület — felfog, ugyanúgy jön létre a világűrben is, mint a földön az orvosi célokra használt rönt­gensugár: az atommagokba üt­közve hirtelen lefékeződő, vagy mágneses mező által el­térített elektronok röntgensu­gárzást bocsátanak ki. Mivel az elektronok csak el­képzelhetetlen magas hőmér­sékleten mozognak a szük­séges sebességgel, így a Rosat az égitestek egyfajta lázmé­rőjéül is szolgál. Műszereivel 'hégy százezer és 100 millió fok közötti hőmérsékletű égi ob­jektumokat képes észlelni. A fantasztikus hőmérsékletnek megfelelően bizarr az a világ is, ami a Rosat segítségével hozzáférhetővé vált a csillagá­szok számára. A csillagászok a röntgentar­tományban nemrég fölfedez­ték az első mikroszekundumos pulzárt: néhány km átmérőjű égitest, amely percenként tíz­ezerszer fordul meg a tengelye, körül. Egy régi csillagrob­banás maradványa, és minden fordulatánál felvillanó rönt­genjelet sugároz ki. Brit asztrofizikusok néhány hónappal ezelőtt hozták nyil­vánosságra, hogy a Rosat se­gítségével felfedezték a Tejút­rendszer legforróbb csillagát. Ellenőrzött reaktorbaleset 1979. március 28-án a Har­risburg melletti Three Mile Is­land (TMI) atomerőmű hűtő­körében beszorult az egyik szelep. A süvítő gőzsugár ki­törése után néhány másod­perccel száznál több színes jel- zőlámpácska gyulladt ki, és a pánik küszöbén álló kezelő- személyzet már a legelején tel­jesen elvesztette az ese­mények feletti áttekintését. Ugyanez következett be hét évvel később a csernobili re­aktorbalesetnél is: a kezelő- személyzet mindkét esetben szabályosan kivégezte a reak­tort. Öt évi előkészítés után ez év nyarán hasonló reaktorbale­setet fognak ellenőrzött és tel­jesen veszélytelen körülmé­nyek között megrendezni a francia cadarache-i atomku­tató központban, 50 km-re észak-keletre Marseille-től. Pontosan ki akarják deríteni, mi történik ilyenkor a reaktor belsejében, és az átégett reak­torból felszálló radioaktív fel­Petrov ezredes előtt föl- rémlett a pokol 1983. szep­tember 25-ének éjszakáján. Moszkva földalatti bunkeré­ben, ügyeletes parancsnoki monitorán felvillant a vörös lámpa. S ez egyetlen tényt jelzett: az óceán túlpartjáról megindították az interkonti­nentális ballisztikus rakétá­kat! Még 40 perc, és Moszk­vában elszabadul a pokol... A szerencsére elmaradt vi­lágégés sztoriját most idézte fel, hozzátéve: a rémkép azóta is nyomasztja. Este 8-kor lé­pett szolgálatba. Rutinfeladata volt; szemmel tartani az Egye­sült Államok keleti partján te­lepült rakétabázisokat, ame­lyekről a Kozmosz néven is­mert kémholdak adtak folya­matos információt. Ezeket a nagy felvevőképességű radar továbbította az M-10-es szá­mítógépbe, amely másodper­hő összetételét is vizsgálni fogják. Ebből a célból húsz darab, egyenként 1 méter hosszú, urán-oxiddal töltött fűtőelemet helyeznek el a 15 éves Phébus kutatóreaktorban, majd aktiválják a reaktort. Ekkor a speciális fémmel és kerámiákkal körülvett fűtő- elemkötegben gyorsan emel­kedni kezd a hőmérséklet. 2850 C fokon az urán megol­vad, és 20 százaléka lecsepeg. Egy óra múlva az urán olva­dását megállítják: ekkorra pontosan olyan lesz a helyzet, mint a TMI-ben volt: a reak­torban a nukleáris üzemanyag romhalmaza izzik. Ekkor kezdődik a kísérlet második része. Miközben az uránrudak olvadnak, egy sze­lepen át vízgőzt áramoltatnak a reaktorba. Ez magával so­dorja a keletkezett hasadási termékeket: radioaktív cézi- um-137-et, jód-131-et és stroncium-90-et, sugárzó ne­mesgázokat (főleg xenont és kriptont), valamint radioaktív cenként 10 millió műveletre is alkalmas volt. „A rendszer azonban egyáltalán nem volt tökéletes — emlékezik az ez­redes — a műholdak meghibá- sodtak, és a számítógép prog­ramjáról is kiderült a pontat­lanság.” Azon a szeptemberi éjszakán azonban senkisem gondolt másra, mint az egyetlen lehetségesre: elindul­tak... „Három percen belül négy indítást jelzett a rend­szer” — mondta Petrov. Ér­tesítették a védelmi rendszer illetékeseit, a rakéták helyzetét nekik kellett meghatározniuk. Csak azután futott volna be a jelzés az ellencsapás titkos kódját őrző helyre. A kém­holdról érkező felvételekért, tehát a képeken, semmi gya­nús nem látszott. Rádöbben­tek, hogy a hamis információt a számítógép adta. Ám ekkor­ra már megtörtént a riasztás, a stratégiai parancsnokság tűz­Ennek a „fehér törpének” fel­színi hőmérséklete harminc - ezerszer magasabb a Napénál. Felületén akkora a nyomás, hogy ott a szén azonnal gyé­mánttá alakulna. A Herkules csillagképében a Rosat egy olyan neutroncsilla­got fényképezett le, amelynek anyagából egy gyűszűnyi 100 millió tonnát nyom. Hatalmas vonzóereje következtében a közelében lévő egyik napból óriási gáztömegeket szív ma­gához, amelyek a neutroncsil­lag sarki tája fölött 200 millió fokos tűzvihart lobbantanak fel. Egyetlen négyzetkilomé­terre annyi energiát sugároz ki, mint ötezer Nap. A Rosat nem csak egyes csillagokat, hanem a világe­gyetem nagyobb képződmé­nyeit is képes vizsgálni. Az asztrofizikusok eddig nem tudták megmagyarázni, hon­nan származik az a gyönge röntgensugárzás, ami minden irányból egyenlő erősséggel éri a Földet. A Rosat mérései nyomán a látszólag szórt su­gárzás háromnegyed részének a forrását sikerült megtalálni: csaknem kivétel nélkül kvazá­rok, a világegyetem peremén lévő energiasugárzó objektu­mok. Látható fényben vizsgálva vízcseppeket, amiket aztán egy sugárzásbiztos csővezeté­ken fél méteres acél, ólom és betonfalú bunkerbe vezetnek. A bomlástermékek vizsgálatát a csövezett mentén és a bum kerben elhelyezett négyszáz távvezérelt mintavevő beren­dezéssel és mérőműszerrel végzik. A 270 millió márka költ­séggel járó kísérlettel a reak­torkémiai ismeretek sokaságát fogják nyerni. Nem világos, és eddig még kísérletileg soha nem vizsgálták a megolvadt uránoxidnak és erős radioak­tivitású bomlástermékeinek hatását azokra az anyagokra, amelyekkel a reaktorban ma­gas hőmérsékleten és nagy nyomáson érintkezésbe kerül­nek. Hogyan reagálnak az ol­vadékkal a fűtőelemek és sza- bályozórudak burkolata, a hű­tővezeték fémcsövei Ameny- nyiben ez az első kísérlet sik­errel jár, egy éves időközökkel még további öt hasonló kísér­leteket terveznek. kész állapotba hozta a szovjet rakétákat! „Én azonnal értesí­tettem a minisztert, Usztyinov marsallt — emlékezik a raké­taelhárítást akkor irányító Vo- tyincev tábornok —, a vizs­gálat kiderítette, hogy a M-10-es programja rossz. Az is tudomásunkra jutott, hogy az adott időben rendkívül erős volt a naptevékenység, s ez is megtévesztette a dekódoló rendszerünket.” És most következik a meg­lepő fordulat Votyincev vis­szaemlékezésében. „Ha csak­ugyan bekövetkezett volna a rakétatámadás Moszkva ellen, semmit sem tehettünk volna. A főváros rakétaelhárító rend­szere ugyanis 1977. óta cse­lekvésképtelen volt. A kilövő­állásokban ugyan a megfelelő szögben álltak a rakéták, a nukleáris töltet helyett azon­ban csak homok volt ben­nük...” az Abell 2256 galaxishalmaz 170 tejútrendszer laza egyesü­lésének látszik. A röntgensu­garak tartományában vizsgál­va kiderült, hogy a galaxishal­mazt 80 millió fokos gázburok veszi körül, és két részre külö­níthető. Ez azt jelenti, hogy itt egy nagyobb galaxishalmaz éppen elnyel egy kisebbet. Ézeknek a galaxisoknak naprendszerei természetesen sokkal távolabb vannak egy­mástól, semhogy ténylegesen összeütközhetnének. Ám a csillagok között lévő por- és gázfelhők, ha a galaxisok má­sodpercenkénti több ezer kilo­méteres sebességgel egymás­ba hatolnak, felmelegednek, és a Rosat által kimutatott röntgensugarakat bocsátják ki. A rosat fényképei megerősítik, hogy a galaxishalmazok egye­sülés útján növekednek. Ez egyúttal azt is megmagyaráz­za, hogy a világűr csillagszi­getei miért nem oszlanak szét egyenletesen az űrben. Ezekre az ismeretekre lehetetlen volt szert tenni a Rosat elődeivel, a magassági ballonokkal és primitív Geiger-számlálókkal. A kozmikus röntgensugárzást ugyanis a Föld felszínén nem lehet észlelni, mert a légkör — a földi élet feltételeként — visszatartja. Újra a golyós? „A számítógép elbutít, használjon időnként golyós számológépet is.” Lehet, hogy ez lesz az ezredfor­duló hirdetési jelmondata, minthogy addigra nyilván elárasztják a világot a szá­mítógépek. Meglehet, ép­pen a japán gyártmá­nyúak... Amelyekről most kiderí­tette Kimiko Kawano pro­fesszor, hogy lenn, ha he­lyettük inkább golyós szá­mológéphez szoktatnák a gyerekeket az iskolában. Az iskolaorvosi kutatóköz­pont vizsgálatai ugyanis kiderítették, hogy a számí­tógép a baloldali agyfél­tekét dolgoztatja, amelyről köztudott, hogy döntően ennek a féltekének a funk­ciója a beszéd. Á „soroban” — vagyis a 25 golyós számológép — használatakor viszont mindkét agyféltekét inge­rek érik, a jobb oldali agy­félteke azonban nagyobb szerephez jut, s ez azért fontos, mert a térrel kapcso­latos feladatok megoldása mellett itt történik a bevé­sés, a memorizálás. Gyerekek esetében pedig különösen fontos lenne, hogy egyik funkció se ke­rüljön hátrányos helyzetbe. A japán kutatók nem dol­goztak hiába: a vizsgálatok lezárásakor az oktatási mi­nisztérium azonnala kétsze­resére növelte a golyós szá­mológépekkel való gyakor­lás óraszámát. Mivel a japán példa ra­gadós, lehet, hogy nincs is messze az az idő, amikor a golyós számológépek ismét bekerülnek a gyerekek is­kolatáskájába. Természete­sen ezek is japán gyárt­mányúak lesznek, és ter­mészetesen tranzisztorral működnek majd, akárcsak a modernizált típusok. A világvége elnapolva... CSUPA ÉRDEKES 1993. július 8., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents