Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-07 / 156. szám
Kelet-Magyarország 5 1993. július 7., szerda KÖZÉLET Útközben a bal közép felé Szűrös Mátyás, az országgyűlés alelnöke a külpolitikáról, a politikai erőviszonyokról Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Ahogy rövid tudósításban beszámoltunk róla, a napokban megyénkbe látogatott Szűrös Mátyás, az ország- gyűlés alelnöke, szocialista párti képviselő. Munkaprogramja során sajtótájékoztatót is tartott. Most részletesen ismertetjük az ott elhangzott aktuális kérdésekről alkotott véleményét. Természetesen elsőként került a kérdések középpontjába a máris sok vihart kavart, Szlovákia ET-tagságáról szóló magyar álláspont. Szűrös Mátyás azokkal ért egyet, akik szerint a feltételeket ehhez a fontos tagsághoz még a felvétel előtt meg kell teremteni. Már nem vagyunk érdekesek A magyar kormány ebben következetes volt — mondotta az alelnök. Az más kérdés — mutatott rá a dolog tanulságára —, hogy megint rá kellett döbbennünk arra: eléggé egyedül vagyunk ezeknek a kérdéseknek a kezelésében, de nem csak ebben. Művünkhöz — így nevezi röviden azt a célt, hogy a huszadik század végén fel kell építeni a szabad demokratikus Magyarországot — erkölcsi, politikai támogatást kapunk, anyagit nem. Külpolitikusi tapasztalataira alapozva állította, mi addig voltunk különösen érdekesek a nyugat számára, amíg országunkon keresztül felmérték, hogyan omlik össze a szocialista világ. Annak idején beosztásai révén találkozott Európának szinte minden kormányfőjével, elnökével, így például Bush-sal, meg^Schultz külügyminiszterrel. Ő adott ugyan ezen alkalmakkor egy rövid tájékoztatást, hogy mi történik nálunk, ám a partnerek kérdése azonnal az volt: hogyan látja a Szovjetunió helyzetét? Egyszóval, az érdekelte őket. . — Tudomásul kell vennünk, jó ügyet képviselünk, amikor azt szorgalmazzuk, hogy biztosítsák a szomszédos országokban élő nemzetiségiek és etnikumok egyéni és kollektív jogait. Konkrétan Szlovákiával kapcsolatban a magyar helyiségnév-, a személy- és családnév használata volt a feltétel. Nem túl nagy igények. Azt, hogy a magyar küldöttség tartózkodott, korrekt eljárásnak tartom. Nagy győzelemnek sem állítanám be, de vereségnek sem. Ilyenek a realitások. Ezek nem nagy kérdések a nyugati országok számára — határolta be pillanatnyi külpolitikai pozíciónkat a parlament alelnöke. Választás és koalíció A belpolitikai témák közül főként a Fidesz-SZDSZ választási koalíció alakulása érdekelte az újságírókat. Ezzel összefüggésben az, fennáll-e a lehetősége annak, hogy a szocialisták megint magukra maradnak, elszigetelt helyzetbe kerülhetnek-e? Erre a következőket válaszolta: — Először js nekem mindig az volt a véleményem, hogy Európában a liberális pártok létjogosultsága sok tekintetben megkérdőjelezhető, tudniillik a liberális eszmék beépültek az európai civilizációba, nem véletlen, hogy nincsenek is erős liberális pártok Európában. A Genscher-párt is — mely a legerősebb volt — mindig csak a mérleg nyelvének szerepét tölthette be a két fő tömörülés, a jobbközép, a CDU-CSU és a szociáldemokraták között. Magyarországon úgy alakult a helyzet, hogy túlságosan erősek a liberális pártok, a SZDSZ és a Fidesz, így alakult a történelem. Realitásként, tényként kell tudomásul venni. Eljön majd az idő, amikor Magyarországon stabilizálódik a pártstruktúra és ki kell alakuljon egy stabil jobb-közép és egy stabil demokratikus bal-közép tömörülés. Hogy ez milyen összetételű lesz, az más kérdés. A liberálisok történelmileg a helyükre fognak kerülni. Mondjuk meg őszintén — és én vállalom ezt a véleményemet —, a szocialista párt még nem igazán demokratikus balközép párt, bár ennek fő ereje. Útközben vagyunk. Most minden párt tart az MSZP-től, hiszen a legdinamikusabban nőtt a befolyása és népszerűsége a társadalomban — magyarázta meg a politikus annak a hátterét, miért akarja a többi párt korlátok közé szorítani a szocialistákat. A két említett párt érzi: egymásra van utalva, tehát természetes, hogy megpróbálnak koalícióra jutni és készülnek a választásokra. Még sok min- den kusza, nem véletlen, hogy az SZDSZ vezetése óvatos, tisztázásra szorul, hogy a FIDESZ milyen viszonyban áll mondjuk az MDF-fel, a kormánnyal. A szavazásaikból és a viselkedésükből ez nem teljesen világos. Személyes véleményét nem rejtette véka alá: — A Fidesz népszerűsége eltúlzott. Arra nincsenek felkészülve, sem pártként sem mint személyiségek, hogy domináló szerepet játsszanak az ország irányításában. Bár kü- lön-külön okos, rátermett fiatalemberek, politikai cikk- cakkokat csinálnak. Palotásék ugrásra készen Az elkövetkező idő politikai csatáinak végeredményét nem kívánta megjósolni, ám azt állította, hogy az erőviszonyok ki fognak egyenlítődni — megjegyezvén, hogy az nem lenne jó, ha a nemzeti centrum nagyon meggyengülne. Szerinte az MDF-et nem szabad leírni, mert hogyha felére csökken mandátumaik száma, akkor is az 20-21 százalék, a Fidesz szerinte nem fog 40 százalékot elérni, de a 20 is megháromszorozódást jelentene és még ott van az SZDSZ. A kisgazdák, a kereszténydemokraták is mindent el fognak követni, hogy rendezzék a soraikat. Ugrásra készen áll a Palotás-féle Köztársaság Párt. Nekik csak akkor ad nagyobb esélyt, ha együtt maradnak az Agrárszövetséggel. A baloldal esélyeiről optimistán nyilatkozott: — Én azt szeretném, ha egy nemzeti elkötelezettségű, demokratikus balközép erősödne meg ebben az országban és a hozzá hasonlóan gondolkodó erőkkel együtt nagyobb szerepet játszana az ország életében. Akik a háttérből irányítanak Bemutatjuk Hoványi Ferencet, a független kisgazdapárt megyei főtitkárát, aki optimista Nyíregyháza (KM - BG) — Néhány hete sorozatot kezdtünk ezen az oldalon. A parlamenti pártok megyei életét irányító vezető munkatársait szólaltattuk meg benne, azokat, akik ritkán lépnek a színpadra, de nélkülük megállna a gépezet. Sorozatunk befejező részeként Hoványi Ferencet, a független kisgazda- párt megyei főtitkárát mutatjuk be. A szaktanácsadóként két évig Afrikában is tevékenykedő agrármérnöki, illetve növényvédelmi szakmérnöki diplomával rendelkező Hoványi Ferenc az apja példáját követte, mikor a mezőgazdaságot választotta hivatásul. Munkakönyvében jó pár termelőszövetkezet pecsétje szerepel, mint mondja, a szájával volt mindig a legtöbb baja. Sohasem tudott hallgatni ugyanis, ha az elesett parasztembereket egrecíroztatta az éppen soros téeszelnök. Édesapja majd negyven éven át volt ismert növényvédős szakembere a megyének, s fia nem csak ebben, de az életvitelében is követte. — Volt apámnak egy közismert mondása: a mi házunk ajtaja nyitva áll a gumicsizmás emberek előtt is. Tulajdonképpen engem is ez a mentalitás vitt a kisgazdák közé. Tisztában voltam vele, hogy az ország legelesettebb rétegének, a parasztságnak a kisgazdák között tudok a legjobban használni. Sőt... tovább megyek. Nemcsak a parasztságnak, de talán a megyének is. □ Mit szól ahhoz a kisgazdák vezérkara, hogy Ön nem a párt, hanem a megye szolgálatát helyezi előtérbe? — Ez nálunk törvény. A független kisgazdapártnak a tömegek pártja kell, hogy legyen, s ebből nyilvánvalóvá válik, a párt érdekeit a tömegek érdekei alá kell rendelni. Hogy milyen sikerrel, hamarosan eldől, hiszen közelednek a választások. Önök mire számítanak? — Ma még minden párt hivatalból optimista. Én nem tudom, hányán szavaznak majd ránk, azt viszont elmondhatom, folyamatosan nő a népszerűségünk az országban. S ami az ellenfeleink számára talán a legrosszabb hír: a fővárosi munkásság körében is nő a szimpátia irántunk, mind többen ismerik fel a mi igazságunkat. □ Mivel magyarázható mindez? — Vissza lehet lapozni az újságokat. Az akkori tudósításokból ki kell, hogy derüljön, mi három-négy éve ugyanazokat mondtuk, mint ma. A kisgazdapárt programja azóta sem változott, igaz, nem is változhatott, hiszen főleg a legnagyobb kormányzó párt jóvoltából meg sem valósulhatott. Ezért is léptünk ki a koalícióból..., még időben. A kormány hibái közül így egyikhez sincs semmi közünk. Tudják ezt természetesen az emberek Hoványi Ferenc Elek Emil felvétele is, ez a magyarázata a növekvő népszerűségünknek. □ A legfrissebb hír szerint a kisgazdapárt tovább osztódott, létrejött az úgynevezett Tor- gyán-párt. Mi lesz ennek a következménye? — Ez a közösség választási párt, s azért jött létre, hogy a tájékozatlan majdani választó eligazodhasson a hasonló nevet viselő pártok között. Programja természetesen tökéletesen megegyezik a független kisgazdákéval. □ Jó néhány politológus állítja, a választásokon a pártok esélyeit nagymértékben befolyásolja majd a rendelkezésükre álló pénz összege. A kisgazdák honnan várnak segítséget? — Nekünk nem lesz pénzünk, de lesz, s van tömegünk. A képviselő-jelöltjeinknek egészen biztos a saját zsebükbe is bele kell nyúlniuk, hogy a kampányukat finanszírozzák, ám mi pénzügyi manipulációkba ennek tudatában sem vagyunk hajlandóak belemenni. Nekünk nem lesz olyan erős külföldről jövő anyagi támogatásunk, mint a hírek szerint például az SZDSZ-nek, s olyan német segítséget sem várhatunk, mint az MDF, de így legalább elkerülhetjük azt a vádat, hogy az országhatáron túlról manipulálnak bennünket. Az már más kérdés, hogy a külföldön élő magyarok segítségére számítunk. □ Mit tart a kormányzó pártok legnagyobb hibájának? — Azt, hogy az ígéreteik közül nagyon keveset valósítottak meg. Tévedés azonban ne essék, amikor mi kritizálunk, korántsem csak a kormányzópártokat bíráljuk. A liberálisok is megérik a pénzüket, nézzék meg, mi mindent elkövetnek, hogy lejárassák a nemzetben gondolkodó politikusokat, művészeket, minden ismert, s ismeretlen embert. Félő, hogy ez a módszer a választások közeledtével még inkább elterjed, s a pártok nem a saját elképzelésük népszerűsítésével, hanem az ellenfelek lejáratásával foglalják el magukat. A független kisgazdapárt nem teszi majd ezt. Mi betartjuk a játék- szabályokat. S a választók értékelni fogják ezt. Göncz Árpád levele a szövetkezőkhöz Tisztelt Ünneplők! Kedves Barátaim! Köszöntőm a 71. Nemzetközi Szövetkezeti Nap magyar- országi ünnepségének résztvevőit. Köszöntök minden szövetkezőt, akrfelismerte, hogy a szövetkezéssel egyaránt szolgálja önmaga és hazánk érdekeit. Őszintén sajnálom, hogy egyéb teendőim akadályoznak a személyes találkozásban. Pedig szívesen váltottam volna szót ismét Önökkel életük alakulásáról, szövetkezeteikről, közös dolgainkról. Sajnálom távolmaradásomat azért is, mert számomra a legfontosabb ügyek egyike a szövetkezetek ügye. Gazdaságilag, társadalmilag és politikailag egyaránt. A nehezén — reményeim szerint — túl van a magyar szövetkezeti mozgalom. A gyanakvás, az előítélet, a sok megmegújuló támadás és a hátrányos megkülönböztetés bármennyire megtépázta is, igazán meggyengíteni nem tudta. Akadt ugyan, aki elgyámoltalanodott, aki, bár legbelül híve maradt a szövetkezésnek, vállalni mégse merte. De szerencsére — hazánk szerencséjére! — többen voltak, akiket nem tévesztettek meg az igaztalan támadások és hívek maradtak a szövetkezeti eszméhez. Bízom benne, hogy a magyar szövetkezeti mozgalom megújulásával a válságos korszak egyszer s mindenkorra végétért. 'Az ellenzők már csak utóvédharcukat folytatják, de mihamar kénytelenek felhagyni azzal is. El kell fogadniuk a társadalom egészséges ítéletét, mely szerint jelentős rétegek csak valemely szövetkezeti formán belül — a termeléstől a fogyasztásig — tudják elképzelni jövőjüket. Ebben pedig éppen úgy szerepük van a magyar szövetkezeti mozgalom hagyományainak, mint a megélt személyes tapasztalatoknak. Intő jel lehet mindenkinek, hogy még a legmostohább sorsú mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagságának 80-90 százaléka is változatlanul kötődik szövetkezetéhez, esetleg új szövetkezet alapításán gondolkodik. Ennek tudatában dolgozzanak tovább rendíthetetlenül a magyar szövetkezeti mozgalom kiteljesítésén. Ki-ki a maga helyén, hite és legjobb tudása szerint. Szép ünnepet és sikert hozó hétköznapokat kívánok mindenkinek! Budapest, 1993. július 1. Qöncz Árpád Nincs kontraszt „Gynlaházi kontraszt” címmel jelent meg a Kelet- Magyarország 1993. június 26-ai számában dr. Fazekas Árpád úr írása, s abban egy korábbi cikkének utóhangjait, az azzal kapcsolatos olvasói véleményeket tárta a tisztelt olvasó elé. Ebben, az 1992. július 11- ei cikkben — amely „Ő is áldozat. Kivégezték a fegyverrejtegetés vádjával” cím alatt jelent meg :— a szerző hiteles dokumentumok, s a ma is Gyulaházán élő Kádár család visszaemlékezése alapján ad hírt arról a tragikus és szomorú eseményről, ami 1951-ben Kádár Gábor gyulaházi gazdálkodóval történt. A két írás e tragédiát bemutató részével — a település lakóinak nagy többségével együtt — teljes mértékben azonosulok, s a leírtakhoz hasonlóan ítélem meg az akkori rendszer ezen megbocsáthatatlan bűnét is. Nem értek, nem érthetek viszont egyet a szerzővel cikkeinek a mai Gyulaházát minősítő részével. Csúsztatásnak tartom azt az asszociációt, amit e szörnyű tragédia és a településen található repülési kiállítóterem parkjában elhelyezett repülőgép, továbbá azt, amit a repülőgép megléte és a rendszerváltozás gyulaházi elmaradása kapcsán alkalmazott. Érthetetlen számomra, hogy egy repülőgépet, ami jelenleg is a Magyar Köztársaság légvédelmi rendszerének része, s amely itt egy különleges, felfelé ívelő pózban a repülésnek, mint fogalomnak állít emléket, a cikk írója szovjet emlékműnek, a szovjet zsarnokság helyi szimbólumának, 56 emlékét megcsúfoló szobornak állít be. Úgy gondolom, hogy különösen a Kelet-Magyarország olvasói azok, akik jól tudják milyen apropóból került Gyulaházára ez a repülőgép. S hogy az itt élő emberek mennyire nem így gondolkodnak a repülőgépről, egy kicsit büszkék is arra, hogy az első és egyetlen magyar űrhajós miatt ez a repülőgép itt és így áll, azt bizonyítja, hogy a cikk megjelenését követően nagyon sokan kértek, ne engedjem azt elbontani. Egyébként pedig ez a repülőgép — hála jelenlegi funkciójának — már semmilyen békét nem veszélyeztet. Nagyon deklaráló módon ítéli meg a szerző a ma Gyu- laházáját, elsősorban a rendszerváltozás elmaradása miatt. Ami viszont reményre jogosít mindannyiunkat, az a cikk utolsó mondata. E szerint, „ha múzeumba kerül e harci repülőgép, akkor nem kell bizonyítani a rendszer- váltást Gyulaházán.” Fazekas úr nálam sokkal jobban tudja, nem ilyen egyszerű dolog a rendszerváltás, s a legkisebb mértékben sem a repülőgép sorsa dönti el Gyulaházán sem annak megtörténtét vagy elmaradását. Szeretném továbbá ráirányítani a szerző figyelmét arra is, a rendszerváltozás egyik jelentős elemének, az önkormányzati rendszer működésének alapvető éltető eleme, hogy minden fontos kérdésben helyben dönthetnek. Ügy gondolom, a szerző által feszegetett kérdések mindegyike gyulaházi bel- ügy, kizárólagosan az itt élő emberek dönthetnek a repülőgép sorsáról, s kérhetik számon a helyi rendszerváltozást, s munkánk valamennyi részét is. Bárdi Béla polgármester Gyulaháza
