Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-07 / 156. szám

1993. július 7., szerda HATTER Kelet-Magyarország 3 A Sóstó-erdei Szabadidőpark a szünidő egy részében Zoo-sulit szervezett az általános iskolások számára. Az öt turnus egy-egy hetében a diákok a szakvezetők segítségével megismerkednek az itt található állatfajok viselkedésével, táplálkozási szokásaival, sőt a gondozásukban is részt vesznek Balázs Attila FELVÉTELE Alkalmazkodni a piac változásához A Renomé megőrzi a renoméját • Felveszik a kesztyűt • Tíznél kevesebb foglalkoztatott Nyíregyháza (KM - Ny. Zs.) — Miközben a priva­tizációs folyamatok lassúsá­ga komoly próba elé állítja a központi gazdaságpolitikát, néhány gazdálkodó egység­nél már túljutottak a tulaj­donosváltás nem egyszerű lépésein. Az egykori Ipar­cikk Kiskereskedelmi Vál­lalatról is csak múltidőbén beszélhetünk, a karcsúsítá­sok után megmaradó üzle­tekkel, boltokkal a Renomé Rt. gazdálkodik. A kereskedelem, a vendég­látás, a fogyasztás és a szolgál­tatás területét érintő előpriva­tizációs rendelkezések közel három évvel ezelőtt születtek meg. A többség bérlő A törvény meghirdetésre kötelezte mindazokat az álla­mi tulajdonban lévő kisebb üzleteket, ahol a foglalkozta­tottak létszáma nem haladta meg a tízet. Az akkori Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál is elkészült a címlista, a felmé­rések szerint a vállalat kisbolt­jainak mintegy 60 százalékára várt ez a sors. — Az érdeklődés igazán csak 1991 tavaszán élénkült meg és lett komoly, amikor a kormány tisztázta az Egzisz­tencia-hitel felvételével kap­csolatos jogszabályokat — nyúl vissza a kezdetekhez Váradi István, a Renomé Rt. ügyvezető igazgatója. — Az előírások alapján pályázat út- jánTöite'nő hasznosításra szer­ié a megyében 30 üzleti helyi­séget kellett kijelölni, az üte­mezésre vonatkozó felterjesz­tésünket az Állami Vagyon­ügynökség is jóváhagyta. Nincs túl sok példa rá, de ná­lunk szinte még abban az év­ben be is fejeződött az előpri­vatizáció. A pályázók túlnyo­mó többsége csak a bérleti jo­got nyerte el, a tulajdonjog megszerzésére elenyésző eset­ben került sor. A bérleti díjak nagysága igen szélsőséges ké­pet mutat. Volt olyan üzlet, amelyet többször is meg kel­lett hirdetni, míg a hirdetési áron gazdára talált. Más eset­ben viszont már az első alka­lommal többszörösét adták meg az általunk megállapított minimáldíjnak. Az elmúlt évre csak néhány, az első meghirdetést követően érdeklődő nélkül maradt bolt pályáztatása maradt. Keve­sebb jelentkező akadt az olyan üzletekre, amely a város köz­pontjától távolabb helyezke­dett el, amelyik nagy alap- területű s így magasabbak a fenntartási költségei, s ame­lyiknél csak bérleti jog meg­szerzésére adódott lehetőség. A vevőkör a magyar magán- személyek, illetve az általuk alapított vállalkozások sora­iból állt össze, a kevés kész­pénzes fizetés mellett főleg az E-hitelre támaszkodva köthet­ték meg a szerződéseket. Kötelmek nélkül Az új tulajdonosokat sem­miféle feltételek nem kötötték, így elkerülhetetlen volt közel száz, korábban itt dolgozó em­ber munkaviszonyának meg­szűnése. Érdekes módon azon­ban az új tulajdonosok az ese­tek felében megőrizték vagy csak kissé módosították az üz­letek korábbi profilját. A má­sik felénél viszont született többek között új gyógyszertár, autószalon, diszkont áruház. Az egykori vállalat meg­szűnt, jogutódként másfél éve alakult meg a Renomé Rt., amely az előprivatizáció lezá­rulását követően 22 üzlet fö­lött rendelkezik. Mivel ebben 'a tulajdonban még 80 százalék feletti az állami vagyonrész, a közeljövő legfőbb célkitűzései közé tartoznak a dolgozói és vezetői kivásárlási törekvések. Az rt.-nél alapvető profilvál­tást nem terveznek, fontosabb­nak tartják az átalakulás utáni helyzet stabilizálását. Színvonalas környezet A meglévő hálózat folyama­tos korszerűsítésének naponta lehetünk szemtanúi, sokan tü­relmetlenkednek a megye- székhely központjában lévő cipőbolt átépítési munkálatai miatt. Itt várhatóan augusztus első napjaiban fogadják majd az első vásárlókat, igénye­sebb, színvonalasabb környe­zetben. Emellett árban és áru­kínálatban is versenyre kíván­nak kelni az egyre erősödő konkurenciával, remélhetőleg a vevők nagyobb megelége­désére. A változások követ­keztében a cég kisebb lett ugyan, de a vezetőség megí­télése szerint ez könnyebbé is teheti a gazdasági és piaci vál­tozásokhoz való rugalmasabb alkalmazkodást.--------------Tárca— j j írlik, hogy egy ország- J~1 gyűlési képviselőt erő­sen bosszantott a lakossági fórumokon tapasztalt érdek­telenség. Pontosabban az, hogy beszédeit unott, közö­nyös tekintettel fogadta a hallgatóság, sőt nagy része nem is bírta kivárni a végét, szép angolosan eloldalgott. (Meg kell itt jegyeznem, hogy ma már ez nem fordulhat elő, valamikor a pártállami időkben történhetett, csak ak­kor még nem beszélhettek róla.) Nos, az említett kép­viselő egy hirtelen elha­tározással felkereste egykori tanárát, aki kiváló szónok volt, kérvén, adjon tanácsot, miként tudná felkelteni a köznép figyelmét. A tanár úr előbb el sem akarta hinni, hogy ilyen nagy ember látogatott el szerény hajlékába, fel nem foghatta ugyanis miként talált rá egy­kori tanítványa itt, a létmini­mum alatt. Ennek ellenére készséggel állt a vendég ren­delkezésére. — A lényeget, csak a lé­nyeget mondd nekik, fiam! — tanácsolta a képviselőnek, mert ő mindig nagyon tömö­ren fejezte ki magát. Az meg is fogadta a tanácsot, a kö­vetkező alkalommal mindösz- sze húsz percig tartott a ko­rábban átlagosan négyórás beszéde. Am a nézőtéren ugyanazokat az unott arcokat látta Másnap felháborodva rohant a tanárhoz. — Félreértettél, fiam — mondta az, öreg és széttárta a kezét. — Ne arról beszélj nekik, ami neked lényeges, hanem, ami számukra fontos! Következő beszédére a kép­viselő alaposan felkészült. Családja legnagyobb meg­döbbenésére, újra busszal és vonattal közlekedett, olykor elment bevásárolni, sőt, a szomszédokkal is megismer­kedett. Beszédének első né­hány percében elégedetten vette észre közönsége szemé­ben a felcsillanó érdeklődést, ám mire a végére ért, újra csak azt tapasztalta, hogy nem változott semmi. Persze, másnap újra a tanár úrnál volt. — Nem volt rossz, fiam — mondta a tanár úr —, de elfelejtettelek figyelmeztetni, hogy a lényeges dolgokról csakis a teljes igazságot sza­bad mondani. A következő beszéd végre meghozta a képviselő számára a régóta vágyott sikert. A közönség percekig tapsolt és éljenzett. O pedig rohant az öreghez, hogy megköszönje a segít­ségét. — Tanár úr, hogy lehet az, hogy egy ilyen okos ember, mint Ön nem csinált karriert, és ma is ilyen szerényen él? — kérdezte, mielőtt elbúcsú­zott. — Talán az a baj, fiam, hogy nem bírom elviselni az unott, közönyös tekinteteket — mondta sejtelmesen az öreg. aj éhány nap múlva a kép- 1V viselőt kizárták a párt­jából. Azóta nem találkoztak. Orémus Kálmán Tanári tanácsok Ujrafestik Nyíregyháza megkopott útburkolati jeleit Balázs Attila FELVÉTELE Nézőpont Tisztesség vagy haszon Mező Éva A nagy gazdasági átala­kulás természetes mó­don felszínre hozta a jó mel­lé a rosszat is. Legyen az kis cég vagy nagy, érthetően mind haszonra törekszik, lehetőleg minél nagyobbra. Ehhez elsősorban megfelelő minőségű árura van szűk1 ség, de mivel jó bornak is kell a cégér, nem árt a ter­mékek népszerűsítésére egy kis reklám. A cégek jól felfo­gott érdekükben nem is sajnálják rá a pénzt, hirdet mindenki anyagi lehetősé­geihez mérten, hiszen a kifi­zetendő díjak meglehetősen borsosak. Azért, hogy a nagy egye­temes vevővadászatban va­lami rend, tisztesség legyen, létrehoztak egy felügyelő szervet, a Gazdasági Ver­senyhivatalt. E szerv tiszte ellenőrizni azt, hogy a gaz­dálkodók betartják-e a tisz­tességtelen piaci magatar­tás tilalmáról szóló törvény rendelkezéseit. Vigyáznak arra, ne legyen kárára senki a másiknak, indokolatlan előnyhöz ne juthasson senki. A rendszabályokra nagyon is szükség van ahhoz, hogy a szabad verseny ne változzon egészen szabad rablássá. Persze vannak olyanok, akik úgy gondolják, jó haszonért érdemes néha a tilosba té­vedni. Tiltott dolog nálunk pél­dául a cigaretták népszerű­sítése. Ennek ellenére ter­mészetesen reklámozzák sok helyen, utcán hatalmas transzparenseken, napila­pokban akár féloldalas ter­jedelemben is. Fel is figyelt rá a Gazdasági Versenyhi­vatal, s a vétkesek meg is kapták a megfelelő bünte­tést. A kiszabott pénzbír­ságok 1-2 millió forint körül mozognak. Az összeg első hallásra nagynak tűnik, s azt gondol­hatnánk, még egyszer nem lesz kedvük az érintetteknek a tilos reklámhoz. Jobban végiggondolva a dolgot az­tán mégis rájön az ember valamire. A leadott, kirakott reklámokért biztosan hatal­mas összeget raktak zsebre, amelyből már futotta a bün­tetés kifizetésére is. Ha pedig egy egyszerű matematikai művelettel ki­mutatható, hogy a bevétel több, mint a kiadás, akkor ebben az anyagias világ­ban érdemes a tilosba téved­ni. S a tisztesség vagy ha­szon dilemmájának eldön­tése ilyen módon csak néző­pont kérdése. Kommentár______________________ Lenézett örökség Galambos Béla A z alapításának fél év- r1 százados évfordulóját ünneplő kisvárdai növény­nemesítő telep nemrégiben tudományos emlékülésen adózott létrehozója, Teich- mann Vilmos emlékének. Vendégek érkeztek külön­böző távoli városok tudo­mányos és oktató intézmé­nyeiből, hogy meghallgas­sák a talán legkeletibb ma­gyar növénynemesltői ku­tatóbázison évtizedek óta álddzatos munkát végző, mondhatni megszállott kol­legáik eredményeit. Meg­szállottat mondtam, mert mi más indítéka lehetne annak az egész életen át végzett, valódi tudományos, és gya­korlati értékek egész sorát teremtő munkának, ami érdemtelenül, ily csekély elismerést hozott művelő­inek. Az egyik híres-neves tudós vendég — a régmúltról anekdotázva az egybegyűl­tek előtt— „mezítlábas” ku­tatókként emlegette a kis­várdai nemesítőket. Nyilván nem a rosszindulat mondat­ta vele, mégis rosszul esett néhányunknak (gondolom nem csak nekem, a Teich- mann-teleppel soha kapcso­latba nem került, ennélfogva bizonyos értelemben kívül­állónak) a fél emberöltővel ezelőtti megtörtént esetből kölcsönvett, ma mégis ál­talánosítható, tán épp ezért fájdalmasan lekicsinylő jel­ző. Fájdalmas azért, mert saj­nos igazságtartalma van. Mert mint minden másban, a tudományos kutatásban is érvényesült annak idején a központosítás, s az ennek következtében, a végekről induló lassú sorvadás, ami bizony a mai napig alig vál­tozott. Ahogy oly sok mindent, majdnem sikerült elherdál­nia az országnak Kisvárdán is — de Kisvárda helyére behelyettesíthetném Ujfe- hértót, Nagykállót, vagy akár Nyíregyházát is — a tájegység termelőinek min­denképpen kincset érő szel­lemi örökséget. Hogy még nem folyt szét minden, az pontosan az olyan, ma már fehéredő ha­jú, mezítlábas, megszállott kutatóknak köszönhető, mint amilyenek még hál' Istennek ma is dolgoznak a végeken. Akik nemcsak megmentet­ték, hanem tovább is fejlesz­tették a július 20-án éppen 26 éve halott Teichmann Vilmos-féle örökséget.

Next

/
Thumbnails
Contents