Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-07 / 156. szám
1993. július 7., szerda HATTER Kelet-Magyarország 3 A Sóstó-erdei Szabadidőpark a szünidő egy részében Zoo-sulit szervezett az általános iskolások számára. Az öt turnus egy-egy hetében a diákok a szakvezetők segítségével megismerkednek az itt található állatfajok viselkedésével, táplálkozási szokásaival, sőt a gondozásukban is részt vesznek Balázs Attila FELVÉTELE Alkalmazkodni a piac változásához A Renomé megőrzi a renoméját • Felveszik a kesztyűt • Tíznél kevesebb foglalkoztatott Nyíregyháza (KM - Ny. Zs.) — Miközben a privatizációs folyamatok lassúsága komoly próba elé állítja a központi gazdaságpolitikát, néhány gazdálkodó egységnél már túljutottak a tulajdonosváltás nem egyszerű lépésein. Az egykori Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatról is csak múltidőbén beszélhetünk, a karcsúsítások után megmaradó üzletekkel, boltokkal a Renomé Rt. gazdálkodik. A kereskedelem, a vendéglátás, a fogyasztás és a szolgáltatás területét érintő előprivatizációs rendelkezések közel három évvel ezelőtt születtek meg. A többség bérlő A törvény meghirdetésre kötelezte mindazokat az állami tulajdonban lévő kisebb üzleteket, ahol a foglalkoztatottak létszáma nem haladta meg a tízet. Az akkori Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál is elkészült a címlista, a felmérések szerint a vállalat kisboltjainak mintegy 60 százalékára várt ez a sors. — Az érdeklődés igazán csak 1991 tavaszán élénkült meg és lett komoly, amikor a kormány tisztázta az Egzisztencia-hitel felvételével kapcsolatos jogszabályokat — nyúl vissza a kezdetekhez Váradi István, a Renomé Rt. ügyvezető igazgatója. — Az előírások alapján pályázat út- jánTöite'nő hasznosításra szerié a megyében 30 üzleti helyiséget kellett kijelölni, az ütemezésre vonatkozó felterjesztésünket az Állami Vagyonügynökség is jóváhagyta. Nincs túl sok példa rá, de nálunk szinte még abban az évben be is fejeződött az előprivatizáció. A pályázók túlnyomó többsége csak a bérleti jogot nyerte el, a tulajdonjog megszerzésére elenyésző esetben került sor. A bérleti díjak nagysága igen szélsőséges képet mutat. Volt olyan üzlet, amelyet többször is meg kellett hirdetni, míg a hirdetési áron gazdára talált. Más esetben viszont már az első alkalommal többszörösét adták meg az általunk megállapított minimáldíjnak. Az elmúlt évre csak néhány, az első meghirdetést követően érdeklődő nélkül maradt bolt pályáztatása maradt. Kevesebb jelentkező akadt az olyan üzletekre, amely a város központjától távolabb helyezkedett el, amelyik nagy alap- területű s így magasabbak a fenntartási költségei, s amelyiknél csak bérleti jog megszerzésére adódott lehetőség. A vevőkör a magyar magán- személyek, illetve az általuk alapított vállalkozások soraiból állt össze, a kevés készpénzes fizetés mellett főleg az E-hitelre támaszkodva köthették meg a szerződéseket. Kötelmek nélkül Az új tulajdonosokat semmiféle feltételek nem kötötték, így elkerülhetetlen volt közel száz, korábban itt dolgozó ember munkaviszonyának megszűnése. Érdekes módon azonban az új tulajdonosok az esetek felében megőrizték vagy csak kissé módosították az üzletek korábbi profilját. A másik felénél viszont született többek között új gyógyszertár, autószalon, diszkont áruház. Az egykori vállalat megszűnt, jogutódként másfél éve alakult meg a Renomé Rt., amely az előprivatizáció lezárulását követően 22 üzlet fölött rendelkezik. Mivel ebben 'a tulajdonban még 80 százalék feletti az állami vagyonrész, a közeljövő legfőbb célkitűzései közé tartoznak a dolgozói és vezetői kivásárlási törekvések. Az rt.-nél alapvető profilváltást nem terveznek, fontosabbnak tartják az átalakulás utáni helyzet stabilizálását. Színvonalas környezet A meglévő hálózat folyamatos korszerűsítésének naponta lehetünk szemtanúi, sokan türelmetlenkednek a megye- székhely központjában lévő cipőbolt átépítési munkálatai miatt. Itt várhatóan augusztus első napjaiban fogadják majd az első vásárlókat, igényesebb, színvonalasabb környezetben. Emellett árban és árukínálatban is versenyre kívánnak kelni az egyre erősödő konkurenciával, remélhetőleg a vevők nagyobb megelégedésére. A változások következtében a cég kisebb lett ugyan, de a vezetőség megítélése szerint ez könnyebbé is teheti a gazdasági és piaci változásokhoz való rugalmasabb alkalmazkodást.--------------Tárca— j j írlik, hogy egy ország- J~1 gyűlési képviselőt erősen bosszantott a lakossági fórumokon tapasztalt érdektelenség. Pontosabban az, hogy beszédeit unott, közönyös tekintettel fogadta a hallgatóság, sőt nagy része nem is bírta kivárni a végét, szép angolosan eloldalgott. (Meg kell itt jegyeznem, hogy ma már ez nem fordulhat elő, valamikor a pártállami időkben történhetett, csak akkor még nem beszélhettek róla.) Nos, az említett képviselő egy hirtelen elhatározással felkereste egykori tanárát, aki kiváló szónok volt, kérvén, adjon tanácsot, miként tudná felkelteni a köznép figyelmét. A tanár úr előbb el sem akarta hinni, hogy ilyen nagy ember látogatott el szerény hajlékába, fel nem foghatta ugyanis miként talált rá egykori tanítványa itt, a létminimum alatt. Ennek ellenére készséggel állt a vendég rendelkezésére. — A lényeget, csak a lényeget mondd nekik, fiam! — tanácsolta a képviselőnek, mert ő mindig nagyon tömören fejezte ki magát. Az meg is fogadta a tanácsot, a következő alkalommal mindösz- sze húsz percig tartott a korábban átlagosan négyórás beszéde. Am a nézőtéren ugyanazokat az unott arcokat látta Másnap felháborodva rohant a tanárhoz. — Félreértettél, fiam — mondta az, öreg és széttárta a kezét. — Ne arról beszélj nekik, ami neked lényeges, hanem, ami számukra fontos! Következő beszédére a képviselő alaposan felkészült. Családja legnagyobb megdöbbenésére, újra busszal és vonattal közlekedett, olykor elment bevásárolni, sőt, a szomszédokkal is megismerkedett. Beszédének első néhány percében elégedetten vette észre közönsége szemében a felcsillanó érdeklődést, ám mire a végére ért, újra csak azt tapasztalta, hogy nem változott semmi. Persze, másnap újra a tanár úrnál volt. — Nem volt rossz, fiam — mondta a tanár úr —, de elfelejtettelek figyelmeztetni, hogy a lényeges dolgokról csakis a teljes igazságot szabad mondani. A következő beszéd végre meghozta a képviselő számára a régóta vágyott sikert. A közönség percekig tapsolt és éljenzett. O pedig rohant az öreghez, hogy megköszönje a segítségét. — Tanár úr, hogy lehet az, hogy egy ilyen okos ember, mint Ön nem csinált karriert, és ma is ilyen szerényen él? — kérdezte, mielőtt elbúcsúzott. — Talán az a baj, fiam, hogy nem bírom elviselni az unott, közönyös tekinteteket — mondta sejtelmesen az öreg. aj éhány nap múlva a kép- 1V viselőt kizárták a pártjából. Azóta nem találkoztak. Orémus Kálmán Tanári tanácsok Ujrafestik Nyíregyháza megkopott útburkolati jeleit Balázs Attila FELVÉTELE Nézőpont Tisztesség vagy haszon Mező Éva A nagy gazdasági átalakulás természetes módon felszínre hozta a jó mellé a rosszat is. Legyen az kis cég vagy nagy, érthetően mind haszonra törekszik, lehetőleg minél nagyobbra. Ehhez elsősorban megfelelő minőségű árura van szűk1 ség, de mivel jó bornak is kell a cégér, nem árt a termékek népszerűsítésére egy kis reklám. A cégek jól felfogott érdekükben nem is sajnálják rá a pénzt, hirdet mindenki anyagi lehetőségeihez mérten, hiszen a kifizetendő díjak meglehetősen borsosak. Azért, hogy a nagy egyetemes vevővadászatban valami rend, tisztesség legyen, létrehoztak egy felügyelő szervet, a Gazdasági Versenyhivatalt. E szerv tiszte ellenőrizni azt, hogy a gazdálkodók betartják-e a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény rendelkezéseit. Vigyáznak arra, ne legyen kárára senki a másiknak, indokolatlan előnyhöz ne juthasson senki. A rendszabályokra nagyon is szükség van ahhoz, hogy a szabad verseny ne változzon egészen szabad rablássá. Persze vannak olyanok, akik úgy gondolják, jó haszonért érdemes néha a tilosba tévedni. Tiltott dolog nálunk például a cigaretták népszerűsítése. Ennek ellenére természetesen reklámozzák sok helyen, utcán hatalmas transzparenseken, napilapokban akár féloldalas terjedelemben is. Fel is figyelt rá a Gazdasági Versenyhivatal, s a vétkesek meg is kapták a megfelelő büntetést. A kiszabott pénzbírságok 1-2 millió forint körül mozognak. Az összeg első hallásra nagynak tűnik, s azt gondolhatnánk, még egyszer nem lesz kedvük az érintetteknek a tilos reklámhoz. Jobban végiggondolva a dolgot aztán mégis rájön az ember valamire. A leadott, kirakott reklámokért biztosan hatalmas összeget raktak zsebre, amelyből már futotta a büntetés kifizetésére is. Ha pedig egy egyszerű matematikai művelettel kimutatható, hogy a bevétel több, mint a kiadás, akkor ebben az anyagias világban érdemes a tilosba tévedni. S a tisztesség vagy haszon dilemmájának eldöntése ilyen módon csak nézőpont kérdése. Kommentár______________________ Lenézett örökség Galambos Béla A z alapításának fél év- r1 százados évfordulóját ünneplő kisvárdai növénynemesítő telep nemrégiben tudományos emlékülésen adózott létrehozója, Teich- mann Vilmos emlékének. Vendégek érkeztek különböző távoli városok tudományos és oktató intézményeiből, hogy meghallgassák a talán legkeletibb magyar növénynemesltői kutatóbázison évtizedek óta álddzatos munkát végző, mondhatni megszállott kollegáik eredményeit. Megszállottat mondtam, mert mi más indítéka lehetne annak az egész életen át végzett, valódi tudományos, és gyakorlati értékek egész sorát teremtő munkának, ami érdemtelenül, ily csekély elismerést hozott művelőinek. Az egyik híres-neves tudós vendég — a régmúltról anekdotázva az egybegyűltek előtt— „mezítlábas” kutatókként emlegette a kisvárdai nemesítőket. Nyilván nem a rosszindulat mondatta vele, mégis rosszul esett néhányunknak (gondolom nem csak nekem, a Teich- mann-teleppel soha kapcsolatba nem került, ennélfogva bizonyos értelemben kívülállónak) a fél emberöltővel ezelőtti megtörtént esetből kölcsönvett, ma mégis általánosítható, tán épp ezért fájdalmasan lekicsinylő jelző. Fájdalmas azért, mert sajnos igazságtartalma van. Mert mint minden másban, a tudományos kutatásban is érvényesült annak idején a központosítás, s az ennek következtében, a végekről induló lassú sorvadás, ami bizony a mai napig alig változott. Ahogy oly sok mindent, majdnem sikerült elherdálnia az országnak Kisvárdán is — de Kisvárda helyére behelyettesíthetném Ujfe- hértót, Nagykállót, vagy akár Nyíregyházát is — a tájegység termelőinek mindenképpen kincset érő szellemi örökséget. Hogy még nem folyt szét minden, az pontosan az olyan, ma már fehéredő hajú, mezítlábas, megszállott kutatóknak köszönhető, mint amilyenek még hál' Istennek ma is dolgoznak a végeken. Akik nemcsak megmentették, hanem tovább is fejlesztették a július 20-án éppen 26 éve halott Teichmann Vilmos-féle örökséget.
