Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-05 / 154. szám

HAZAI HOL-MI Keiet-Magyarország 5 Graffiti, azaz falfirka Vizuális környezetszennyezés már Nyíregyházán is Balázs Attila felvétele Környezeti katasztrófa Nyíregyháza (dr. L. A.) — Korunk legégetőbb kér­dései közé tartoznak a kör­nyezetszennyezéssel, az élőhelyek tisztaságának megóvásával kapcsolatos problémák. Ezek közt ki kell emelnünk hazánk egyik fontos vízgyűjtőjé­nek, a Tiszának a vízminő­ségét és -tisztaságát. Ez speciális probléma, mert a folyó vízkészletének jelen­tős részét külföldön kapja. Ezért volt igen jelentős a megyei tudományos testü­let biológiai szekciója által a közelmúltban megtartott eszmecsere, amelyen kas­sai, nagybányai és szatmár­németi szakemberek is részt vettek a hazaiak mel­lett. Elsősorban arra ke­restek választ, hogyan ke­rülhetők el, vagy oldhatók meg a fontos vízbázist fe­nyegető környezeti ka­tasztrófák? Az egyik elő­adásban a nagybányai ipar­vidék környezetszennyezé­séről tájékoztatták a szak­embereket. Elhangzott: a legtöbb helyen már régen elkészültek a víztisztítók, csupán az üzemeltetésük akadozik energetikai vagy más ok miatt. Nem tudni, miért következik be a Ti­szán a nyár második felé­ben jelentkező vízvirágzás, az alga elszaporodása. An­nyi biztosnak látszik, hogy a tiszalöki duzzasztás is egyik oka lehet a jelen­ségnek — csökkentve a víz áramlási sebességét. Nyíregyháza (KM - Gy. L.) — Nemrég láttam az egyik nyíregyházi épület frissen fes­tett falára írva: „Szép ez a fal.” Nem tudtam, hogy a szerző humorán nevessek-e, vagy inkább elképedjek. Ha én let­tem volna a tulajdonos, biztos zokon veszem. Nemrég levelet hozott a posta Tóth Sándor ismert szobrászművésztől. Ebből olyasmit is megtudtam, hogy a művelt Nyugaton a graffítinak — merthogy így nevezik — már szakirodalma van. Örül­tem neki — mármint a levél­nek, mert nagyjából-egészéből egyezik a véleményünk e „művészeti ágazatot”, mű­faji?) illetően. „Húsz éve — írja Tóth Sán­dor — Görögországban járva döbbentem meg először azon, hogy nagyszerű műemlékek fekete, vörös festékkel, sprével le voltak fújva. Akkor még mű­veletlen voltam, nem tudtam, hogy ezek a tettek az avant­gárd művészi kifejezés legú­jabb termékei, a graffitik... Én akkor azt hittem, hogy ez a Balkán, mert még nem tudtam, hogy a művelt nyugaton graf- fitinek nevezik a hasonló alkotásokat. Később, ahogy a világ kibővült előttem, és Pá­rizs vagy Washington színe­sebb részein láttam összefir­kált házfalakat, kirakatokat, metróbelsőket, mély undor fo­gott el a rombolás, a vizuális környezetszennyezés láttán. A szépművészetek legújabb kifejezési formája a falfirka — graffiti — a modem „ART” része. Végre Nyíregyházán is megjelent az Egyház utcában a nyugati világ ezen művészi terméke: MEG SÖRT! — RUN MPC — HALLGASS A FIDESZRE — DONT SHOOT (NE LŐJJ) — LÁ­ZADJ AZ ÁLLAM ELLEN! — A TUDÁS BŰN, DE ÉN ÁRTATLAN VAGYOK.” A szerző még hozzáteszi: „Kedves alkotótárs, én liberá­lis, toleráns vagyok, nem fo­gom az Ön modern graffiti műveit megrongálni; arra ké­rem, hogy az én ásatag szoc. realistat munkáimat Ön is kí­mélje. Én nem igyekszem nyu­gatra, maradok... tüntető föl­dije, Tóth Sándor." Nyilvánvaló, hogyha egy művész ember munkáit „to­vábbalkotják”, az számára még elkeserítőbb, dühítőbb, mint ama háztulajdonosé, aki­nek tiszta falára a fent idézett mondatot írták. Elgondolkodtató azért, hogy hová megyünk, ha már semmi sem szent a notórius rongálók- nak. Feltételezhető, hogy ugyancsak,művelt” suhancok azok, akik a graffitiban ottho­nosan mozognak. Ez könnyű­szerrel megállapítható, hiszen helyesírásuk még arra is enged következtetni, milyen érdem­jegyeik lehettek (lehetnek) magyar nyelvből. Hiszen az egyik idézett példában — Ne lőjj — például csak két vaskos hiba van. Az egyik, hogy a lő ige felszólító módú alakja lőj, fölösleges a második j. Meg aztán, ha már felszólító módú az ige, általában felszólító (tiltó) maga a mondat is, illik tehát a végére felkiáltójelet tenni. És akkor még nem is szóltunk a kifejezetten trágár, durva szövegű falfirkákról... Nevezzük bárminek a graf- fitit, ez is egy vadhajtás, amit le kell nyesni. Ha lehet... Kevesebb a megszakított terhesség A nők meggondolják magukat és világra hozzák gyermeküket # Változik a fogamzásgátlás Nyíregyháza (KM - T. K.) — Á magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. tör­vény 1993. január 1-jén lé­pett hatályba. A törvény töb­bek között újólag szabályoz­ta a terhesség megszakításá­nak feltételeit. A KSH ada­tainak segítségével összefog­laljuk a terhességmegszakí­tások 1993.1. negyedévi ala­kulását. Az első negyedévében az országban 18 999 terhességet szakítottak meg, 22 százalék­kal kevesebbet, mint az elmúlt év azonos időszakában. A ha­vonkénti adatok azt mutatják, hogy a januári több mint 1/3- os csökkenéssel szemben, márciusban már csak 9 száza­lékkal kevesebb abortusz tör­tént, mint az elmúlt év azonos hónapjában. Egészségügyi indok A nők valamennyi korcso­portjában csökkent a terhes­ségmegszakítások száma, a 30 év feletti nőknél azonban je­lentősebb volt a visszaesés mértéke. A családi állapot szerinti megoszlás azt mutatja, hogy tovább csökkent a házas nők részaránya az abortuszon áte­sett nők között, más szóval a házas nőknél jelentősebb (1/4- es) volt a csökkenés mértéke, mint a nem házasoknál (17,5 százalék). A többgyermekes, illetve a korábban már abortuszon áte­sett nők körében csökkent leg­inkább a művi vetélések szá­ma. A terhességüket először megszakítók, illetve a gyer­mektelen nők körében viszont az átlagosnál kisebb mértékű volt a visszaesés (14 százalék, ill. 15 százalék). A terhesség­megszakítások indokainál a törvényi szabályozás változá­sa miatt közvetlen összeha­sonlítást az elmúlt évi adatok­kal csak az egészségügyi indo­koknál lehet elvégezni. Az eredmények szerint több mint 2/3-dal csökkent az anya vagy a magzat egészségi indokával végrehajtott művi vetélések száma. A terhességmegszakítások országosan 22 százalékos csökkenése számszerűen azt jelenti, hogy 1993. első ne­gyedévében 5371 művi veté­léssel történt kevesebb, mint az elmúlt év első három hó­napjában. A kérdés az, hogy az adatok és a törvényi szabá­lyozás ismeretében mivel in­dokolható ez a csökkenés? Elvileg többféle magyarázat lehetséges. Az egyik az, hogy a terhes nők meggondolták magukat és korábbi elhatáro­zásukkal szemben vállalják gyermekük világrahozatalát, vagy a Családvédelmi Szol­gálat munkatársaival történt beszélgetés hatására, vagy más megfontolások alapján. Ennek számszerűen mérhető következménye kell hogy le­gyen, a születések számának emelkedése az év utolsó ne­gyedében. Sokan nem védekeznek Egy másik lehetséges ma­gyarázat a fogamzásgátlási gyakorlat változása, felelős­ségteljesebb szexuális maga­tartás a házastársak között vagy a partnerkapcsolatban. Ennek kimutatása már ne­hezebb, bár a korábbi adatok­ból közismert, hogy a terhes­ségmegszakítást kérő nők több mint fele, saját bevallása sze­rint, nem védekezik a nem kí­vánt terhessége megelőzése érdekében. A törvény előké­szítésével kapcsolatos nyilvá­nos viták és a széles körű pub­licitás mindenesetre kiváltha­tott ilyen magatartásváltozást. Elvileg természetesen az is elképzelhető, hogy az abor- tuszszám-csökkenés mögött az illegális abortuszok számá­nak esetleges emelkedése hú­zódik meg. A korábbi szabá­lyozás és a jelenlegi törvény ismeretében ez a feltételezés nem látszik indokoltnak. Az év első négy hónapjában 44 060 nő jelentkezett először terhesgondozáson, ez alig 5 százalékkal több mint az előző év azonos időszakában. A ha­vonkénti megoszlás azonban itt is figyelmet érdemel. Míg január-február hónapokban 4 százalékkal kevesebb, már­cius-áprilisban már 16 száza­lékkal több nő jelent meg elő­ször terhesgondozáson az elő­ző év azonos hónapjaihoz ké­pest. Összességében ez közel 2000 várandós anyával jelent többet az elmúlt év első négy hónapjához viszonyítva. Ezek alapján úgy tűnik, hogy az ed­digi abortuszszám-csökkenés mintegy 1/3-án remélhető, hogy többlet-gyermekválla­lásként jelentkezik az év utol­só negyedében, 2/3-án pedig a felelősségteljesebb fogamzás­gátlási gyakorlat hatásáról le­het szó. A terhességgondozáson elő­ször megjelentek gyermek­szám szerinti megoszlásából az derül ki, hogy emelkedik körükben a harmadik vagy az ennél többedik gyermeküket váró anyák aránya. A már em­lített többlet-gyermekvállalás 1/4-e a második, 45 százaléka a harmadik, 17 százaléka a ne­gyedik vagy ennél magasabb sorszámú gyermek megszüle­tését jelentheti. Ez összecseng azzal a korábbi megállapítás­sal, hogy a művi vetélések csökkenése is főleg a több- gyermekes, a házas, és a szü­lőképes kor „idősebb” korosz­tályainál (30 éven felüliek) észlelhető. Szülni a harmadik után is Mindemellett nem állítható egyértelműen az, hogy az abortusz új szabályozása és a több gyermek vállalásának gyakoribbá válása között ilyen közvetlen összefüggés lenne. Ez azzal indokolható, hogy a harmadik vagy ennél többedik gyermeküket váró anyák szá­ma és aránya az év első négy hónapjában mindvégig maga­sabb volt, mint az elmúlt év azonos időszakában, az első és második gyermekükkel terhes anyák száma viszont csak március-áprilisban emelke­dett meg az előző év első négy hónapjához viszonyítva. Más szóval a többlet-gyermekvál­lalás az abortusz új szabályo­zásától függetlenül is jelent­kezhet, elsősorban a harmadik gyermeküket váró anyáknál, és ez összefügghet a gyermek- nevelési támogatás rendsze­rének ugyancsak 1993. január elsejével történt bevezetésé­vel. Az 1993. évi teljes körű abortuszadatok alapján a mag­zatvédelmi törvény tényleges és várható hatásai természet­szerűen alaposabban elemez­hetőek lesznek, a hosszabb távú, tartósabb hatások ki­mutatása és érdemi elemzése azonban várhatóan csak több évre szóló adatok alapján le­hetséges. Jegyzet Ne politizálj! Györke László A z újságíró sok ember­rel találkozik. Sokszor olyanokkal is, akiket soha nem látott azelőtt. Érdekes, hogy a riportalanyok többsé­ge a kezdeti elfogódottság — nevezzük bizalmatlanság­nak? — után, ahogy kezd fel­oldódni, látja a zsurnaliszta szándékát, egyre inkább ki­nyílik. Persze, nem annyira magánügyeit tárja fel kendő­zetlenül, hanem néhány perc elteltével az országos politi­kát kezdi feszegetni. „Ha nyugodtan akarsz aludni, ne politizálj!" — cseng vissza fülemben apám intő szava. De vajon ma el­vonulhat-e bárki az elefánt- csont toronyba Magyaror­szágon? Hisz a politika be­nyúl a zsebünkbe. Vagy két esztendeje olvas­tam az egyik politikus inter­jújában, hogy nálunk túlsá­gosan is át van itatva minden a politikával. Való igaz, ab­ból is politikai kérdést csi­nálnak, ami egyébként lénye­gét tekintve nem kellene, hogy az legyen. Sőt, pártpo­litikát! Sose feledem, 1989 ka­rácsonyán, amikor azt hit­tük, hogy Romániában for­radalom van, s küldtük egy- re-másra a segélycsomago­kat, a pártok szinte mind­mind kihangsúlyozták, hogy azt ez vagy az a politikai szervezet küldte-vitte. Nem mi, magyarok, hanem a pár­tok. Kivétel, persze, amelye­ket nem pártok küldtek. El­gondolkodtató az is, hogy miért válik nálunk sok kezde­ményezés — a jónak tűnő is — előbb-utóbb a politika céltáblájává. Már fel sem tudjuk tételezni egymás­ról, hogy tiszta szándékkal tesszük, amit teszünk? Hogy miről beszélnek — jobbára egyszerű, józan pa­raszti ésszel megáldott — ri­portalanyaim, ha önként a magas politikára terelik a szót? Nos, hát kilencvenki­lenc százalékuk elégedetlen az úgynevezett rendszervál­tással. Különösen a vál­lalkozók! Nem csoda, hiszen annyira bizonytalanná, ki­számíthatatlanná vált az élet. Nem titok, hogy a nem is olyan rég még magasra érté­kelt mezőgazdaságunkban a legszembetűnőbb a zuhanó- repülés. A földművest sok­kolja leginkább a képléken­nyé vált gazdasági helyzet. A föld embere mégsem fenye­getőzik sztrájkkal; ha jön a tavasz, szánt, vet, mert ennek az országnak akkor is enni kell, ha a pártok, politikusok sokszor idéznek elő patthely­zetet. A kalász nem politizál, ha beérik, le kell vágni, kü­lönben kipereg a szem. A politika — a destruktív elsősorban — mégis meglát­szik a mezőn. Szatmári járva — de biztos van ez így más­felé is —v még sose láttam annyi margarétás búzatáb­lát, mint az idén. Ez is egy virág. Igaz, jobb, ha nem a búza között nő. A fák szerelmese Jánd (KM - N. L.) — Aratónóták egész sorát gyűj­tötte össze. A jó öreg írógé­pen le is gépelte a nóták szö­vegeit. Tiszta forrásból merí­tett, gyűjteményét átadja a fiataloknak. Ami a beregi hagyományokat illeti, híd a múlt és a jövő között. Gén­bankjában 64 féle fa zöldell és terem. Különös embernek tartják piciny falujában, Ján- don. A neve Csokány Gábor. A 72 éves Gábor bácsival a hosszú, a régi paraszti múl­tat idéző portáján beszélget­tünk. Már belépéskor elcso­dálkoztunk. Fából faragott szép kapuja tarpai mintára készült. A helyi polgármes­terrel-kopogtattunk a kapun, amint odaértünk a feltúrt ut­cán. A polgármester a díszes kapuban mesélte: vezetik be a gázt, és a cső akkor jutott volna el a legrövidebb úton a régi családi házhoz, ha ki­vágtak volna egy gyümölcs­fát. „Akkor inkább nem kell a gáz, de a fa marad” — mondta makacsul. Végül ke­rülővel, némi többlet pénz ráfizetésével jut el a kék láng a házba, de a fa megmaradt. Mert a fát fontos élőlénynek tartja, a fák szerelmese. Leültünk a szőlőlugassal övezett tornácon diskurálni. A lócát egy rongyokból szőtt beregi pokróc fedte. Itt mondta el, hogy paraszti munkán nőtt fel, majd el­végezte a mezőgazdasági technikumot. Húsz álló évig volt Jándon tsz-elnök. Ez idő alatt a jándi határban lévő vadkörte- és vadalmafákat beoltotta. S kiadta a szigorú utasítást: ezeket a fákat nem szabad kivágni. Szüretelhet bárki, de kivágni tilos! Génbankjának bemutatása Csokány Gábor A SZERZŐ FELVÉTELE külön fejezetet érdemel. Hat­vannégy fa. A szatmári és a beregi szilvák sokasága. Al­mafák egész sora. Az egyik sárga almájának csemetéjét annak idején az uk­rán-román határ közelében lévő Csemovciból szerezte. Ez a fa kilóg a sorból. Az összes többit a környéken gyűjtötte. Ma is megvan és még működik az öreg motor- kerékpár, amivel járta a vi­déket. Szóval, 64 fajta fa. Az egyik sárgás-bordó almáját koraősszel szüreteli, majd a padlásra viszi, ott búzatörek- be, vagy szalmába teszi. Ez az alma karácsony után fo­gyasztható. Árpakörte, búza­körte, vérbélű körte. Mind megvan neki. A búzakörte olyan édes, mint a méz. A vérbélűnek zöld a külseje, de piros a belseje. Az ilyen körtéket zöldségboltokban, ABC-áruházak polcain hiába keressük. Gábor bácsi kertje a Holt- Tiszára nyúlik. E holt ág ka­nyarulata a gergelyiugomyai strandig ér. A strandolok, a napozók nem is tudják, hogy tőlük pár kilométerre milyen érdekes, és milyen hasznos ember él. I 1993. júlífis iCfasdd ^ ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents