Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-05 / 154. szám
Kelet-Magyarország 3 1993. július 5., hétfő Összefogás kellene vízügyben A kistelepülések érdekei mellett a tisztabereki polgármester • Tiszta vizet a pohárba! Sötét fellegek — nemcsak a víztorony felett Harasztosi Pál felvétele Kováts Dénes Tisztaberek, Nyíregyháza (KM) — A SZAVICSAV sorsát illetően továbbra is eltérő vélemények látnak napvilágot. Talán természetes is, hogy ki-ki saját érdekeit helyezi előtérbe, bár az is kétségtelen, ezek másokat könnyen hozhatnak még hátrányosabb helyzetbe. Igazságot talán még Justicia sem tudna tenni ebben az ügyben, a kérdés csupán az: közelíthetők-e az álláspontok. Most egy, az igazán kistelepülések nevében szóló véleményt teszünk közzé — továbbgondolásra. Bodnár Barna Tisztaberek polgármestere, ő is — miként sok társa — a sokadik tárgyaláson vett részt a vízművagyon ügyében. A határozatok közül hét sérti a törvényt Itt hangzott el az a már közismert tény: a SZAVICSAV- ot érintő VAB határozat nyolc pontjából hetet törvénysértőnek találtak. A tanácskozáson eléggé felforrósodott hangulat uralkodott a téma, s egyes jelenlévők jóvoltából, egyebek között egy szakértő felszólalása idején, akitől megvonták majd visszaadták neki a szót. — Forrt bennem a méreg, hiszen komoly, sok települést és lakót érintő témáról volt szó, nem éppen megbeszélésre ideális hangulatban. Már akkor el kellett volna mondanom véleményemet, de nem igazán volt rá lehetőség, különösen, hogy többen eltávoztak időközben a teremből — mondta találkozásunkkor a tisztabereki polgármester. — Attól tartok, hogy a néhány száz lelket számláló kistelepülések kerülnek hátrányos helyzetbe, (melyekből van szép számmal) ha a megyeszékhely és a hozzá csatlakozott települések előnyösebb helyzetük miatt kiválnak. A kistelepülések fizették meg az árát Annak idején, amikor jelentős állami támogatással kiépítették megyénkben a közműveket, Nyíregyházának nem került pénzébe, a kisebb települések viszont hozzájárultak. Elismeri azt a polgármester, hogy a megyeszékhely és térsége jobban járna, ha külön vállalatot alapítanának, mert számukra ez sok előny jelent — de mi lesz a megyebeli, távolabbi falvakkal? Azokra véleménye szerint nem gondolnak a kilépni szándékozók. Pedig ugyanebben a megyében élnek a messzebb lakók is. Bodnár Barna szerint meg kellene próbálni először megalakítani a megye összes települését magába foglaló részvénytársaságot, az érdekeket közös nevezőre hozni a hátrányos helyzetűekre is tekintettel. S a próbaidő majd visszaigazolná, hogyan működne hosszabb távon. Ha nem megfelelően, még mindig lenne kiút pár év múlva. Kifejezte félelmét azzal kapcsolatban: a különválás eredményeképpen több olyan kistelepülés lesz, ahol a szétszabdalás következményeként akár háromszorosára is megnő a víz díja. Ez pedig, az amúgy is meglévő gondok, kiadások mellett (gáz, telefon, közalkalmazottak bére, munkanélküliség stb.) tovább súlyosbítaná a falvak helyzetét. Még a víz miatt is kapjanak fejükre a polgármesterek? — Én azt javasolnám a sorstárs önkormányzatoknak — fejtette ki —, hogy fogjunk össze sokunk érdekében. Minden polgármester megkapta azt a döntéselőkészítő tanulmányt, mely a SZAVICSAV átalakulását elemzi, a zárt körű részvénytársaság létrehozását is vizsgálva. Az a kérésem, hogy ezt áttanulmányozva, a 4. sz. mellékletben megfogalmazott határozattervezetet is megvitatva mielőbb döntsenek a képviselő-testületek. Szerintem a 2/b változat lenne közös érdekünk. Ha döntött a testület, határozatukat küldjék meg a SZAVICSAV címére a lehető legrövidebb időn belül. S talán lesz esélyünk arra, hogy vízügyben ne kerüljünk még hátrányosabb helyzetbe. Összebéklyózott lábakkal nehéz a járás SZAVICSAV-ügyben tehát további harcok várhatók a jelek szerint. Egyesek a különválást és vagyonszétosztást tartják a számukra üdvözítő útnak, mások érdeke az egység, a terhek megosztása. Hogy végül megegyezés lesz- e, vagy az egyik csoport béklyót köt a másik lábára, talán nem is oly sokára eldől. Mérőórás kulcs a közös kúthoz Nyíregyháza (KM) — A vízdíjak drasztikus emelkedése óta több település önkormányzata fontolgatja — vagy már meg is tette — a közkifolyók leszerelését. Az utcai kutakról elhordott víz átalánydíját ugyanis a közös kasszából állják, s ez nem is kis összeg. Több helyen néhány kútra vízórát szereltettek, s az azokon mért fogyasztás átlagát veszik alapul a többinél is. Csakhogy még itt is az önkormányzat fizet, s nem azok, akik a vizet elhasználják. A legkézenfekvőbb megoldás a kutak leszerelése, csakhogy akkor ivóvíz nélkül maradna a lakosság azon része, amelyiknek nincs pénze — s nem is kötelezhető — a víz bevezetésére. De az sem állapot, hogy saját kasszájuk kímélése érdekében sokan a közkutak vizét használják locsoláshoz, kocsimosáshoz, építkezéshez. Az ellentmondás feloldására egy nyíregyházi vállalkozó, Torkos Ferenc — most már így utólag minősítve — pofon- egyszerű megoldást eszelt ki: a kutak is megmaradnak, az önkormányzatok is megköny- nyebbülnek, s a vízművek sem károsodnak. Találmánya lényege: zár- szerkezettel ellátni a közku- takat, amelyek azután már csak kulccsal működtethetők. A felszerelés után az önkormányzatok dönthetnek arról, kiknek adják át a mérőórával felszerelt kulcsokat, amelyeket bizonyos időközönként leolvasnak, s ez alapján fizet a fogyasztó. A találmány szabadalmaztatása folyamatban van az Országos Találmányi Hivatalnál. A beruházás — a tervező számításai alapján — egy éven belül megtérül az önkormányzatnak.--------------Tárca— M aga sem talál rá magyarázatot, miért utálja annyira a takarítást a lakásban. Nem, korántsem arról van szó, hogy férfi létére megalázónak érezné ezt a munkát. Rokonságszerte dicsérik, mert például remekül mosogat a vasárnapi ebédelés után. Ha kell, berakja az automatába a ruhát, tereget, s legendásan finom kávét tud főzni. De a takarítás! Már a gondolattól is rossz kedve lesz, ki nem állhatja a rumlit, a porszívó hangját. Ráadásul alig látszik valami a sok haj- longás után, s olyan még nem volt, hogy a felesége maradéktalanul elismerte volna szorgalmát. Valahol mindig talált kifogásolni valót. Most is ilyen kényszeredetten cipelte a tetthelyre a porszívót, a törlőruhákat, s amikor a konyhában/ eldördült a parancs, („Édesem, szedd le a könyveket, dörzsöld át bútortisztítóval a polcokat is!”.) azt hitte, menten kiugrik a negyedikről. Aztán számolt tízig, s rájött, jobb ezen túllenni, s nekilátott. Már az utolsó polcnál járt, amikor az egyik könyvből kiesett egy sárgásszürke boríték, tele régi fényképekkel. Leült a szőnyegre, s kivette az első képet. Futballpályán sok embert látott, az előtérben fehér sapkás fagylaltárussal, hátrébb kalapos férfiak, kezükben korsó sörökkel álltak körbe, ittak. „Te jó ég! Ez meg én volnék!” Kihajtott ingnyakkal állt a jobb szélen, tizenévesen, vattacukorral a kezében.Igen, ez egy Kraszna-parti majális volt. Akkor még élt az Apu, ő is ott áll a férfiak között... Aztán a másik felvételen zenekarban furulyázik. „Hát persze jártunk házról, házra, köszöntöttük a tervkölcsön- jegyzőket." A következő szakadt képen tornavizsga látható, minden fiú térdig érő klottgatyában vár, hogy felkerülhessen a nyújtóra... Lakodalmas menetet örökített meg a soron következő felvétel: ki esküdött kivel, már nem tudná megmondani. Csak Dani prímást ismeri fel a cigányzenekar élén, ahogy vonulnak az utcán: akkor is bal kézben tartotta a vonót. Aztán jöttek sorra a szomszédok, a kapuban kis- lócán ülő asszonyok, egy felvétel a templomkertből. Végül a nagymama, csupa feketében. Emlékszik, egy hétvégén, amikor már kocsijuk is volt, hazalátogattak a nagyihoz, aki a legkisebb húgával lakott a szülői házban. A nagyi akkor is fekete fejkendőt, talpig fekete ruhát hordott — ő nem is emlékezett másfajta viseletére. Kicsi volt, s akárha egy Munkácsy-festményről lépett volna a tornácra: ráncosán is szép fehér arcát kendő szegélyezte, álla alatt megkötve. n lébb szabadkozott a I2j fényképezéstől, mondta, a fiatalt, a szépet kell megörökíteni! Majd mégis ráállt: ott a tornácon, fekete köténye fölött imára kulcsolt fehér kézzel nézett a gépbe. Mosolygott, s a derű még a ráncait is kisimította. „Mozogj már, drágám, mert így estig se készülsz el.” Felesége éles hangja szakította meg emlékezését, s zuhant vissza a mába. Arrébb néhány hellyel Balogh József 5 zerinted rendben van az, hogy egy képviselő fogja magát, megsértődik valamiért, aztán átül egy másik párt padjaiba, vagy a függetlenek számát gyarapítja?—kérdezi ismerősöm, de választ nem is várva mondja amit egyébként én is válaszoltam volna. Mert természetesen szerintem sem rendjén való dolog cserbenhagyni a választókat. A választásokat megelőző időszakban ötvennél több párt hirdette meg választási programját és remélte, hogy azzal bejut a parlamentbe, netán kormányt is alakíthat. Aztán az ország hatot választott, ennyi programot talált érdemesnek arra, hogy a hatalmat gyakorolja, hogy a demokráciát érvényesítse, s legtöbben úgy adták le szavazatukat, hogy nem is ismerték az embert, aki azt a pártot képviselte, a program volt a kiválasztásban a meghatározó. És a választás óta néhány tucat megválasztott arrébb ült néhány székkel, egyikmásik szembe előző saját magával és minden bizonynyal elégedetten dörzsöli össze a kezét, miközben volt választói csak tekintgetnek jobbra-balra: vajon ki adott felhatalmazást erre a színváltoztatásra? Az egyéni választókerületből parlamentbe jutott képviselők esetében is érvényes ez, mert őket is a mögöttük álló párt miatt választották, a listások esetében pedig egyenesen megbocsáthatatlan az új székkeresés, hisz kifejezetten pártjuk jóvoltából kerülhettek az ország házába. Lehet persze mentségnek felhozni, hogy a választáskor, vagy azt megelőzően más volt a párt programja, akkor nem így képzelték el az elkövetkező, mára pedig megélt éveket, ám a cser- benhagyásra ez sem lehet indok sem kormányzópártinak, sem ellenzékinek. Mert más volt megtervezni előre egy programot, s más megvalósítani pláne olyankor, amikor változnak a körülmények, amikor nem várt események befolyásolják kényszerűen a pillanatnyi helyzetet. Természetesen lehet valaki olyan következetes is, hogy az ilyes történéseket sem tartja elegendő oknak a kisebb változtatások megtételére. De akkor nem arrébb kellene ülni, hanem felállni a székből, s nem élvezni annak anyagi és erkölcsi előnyeit, amit már nem is képvisel. Egy éve fejeződött be az inkubátorház jelenlegi arcának kialakítása Nyíregyházán. Felvételünk az egyik bérlő üléshuzatkészítő-műhelyében készült Balázs Attila felvétele. Kommentár ______________ Számlaszidás Máthé Csaba T) ujkálniuk azért az ape- LJ heseknek nem kell, de akit a hét végén felismertek a piacon, annak keményen megmondták a véleményüket a számla- és nyugtaadási kötelezettségről. Szidták, szidták és folyamatosan szidják az APEH dolgozóit, megalapozatlanul, hiszen a törvényt nem ők alkották. Az ellenőrzés viszont az ő asztaluk, úgyhogy rajtuk csattan az ostor. Fagyis, gyrosos, hot dögös, piaci árus, mezőgazda- sági kistermelő mind beállt a szitkozódok sorába, ahogy mondani szokták, felizzott az elmúlt hét végén az APEH telefonszáma, annyian kérdezték, ők valóban beletartoznak abba a körbe, amely köteles számlát, illetve nyugtát adni, vagy van még haladék. A fagylaltos nem értette, hogy lehet egy gömb fagyit és mellé egy számlát adni, miközben kilométeres a sor. Az idős néni azt taglalta a piacon, ha elad egy kiló krumplit, akkor menjen kezet mosni, hogy tudjon adni számlát, és ezt napjában ötvenszer csinálja végig. Az általános vélemény továbbra is az, hogy képtelenség ezt a kötelezettséget főleg elsősorban az előbb felsorolt körben teljesíteni. Kiskapu pedig nincs, mert a revizorok folyamatosan ellenőrzik a számla- illetve nyugtaadást, és a büntetés igen kemény. Már láttam olyan előre elkészített számlát, amelyre rányomtatták az összeget, a pecsétet, csak alá kell írni és fagyisnak, mezőgazdasági kistermelőnek mint szórólapot lehet osztogatni. Az eddigi tapasztalatok alapján a törzsvendégek, ismerősök úgysem kérnek és így nem is kapnak számlát, a többieknek esetleg próbaképpen adnak, bár ők se igen kérik, mert mint magánszemélyek mit kezdjenek velük. Nézőpont ) HÁTTÉR Angyal Sándor Emlékképek
