Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-31 / 177. szám
1 2 [ A Vfiíet-OkaqmroTszáfl hétvégi nieCíéfjíete 1993. jútius 31. A kávéfőző Egy kétbalkezes irodalmár vallomásai Kiss Benedek Letörött a kávéfőzőnk bakelitfüle. (Lehet, hogy nem bakelitnek nevezik hivatalosan, de nekem már minden ilyen műanyag izé bakelit marad.) Szóval, letört. Én is letörtem, mégis azt gondoltam: istenem, használódott, fáradt az anyag, hőhatások érték — hiszen kávét főztünk benne. Ilyen megértő voltam. Mindaddig, míg eszembe nem ötlött, hogy ez már a harmadik. A harmadik ilyen kávéfőző, aminek letörik a füle. A többit félreraktuk. Egy ideig ugyan konyharuhával, vizes ronggyal körbecsavarva vettük le a gázról, mikor kifőtt a kávé. De hát ezt megunja az ember — drága pénzért előbb- utóbb mindig újat vettünk. És ilyen típust, mert sok kávét fogyasztunk, és ez négy személyre főz, meg különben is hagyománytisztelők vagyunk. De a fül megint letört. Mit lehet tenni, kávét főzni kell — elő a konyharuhát, hogy meg lehessen fogni. S így kerülgettük a forró kását — akarom mondani: a kávéfőzőt, míg eszembe nem villant az is, hogy láttam én már itt-ott, vasboltokban, pótalkatrészként ilyen fület. Nosza, neki a városnak! Három letörött fülű kávéfőzőnk van — negyediket csak nem veszek, ha a csapszögek kiütése után új fület illeszthetek a régiek helyére. Végre kaptam... Ötven forintért darabját, mert persze örömömben hármat is vettem. Mégsem utolsó dolog ez az ipari forradalom — gondoltam (vagyis: ami nyugaton sok-sok évvel ezelőtt lezajlott). Ha én ezt előbb tudom! Sebaj, most lesz egyszerre három ugyanolyan kávéfőzőm, minden vendégemnek másikban főzhetek kávét! Örömöm nem soká tartott. Mire kiügyeskedtem a csapszögeket, megizzadtam. No, most jön a sikerélmény, már ezért is megérte — gondoltam. De hamar le kellett hervadnom: az új fülek furatai jóval kisebb átmérőjűek voltak, mint a régi csapszögek. Egyébként minden stimmelt, a fül szépen belesimult a helyére. Tehát nem rossz méretet vettem... Most mit csináljak? Hogy rögzítsem szerencsétlent? vékony szög jutott persze előbb is eszembe — nem ment át rajta. Drót! — mondta hirtelen hangosan bennem ezermester hírében holt nagyapám szelleme. De hol vegyek drótot? Egy budai literátor-lakásban? Nem is találtam. De megoldás kell hogy legyen — erősködtem. S lön!... Szép számmal találhatók ugyanis elszórva az iratösszetartó gemkapcsok... Heuréka! 20. század vége!... Párat kiegyenesítgettem, s azok már átbújtak a gyári (szabvány?) furaton. Jól összedrótoztam velük masináimat. Sikerélmény, az aztán volt. Azonnal föltettem egy friss kávét, s míg kijött, eltöprengtem: hol is van Európa? Hogyan is akarunk mi (ilyen iparral, netán busásan honorált újabb meg újabb „újításokkal”) odajutni? Mert nem csak e kávéfőzőről van szó — ezer eszközünkkel, használati tárgyunkkal tapasztaljuk ugyanezt. De végül is megnyugodtam: amíg gemkapocs van, ez is megoldható... Dróttal sok minden megoldható... De mit csináljak a fölöslegben maradt csapszögekkel? Az sem gond: ha majd egyszer lesz magyar Suzukim, abban biztosan találok olyan furatot, ahová szükség esetén beleillik. Egyelőre nem lesz ilyen kocsim. De mit lehet tudni? Ezért hát félretettem... Szóval, hogy is vagyunk Európával? Semmi gond: ők is csak megvannak valahogyan a maguk kávéfőzőikkel, gázkonvektoraikkal, fizetéseikkel. Nem kell irigyelniük bennünket, hogy nálunk gemkapocsból hajlított drót és cellux (és hozzá kreatív elme is!) akad... BalAzs Attila felvétele Közép-európai barokk éve ’93 (2.) Barokk emlékek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A kastélyok és udvarházak szerények Dám László A barokk kor művészeti emlékeit megyénkben is elsősorban templomok, középületek és kastélyok, kúriák őrzik. Szerencsére nálunk nagyon sok középkori templom maradt fent, hiszen a török hódoltság és háborúk pusztításai itt jóval szerényebbek voltak, mint az Alföld más vidékein. Ezeket azonban zömmel a 18. században bővítik, átépítik illetve új berendezéssel látják el. Ekkor épül pl. a kőből készült tornyok egy jelentős része, olyan templomokhoz kapcsolódva, amelyek korábban nem rendelkeztek ezzel az épületelemmel, illetve fatornyuk volt. Ide tartoznak pl. olyan középkori épületek, mint Baktalórántháza, Kisvár- da, Ófehértó, Zajta római katolikus, Kállósemjén vagy Nyírderzs görög katolikus, illetve Sonkád, Tiszakóród református templomai. Elég gyakori az is, hogy a középkori templom bejárata elé többszörösen ívelt oromzatú és csigavonal díszítéssel, volutával is ellátott előcsarnokot emelnek. Ezt figyelhetjük meg például a nyírbátori, mátészalkai, nyírmihálydi, kisari, porcs- almai református templomok esetében. A barokk kori átalakítások persze nem egy esetben megbontják a középkori épületek architekturális egységét és arányait. A jobb megvilágítás érdekében a kisméretű román vagy gótikus ablakok helyére nagyméretűeket vágnak, vagy jobbik esetben befalazzák azokat (Nyírmihálydi, Nyírbéltek, Baktalórántháza, Balkány stb.) Sok esetben lebontják a református isten- tisztelet számára fölösleges sekrestyéket is, s középkori aj- taikat elfalazzák. A XVIII. században újjáépített gótikus templomok közül kétség kívül a legjelentősebb a nyírbátori minorita templom, amely eredetileg a XV. század végén készült. Az 1587-ben felgyújtott templomot a XVIII. század második évtizedében a városba visszatért minoriták építik újjá. A szentély és a hajó barokk boltozatot kap, de oly módon, hogy az őrzi az eredeti gótikus keresztboltozat emlékét. A jellegzetesen gótikus ablakokkal tagolt falak fölé barokk oromzatot és tetőszerkezetet emelnek. Ekkor építik újjá a napjainkban a Báthory István Múzeumnak otthont adó kolostort is, igényes és szép csehsüveg boltozatokkal. A század közepén épült a templom nyugati homlokzata előtti előcsarnok, melynek homlokzatát volutával és szoborfülkével díszített, ívelt barokk oromfal ékesíti. Sok új templom is épül ebben a korban, melyek többségét a református egyház emeltette (pl. Nyíregyháza, Nagy- kálló, Tyúkod, Búj, Kömörő, Nagyar, Tuzsér, Pap, Szamos- angyalos, Matolcs). A legkiemelkedőbb alkotás azonban egy görög katolikus templom, a máriapócsi bazilika, amely 1731 és 1756 között épült, s amely a barokk építészet minden fontos jellemvonását magán hordja: hullámos oromzatú kerítéskapujával, kőkeretes bejáratával, hagymakupolás tornyaival, az azokat összekötő íves, volutás oromfallal, boltozatos szentélyével és kereszthajójával, a főkupolát szegélyező huszártomyaival, Máriapócs melyek tört vonalú sisakja a homlokzati tornyokéhoz hasonló. A templomok ma is álló berendezése szintén a XVIII. században készült. A katolikus templomok néhány nagyon Nyíregyháza: Az evangélikus templom belseje Harasztosi Pál felvételei igényes berendezése mellett (Nyírbátor, Nagykálló, Jánk- majtis) a református templomok reneszánsz hagyományokat őrző asztalosmunkái emelkednek ki, amelyek azonban sok barokk elemet is hordoznak. Különösen a szószékek, szószékkoronák (Csaroda, Mánd, Vámosoroszi, Kis- és Nagyszekeres, Csengersima, Lónya, Beregsurány stb.), padvégek utalnak arra, hogy a barokk hatása a protestáns egyházművészetet sem kerülte el. A század második felében épült világi építmények, a barokk kastélyok és udvarházak, méretben és művészi kivitelben is szerényebbek, mint hazánk középső és nyugati területein. A legjelentősebbek: a Forgách család U alakú földszintes kastélya Mándokon, és az Orosz család emeletes kastélya Székelyen. Legtöbbjük középtengelyes kapuzatú, mandzártetős, egyszintes udvarház: Beregsurányban a Bay családé, Komlódtótfalun a Becskyeké, Gávavencsellőn a Dessewffyeké. Nyíribronyban a Jármyaké, Vásárosnamény- ban a Tomcsányi családé. A megye egyetlen jelentős barokk középülete a nagykál- lói megyeháza, melynek főhomlokzatát tört vonalú oromzatokkal lezárt közép- és sa- rokrizalitok jellemzik. Építői olasz mesterek voltak, amelyek önmagában is bizonyíték arra, hogy szerves része az európai barokk műveltségnek. Híradás a Vajdaságból (MTI-Press) — Ismerősnek tűnő tájak, tóparti nádas, havas mező, pipacsos rét, fűzfa szegélyezte domboldal, esőáztatta völgy. És ismerősnek tűnő arcok. Gion Nándoré, Domonkos Istváné, Ladik Kataliné, Acs Károlyé, Fehér Ferencé, Szatmári Istváné, Tripolsky Gézáé, Tolnai Ottóé és másoké. Ebből a névsorból sejthető, a Vajdasághoz kapcsolódik mondandónk. Nos, az apropó a Petőfi Irodalmi Múzeum új kiállítása, amelyet a múzeum és az újvidéki Fórum Kiadó közösen szervezett, rendezett Vajdasági íróportrék, vajdasági tájak címmel. A szeptember végéig látogatható kiállítás két vajdasági művész, Peno- vác Endre és Szajkó István grafikáit sorakoztatja a múzeum falain. S az együttműködő felek megjelentettek egy elegáns kötetet is a két művész íróportréiból, a portrék mellé rövid írói életrajzokat és irodalmi szemelvényeket illesztve. Túl azon, hogy látványként is élvezetesek e grafikák, hogy kellemes olvasmányélményeket idéznek, számunkra különösen kedves a vajdasági táj, a vajdasági irodalom ilyetén jelentkezése. Kiváltképp, ha tudjuk, a Fórum Kiadó kötetei hivatalosan manapság nem érkezhetnek Magyarországra. Miként a magyar kiadók könyvei elől is el van zárva a Vajdaság. Bordás Győzőtői, a Fórum Kiadó főszerkesztőjétől hallottuk, hogy személyi poggyászként, bőröndben hozzák-viszik magukkal a könyveket — mutatóba. És disszonáns hangulatok is felsejlenek a képek láttán. Nem feledhetjük, honnan érkeztek. Nem vonatkoztathatunk el a szomszédságunkban dúló háborútól, az esztelen vérontástól. „A portrék ott születtek, ahol a bizonytalanság lett úrrá — írja bevezetőjében a Fórum főszerkesztője. — E tájegység íróinak felelősségvállalása most jelentősebb, mint bármikor, mert nem messze otthonuktól lángokban vagy már romokban áll a világ, amelyben az írói képzelet a hőseit még tegnap mozgatta. Onnan jöttünk, ahol egy ideje hiába a szó, hiába a kép, a rombolni vágyó erőt nem tudta legyőzni a művészi óva intés. A jövőnkért való aggódás is leolvasható ezekről a portrékról, még azokról is, amelyeken esetleg szelíden néz vissza ránk a költő, vagy békésen szelelő- nek tűnik a pipa az író kezében. S ez olvasható ki a kötetbe válogatott szövegből is.” Penovác Endre és Szajkó István ceruza- és tollrajzai hiteles képet adnak az írókról. Megérezzük a portré alanyának gondolatiságát, tűnődő vagy indulatos, szemlélődő vagy szenvedélyes alkotói jellegzetességét. Penovác jobban ragaszkodik a hagyományokhoz, a szabályos portréhoz. A Szajkó-féle arcképek szabálytalanságukkal hatnak, izgatott vonalakkal, olykor kettős-rajzolatokkal, a képfelület meg- komponáltságával előbb grafikai kompozíciók, csak másodsorban portivk. Mindkét művész azokat az írókat, költőket rajzolta meg, akikkel közelebbi, baráti, társasági kapcsolatban álltak, s akikről volt mondanivalójuk a képi megfogalmazás útján- módján. így aztán nem is teljes a kör. Nem afféle vajdasági képes író lexikon áll előttünk. Mindössze harminc vajdasági író arcvonásait firtathatjuk, s kapcsolhatjuk olvasmányélményünkhöz. Vagy kaphatunk kedvet egy-egy arc láttán az irodalmi munkásság megismeréséhez. ÁJtatossági kép- :
