Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-30 / 176. szám
Kelet-Mag varország 3 1993. július 30., péntek HATTER Kálióban majdnem szakadt a cérna Vendégmunkások mentenek meg munkahelyeket # A Kállkontexnek nem volt más lehetősége Szőke Judit Nagykálló (KM) — Az üzleti partnerem megkérdezi: Urbán úr, tud nekem havonta ötezer szoknyát gyártani? Az a válaszom: sajnos, csak háromezret. Erre ő: nem tudom ezt a tételt Önöknek adni, mert akkor nem rentábilis a szállítás. Ezzel a villámpárbeszéddel érzékeltette Urbán Lajos, a nagykállói Kállkontex Rt. elnök-igazgatója az ágazat és saját cége üzleti helyzetét. A megyei munkaügyi tanács először nem hagyta jóvá, majd mégis engedélyezte ötven ukrán vendégmunkás foglalkoztatását. Miközben a város környékén több mint négyezer honfitársunknak nincs munkahelye, miközben a megyében...? f Nem találtak dolgozót Mielőtt még a kedves olvasónak ökölbe szorulna a keze, azért csak kövesse velünk együtt az eseményeket sorjában! Jelenleg százöten dolgoznak a tavaly — ha minimálissal is, de — nyereséggel záró Kállkontexnél. Százötvenes létszámnál lenne viszonylag optimálisan kihasználva a kapacitás. Most csak az életben- maradást tudják kitermelni, a jövőt már nem — jellemzi a helyzetet az elnök-igazgató. Talán nem szükséges részletezni, milyen nehéz ma megrendelést szerezni, vállalni, teljesíteni, a nyugati országrészből idecsábítani a megrendelőt, megtartani a vevőt. Az üresen álló üzemszintet egy alvállalkozónak bérbe adták azzal a feltétellel, hogy csak nekik dolgozhat és csak addig, amíg a saját létszámot nem sikerül feltölteni. Ő több fordulóban bejelentette igényét — tekintetbe véve a szakma szezonális sajátosságait — még márciusban a munkaügyi központ nagykállói kirendeltségéhez gyakorlott, szakképzett vagy betanított varrónők foglalkoztatására. A kirendeltség Vagy elveszítik, vagy megmarad kétszer tett sikertelen kiközvetítést 30 főre, próbálkoztak Nyíregyháza, sőt Nyírbátor körzetében is. Vagy olyan nem akadt, aki megfelelne, vagy olyan, aki dolgozni akarna. A megrendelés visszaadása vevővesztéssel járt volna, ezért végül is beadták engedélyeztetés végett a kérelmet 50 vendégmunkás ideiglenes felvételére. A helyzetből és a szabályok alapján úgy tűnt, nem lesz akadály, ezért bevállaltak a nyár végéig bruttó 3-3,5 millió forint termelési értéket képviselő munkát. Ám mivel húzódott az engedély kiadása, ez az összeg kiesett a cég bevételéből. Nem kaptak igazolást az eredménytelen kiközvetítésről, ennélfogva az akció törvénytelenné, az üzlet pénzügyi alapja bizonytalanná vált. A próbavarráson Nagykálló- ban lévő ukránok közül néhányat, mivel egy-két napja lejárt a tartózkodási engedélyük, demonstratívan kitoloncoltattak az országból. Egyébként a Kijeven túlról érkezett gyakorlott szakmunkások fegyelmezettek, kulturáltak voltak, akartak dolgozni. Az alvállalkozóval a megállapodás úgy szólt, csak addig alkalmaz vendégmunkást, míg a saját létszámot nem sikerül helyi munkaerőből feltölteni. Ezért már sokat tett a cég, ipari tanuló és gimnáziumi orientációs képzés folyik, tavaly 44 fős átképzősből 18 itt állt munkába (30-40 százalékos teljesítménnyel dolgoznak), augusztustól (beszélgetésünk idején épp a szomszéd szobában zajlott a kiválogatás) újabb átképzés indul. Jelenleg 100 varrni tudó munkerőre van bent igényük a kirendeltségen. Akár holnaptól tudnák őket foglalkoztatni, átállva két műszakra. Ami ma munkaerőpótlásra elképzelhető, minden módszert bevetettek. Huncut vagy szabálytisztelő Urbán Lajossal a szomorú tapasztalat mondatja, hogy amíg a magyar munkaerő magatartása meg nem változik... Bár valóban alacsonyak a bérek, a munka fegyelmet kíván, magasak a minőségi követelmények, de aki ezt nem látja be, annak, ha lejár a segélye, Szekeres Tibor felvétele nem lesz hová visszamenni dolgozni. A Megyei Munkaügyi Tanácsnak 10 főn felüli külföldi munkaerő alkalmazására rá kell bólintania. (Ha valaki huncut, akkor ugye 9-szer 5 és el van intézve, de úgy látszik, aki a szabálytisztelő, az köny- nyen a bürokrácia útvesztőjében találja magát...) A munkavállalói oldal megtorpedózta a döntést. Majd a testület néhány nap múlva felülbírálta önmagát: 50 fő foglalkoztatására, egy évre kiadta az engedélyt. A testület Urbán Lajos szerint először sem rosszhiszeműen határozott, csak nem volt kellően informált, — a magyar munka- vállalók védelme közben a munkanélküliség veszélyének tették ki őket. Először nem mérlegelték a motívumot, ami nem más, mint egy üzem életben maradása, a dolgozók foglalkoztatási biztonsága. Ezzel a módszerrel — jobb híján. A végkifejlet optimista. Itt vannak az USÄ, német, olasz megrendelések, lesz mit varr- niuk a magyaroknak is, az ukránoknak is.--------------Tárca— A minap ' meghívottként részt vettem a debreceni Arany Bika Eger termében egy befektetői tanácsadócég munkatársainak megbeszélésén. Az egyik főnöki sarzsit elért előadót hallgatva egy futball mesteredző ^szavai jutottak eszembe. O is azzal kezdte az első játékosértekezleten, hogy a maximum a minimum. Itt is tudomására „lett hozva" a munkatársaknak, nem a felkészülésért, nem a ráfordított időért, hanem csak a realizált teljesítményért kapnak fizetést. Igaz, ez nem kevés, legalább is a jelenlegi béreket figyelembe véve nem az, de azt is tudomásul kell venni, hogy emögött rengeteg munkának kell lennie. A munka mellett a szakmai képzés is folyamatos minden teljesítménnyel elért szint után, amivel egyúttal felsőbb osztályba is lépett. Vagyis, mint Napóleon hadseregében, ahol minden katona a tarsolyában hordta a marsallbotot. Itt kezdtem el jobban figyelni. Mert ha ez a buli ilyen kifizetődő, miért ne történhetne meg az eddigi gyakorlatnak megfelelően, hogy valamelyik főnökcsemete vagy rokon már a munkába állás pillanatában, ha nem is az élbolyból, de legalább a középvonaltól rajtoljon. Kiderült, hasonlóan a régi rőfös Abris bácsihoz, aki textil-nagykereskedőt akart a fiából nevelni, itt is a kellemetlennek látszó akadályokkal kell indulásként megküzdeni. Ái>riska is a seprűnél, szemétlapátnál és a felmosórongynál kezdte. A kirakatba a tollseprűvel akkor mehetett, ha már bebizonyította, hogy az eladóteret és a raktárt ragyogóan tisztán tudja tartani. Es ilyenkor Abriska valószínűleg kétségbeesett, hogy milyen sokára lesz belőle szövet-nagykereskedő. Milyen sok port, sarat, szemetet kell neki addig eltakarítani, amíg a kedves vevő ruhaanyagát az ujjai között morzsolgatva egy kicsit, határozott biztonsággal kijelentheti: ez seviot. És ha ezt ő, a szakember mondja, akkor a kedves kuncsaft mérget vehet rá, hogy az a gyapjúszövet seviot. Azt viszont az öreg Abris tudja, hogy ezt csak úgy lehet igazán megtanulni, ha a seprűnél és a lapátnál kezdi a gyerek. Mert majd eljön talán a könnyűipari főiskola ideje is, de még a kirakat és a toll- seprű is odébb van. Tehát Abriskán múlik, hogy textil-nagykereskedő lesz belőle, vagy szatócs. Hiszen abból is meg lehet élni. Mint kívülálló egészen megnyugodtam. Kiderült, ezentúl nekem nemcsak akkor fognak köszönni, amikor potenciális ügyfél vagyok, hanem akkor is, amikor elmegyek. Még ha az üzlet nem is jött létre. Ez talán hatni fog a társadalmi gyakorlatunkra. Azt mondják a kereskedelmi pszichológusok, hogy aki emberekkel foglalkozik, annak számára a sikerélmény kötelező. Mert ha ma nem, akkor holnap jön létre a megegyezés, de nem mindegy, hogy kivel, hiszen az ügyfél válogathat. Rajta múlik, kinek a tarsolyában van a marsallbot. Köszönet a véradóknak Nyíregyháza (KM - K. É.) — Volt értelme a felhívásnak, szerencsére vannak még másokon segíteni szándékozó emberek — tudtuk meg dr. Fodor Erzsébettől, a megyei vérellátó központ főorvosától, akit a lapunkban megjelent felhívás eredményeiről kérdeztünk. Kiderült: az írás megjelenése óta naponta átlagosan húszharminc önkéntes véradó jelentkezett, s közöttük szerencsére nem csak a rendkívül szükséges 0 negatív és Á negatív vércsoportúak voltak, mások is nyújtották karjukat. A felhívásnak köszönhetően mostanra kilábaltak a nehéz helyzetből, így vérhiány miatt nem maradtak el műtétek, komoly orvosi beavatkozások a megyei Jósa András kórházban. A Vérellátó Központ dolgozói folyamatosan szervezik a vidéki kiszállásokat, a véradásokat, sikerük és eredményük azonban ezekben a hónapokban sajnos igen csekély. Pedig a gyógyítómunkában vérre, különféle vérkészítményekre szinte mindig szükség van. Cserbakőy Levente A siker kötelező Nézőpont ) Felhevült buszos Kováts Dénes A z, hogy nem mindig vagyunk türelmesek embertársainkkal, szomorú jelenség. S csak részben magyarázható rohanó, hajszás életünkkel. De amire egyesek ragadtatják magukat: talán több, mint elítélendő. Egy férfi járt a napokban szerkesztőségünkben, vele történt megdöbbentő esetet mesélt el. Tanulságképpen is érdemes történetét röviden közre adni. Nyírpazony felől haladt kis Polskijával (benne felesége és kisgyermeke) Nyíregyháza felé. Még a helységjelző tábla előtt meg akarta előzni az előtte lassan haladó 16-os buszt. Amikor azonban mellé ért, a buszsofőr gyorsítani kezdett, a kis autó felé húzva a kormányt. A szemben jövőket a Polskis fénykürttel figyelmeztette: húzódjanak le, mert már a busz mögé sem tud visszatérni. Itt végül nem történt különösebb baj. Nagy nehezen sikerült megelőznie a buszt, s amikor az egyik forgalomirányító jelzőlámpához érve pirosat kapott, a mellette lévő sávban álló buszos kiugrott járművéből, s egy méteres vascsővel ütni-verni kezdte a kisautót éktelen káromkodások közepette, letörve a visszapillantó tükröt. Miköz ben a feleség és a kisgyerek halálfélelmet érezve sírt, kiabált az ijedtségtől. Szerencsére a magából kivetkőzött sofőr nem tudta feltépni a Polski ajtaját, így a benne lévőknek nem esedt baja. A felháborodott vezető hiába próbált a Volán vezetőivel tárgyalni, jogorvoslatot kérve ügyére — lerázták. Mintha mindegy lenne, mit követnek el dolgozóik... Végül a rendőrségen tett feljelentést a sértett. Elgondolkodtató az esete. Nemcsak azért, mert még a szándék sem látszott a volá- nosokban arra, hogy tisztázzák az ügyet. De azért is, mert régen rossz, ha ilyen, magukból kivetkőző, a vandalizmustól sem visszariadó buszvezetőkre bízzák az utasokat. Akik szeretnék biztonságban érezni magukat. Am akiben ilyen indulatok forrnak, amellett lehet biztonságról beszélni? Őszibarack bébiételt készítenek a nyíregyházi Eko Kft. gyárában Szekeres Tibor felvétele . Kommentár Rosszlányok ellen Balogh Géza A rosszlányok, prostituáltak, kurvák ellen közös fellépésre van szükség. Szó szerint így emlegette a rádió tegnapelőtt reggel azt a fővárosi akciót, amit a józsefvárosi képviselők kezdeményeztek, hogy megtisztítsák környezetüket a ledér hölgyektől. A hírhedt Rákóczi-téri kurvákról volt szó, akiknek, mint megtudtuk a beszélgetésből, már jó száz esztendeje ez a környék a törzshelyük, ahová a tisztes polgárok már a tizes, huszas években is el-ellátogat- tak, hogy aztán a vasárnapi ebédet követő kávézás során megvetően beszéljenek e különös, ám kétségkívül népszerű foglalkozást űző lányokról, asszonyokról. Akiknek most hadat üzent az önkormányzat. Méghozzá nem is akármilyen ösztökélésre, hanem egy MDF-s, s egy SZDSZ-s képviselő közös indítványára. A politikában cseppet is járatos embert már ez a tény is tökéletesen meggyőzi a helyzet súlyosságáról, hiszen nem nagyon van példa, hogy valamiben is egyetértene e két, homlokegyenest másképp gondolkodó párt. Az említett riportban megkapta a magáét a fővárosi önkormányzat is, de még inkább a kerületi rendőr- kapitányság, akik az égvilágon semmit sem tesznek a prostitúció, s az azt követő bűnözés ellen. Igazán nem a rendőrség védelmében írom e sorokat, de meg kell kérdeznem: mit tehetnének? Azért, mert valami hölgy a kapitányság épületének falát támasztva mustrálja az arra járó férfiakat, még nem követ el semmit. Az ártatlanság vélelme bizony kijár nekik is. Hiányos jogi felkészültségem is azt súgja, csak akkor lehetne fellépni ellenük, ha tetten érnék őket. De ott azért még nem tartunk, hogy mindenki szeyne láttára... Hogyan lehetne hát mégis megfékezni a burjánzó prostitúciót? Őszintén szólva nem tudom. Csak azt, hogy valamit mindenképpen tenni kellene, hiszen Magyarországot a nyugati sajtó már így is mindinkább Thaiföldhöz hasonlítja, Budapestet pedig Bangkokhoz. Reménykedjünk hát az MDF-s, az SZDSZ-s pesti honatyák közös fellépésének eredményében. Ha közös akciójuk sikert hozna, akár az élet más területén is próbálkozhatnának— együtt.
