Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-29 / 175. szám

10 Kelet-Magyarország CSUPA ÉRDEKES 1993; július 29., csütörtök Ha lefogy a milliomos MTI - Press — Az egész­séges életmód apostolai nem győzik eleget hangsúlyozni, hogy túlsúlyos a nemzet, tehát mindent meg kell ra­gadni a súlyfelesleg lead­ására. A magunk részéről közreadunk egy kipróbált receptet, melyet Nick Russo amerikai milliomos sikerrel alkalmazott 1989-ben, mi­dőn gondjai voltak az akkori 135 kilójával. Mint a mos­tani döntéséből kitűnik, akkor is, most is a kísértés csábította bűnre; nem tudott ellenállni az evésnek. És most már 145 kilótól kellene megszabadulnia. És ha már felismerte, hogy az evés bűn, úgy döntött, hogy a büntető diéta módszerét fog­ja alkalmazni. Ez a követ­kező: tekintélyes összeg üti a markát annak, aki őt a világ bármely éttermében találja! És mivel a legnagyobb veszély a lakóhelyén les- kelődik, ezért a városa, Rigewood minden utcáján, a nyilvános helyeken plakát nagyságban elhelyeztette a fényképét ahhoz hasonlóan, ahogy a bűnüldöző szervek a körözöttekkel teszik, nem feledve a vérdíjat sem. A wanted, keressük — helyett azonban a figyeljetek fel­írást nyomatta a fényképe fölé, s hozzá a 25 ezer dollár „béldíjat” annak, aki ész­reveszi bűnbeesését. Vagyis azt, hogy eszik. A tudósítás adós maradt egy el nem hanyagolható részletkérdés­sel: van-e plakát Russo úr ebédlőjében is? Tanulmányozzátok Madonnát, diákok! Budapest (MTI — Press) — Természetesen nem azt, akihez évszázadok óta him­nuszokat írtak és zarándok­latokat szerveznek ma is a kegyhelyeihez... Ezt a Ma­donnát. a másikat eddigelé csak utánozni kellett: üvöl­tésben. hajviseletben, ruhá­ban és viselkedésben, attól fiiggően. hogy milyen kulttír- szint'úaz invtétor. A jelenség azonban túllépte a video- és koncertprogramokat. itt a nagy alkalom, hogy hívei be­lemerüljenek Madonnába. A Colorado Egyetem, az ame­rikai Boulder városban, az egyetemi tanterv összeál­lításánál programjába vette és meg is hirdette a ..Ma­donna-jelenség " tanulmá­nyozásának kurzusát. Ennek megfelelően tehát az érdek­lődő hallgatók főidőben fog­lalkozhatnak Louise Vero­nica Cicámé fii ne lei vei és stílusjegyei vei. ismertebb nevén Madonnával. A stú­diumot egész pontosan így hirdették meg: „Studies in gender and performances: Madonna undressedAzaz: Tanulmá­nyok a modorról és a visel­kedésről: a pőre Madonna. A kurzust az újságíró szak egyik hölgytanára jegyzi, szándéka szerint arra buz­dítva a hallgatókat, hogy a kritikai elemzes módszerét alkalmazva vizsgálják Ma­donnát, mint kortünetet. S miért éppen Madonnából lett tantárgy az oly sokféle kortünet köztit? íme. a meg­lepő érv: „Madonnát a: ak­tualitás jegyében elemezni annyi, mint Shakespeare-t vizsgálni az angol irodalmi órákon." Esetleg árnyalatnyi a kü­lönbség; Shakespeare-bői meg lehet bukni, de hogy buknak-e a diákok Madon­nára, ez a jövő zenéje. A lengyel Kowalski idén otthon nyaral... (MTI - Panoráma) — Pan Kowalski, az átlagos lengyel, idén otthon tölti szabadságát. A lengyelek csaknem háromnegyede nem utazik sehová a nyáron, túlnyomó többségüknek ugyanis nincs pénze üdü­lésre. Különböző formákban mindössze 7 százalékuk ké­szül külföldre. Magyarország már régóta túl drága a lengyel turisták­nak, de az áremelkedések miatt sokat vesztett népsze­rűségéből Bulgária és Ro­mánia is. Változatlanul nép­szerűek az árban a hazai nyaralást alig meghaladó spanyol utak, és új lehetősé­gek tárulnak fel a volt Szov­jetunió területén. Litvánia például olyan 3 hetes üdülé­seket kínál, amelyek a hazai­nak csupán harmadába ke­rülnek. Az egykor népes üdülők Lengyelországban lassan kihalnak. A kezelé­sükkel megbízott alapítvány a beutalókat személyenként napi 600-1400 forintnak megfelelő összegért árusítja. Ez ma már a legtöbb lengyel számára nem megfizethető ár. A kempingek kis bun­galóiban ezzel szemben már május végére lefoglalták az összes helyet. A nyaralás és az, hogy ho­va utazik a család, immár státuszszimbólum lett. A CBOS közvélemény-kutató felmérése szerint sokakban kelt kellemetlen érzést, hogy nem engedhetik meg ma­guknak a nyaralást, mert ezt a társadalmi ranglétrán való lesüllyedésük bizonyítéká­nak érzik. Pedig nemcsak a szegé­nyek maradnak otthon idén nyáron — a leggazdagabbak több mint fele sem utazik se­hová. Otthon marad azon csalá­dok több mint fele is, ahol az egy főre eső jövedelem meghaladja a havi 15-20 ezer forintot. Ezek vagy üzleti okokból, vagy szak­mai indokból nem enged­hetik meg maguknak, hogy megszakítsák munkájukat. Hogy mennyire státusz­szimbólummá vált ez a kér­dés, bizonyítja az is, hogy az igen rosszul kereső ér­telmiségiek, közalkalmazot­tak többsége még azon az áron is elmegy nyaralni, ha ehhez kölcsönöket kell fel­vegyen. Varsó, 1993. július Barabás T. János Hét vezérrel - a hírnév felé! Vannak jó pályázatok is ® Az EXPO Hivatalos Kísérő Rendezvénye Nyíregyházán Budapest (MTI - Press) — A 96-os világkiállítás szerve­zése most még kevésbé lát­ványos, ám az előkészítés fel­gyorsult, hiszen már csak 3 év van hátra a megnyitásig. A ter­vek, programok kidolgozásá­ban, szervezésében mind több szakember, vállalkozó vesz részt és az önkormányzatok is bekapcsolódtak a munkába, a fővárosban csakúgy, mint or­szágszerte. Bár hivatalosan úgy szerepel a világkiállítás, mint budapesti expo, ám min­denki előtt nyilvánvaló, hogy ez össznemzeti ügy, az esemé­nyek, rendezvények az egész országot érintik. Az előkészítés a napokban fontos állomáshoz érkezett. A Világkiállítási Tanács az el­múlt heti ülésén Az EXPO Hi­vatalos Kísérő Rendezvénye címet adományozta, három pályázónak a benyújtott ter­veik alapján. Magánvállalkozó is nyert □ Németh Ferenctől, a Vi­lágkiállítási Programiroda igazgatójától, a kísérőrendez­vények felelősétől érdek­lődünk: kik és mivel érdemelték ki a címet, illetve az milyen előnyökkel jár? — Figyelmet érdemlő pá­lyázatokról van szó, nem vé­letlen, hogy elsők lettek — kezdi tájékoztatását a prog­ramigazgató. — Két nyertes pályamű önkormányzatok munkája: a térség kistelepülé­seinek összefogásával, tenni- akarásával jöttek létre; a za- laszántóiak tizenöt környező önkormányzattal fogtak össze, a tállyaiak hat község ön- tevékenységére építették föl tervüket. A cím harmadik nyertese pedig egy nyíregyhá­zi vállalkozó, Váradi György. Az ő pályaműve „Falvak, fo­lyók találkozása" elnevezést viseli. A pályázatok közös jel­lemzője, hogy a helyi értékek, hagyományok bemutatását tű­zik célul, színes és sokféle szórakozást nyújtó turista­programok keretében. Vonz­erejűket biztosan erősíteni fogja, hogy sajátos sportolási lehetőségeket is terveznek az odalátogató turisták részére. Nem kevésbé lesz vonzó a vidékre, tájra, népi hagyomá­nyokra épülő speciális ételkü­lönlegességek is várják majd az odalátogatókat. A pálya­munkák közös vonása az is — aminek jelentős szerepe volt a sikerben —, hogy szakem­berek vettek részt a kidolgozá­sukban. Rövidesen megkötjük a szerződéseket a pályázatok képviselőivel, rögzítjük a köl­csönös jogokat és kötelezett­ségeket. □ Milyen feltételeket szab­nak? — A Világkiállítási Prog­ramiroda három fontos felté­telre külön gondot fordít. Ezek olyanok, amelyek nemzetközi kötelezettségeket is jelente­nek. A biztonságra, a megfe­lelő nívójú szállásra és nem utolsósorban az egészségügyi, higiénés követelmények szi­gorú betartására koncentrá­lunk. A programokban szerep­lő rendezvények már most, az előkészítő szakaszban, ez év­ben, megkezdődnek és elkép­zeléseink, valamint a pályázók óhaja, szerint az expó után is folytatódnak. Hagyományt szeretnénk teremteni és azt óhajtanánk, ha minden pályá­zat hosszú távú célokat követ­ne. A cím és kedvezményei □ Jár-e előnyökkel és támo­gatással az EXPO Hivatalos Kísérő Rendezvénye cím el­nyerése? — Csak ennek a címnek a birtokosa juthat hozzá bizo­nyos kedvezményekhez pénz­ügyi alapból illetve alapít­ványból nyerhető támogatás­hoz, kedvezményes hitelek­hez, élvezhet előnyt a pályá­zók sorában. Az expo világ­szerte terjesztett kiadványai­ban népszerűsítjük, a hivatalos turistaprogramokban lehető­ség szerint szerepeltetjük. A többi már rajtuk múlik, hogy mennyire teszik a világ előtt ismertté a hozzájuk látogató turisták révén településüket, az országot. Ez is egy lehető­ség arra, hogy tartós, megélhe­tést nyújtó munkaalkalmat te­remtsenek az érintett területe­ken a lakosság egy részének és berendezkedjenek a külföldi és hazai vendégfogadásra. A lehetséges támogatásokról és az igénybe vehető segítségről minden elfogadott pályázót írásban is tájékoztatunk. A megyei expoképviselő, a köz- társasági megbízott hivatal Expo-referense is készségesen nyújt információt az érdek­lődőknek. Még négyszer pályázhatnak □ Hol tartunk az expo kísé­rőrendezvényeinek szervezé­sében, a vidék bekapcsolásá­ban? — A mostani pályázati for­dulóig összesen 386 pályázó adta be ötlet szintjén elképze­léseit. Közülük 353 munka minősült olyannak, hogy a bí­ráló bizottság elé kerülhetett. Beletartozik ebbe 45 pálya­munka, amely már a megva­lósíthatóság követelményei szerint is kiegészült és került a zsűri elé. A pályázati lehetőségek még továbbra is nyitottak, mi­vel 1994 szeptemberéig négy alkalommal iehet jelentkezni kísérőrendezvények szervezé­sére. De ezúton is megraga­dom az alkalmat, hogy kérjem a pályázókat: vegyék igénybe hivatásos szakemberek segít­ségét, az e célra szakosodott vállalatok, cégek, tanácsadó szolgálatok közreműködését. Ugyanis megvalósítható prog­ramokra van szükség, nem il­lúziókra. Jó hírünket erősítheti □ Eldőlt-e már, hogy a „vi­déki Magyarország" miként kapcsolódhat a központi ren­dezvényekhez? — A napokban véglegesí­tettük a helyszíneket: a cent­rumban és három helyen mu­tatkozhat be a „magyar vi­dék”. Az első, a centrum leg­belső köre, ahol a hét vezért jelképező pavilonok lesznek és itt kapnak helyet az ország különböző részeiből a legsi­keresebb produkciók. A kö­vetkező helyszín a Petőfi híd melletti zöld terület, ahol az új épületekben csak a vidék, a régiók, megyék, vállalkozók bemutatkozására kerül sor. A harmadik és nagyon fontos lehetőség a bemutatkozásra a központi épület földszintje kí­nálkozik a megyék, természeti tájegységek rendkívüli látni­valóinak a bemutatására. A Világkiállítási Programiroda a megyékkel, önkormányzatok­kal, kamarákkal, szövetségek­kel közösen dönti el, hogy az ajánlott kiállítás, rendezvény, bemutató, vagy egyéb részvé­tel nívós, vonzó látványosság, megfelel-e az expo törekvé­seinek és a központi program­ban van-e a helye. Meggyő­ződésünk, hogy az önkor­mányzatok országszerte ön­zetlen támogatói lesznek en­nek az elképzelésnek és meg­ragadják a lehetőséget arra, hogy szűkebb hazájuk bemu­tatásával is öregbítsék Ma­gyarország jó hírét. „Dublőr elvtárs” főtitkárokat helyettesített Moszkva (AN) — Minden azzal kezdődött, hogy kíváncsi újságírók kutakodtak a köz­ponti bizottság levéltárában. A pontosan rendszerezett ok­mányok között furcsa küllemű és tartalmú papírokra lettek fi­gyelmesek: „A májusi ünnep­ségek után „Dublőr” elvtárs­nak 2500 rubel prémium uta­landó ki...”, „Kielégíteni „Dublőr” elvtárs kérését álla­mi nyaraló kiutalása tekin­tetében...” A „Dublőrre” emlékeztette kollégánkat egy alkalmi be­szélgetés is, amelyet egy bi­zonyos Igor Pavloviccsal, az állambiztonsági hivatal alezre­desével folytatott. Az Unió a végnapjait élte, ezért a beszél­getésben sok, az ország sorsát érintő téma került szóba. Szó esett Gorbacsovról is, s arról, mennyi mindenen ment át az ország akkori első embere egy év alatt... — Egyébként ő maga tehet mindenről — mormogta Igor Pavlovics. — Minek játszotta meg a hőst... □ Miféle hőst? — Nem tartott igényt dub­lőrre, pedig ezt az intézményt nem ő találta ki, tehát meg­szüntetnie sem kellett volna. Lehet, hogy éppen ezért alakult ilyen szerencsétlenül a sorsa. □ Kedves Igor Pavlovics, mondja már el, ki volt az a bi­zonyos „dublőr"? Az alezredes elmondta, hogy uralkodásának utolsó éveiben Sztálinon egyre job­ban elhatalmasodott az üldö­zési mánia, s már a katonai díszszemlét sem akarta fogad­ni a Vörös téren, mert merény­lettől tartott. Akkor, a nemzet­közi botrány elkerülése végett Berija azt javasolta, hogy a belügyminisztérium egyik munkatársával kell eljátszani Sztálin szerepét. Arról nincs tudomásunk, miként reagált a „népek atyja” a javaslatra, de a díszszemlét megtartották, s attól kezdve egészen 1985-ig minden fő­titkár igénybe vette a „dub­lőr-szolgálatot. Gorbacsov viszont megtiltotta, hogy bárki is helyettesítse a mauzóleum mellvédjén. Ezzel a rendelkezésével sok politikai bizottsági tag fel­háborodását is kiváltotta, mert nemcsak a főtitkárt, hanem több pb-tagot is helyettes sze­mélyesített meg a nagy nem­zeti ünnepeken, kezdetben csak néhányuknak volt dub­lőré, később azonban minden „mellvédre jogosult” vezető­nek volt hasonmása. Három havi aprólékos ku­tatómunka eredményeképpen sikerült „Dublőr” elvtárs nyo­mára bukkanni. Döbbenetes, de mégis igaz: az elmúlt év­tizedekben minden egyes párt- főtitkárt egyazon személy je­lenített meg a mauzóleumon! Nyikolaj Melynikov a régi Arbat egyik kedves kis házá­ban él, mégis úgy tűnik, mintha egy másik világba lép­nénk... Igen, hősünk valóban hasonlít eljátszott szerepeire. Tud „atyáskodóan szigorú” lenni, de amikor összeráncolja a szemöldökét, óhatatlanul megelevenednek emlékeze­tünkben a BAM vidám kerin- gői és a „gazdaságos gazda­ság”. — 1952-ben, a díszszemle előtt kezdődött. Joszif Visz- szarionovics valóban gyengél­kedett, meg aztán maga is tud­ja, milyen volt akkor a vi­lághelyzet — kezdi az emlé­kezést Melynikov. — Szemé­lyesen Abakumov elé idéztek — akkoriban a külső megfi­gyelésnél dolgoztam —, és közölték velem: Melynikov elvtárs, a párt és a kormány felelősségteljes feladatot bíz rád — fedezni kell Sztálin elv­társat merénylet esetére. □ Hogyan zajlott az egész? — Tartottak velem néhány próbát, a bajuszt és a maszkot Lev Zinszker, a Nagyszínház maszkmestere készítette. Attól kezdve ő volt az összes későb­bi dublőr maszkmestere. Sztá­linnal szinte azonos volt a ma­gasságunk, ilyen téren tehát nem volt gond. Kimentem a mellvédre és minden ízemben éreztem, hogy ő néz engem, ugyanis ott volt a mauzóleumban, de rejt­ve. Velem szemben azonban ott volt az egész ország, az egész világ! Elakadt a lélegzetem és éreztem, ahogy megerednek a könnyeim, s közben azt gondoltam: lőjj, gazember, lőjj, te imperialista csúszó-mászó! Bár ha jobban meggondo­lom, ugyan ki lőhetett volna, amikor a GUM tetején közel félszáz biztonsági ember tel­jesített szolgálatot... Közben meghallottam Bulganyin sut­togását: „Abbahagyni a köriy- nyezést Dublőr elvtárs, hiszen az egész bolygó önt nézi!” □ Nyikolaj lvanovics, az imént azt mondta, hogy Sztálin esetében nem volt gond a növéssel... — A főtitkárok nagyjából azonos magasságúak voltak, legfeljebb két-három centis magasított talpú cipőt kellett viselnem. A gond Andropovval jelent­kezett, ő ugyanis jól megter­mett ember volt. Az ő he­lyettesítéséhez különleges „kotumust” kellett viselnem. Nagyon sokat szenvedtem ak­koriban, szerencsére nem tar­tott sokáig... □ Es hogy „csináltak" magából például Hruscsovot? — Hát igen, Nyikitával is meggyűlt a bajom. Évente két­szer tarra borotváltak, mint egy rabot és még egy „gumi­sapkát” is a fejemre húztak, hogy elég élethű legyen a ko­paszságom. Novemberben a gumi miatt majd’ megfagyott a fejem, hiába viseltem kalapot, májusban pedig dőlt rólam a veríték. □ Az új hatalom nem tart igényt a szolgálataira? ' — Egyelőre még nem kap­tam ajánlatot, de őszintén be kell vallanom, hogy titokban visszavágyóm a mauzóleum mellvédjére...

Next

/
Thumbnails
Contents