Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-29 / 175. szám
r 1993. július 29., csütörtök HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 Sokan közülük idegen földben pihennek, több ezren pedig maradandó sérüléssel a társadalom megbecsülésére várnak Harasztosi Pál reprodukciója M. Magyar László Nyíregyháza (KM) — A hadirokkantak sérülése, a hadiözvegyek gyakran köny- nyező tekintete még több mint négy évtized múltán is emlékeztet bennünket a második világháború szörnyűségeire, borzalmaira. Bár a harc már régen véget ért, napjainkban azonban ismét „fegyvert ragadtak” a hadirokkantak, csakhogy most egymás ellen küzdenek. Két szövetség működik ugyanis napjainkban, s mind a kettő a hadirokkantak, a hadiözvegyek, a hadiárvák érdekeinek képviseletét vállalta fel. A két szervezet megyei vezetőjével a szerkesztőségben ültünk le, hogy tisztázzuk a köztük levő ellentéteket. Segíteni az ügyek intézését Az előzményeket dr. Sas- vári Gyula, a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének (HONSZ) képviselője eleveníti fel. — A HONSZ még az 1920- as évek elején alakult. A napokban temettük el egyébként Mátészalkán a 98 éves Fonalka Sándort, aki hetven éven keresztül HONSZ-tag volt. A szövetség megalakulásától kezdve 1949-ig működött, majd az akkori kormány felszámolta. Az országban 1990- ben alakult meg újra a HONSZ, a megyei szervezete pedig 1991 februárban jött létre. A célunk egyrészt az volt, hogy szülessen meg a hadirokkanttörvény, másrészt pedig szerettünk volna városi és megyei hadirokkant-hivatalt, ahol szakemberek segítik a hadirokkantak ügyeinek intézését. Sajnos egyiket sem sikerült elérni. A szövetség országos vezetésében ellentétek jelentkeztek 1991 végén. Volt Pesten egy gyűlés, amelyre engem is meghívtak. Ott elmondtam, nem szabad szétszakítani a szervezetet, mert ezzel csak a hadirokkantaknak ártunk. Ennek ellenére megalakult a Magyar Hadigondozottak Országos Nemzeti Szövetsége (MAHONSZ) 1992 februárjában. S hogy megkapják a központi támogatást, azt állították a cégbíróságon, hogy a HONSZ megszűnt, annak lett a jogutódja a MAHONSZ. Békében, egymás mellett —Természetesen a HONSZ ezt megtámadta, így végül az ötmillió forintos támogatást egyik szövetség sem kapta meg. Hiába tiltakoztam, megválasztottak a MAHONSZ egyik tisztségviselőjének, végül aztán sikerült tisztázni, hogy én továbbra is a HONSZ-hoz tartozom. Fáj, hogy a két szövetség nem tud együtt dolgozni, hazafíatlan társadalmi szervezetként állítanak be bennünket, s azt is kérték már a kormánytól, hogy tiltsák be a mi szervezetünket. Ha továbbra is két szövetség fog működni, ne háborgassuk egymást, hiszen mindnyájunknak a célja a hadirokkantak megsegítése. A MAHONSZ megyei tagozatának elnöke dr. Nagy Miklós. — Együtt kezdtük Gyula bácsival a hadirokkantak megszervezését pár évvel ezelőtt, s remélem, leszünk is még egy szervezetben. Az elnevezések nem egyértelműek, ugyanis belépési papírom fejlécén 1991-ben az állt, hogy Magyar Hadirokkantak Szövetsége. Zavart okozott az is, hogy a budapesti alapítók csak akkor merték vállalni a HONSZ nevet, miután a szövetséget rehabilitálta a parlament. Mikor a MAHONSZ megalakult, a tisztségviselők között láttam Gyula bácsi nevét, így természetesnek vettem, hogy en is közéjük tartozzam. MAHONSZ néven Nyíregyházán, illetve a megyében május óta szervezzük a tagságot. Jelenleg 71 tagunk van Fehérgyarmattól Tiszalökig. Magasabb járadék — Tarthatatlan a helyzet, hogy nincs irodánk, magánlakásokban kell fogadni a hadirokkantakat. Az önkormányzat segít bennünket, rendezvényeinkre biztosítanak helyiséget, s a ZOUNUK Nemzetközi Alapítványnak is az egyik alapító tagja a nyíregyházi önkormányzat. Bízom abban, hogy béke lesz a két szövetség között, sőt, ha jól tudom, az együttműködésről tárgyalnak az országos vezetők. Befejezésül Sasvári Gyula kér ismét szót. — Hadd zárjuk jó hírrel ezt a mai beszélgetést. A Magyar Közlöny július 16-i számában megjelent, hogy október elsejétől a 65 százalékos és a magasabb mértékű hadirokkantság esetén hatezer, az 50 százalékos, de a 65 százalékot el nem érő hadirokkantaknak, valamint hadiözvegyeknek háromezer forint pénzellátás jár. A Magyarországon élő német származású hadirokkantak Németországtól 200-300 márkáig teijedő havi járadékot kaphatnak, az érintett hadirokkantak nálam érdeklődhetnek a következő levélcímen: Nyíregyháza, Vasvári P. u. 77. A Kalamáris és a magányosok Nem csak középiskolásoknak # Alig támogatott ifjúsági egyesület ® Szerteágazó tevékenység Györke László Nyíregyháza (KM) — A Kalamáris Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Ifjúsági Kulturális és Diákújságírói Egyesület idén január 18-án alakult. Tevékenységük egyre szerteágazóbbá válik, bár a tagdíjakból, az ugyancsak szerényen csordogáló támogatásból nem sokra futja. Az egyesület tevékenységéről, terveiről beszélgetünk Talpas Sándor elnökkel. □ Mi adta az ötletet, hogy egyesületet hozzatok létre? — Egy kissé messzebbről kezdeném. 1990-ben adtuk ki a DÚC diákújságot, amely bevonulásommal megszűnt. Leszerelésem után elkezdtem a Kampec című havilapot. Az volt a célunk, hogy valóban a diákok, fiatalok által szerkesztett, nekik szóló újság legyen, független a felnőttektől. Ezért hoztuk létre az egyesületet. Egy idő után azonban már nemcsak az újság járt a fejünkben, hanem sok minden más. □ Kérlek, beszélj erről a „másról” részletesebben. — Az ifjúsági centrummal és a Nyíregyházi Középiskolások Körével míg iskola volt, havonta szerveztünk nonstop vetélkedőt középiskolásoknak, amelynek óriási sikere volt. Ezt szeptembertől folytatjuk. Aztán indítottunk Gubó néven magányosok klubját. □ A fiatalok magányosak? — Igen, sokan vannak közöttük, akiket úgy neveltek, hogy félnek az emberektől, vagy olyan adottságuk van, amiért kerülik az embereket, a társaságot. Ha ilyenek bejönnek, akkor beszélgetünk velük. Ha látják, hogy a többiek is olyanok, mint ők, akkor feloldódnak. Az ötlet egyébként nem újkeletű, régebben is csináltam. És érdekes, olyan emberek jöttek, hogy én magam is megdöbbentem, hogy ilyen létezik. Egy ízben például bejött hozzánk egy srác, akit az apja úgy nevelt, hogy csak öltönyben járhatott és meghatározott időpontra pontosan otthon kellett lennie. Ez merevséget okozott nála, ám a társaságban végül sikerült feloldódnia. Méghozzá úgy, hogy egyik nap a társaság többi tagjai behoztak neki pólót, farmert. Amíg a klubban volt, ezt a ruhát viselte. Egy másik srác kancsal volt, emiatt gátlásai voltak. A telefonközpontban dolgozott, a készüléken keresztül, mivel nem látták, felszabadultan tudott beszélgetni. Félszegségét sikerült a társaságnak feloldani. Nemrég Reméljük, a Kampecnek nem lesz hamar kampec találkoztam vele, egy lány társaságában moziba készültek. □ A lapszerkesztésen és a magányosok klubján kívül mivel foglalkoztok még? — Van egy színjátszó körünk amatőr humoristák számára. Nagyjából úgy működik, hogy összejön egy kis társaság, mindenki megcsinálja a maga műsorát. □ Neve van-e már? — Még nincs. Valami jól csengő nevet szeretnénk neki adni. A nyári szünet — hisz most minden szünetel lévén vakáció az iskolákban — elég lesz arra, hogy valakinek jó név jusson az eszébe. Ezenkívül ősztől szeretnénk szervezni egy irodalmi klubot is öntevékeny alapon, ahol mindenki bemutathatja saját alkotását, beszélgetni lehet, műbírálatot készíteni, esetleg a színjátszó kör elő is adhatja a darabot. □ Színjátszó körötök is van? — Igen, amely nem azonos az amatőr humoristák körével, persze átfedések vannak, lehetnek. □ A nyár ellenére, és hogy a magányosok klubja, az újságkiadás, a színjátszás stb. szünetel, az élet nálatok sem áll meg ilyenkor. — Nem teljesen, hiszen július 31-én, szombaton lesz a Kölyökvárban egy nagyszabású rendezvény a mozgás- sérültekért, melynek a főszervezői mi vagyunk. A rendezvényen, melyen a belépő alapára 100 forint, részt vesz a Móricz Zsigmond Színház társulata, a Szabolcs Táncegyüttes, Bökönyi Péter és Mező Mária táncosok, a Psyche együttes, Nagy János szólista. Lesz még divatbemutató, szépségverseny, tombola. Remélem, sok néző lesz és mivel a művészek ingyen lépnek fel, sok pénzt tudunk átutalni a mozgáskorlátozottaknak. Ezenkívül Augusztus 15-én Dömsödön lesz a diákújságírók tábora, melyre lehet még jelentkezni. Jegyzet Iszákosok paradicsoma Kovács Éva A zt hiszem, nem mondok nagyot, ha kijelentem, Magyarország az iszákosok paradicsoma. Mielőtt bárki is felhördülne, s túlzónak tartana, sietek kijelenteni, megállapításomat nem légből kapotton, nagyon is a valóságos tényekből kiindulva fogalmaztam meg. Úgy látom ugyanis, hogy nálunk ma semmit nem könnyebb nyitni, semmilyen üzletbe nem érdemes úgy belevágni, mint a kocsmába, a szesszel, itallal foglalkozó vállalkozásokba. Nem kell más, csak az elhatározás, no meg töménytelen tömény és egyéb ital, amit a leendő boltban a szomjazó állampolgároknak felkínálhatunk. Ha hinni lehet a hivataloknak, — s miért ne lehetne, ez idő szerint senki nem szólhat bele, ki mivel foglalkozik, mire vállalkozik, —- „nálunk kérem demokrácia van", így az állampolgárnak csak annyi a dolga, hogy közölje, a hatósággal, álmatlan éjszakák, hosszabb vagy rövidebb töprengés után milyen döntést hozott. Ha ezeken túl esett, indulhat a dolog, megnyithat a bolt. Mondják, a kocsmák, szeszkimérő helyek azok. amelyeknek letelepítéséhez semminemű közvélemény kutatás, egyetlen percnyi keresgélés sem szükséges, legyen a falu legeldugottabb zugában, a város legtávolabbi pontján, úgyis megtalálják, s rövid idő alatt belakják az iszákosok. írásom elején tényeket ígértem, íme hát a legfrisseb közülük: a megyeszékhely egy félreeső sarkán létezett egy bolt. Többször váltott profilt, árultak benne tejet, különféle élelmiszereket. Az arrajárók láthatták, a forgalomból szegény gazda tán hosszú évek múlva se gazdagodik meg. Ezért is unhatta el a dolgot, s gondolt egy nagyot: ha nem kell a tej meg a kenyér, igyanak szeszt az emberek. S mit ad isten, az ötlet bejött. Borozóként mindig telt háza van, a teraszon reggel kilenckor már szinte egyetlen hely sem üres. Férfiak és nők, olykor egész családok ülnek a székeken, s várják, hogy nyissanak a környező hivatalok. Van miben válogatniuk. Szinté azonos távolságra rendőrség, börtön, könyvtár is megtalálható. Bár, — ahogy legutóbb elnéztem, utóbbiban aligha lesznek törzsvendégek a teraszon szinte naphosszat üldögélő kuncsaftok... Zoli családot keres Sehová nem tartozni 23 évesen Nyíregyháza (KM) — Ha közhelyeket akarnék írni, úgy fogalmaznék, megtépázta az élet, kijutott neki a sorsból, hol ide, hol oda hányódott... De nem lírázni akarok, hanem a megértő, jólelkű emberek segítségét kérni a nyilvánosságon keresztül. Mert más remény már nemigen van. Zoltán, ez a 23 éves egyszerű, jóravaló fiatalember tulajdonképpen — hol kimondva, hol kimondatlanul — csecsemőkorától családot keres. Nem csupán szállást, hasznos munkát, élelmet, pénzt, annál többet. Otthont, szeretet, odafigyelést, hazavárást. Cserébe szívesen segédkezne a ház körül, szeret állatokkal foglalkozni. KívánSohonyai Zoltán Balázs Attila felvétele ságáról többet mondanak saját szavai: „Isten mindig velem van, de kell az embernek egy család...!” Támogatókra várnak Nyíregyháza (KM) — A NOÉ Nyíregyházi Családi Kör Egyesülete továbbra is várja magánszemélyek és egyesületek anyagi támogatását a szeptember 18-án Nyíregyházán rendezendő Nagycsaládosok Országos Családi Napja sikeres lebonyolításához. Pénzt utalni a következő számlaszámra lehet: Mezőbank Rt., Nyíregyháza: 449-98905-5815123 Nagycsaládosok Országos Családi Napja. Az adományozót a vonatkozó APEH engedély alapján a jogszabályokban meghatározott kedvezmények illetik meg. A közelmúltban újították fel Nyírturán a római katolikus templomot M. Magyar László felvétele, Két szövetség — egy célért Ismét „fegyvert ragadtak” a megosztott hadirokkantak, csakhogy most egymás ellen küzdenek
