Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-29 / 175. szám

1993. július 29., csütörtök HATTER Keiet-Magyarország 3 Napjaink slágere a szolárium A vállalkozások új feltétele a jövedéki engedély megszerzése 9 Sokan akarnak kereskedni M. Magyar László Nyíregyháza (KM) — Pár évtizeddel korábban nem is sejtettük, mi mindenre jó egy garázs. Aztán lám, a gépkocsit kirekesztve ott­hont adott többek között italárusnak, virágkereske­dőnek, videotékának. A gombamód elszaporodott kis üzletek tulajdonképpen an­nak* köszönhetik létüket, hogy egy három évvel ezelőtt megjelent rendelet alapján állampolgári jogon minden­ki vállalkozhat. A fogadónapokon szinte egymásnak adják a kilincset Nyíregyházán a polgármesteri hivatalban az érdeklődők. Hét­fő és péntek délelőtt, valamint szerdán egész nap mehetnek az ügyfelek, hogy tájékozód­hassanak a vállalkozói igazol­vány kiváltásának feltétele­iről. Több engedély az idén — Tulajdonképpen ahhoz, hogy ipari, kereskedelmi ága­zatban vállalkozhasson valaki, a legfőbb feltétel az erkölcsi bizonyítvány — magyarázza Konczos Pál és Batta István főelőadó. — Ugyanakkor gmk-tag, valamint betéti tár­saság beltagja nem vállalkoz­hat. Évente közel 2500 vál­lalkozói igazolványt adunk ki ipari és kereskedelmi ágaza­tokba. Az idén eddig 1700-an kértek engedélyt. Az utóbbi hetekben megugrott ez a szám, ugyanis az iparcikk jellegű pi­acon nem lehet engedély nél­kül árulni, ezért sokan jönnek, hogy vállalkozásban akarnak kereskedni. Ennek a jogsza­bálynak köszönhetően az idén valószínűleg több engedélyt adunk ki, mint tavaly. A legtöbben a munkaviszo­nyuk mellett ügynöki tevé­Az apró üzletek megjelenése sokat lendített a lakosság ellátásán Harasztosi Pál felvétele kenységre váltanak engedélyt, de sokan próbálkoznak szak- tanácsadással, marketingte­vékenységgel, ugyanis ezek­hez kevesebb tőkebefektetés kell, valamint kedvező a tár­sadalombiztosítási járulék fi­zetése is. A népszerűséget te­kintve az élmezőnyben foglal helyet a divatruházattal, a cipő- és bőráruval, valamint az elektronikai cikkekkel fog­lalkozó kereskedő. Pilóta a videotékában — A hozzánk forduló ügy­felek harminc százaléka mun­kanélküli — folytatja Konczos Pál. — Járt nálunk többek között munkanélküli repülő­gépszerelő, pilóta, pedagógus, s váltottak engedélyt vegyes­kereskedésre, ügynöki tevé­kenységre, videotékára, fagy- laltozóra. Napjaink legna­gyobb slágere egyébként a szoláriumok, bronzáriumok megnyitása. — A kereskedésben dolgo­zók száma megnőtt, az ipari késztermék-előállítás és a szolgáltatás azonban visszae­sett — teszi hozzá Batta Ist­ván. — Ma már nemigen vál­lalkozik órás, kádár, kötél­gyártó, lassan kihalnak ezek a mesterségek. Természetesen nemcsak kiváltják az engedélyt az ügy­felek, hanem vissza is adják. Általában egy éven belül el­dől, mennyire életképes egy- egy vállalkozás. A közelmúlt­ban felszámolta vállalkozását élelmiszerkereskedő, ügynök, autókereskedő, vásározó, di­vatárus, zöldség-gyümölcs ke­reskedő. Védeni a bevételeket — Július elsejével életbe lépett az úgynevezett jövedéki törvény, amelynek célja a költségvetési bevételek foko­zott védelme, valamint hogy a jövedéki termékek piacán a résztvevők között tisztességes verseny alakuljon ki — ma­gyarázza Batta István.—A jö­vedéki törvény vonatkozik ter­melésre, raktározásra-tárolás- ra, a nagy- és kiskereskede­lemre, importra, exportra. Jö­vedéki terméknek minősül többek között a cigaretta, a szeszes ital, a főzött és fejtett sör, a motorbenzin, a gázolaj, a tüzelőolaj, a nyers kávé, a pörkölt kávé, a kávékivonat. A jövedéki tevékenység foly­tatására a jövedéki engedélyt a Vám- és Pénzügyőrség területi parancsnoksága adja ki, a jö­vedéki termékek kiskereske­delmi forgalmazására pedig az engedélyt az adott település jegyzője adja ki. Akik már vállalkozói igazolvánnyal ren­delkeznek, azoknak a július elsejétől számított 60 napon belül kell megszerezniük a jö­vedéki engedélyt, mindazok pedig, akik most szeretnének vállalkozni, jövedéki engedély nélkül nem kezdhetik el. Néptánc Szövetség Nyíregyháza (KM — K. J.) — A népi kultúra ha­gyományainak ápolása me­gyénkben mindig sokak szívügye volt, és remélhe­tően az ma is. Ezért üdvöz­lendő az a tény, hogy a közelmúltban végre mega­lakult a Martin Györgyről elnevezett Néptánc Szövet­ség. Gyermek néptáncosok­nak már van egy igen jól működő, hasonló funkci­ójú, országos szervezetük, az Örökség Gyermek Nép- művészeti Egyesület. A Martin György Nép­tánc Szövetség a felnőttek néptáncmozgalmát támoga­tandó jött létre. Célja, hogy segítse a néphagyomány, különös tekintettel a nép­tánc és a népzene értéke­inek a felkutatását, ápo­lását, megőrzését, valamint beillesztését a kulturális életbe. Feladatának tekinti, hogy támogassa a nép­művészet új értékeinek a létrehozását. A szövetség egyben az amatőr táncosok, együttesek és szakemberek érdek- védelmi fórumaként is szol­gál. Jelentkezni, illetve a szövetség tevékenységéről további információkat sze­rezni a következő címen le­het: Nyíregyháza, Jósavárosi Művelődési Ház, Május 1. —----------Tárca— A ll a tábla szélén. Szemé­ben könny csillog. A le­hajtott fejű árpakalászokat lábához simítja a nyári szel­lő. Ki gondolta ezt? Tavasszal talán még az ágyát is kivitte volna a frissen kapott földje mezsgyéjére. Hány évet várt erre a pilla­natra. Persze nem volt köny- nyű az újrakezdés. Se ló, se gép, se vetőmag, de ő bízott. Az őseitől öröklött paraszt­bizalom, a földszeretet nem hagyta csüggedni. Génjeiben ott volt a többszáz éves ra­gaszkodás a mindig megél­hetést nyújtó földhöz. Kevés nyugdíját osztva, szorozva, kiszámolta mi mennyibe kerül. A kérdés nem volt egyszerű, mit ves­sen. Kukorica kell a baromfi­nak és a malacoknak, a nap­raforgó évek óta jól fizet, egy részbe krumplit ültetnek, de dinnyének is kell néhány öl. S még megmaradt 800 öl. Elő­ször megriadt még a gondo­lattól, de sikerült meggyőzni az asszonyt is, ebbe a terü­letbe kalászos kerül. Vala­hogy ettől érezte magát iga­zán szabadnak. A tsz-szer- vezés után háztájiban maradt burgonya és kukorica, de a kalászos, az igazi életet jelen­tő búza és gabona az nagy­üzemi lett. Szinte gyerekko­rától a nyár az aratást, a cséplést jelentette, s mindig valamilyen nosztalgia fűzte a gabonafélékhez. Ha megállt tábla szélén, fiatalsága jutott eszébe. Itt volt az alkalom, most ő dönthetett mit vessen a föld­be. Senki sem parancsolt, nem kellett senkihez alkal­mazkodni. És határoztak: a 800 ölbe árpát vetnek. Jó lesz a jószágnak — mondogatták érdeklődő ismerőseiknek. A búzába, rozsba még nem mertek belevágni... Aratni, malomba vinni a terményt és kenyeret sütni..., ez még egy későbbi álom. Bár az erő az már nem az igazi, de azt a darab árpát még kézzel is le lehet csapni, meg kombájnt is bérelhet az ember. Szóval szép reményekkel indult a ta­vasz. Aztán jött a természet. Elő­ször esett és esett, nem lehe­tett rámenni a földre, a ma­gok későn kerültek a talajba. Majd a napraforgót kellett kitárcsázni, mert megette a bogár. Aztán jött a szárazság, hetekig egy szem csapadék sem hullott, talán még har­mat sem volt. Napokon át a reggel ott köszöntötte a tábla szélén, sóhajtozott, panasz­kodott az arra járóknak. Megharagudott ránk az Isten. Az árpában mégis bízott, egyre erősebben sütött, az alig tíz centis növényke már száradni kezdett. A rögök kö­zött egyenetlenül nőtt s félő volt, hogy még a vetőmag sem terem meg. Bár megfo­gadta nem műtrágyázza a saját földjét, a szövetkezet is ezzel zsigerelte ki, mégis csak megszórta egy kicsit, hadd erősödjenek azok a kalászok. Egyik nap kétségbe esve látta a zöld színű levélkék kifakul­nak, tengernyi szi- vóbogár sárgítja foltokban a leendő termést. Előkerült a kis háti perme­tező, de hát 800 ölet nem járhatott be. Fele­sége néha zsörtölődött, látod kellett ez nekünk? Kellett! Az embernek próbálkozni kell. ...és most aratni készül. Szíve összeszorul, szinte mar­kában érzi az egykori kasza­nyelet. Maga előtt látja az iz­zadságban fürdő ingét, hallja a pengék suhogását, a reg­geli pacsirtaszót. M ost újra aratni készül, de mennyire más lesz ez a mai nap. Az embert felváltó csodamasina vág neki a táblá­nak. Elég egy uzsonnázásnyi idő, s egy háromfős csapat na­pi munkája már befejeződött. A gép, az nagy csoda, de vajon nem lesz nagy a szemvesz­teség, elég alacsonyan le tud- ja-e vágni? Aggódó kérdéseit messze űzi a feldübörgő arató­Nézőpont I Hozzáállás kérdése Györke.László A „hivatástudat” eléggé elcsépelt szónak, foga­lomnak tűnik — különösen ha nonprofit vállalkozásról (szakmáról) van szó — ma, amikor a diplomának, sőt, két diplomának sincs meg az őt megillető becsülete, hi­szen a piacgazdálkodást nem a papír érdekli, hanem a rátermettség, az ered­mény, a profit. Sajnos, a gazdasági pangás idősza­kában se szeri, se száma az egy-, a kétdiplomás munka- nélkülieknek. Ma, amikor értékrend-el­tolódást élünk meg—a kul­túra, a szellemi élet rová­sára — a tiszta, érdek nél­küli jócselekedetek olyan ritkák, mint a fehér holló. Sőt, aki netán valamit lel­kesedésből tesz, csinál csak azért, mert másként nem tudja, mert ilyen a termé­szete, mert így nevelték — bizony baleknak nézik, ki­kacagják épp azok, akik tán még a vakot sem vezetnék át a túloldalra ellenszolgálta­tás nélkül. A két végletre a két alábbi kis történet a példa. Kezdjük a negatívval. KGST-piac, WC. Egy kisfiú, lehet úgy hétéves, beszaladna, hogy megmossa a kezét. A bejá­ratnál azonban útját állják. Öt forint, mondja a marco­na fiatalember. Csak kezet akarok mosni — szól a gye­rek. Akkor is kell fizetni — hangzik a válasz. A gyerek megrökönyödik, aztán sza­lad az anyja után pénzért. A másik: Ibrány, Tisza- part. Főszereplője Bezzegh Csaba Lövőpetriből. A fia­talember felszolgáló az ét­teremben. Könnyedén, lazán teszi dolgát. Ajánl, intéz­kedik, ha a vendég nyűgös, van türelme végighallgatni. Szolgál — a szó eredeti ér­telmében. Persze — mondhatják jo­gosan —, a felszolgáló a vastagabb borravaló remé­nyében nyüzsög. Erről eszembe jut a magyar foci. Kis pénz, kis foci — mond­ják. De vajon, akit jobban megfizetnek, rögtön megta­nul focizni? Nem kell-e eset­leg hozzá némi rátermettség és egy elavult szóval élve — hivatástudat, a szakma sze­retne? Kommentár ...mint hal a vízben...?! Balogh Géza y ízügyes barátaim nem mindennapi hírrel lep­tek meg nemrég. Történelmi pillanatnak voltunk a tanúi, újságolták: első osztályú vízminőséget mértünk a Sza­moson. Barátaim már vagy húsz esztendeje szolgálják a folyókat, meg a part menti embereket, de a Szamoson ilyen tiszta vizet még soha­sem láttak. Együtt örvendtem velük, ennek ellenére a nyár első szabad hétvégéjén ügyet sem vetettem a korábban annyit átkozott folyóra, a Túrt választottam most is. Abban még sosem csalód­tam, annak patyolat tiszta volt a vize mindig, akár­mikor mentem. Komor, esős volt a reggel, zuhogott délelőtt is, a leg­jobb volt aludni. Úgy két óra körül jártam azért egyet, de a máskor zsúfolt nagyhódosi parton most teremtett lelket sem lehetett látni. Vissza­bújtam hát a sátorba, négy óra tájban kiabálásra éb­redtem. Gyertek azonnal, kézzel fogják a halat! húszán, kicsik, s nagyok ro­hangáltak, egyre másra ha- jigálták ki a partra a szebb­nél szebb halakat. Tányér­nyi keszegek, lapátnyi dé- vérek, három-négy kilós balinok hevertek kint a par­ton, bent pedig mind inten­zívebben folyt a halüldözés. Már ha üldözésnek lehetett azt nevezni. Megállt az em­ber a vízben, s mikor mellé sodródott egy-egy hal, egy­szerűen derékon ragadta... Hallani már hallottam, írni már írtam vízszennye­zésről, halpusztulásról, de látni még sohasem láttam. Borzasztó volt. A folyó színe öt percenként változott. Egyszer olyan áttetsző volt, hogy a feneke is látszott, másszor meg mintha barna massza mászott volna Ro­mánia felől... A nagy halá­szatnak az éjszaka vetett véget, még másnap reggel is haltetemeket sodort a Túr. A Túr, mely egészen máig az ország legtisztább vizű fo- lyójaként volt ismert. Vajon mikor nyeri vissza az igazi arcát? Vajon visz- szanyeri-e valaha? Kérdé­sek, melyekre csak a ro­mánoktól kaphatnánk vá­jó bornak nem kell a cégér — így hát nem kommen­táljuk, hogy kőművesé ez a szép kivitelezésű nyír­vasvári ház. A gyep és az örökzöldek társaságában millió virág díszük még a lépcsőfokokon is. Szemet gyönyörködtető látvány Baraksó Erzsébet felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents