Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-03 / 153. szám
J993.júfítis 3. A ‘Keíet-lMagyarország hétvégi mellé (fete A legfontosabb: a helyi információ Peták István a Tv regionális műsorairól • Kishatármenti műsorforgalmat is terveznek MT- Press — A Magyar Televízióban nemrég végrehajtott szervezeti és személyi változások során a Tv-2 korábbi intendánsa, Peták István lett a regionális és hálózati műsorok igazgatója. Új feladatairól érdeklődtünk. — Nemsokára húsz éve lesz, hogy a Magyar Televízió első regionális stúdiói létrejöttek, mégpedig Szegeden és Pécsett, de bármennyit is fejlődtek azóta mind műszakilag, mind műsoraik tartalmában, s bár az azóta további regionális adások is működnek, például Debrecenben, Miskolcon, Győrött, Szombathelyen, mégis: máig nincs szervezeti és működési szabályzata a regionális műsoroknak. Ezt kell most kidolgozni és a Magyar Televízió szabályzatában szervesen beilleszteni. Vagyis pontosan meg kell fogalmazni a helyi stúdiók viszonyát a budapesti, Szabadág téri központhoz — mondja Peták István, majd így folytatja: — E központi szervezeti szabályzat híján is általában nívós munka folyt és folyik ezekben a regionális stúdiókban. Igazi műhelyek alakultak ki. A legfontosabb, hogy ezek a stúdiók a régió információit dolgozzák fel, létjogosultságuknak ez a fő alapja. Hiszen a szegedi vagy a szombathelyi néző azért hanyagolja el bizonyos időpontokban a központi egyes vagy kettes csatornát és nézi helyette a regionális adást, hogy megtudja, ott nála, az ő körzetében melyek a fontos hírek, információk, események, történések. — Ideálisnak tartom az osztrák modellt, ahol 8-9 regionális adás van, egy-egy régióra 1-1,5 millió néző jut. Ezt a közönséget kell őt érdeklő, jó műsorral ellátni. És itt tudni kell, hogy mi az „őt érdeklő”, vagyis például Szombathelyen nincs érdeklődés a szegedi, sem Szegeden a szombathelyi események iránt, mindenütt a helyiek — no meg a budapestiek, a központiak — az érdekesek. Annyi azonban bizonyos, hogy minderre szükség van, hogy a jó közszolgálati televíziónak magába kell foglalnia a megfelelő színvonalú regionális adásokat. Mindez független a városi televíziók rendszerétől, az megint más ügy, az adott város, netán az adott vállalkozó gondja. Egyébként a városi televíziók a maguk műsorkínálatának javát felajánlják a közszolgálati televíziónak, és mi azokat, ha nekünk is tetszik, megvásároljuk: ez egy szépen fejlődő, korrekt piaci kapcsolat. Sőt, adott esetben amatőrök munkáit is integrálni tudjuk. — Fontos, hogy az információcsere ne maradjon határainkon belül, hogy megteremtsük a kishatármenti információs forgalmat, például Ungvár Debrecennel, a horvát televíziósok Péccsel, a szlovák tévések Győrrel cserélnek információs műsorokat. Oda- vissza, kölcsönösen fejlesztve a kapcsolatokat. Ezzel összefüggésben említem a fontos nemzetiségi műsorokat. A szegedi és a pécsi stúdió munkatársainak érdeme, hogy ezek a műsorok annak idején, havi egy adással megindultak. Most már hetenként jelentkeznek. A tiszaberceli „szürke eminenciás” II. Rákóczi Ferenc belső kamarása • Nemcsak a fejedelmi kincseknek volt gondos őrizője Balogh László A nagyfejedelem udvari marsalljáról, Vay Adámról, sok szó esik megyénkben, köteteket írnak, utcát és intézményt neveznek el róla, emlékére szobrokat állítanak. A hűséges belső kamarás viszont egészen feledésbe merült, lexikonba zárt néhány soros adalék lett csupán. Pedig Kőrössy György is megyénk fia volt, hiszen Tiszabercel nemes földbirtokosai közé tartozott. Onnan ment előbb Sárospatak és Munkács várába, majd a lengyelországi és franciaországi száműzetésbe. Születési körülményeiről, diákéveiről szinte semmit sem tudunk. Neve akkor bukkant fel, mikor Sárospatakon megalapította a trinitárius kolostort. Ettől kezdve aztán egész félszázadon át a Rákóczi névvel együtt jelentkezik az ő neve is. Zrínyi Ilona nagyasszony 1680-ban hívta meg Kőrössy Györgyöt a sárospataki udvarba, s megtette a még gyermek II. Rákóczi Ferenc belső kamarásnak. Kőrössy hűséggel helytállt e megbízatásnak. Úrasszonya mellett kitartott a vészben is, vele együtt küzdötte végig Munkács várának hosszú ostromát. Mikor 1688-ban Rákóczit Bécsbe, majd Neuhausba hurcolták, Kőrössy megmaradt a család szolgálatában. Előbb pataki várnagy volt,, majd borinspektor. Az ifjú Rákóczi visszatérte után hűséges emberét főkamarásnak nevezte ki. Ettől kezdve ő vezette a család pénzügyeit, ő őrizte a családi tárházat. Tisztakezű- sége és megbízhatósága olyan nyilvánvaló volt, hogy főka- marási tisztét megtarthatta II. Rákóczi Ferenc Legyelország- ba menekülése után is. Az 1703-ban hazatérő és a kurucharcokat elindító fejedelem továbbra is igényt tartott Kőrössy György szolgálatára. Ettől kezdve Munkácson működött főkamarási és kincstartói megbízatásban. Fejedelme iránti hűségét Kőrössy György a bukás idején is bizonyította. Mikor 1711-ben II. Rákóczi Ferenc Lengyelországba távozott, főkamarása magához véve a Rákóczi-család legértékesebb kincseit, utánautazott Lengyelországba, innen pedig vele tartott a franciaországi száműzetésben is. Rodostóba már nem követte Rákóczit, 1714-ben Francia- országból hazatér, és Sárospatakon rábízzák a kincstári tulajdonba vett Rákóczi vagyont (Rákóczi-fiscale), s azt élete végéig, 1730-ig kormányozza. Kőrössy György nemcsak a fejedelmi kincseknek volt gondos és hűséges őrizője, hanem a Rákóczi-család történelmi-szellemi hagyatékának is. Már korábban is, de különösen életének két utolsó évtizedében, följegyzéseket, kivonatokat készített a Rákóczi- aknak abból az okleveles anyagából, amit időközben beolvasztottak a királyi oklevéltárba. E följegyzések a Rákóczi- család életének 1481-1662 közötti írásos anyagát tartalmazzák. Fönnmaradt az a gondosan vezetett számadáskönyv is, amit félszázados kamarási működéséről vezetett Kőrössy. Mindkét kéziratot másfél századdal később Thaly Kálmán adta ki nyomtatásban a Századok című folyóirat 1875. és 1888. évfolyamában. Kőrössy György kamarás úr hűséges és gondos sáfárkodása nélkül a magyar történelem szegényebb lett volna nagyon jelentős Rákóczi-adalékokkal. Nevének feledésbe merülése, elhallgatása tehát méltatlan és indokolatlan. Múzsák ha találkoznak Kállai János Kettős portré végül kiszáradnak a szavak tócsái szétterült simaság öblében semmi semmi megfoszthatatlan tőlem a fény de vissza soha többé mégis eljutni hozzád a némasággal térdre kényszerítő megaláztatásig megismersz tapintásomról virágillatú és harmathabos az ujjhegyek árulkodó morzejelei miként az ötödik seb úgy sajog magammal azonos mosolygásod te vagy igen te aszályos nyaram elüszkösiilő vágy-szemfedője Rohály Mária: Életfa Közbeszólás ______________ Minősített esetek Balogh József N em vagyok egy mimóza lélek, de reggelenként félelemmel veszem kezembe az újságokat: ugyan milyen borzalmas, brutális gyilkosságokat követtek el tegnap. Nem leltárszerűen, csak példaképpen: június 25-én a szomszédok fedeztek fel egy kettős gyilkosságot Budapesten, ahol több késszúrással megöltek egy nyugdíjas házaspárt. A szomszédos hasábban olvasom: Brutális gyilkosság Komlón. Egy fiatal nő minden képzeletet felülmúló kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság áldozata lett. Belső szerveinek egy részét is eltávolította a tettes. Sajnos nem kell ilyen messzire menni, itt vannak a mi vasmegyeri gyilkosaink, akik autóért öltek különös kegyetlenséggel. Itt voltak a taxisgyilkosok, akik pénz reményében oltották ki egy fiatalember életét. És hozhatnánk a borzalmasnál borzalmasabb példákat. Hozhatnánk számokat arról: hogyan durvul a világ, mennyivel többen haltak meg gyilkosság áldozataiként, miközben elemzések láttak napvilágot arról, hogy nincs jogunk gálád gyilkosoknak nevezni ezeket az embernek nem nevezhető szörnyeket, állatnak meg pláne nem, mert az állat nem tesz ilyet, mert sérti a személyiséghez fűződő jogaikat. Nem tudom, készült-e elemzés arról: vajon az elmúlt négy évben, vagy az azt megelőző négy évben történt-e több gyilkosság, pedig érdekes lenne az összehasonlítás. Négy éve törölték el ugyanis a halálos ítéletet, noha az ország lakosságának felháborodása kísérte a parlamentnek ezt a döntését. De a jogpolitikusok erősebbek voltak. Érveik ugyan nem hatották meg az akkori parlamentet, inkább az volt a legnyomósabb indok: Európába tartunk és a fejlett Nyugaton rég eltörölték a halálos ítéletet. Kétségtelen, volt a négy évvel ezelőtti időben is emberölés, de a minősített esetek száma egészen biztosan kevesebb volt. Hirtelen haragból akkor is kinyílt a bicska, de korántsem volt ennyi nyereségvágyból, előre kiterveltem különös kegyetlenséggel, vagy aljas indokból elkövetett gyilkosság. N em állítom, hogy az azóta elkövetett gyilkosságok egy része nem történt volna meg, de azt igen, hogy nem mindegyik. Mert azért nem mindegy, hogy valaki tettéért az életével fizet, vagy 5-6-10 év múlva szabadon élvezheti a késsel szerzett milliókat. Fellebbezés H allom a hírt a minap, hogy befejeződött az illeték- törvény módosításának bizottsági vitája. Mielőtt elmélyültem volna a várható változások értékelésében, azzal nyugtattam meg magam: miért pont az illeték ne emelkedne, miért épp az maradna annyi, mint három évvel ezelőtt, amikor megalkották az illetéktörvényt. A számok láttán nem az bosszantott, hogy a módosítás megdrágítja a pereskedést, hiszen nem baj ha a fülemüleperek elmaradnak, hanem olyan helyzetet teremt, hogy a szegény ember már bírósághoz sem fordulhat majd, vagy ha mégis és netán vesztesként hagyja el a tárgyalótermet, eszébe sem juthat, hogy fellebbezzen. Nézzünk néhány példát ennek illusztrálására. A terv szerint az első fokú peres eljárásban a perérték 6 százalékának megfelelő illetéket kell leróni, ami kétezertől kétmillióig terjed, de egy bírósági meghagyás elleni ellentmondás illetéke is 3 százalék, minimum ezer, legfeljebb 1 millió forint. Ez 6,5- szeres emelkedés, de mi ez ahhoz képest, hogy egy házassági bontóper fellebbezési illetéke 3000 forint lesz, a csatlakozó fellebbezés pedig akár 1 millió is lehet, ami százalékban ki sem fejezhető emelkedést jelent. Lehetne emlegetni a cég- bejegyzés költségének emelkedését, bár ez nem a szegényember gondja, vagy a tőkeemelést, ahol akár 300 ezer forint is lehet az illeték, de ennél is nagyobb baj, hogy a felülvizsgálati eljárás legjobb esetben is négyezer forint lesz az illeték, de akár két millió is lehet. Drágul a fellebbezés, sokkal többet kell fizetni a törvényességi óvás esetén és mélyebben kell zsebbe nyúlni majd az autók átírásakor, sőt öröklés, vagy ajándékozás esetén is. Aztán gazdag legyen a talpán, aki fel kíván majd jelenteni valakit, mert az eddiginél két és félszer kerül többe: kétezer forint lesz a illetéke, büntető ügyben pedig háromezerért lehet majd fellebbezni. Viszont ha valaki a perből menet közben kiszáll, árengedményt kap, akár az eredeti illeték 10 százalékával is megúszhatja. Az illetékemelés indokának a kormány azt tartja, hogy a bírósági eljárás illetékének részben, vagy egészben fedeznie kell az eljárásra fordított költségeket. Ez a magyarázat aligha áll meg a lábán. Mert elfogadható érv lehet az iparban, hogy egy szeg árában benn van az anyag ára, a munkadíj és némi nyereség is, de az igazságszolgáltatás állami feladat, s nem függhet a magasabb jövedelemtől, hogy kinek van igaza. E z a közbeszólás nem azért született, mert fizetni mind; egyfajta büntetést jelent.' nem mert az illetéké módosításával az ir tetés azokat érinti J akiket példáu’ j megloptak, r .Jm leütöttek, r ha szere' j tételt ’ esé1 4ÉI b V
