Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-27 / 173. szám

Kinyitja kapuit a közönség előtt Építészeti emlékeink: a nyíregyházi zsinagóga © Az akkori legújabb technikával épült Külső megjelenése is impozáns lomban sem voltak régebben képek. Minden bizonnyal az is közrejátszott e határozatban, hogy akkor városunkban, al­kotóereje teljében élt egy ki­váló festőművész-tanár, Sza­lay Pál (1891-1973), aki már többször tanújelét adta annak, hogy szakrális tárgyú festmé­nyei, freskói készítésekor jó érzékkel adta vissza alkotásai­ban az adott vallás, felekezet történelmi és szertartási sajá­tosságait, értékeit, azok kisu­gárzó lelki tartalmát. Itt, most, visszafogottabban mutatko­zott meg művészete, mint a történeti tablóiban a róm. kát., vagy az evangélikus templo­mokban, gyülekezeti vagy is­kolai épületekben. Ezek közül egyébként nagyon kevés ma­radt meg, napjainkban talán már csak a nyírszőlősi, kál- mánházi és a borbányai evan­gélikus templomokban fedez­hetjük fel Szalay művésze­tének eredményeit, nyomait. Ebben a Mártírok téri temp­lomban Szalay megőrizte az egyház konzervatív elveit: sem a meadillon-szerű szim­bolikus kereteken belül, sem a nagyobb felületű képein, a bibliai-történelmi emlékábrá­zolásokon sem találhatunk emberalakot, a hagyományok­ban szereplő, rituális jelen­tőségű állat- és madárfigurát azonban annál inkább. Pedig Szalaynak alighanem ez az első találkozása a zsidó hitvi­lág és szertartás elemeivel. Mindenkinek ajánlható, hogy e találkozás művészi eredmé­nyeit közelebbről is megis­merje. Annál is inkább, mert a négy és fél évtized alatt meg­sérült, meg-megfakult ábrázo­lás nagyobb részét már restau­rálta a debreceni Birizdó Sán­dor. Vagyis a frigyszekrény falát és környezetét, a temp­lombelső földszinti falainak ábráit, s így az eredeti pasztell­színek újra szépen érvényesül­hetnek napjainkban. Még 1992-ben kezdődött a templom belső tatarozása, re­konstrukciója, ezen belül a ké­peké is. Már csak a dongabol­tozat és az emeleti, női karzat falfestményeinek felfrissíté­sére kell vámunk, a technikai és anyagi nehézségek miatt. Már látogatható A Mártírok tere 6. számú templom tengelye kelet-nyu­gati irányban fekszik, bejárata a nyugati oldalon, tehát nem a tér felől nyílik, így az udvari kapun át közelíthető meg. A térről látható ellenkező oldal, apszisszerű falvonulattal, az épület keleti végén a tóraszek­rény befogadására szolgál. A felújítások mostanában elsősorban kívül folynak, mint látható is. A templom belseje, földszinti része már látogat­ható, a hitközség vezetőségé­nek udvarias határozata foly­tán a jegyzői iroda készséggel áll az érdeklődő látogatók fogadására szerdánként dél­előtt 10 és 13 óra között. Cso­portok látogatását csak előze­tes megbeszélés, bejelentés elfogadása alapján vállalhat­ják. Úgy tervezik, hogy ha a tatarozás teljesen befejeződik, és az érdeklődés is szüksé­gessé teszi, a berendezés, a falfestmények történeti-szim­bolikái magyarázatait tartal­mazó ismertető füzetet is kiad- nak.Örvendetesnek tartom, hogy az eddig nem »ismert és művészettörténeti érdekessé­gé építészeti emlék ezentúl kinyitja kapuit a nyíregyházi­ak, az erre látogató igényes érdeklődők előtt. Margócsy József Két templomot épített a régi nyíregyházi zsidóság. A ré­gebbit a Szarvas utcán 1880- ban. Ezt 1944. októberében a visszavonuló németek pusztí­tották el. Ha ma szemben ál­lunk a 10-12. sz. nagy épület­tel, a megyei gyógypedagógiai intézettel, akkor annak két szélén egyforma, egyemeletes épületeket látunk: ezek voltak az izraelita hitközség elemi iskolái. Az új, a középső két­emeletes épületrész helyén állt, az utca vonulatából bel­jebb az említett templom. A ma is látható, másikat 1924-ben építették, s 1932-re teljesen kész, berendezve, az akkori Kis téren helyezkedett el. 1944. májusában a környé­ken kialakított kényszerlakó­helyre, gettóba zárt zsidóknak itt volt a szervezeti központja, lazarétuma, június elején in­nen hurcoltak el mintegy 15 ezer nyíregyházi és környéki felnőttet, gyermeket, ezért kapta a Mártírok tere újabb, emlékeztető elnevezést. Hogy miért volt szükség itt két templomra, messzebbre kell visszamennünk a történe­lemben. Körülbelül 125 évvel ezelőtt Eötvös József minisz­ter kezdeményezésére, a hazai zsidóság országos kongresz- szusra gyűlt össze. Ekkor ha­tárolódott el két táboruk. A korszerűbb felfogásúak integ­rálódni, emancipálódni kíván­tak választott új hazájukban, államukban, avval együtt, hogy ősi vallásgyakorlatukat változatlanul követni kíván­ták. A másik, lényegesen ki­sebb tábor, az óhitűek, mere­vebben ragaszkodtak eredeti szertartásaikhoz: külső megje­lenésben, ruházkodásban, ma­gatartási szokásokban, őket hívták orthodoxoknak. A kongresszus idején mintegy 2000 nyíregyházi zsidó közül csak 39-en kívánták a hagyo­mány konzervatív megőrzését, az orthodox rítus élését. Ők azok, akik kiváltak, s a Kis téren és környékén építettek imaházat, egyéb szükséges épületeket. Az egész megye számára Csak az első háború után ke­rültek olyan anyagi helyzetbe, hogy nagyobb szabású kő­templomot építhessenek. Ez maradt meg, ez áll ma is, erről lesz szó részletesebben az alábbiakban. (A fentiekből kö­vetkezik, hogy a Szarvas utcai templom körül az emancipá­lódni, integrálódni kívánó nagyobb tábor intézményei A zsinagóga belső képe helyezkedtek el: az ő templo­muk pusztult el 1944-ben.) Az 1924-ben megnyitott or­thodox templom manapság a környéken lakók legnagyobb istentiszteleti helye. Elsősor­ban az őszi, legnagyobb ün­nepeik idején az egész megye zsidósága itt tartja isten­tiszteleteit. Ez az egyedi szere­pe is szükségessé, lehetővé te­szi, hogy az épületet közelebb­ről is megismeijük. Tavaly jelent meg a Jósa András Múzeum kiadványai­nak 34. köteteként Riczu Zol­tán történész-muzeológus ösz- szefoglaló munkája: Zsidó épületek és emlékek Nyíregy­házán. Ez az alapvető történeti ismertetés aprólékos gonddal, illusztrációk kíséretében előbb a Nyíregyházára telepedés és hitközösséggé szerveződés kezdeteit mutatja be, majd az épületek, kiszolgáló intézmé­nyek létrejöttéről, a szertartás­rendben betöltött szerepükről kapunk egyenkénti tájékozta­tást. így tudjuk meg, hogy az orthodox irány követői 1923- ban kértek engedélyt a város­tól, hogy a népszerű budapesti építész, Baumhorn Lipót (1860-1932) tervei alapján építkezhessenek, s a kivitele­zéskor az ajánlott legújabb vasbeton technikát alkalmaz­zák. A képviselő-testület a templom építési engedélyének megadásakor kiemelte: városi érdek is, hogy Nyíregyháza központjához közel értékes épület emelkedjék, s örvende­tes az is, hogy a háborút kö­vető súlyos infláció és munka- nélküliség idején ez az épít­kezés jó munkaalkalmat kínál. A kivitelezési feladatokat, mint Pisszer János, maga is közkedvelt építész írja a Há- ger-féle monográfiában, hely­beliek végzik, a falazati és te- tőzeti munkákat Balczár Ist­ván, Soltész János és Tóth Pál építészek vezetése alatt, a va­kolási munkálatokat pedig Huray Dániel irányításával (91). A holocaust-idők elmúltával kevesen tértek haza. Itthon csak egy templomot találtak. Az életben maradottaknak ki­sebb gondjuk is nagyobb volt annál, minthogy mereven ra­gaszkodtak volna a ritus-értel- mezés különbözőségeihez. A festőművész tanár munkája Együttesen folytatták, élték hitközösségi életüket, s össze­fogásuk eredményeként a megviselt épületen jelen­tősebb felújítást végeztettek 1946-ban, sőt a belső tér falait festményekkel is díszítették. Ezt azért kell külön említeni, mert az orthodoxok nem tűrtek templomaikban ilyen díszítő elemeket, s így ebben a temp­Archív felvételek Erzsébet közkórház Az építkezés részletes krónikája Fazekas Árpád MÁR 1892 ÓTA ismétel­ten felmerült a megyeszék­hellyé vált Nyíregyházán központi fekvésű, nagyobb kórház létesítésének gondo­lata. Végül az 1894 február 9-i jegyzőkönyv tanúsága szerint „Mindezek mérlege­lése után arra a meggyőző­désre jött a Küldöttség, hogy a Nagykállói utcza végén lévő ótemető területnek, a régi malomhely bevonásával a város felé eső részéből szükséglendő mintegy 8-10 katasztrális holdnyi terület volna az a hely, melyen egy minden tekintetben megfele­lő, s a honfoglalás ezredéves évfordulójára okvetlenül fel­állítandó vármegyei közkór­ház a város hozzájárulásá­val vármegyei költségen lé- tesítessék." Itt éppen csak je­lezzük, hogy az ótemető vagy evangélikusok temető­je, avagy keleti temető 1817 óta már le volt zárva. A vármegye az építési terv részletes kidolgozására öt­tagú szűkebb körű bizottsá­got küldött ki dr. Jósa And­rás vármegyei főorvos el­nöklete alatt, a következő ta­gokból: dr. Kállay Rudolf nagykállói kórházigazgató főorvos, Koczok László ki­rályi főmérnök, Bencs Lász­ló, nyíregyházi polgármester és Komis Géza, vármegyei aljegyző. A kórházat kezdet­től fogva nagyobb szabású­nak, 200 ágyasnak gondol­ták, s 200 000 forintra be­csülték a várható költsége­ket. MÁS JAVASLATOK IS voltak természetesen az óte­mető helyett: 1. az orosi vámház melletti térség, 2. az akkori városi járványkórház területe (az 1891-ben épült katonakórház és a városma­jor melletti rész), 3. a Min­takénnek a város felőli be- fásított része a Debreceni út végén és a 4. a Szetmihályi utca végén lévő ún. tanítói kert. Végül a város rendes képviseleti gyűlése három­szori tárgyalás után, név sze­rinti szavazással 31:6 arány­ban elfogadta 1894. augusz­tus 17-én az ótemetői rész át­engedését. A területet Bencs László polgármester mérette ki Klein István városi főmér­nökkel. Nem mindenki nyugodott bele azonban a vármegye ál­tal legjobbnak ítélt terület átadásába. így Mikecz Jó­zsef városi képviseleti tag és kilenc társa (Belfi András, Teriik István, Kazár István, Puskás Károly, Zomborszki János, Garaj István, Garay József, Pozsonyi György és Puskás István) fellebbezés­sel élt a vármegye törvény- hatóságához. Indokaik: 1. az ótemető egészségtelen kór­ház helyéül, hiszen minde­nütt csontok találhatók, bár már 50 éve lezárták. 2. Nem egyéb szeszélynél, hogy ezen egyetlen területhez ra­gaszkodnak. A FELLEBBEZÉSNEK nem lett foganatja, s az 1895. december 7-i nyíregyházi rendkívüli közgyűlés már a beérkezett hat pályamunká­ról döntött. Elfogadták a kül­döttség és az állandó választ­mány javaslatát, amely sze­rint a Mila, G, Pasteur és Charité jelzésű építési terve­ket meg nem felelő voltuk miatt kizárták a pályázatból. Emellett elfogadja továbbá a küldöttség és állandó vá­lasztmány azon javaslatát is, hogy a kivitel a jutalomra el­sősorban eredményesnek ta­lált Istenszem jeligéjű mű tervezőjének szellemében oly módon történjék, hogy a ju­talomra másodsorban aján­lott Körben Nyíl jeligéjű pá­lyaműből az ott jobban meg­oldott tervek átvétessenek. A rendkívüli közgyűlés még olyan módosításokat írt elő, hogy az összes kórházi épü­let 150 000 koronáért fel­építhető legyen. Mindkét pá­lyamű jutalomra érdemes, éspedig I. díj 1200 korona, a II. díj 800 korona. Barzó Mihály és Vojtovits Bertalan építési vállalkozók közös pályázatát összefogla­lóan így értékelhették: „a győztes pályaműben a pavil- lon-rendszer határozottab­ban és célszerűen jut kifeje­zésre, s mert e tervnek a va­lóságban történő keresztül­vitele esetében a városnak e része is külső díszében is emelkedni fog.” Az építke­zéshez bejelentett művezető ifj. Bobúla János műépítész (Budapest) és az itteni m. kir. állami építészeti hivatal részéről Munczhardt József kir. mérnök voltak. A levéltári iratok megőriz­ték számunkra, hogy kik vol­tak a Nyíregyháza város képviselő-testületi közgyű­lése által 1893. január 20-án megválasztott ún. küldöttek (ma szakértői bizottságnak mondanánk): 1. Bencs Lász­ló polgármester, 2. Baruch Mór, 3. Somogyi Gyula, 4 dr. Trajtler Soma, 5. Sztárek Fe­renc, 6. dr. Ferlicska Kál­mán, 7. Haas Mór, 8. Déry Károly és 9. Barzó Mihály. A helyszíni szemle és a közigazgatási bizottság véle­ményének alapján 1898. má­jus 9-én értesítette Mikecz János vármegyei alispán Nyíregyháza városát, hogy „Vojtovits és Barzó nyíregy­házi társépítő vállalkozók az építést folyó hó 14-én meg­kezdhetik.” AZ ALAPKŐLETÉTEL 1898. május 16-án volt a Nyíregyháza város képvise- lő-testülete által ajándéko­zott s a Nagy-Kállói utca vé­gén lévő ótemető, malom­hely s a főgymnáziumi ifjú­ság részére általadon ját­szótér egybefoglalásából nyert 10 kát hold területen. Bizony egy évszázad el­múltával is csak elcsodál­kozhatunk azon, hogy az új épületekben már 1899. no­vember 20-án, azaz másfél év elteltével már a gyógyítás is megkezdődött 165 ágyon. A kórházigazgató dr. Kállay Rudolf, dr. Lórencz Gyula belgyógyász főorvos, az ápolónők és a betegek egy­szerűen átköltöztek az így megszűnt nagykállói várme­gyei közkórházból. Nem kétséges tehát, hogy ezen nyíregyházi megyei kórház egyenes folytatása és jog­utódja a dr. Korányi Frigyes által társadalmi gyűjtésből 1863-ban létrehozott szük­ségkórháznak. A LEVÉLTÁRI AKTÁ­KON először 1900. március 5-én szerepel az Erzsébet közkórház megjelölés, amely 1969 december 5-én Jósa Andrásra változott. A kórházszervező vármegyei főorvos tehát névadó is lett. Napjainkban a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei Ön- kormányzat Jósa András kórházában 3600 egészség- ügyi dolgozó 2400 ágyon gyógyítja a betegeket. ' HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents