Kelet-Magyarország, 1993. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-27 / 173. szám
1993. július 27., kedd HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Még tart a nyár, itt az utazás ideje Hasznos és megszívlelendő tanácsok külföldre indulóknak ki- és visszautazáshoz egyaránt (1.) Nyíregyháza (KM) — Még javában tart a nyár, a szabadságolások időszaka, igaz, többen visszatértek már pihenőjükről, mások viszont még kisebb-nagyobb utak előtt állnak. Persze nemcsak nyáron utazunk külföldre, de mondjuk a „vénasszonyok nyarán” is, így bizonyosan nem haszontalan, ha néhány fontos tudnivalóval szolgálunk. Arra, hogy mire kell legjobban ügyelni, a Vám- és Pénzügyőrség illetékeseitől kaptunk segítséget. Először a kiutazásra vonatkozó rendelkezésekről szólnak az illetékesek. Devizahatósági engedély nélkül vihetők ki Személyes használatra szolgáló tárgyak, amennyiben azok mennyisége — figyelembe véve az utazás célját, időtartamát — a szokásos meny- nyiséget nem haladja meg. (Saját ékszer, fényképezőgép, filmfelvevő, hordozható rádió, magnó, kempingfelszerelés.) A nagyobb értékű külföldi eredetű tárgyakat ajánlatos a vámmentes visszahozatal érdekében a kiviteli nyilatkozatra feljegyezni. A kiviteli nyilatkozat a Határon kérhető. Tizenhat éven felüliek cigarettából 400 darabot, szivarból 50 darabot, vagy dohányból 200 grammot vihetnek ki. Két liter belföldi előállítású égetett szeszes italt; bort korlátozás nélkül. Útiélelemként 5 kilogramm, fogyasztásra közvetlenül elkészített élelmiszert, ezen belül 2 kilogramm húsárut (beleértve a húskonzervet is), de nyershúst nem. 200-200 gramm kávét és kakaót. Háromezer forint belföldi Szigorú vámellenőrzés a záhonyi határátkelőn Balázs Attila felvétele fogyasztási árat meg nem haladó, szokásos mennyiségű ajándéktárgyat, mely között nem lehet arany, platina, ezüst valamint ezekből készült tárgyak, muzeális tárgyak, bélyegek. Kivihető, a birtokban tartott 5000 forintnak megfelelő külföldi fizetőeszköz, 10 000 forint (1 000 forintnál nem nagyobb címletű bankjegyben és érmében, a nemesfémből készült pénzérmék kivételével). Engedéllyel vihető ki Nem vihető külföldre az úti- holmin kívül ajándék címén: kávé, tea, kakaó, déligyümölcs, importból származó ital, fűszer, mű- és természetes bél, hántolt rizs, gyógyszer (kivétel az, melyre betegségük folytán szükségük van, a kezelőorvos által igazolt meny- nyiségben), a babaápolási termékek, szén és egyéb háztartási tüzelőanyag. Az engedély nélkül kiszállított árukon kívül is kivihetők Magyarországról ajándéknak szánt értékesebb cikkek, egyéb vagyontárgyak, ezekhez azonban szükséges a Magyar Nemzeti Bank kiviteli engedélye. A kiviteli engedély iránti kérelmeket a Magyar Nemzeti Bank Devizaengedélyezési és Ellenőrzési Főosztály, Lakossági Engedélyezési Osztályán (Budapest, V. kér. Szabadság tér 8.) kell előterjeszteni. Beutazásra vonatkozó rendelkezések A személyes használatra szolgáló tárgyakat (útiholmi) külföldön elidegeníteni csak devizahatósági engedéllyel szabad! Beutazás alkalmával az országba kötelező visszahozni. Az országba beutazó köteles az útlevél bemutatása mellett vámvizsgálatra jelentkezni. Köteles továbbá nyilatkozni a magával hozott árukról. A nyilatkozat történhet szóban és írásban. Szóban nyilatkozhat, ha a külföldön vásárolt vagy ajándékba kapott áruk mennyisége kereskedelminek minősül, az együttes érték személyenként a 8 000 forintot (14 éven aluli esetében a 2 000 forintot) nem haladja meg, illetve az útiholmiként engedélyezett meny- nyiségen felül szeszes italt, dohánygyártmányt, kávét hoz be, feladott útipoggyásza van, a behozott áruhoz államigazgatási szerv engedélye szükséges, (ilyen lehet a lőfegyver, rádióadó, rádióadó-vevő berendezés,) vagy értékesítési szándékkal hozza be. Az Erdőháton több legelő is akad még, ahol megmaradt a gémeskút. Ebben a rekkenő nyárban a delelő gulya és a csordás is itt pihen meg Molnár Károly felvétele--------------Tárca— A Kárpát-medencébe júliusban beköszöntött szeszélyes április igyekszik kedvébe járni a pesszimistáknak. Ilyenkor történhetett meg az is, amikor a jégverésben a szőlősgazda karót ragadott és így kiáltott az ég felé: —Nézzük Uram Isten, mire megyünk ketten! így vagy úgy, de azért ez az időszak a kánikula, a nyaralás időszaka. Ilyenkor várják az idegenforgalmi szakemberek, hogy kedves kis hazánkban forogjon az idegen, költekezzen és ismerkedjen velünk. Ez jobbára meg is történik. A nyugat-európai turisták szerint legfőbb jellemvonásaink: fáradtság, kedvetlenség, szomorúság, görnyedt- ség. Ez alól azok sem kivételek, akik az átlagosnál valamivel jobban öltözöttek, mert nekik is feszült, mosolytalan a tekintetük. Elgondolkodhatunk azon, miért is van ez. A legkézenfekvőbb és azonnali válasz: a pénz hiánya, a szűkös anyagiak miatt. Ez természetesen igaz, bár nem mindenki szegény, aki'állandóan sipítozik. A magyarok körében mindig népszerűek voltak a szenvedélybetegségek, de sokan hivatkoznak arra is, hogy génjeinkben hordozzuk a bús magyar jelleget. Ráadásul most még épp idejölénk telepedett a 2. ózonlyuk is, amelynek következményeit még nem tudjuk, de már előre illik rajta szörnyülködni. Nézzük meg egyenként ezeket az ártó okokat. A szenvedélybetegségek egyike a dohányzás. Vannak emberek, akik egy cigarettáért képesek akár kilométereket is gyalogolni. Hogy ez így van, azt magam is tanúsíthatom. Sokszor hagytam ott ánizsos vízben főtt kukoricával beetetett, reményt sugalló horgászvizet azért, mert elfogyott a gyufám vagy a cigarettám. De ennek vége, mert abbahagytam a horgászást. Ez a halaknak is jobb, legalább nem röhögik magukat halálra a kétbal- kezességem láttán. A bús magyar jelleggel is baj van, mert a Kárpát-medencében akkora népmozgások zajlottak és zajlanak ma is, hogy az ősi gén érvet is nyugodtan félretolhatjuk. A 2. ózonlyuk ártalmaiból az osztrákoknak és az olaszoknak is jut annyi, mint nekünk, mégse erre vezetik vissza a gazdasági gondjaikat. Ok azt vizsgálják, hol hibáztak és mit kell másképpen felépíteni ahhoz, hogy újra kezdhessék. Képtelenek hozzászokni a gondolathoz, hogy veszítsenek. Mindnyájan tudjuk, vannak akiknek érdeke az össznépi rossz hangulat, az örökös vesztes nép tudatának elmélyítése. Tuti fogadásom van rá, hogy ezzel nem nyernek. En tudom, hogy Európa-szer- te megint minket fognak csodálni, mert újra a spiccen leszünk. Na nem a focival, hanem az újrakezdéssel. Ez a nép a történelme során már annyiszor bebizonyította életrevalóságát,’ hogy ebből bármelyikünk egy jól menő tanszéket nyithatna a világ bármelyik egyetemén. Én pedig, a halak legnagyobb örömére, újból horgászni fogok. Cserbakőy Levente Újrakezdem Nézőpont ) Keménység, ügyesség Cselényi György A hírek szerint Magyar- országnak van mit tanulnia a lengyelektől. Ugyanis az AFP jelentése szerint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) küldöttsége kielégítőnek ítélte a lengyel gazdaság eredményeit. Nem kétlem, hogy az IMF-nek igaza van. És sokan tudni vélik: a sikerük a keménységükben gyökerezik. Úgy vélem, ahhoz, hogy egy ország. teljesítő képessége javulásának okáról bizonyos képet nyerjünk, olykor elegendő a kisembereinek csoportjait figyelni. Emlékszem, nem is olyan régen, még számos üzletelő lengyel Nyíregyházán, a piaccsarnokkal szembeni területen tanyázott. Csodáltam őket. A késő őszi időben — mint honfitásaim többsége — a ballonkabátomat jól összehúztam magamom, annyira fáztam. A lengyelek látványa megdöbbentett. A kempingasztalok körül ingben, nadrágban üldögéltek, s oly nyugalommal vacsoráztak, nevetgéltek, kávéztak, cigarettáztak, mintha egy jó meleg konyhában múlatnák az időt. Vajon erre a hihetetlen szívósságra hol, s hogyan tehettek szert? Gondolom, a rengeteg korai keléssel, cipe- kedéssel, álmatlanul és kényelmetlenül töltött éjszakázással, a lemondással, érték- és életvédelemmel, hidegben és hőségben ácsorgással, az otthonuktól meszsze, s hosszú hónapokig tartó vándorlással, pénzbeosztással. S valószínűleg ezek az emberek lassacskán hazatérnek, üzletet nyitnak, vállalkozásba fognak, a szó szoros értelmében a saját bőrükön szerzett tapasztalataik által immár kikupáló- dottan kamatoztatják azt, amit a világban való bolyongásuk alatt megvettek, vagy megtanultak. Ügy érzem, a sírással, a sértődöttséggel és a hamis ábránddal hazánknak is mielőbb fel kell hagynia. A jelek szerint, a világot nem könnyű meghatni. A nemzetközi gazdasági porondon az eszet, az ügyességet, a keménységet és a következetességet jobban honorálják. Vajon ezek mindegyikéből hogyan lehetne többre szert tennünk? A postás nem csenget Fincziczki Zoltán írja Nyíregyházáról Egy pár hónappal ezelőtt megrendeltük a Springer Hungarica által kiadott atlaszsorozat 1993-as köteteit. Elég sokáig vártunk, míg egy délelőtt meglepve tapasztaltuk, hogy megkaptuk az „értesítést” a megrendelt könyvről. Ugyanis a könyvet házhoz kellett volna szállítani. A tisztelt dolgozó elfelejtette a csengőt megnyomni, úgy látszik egyszerűbb volt az értesítést bedobni. Nem sokáig dühöngtem, felsétáltam a könyvekért a postára. (Jót tesz egy kis mozgás, és a házhoz szállításért sem kell fizetni.) Csak egyet nem értek. Ennyire gazdag a posta, hogy negyven forintra nincs szüksége? Kommentár Fordítottan arányos Kállai János A pedagógusok — és egyáltalán: a kultúra területein dolgozók — fizetése közismerten igen alacsony. Mit ne mondjak: megalázóan az. Majd mindenki tisztában van vele, hogy a tarthatatlan állapoton markánsan kell változtatni, tovább nem halogat- va-fontolgatva a megteendő financiális intézkedéseket. Központilag, helyileg, mindenhol, ahonnan jobbulás várható. Tudom, sokan mondják: már megint a tanárok-tanítók-óvónők járnak jól. Addig panaszkodtak, tiltakoztak, fenyegetőztek, míg megkapják a „nagy pénzt". Legalábbis azt ígéri a kormányzat, hogy 1994- ben meglesz a közalkalmazotti törvény által amúgy is szankcionált — tehát jogos! — kategóriák szerinti újra- sorolás. Szándékosan nem írtam béremelést, hiszen a közvéleményt ez a szó megint csak bosszantaná. De milyen pozícióból kell előrelépni? Ez itt a kérdés! Nos, a bérlista legutolsó helyéről. Mélyebbről, mint az egészségügyieknek, mert ők „csak” harminc százalékkal maradnak el a közalkalmazotti tarifától, a pedagógusok viszont negyvenöttel! Am ne beszéljünk a levegőbe! Vegyünk egy példát! Negyedszázada eredményesen munkálkodó, egyetemet és különböző posztgraduális tanfolyamokat végzett, kétszakos (az egyik nyugati nyelv!) tanár (nő) havi bruttója — exponált, megyeszékhelyi középiskolában — nem éri el a harmincezret. Szereti a szakmáját, nem akar váltani, az iskolai tanításból szeretne megélni. Most egy újabb nyugati nyelvvel birkózik, vizsgázni akar belőle, hogy ezzel is növelje konvertibilitását a munkaerőpiacon. Biztatnám: csak így tovább! Ez a járható, az emberhez, az elhivatott tanárhoz méltó út. Mégsem teszem. Hogy miért? A munkaügyi tárca elemzése ugyanis nemcsak a pedagógusok utolsó helyét igazoló listát dobta ki, hanem tartalmazott egy furcsa következ.- tetést is. Nevezetesen: minél magasabb egy tanárnak a végzettsége, annál kisebb a fizetése. Mi ez, matematikai vicc? Elárulom: még mosolyogni sem tudok rajta...
